Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-05-08 / 18. szám

1914. május 8. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. c) Sajátosságok szemek tekintetében, nézé­sében (koromfekete, világoskék, szürke zöld szem, bandzsalitás, hályog, szúrós, szigorú tekintet, sürü pislogás, nem néz arra akivel beszél, rövidlátás, szemhéj rángatódzás). d) a szájon-, (vastag száj, ferde száj,fogak kilátszanak). e) orr: (nyerges, pisze, sasorr, hegyes, vékony, vastag benyomott orrgyök, széles orhát, ferde orr, kampós orr, nagy orrlyukak stb). f) sajátságok a fej egyéb részein : (szeplős ragyás, beesett arc, előre álló arccsont, hegyes ál), sok ránc a homlokon stb). g) a kézen: hüvelyk uj hiányzik, tetoválás a csuklón). Az uj nyomozási nyomtatványokhoz illusztrációk is vannak mellékelve, amelyek a fenti személyleirási adatokat magyarázzák. A csendőrségen május 1-től az uj rend­szer szerint fogják megállapítani a személy- leirást. Olvasóinkhoz! Tisztelettel felkérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési dijakat hala­déktalanul beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése akadályokba ne ütközzék. Mi önzetlenül, honorárium nélkül, sőt anyagi áldozatokkal tartjuk fenn lapunkat s a cse­kély előfizetési dij csupán a nyomdaköltségek egy részének fedezetéül szolgál. Mátészalka város és a járás érdekeit előmozdító, a min­denkori haladás jegyében munkálkodó, nagy fáradsággal s legjobb igyekezettel előállított lapunk — úgy hisszük — megérdemli min­den müveit ember jóakaratu támogatását. Községi állatorvos. litetékes helyről kaptuk a hirt, hogy a legközelebbi képviselő- testületi ülésen több városatya sürgős inter­pellációt fog intézni az elöljárósághoz az annyira szükéges községi állatorvosi állás pályázatának azonnali meghirdetése tárgyá­ban. Az állami állatorvos nagyfokú elfoglalt­sága ugyanis lehetetlenné teszi a sokoldalú állategészségügyi szolgálat pontos és kívána­tos ellátását. A járáshoz tartozó rakodó ál­lomások nagy számát, a nagymérvű és sok ideig tartó oltásokat és az állatorvosnak a járási székhelytől való csaknem állandó tá­vollétét hozzák föl nyomós érvekül a birtokos városatyák és az általuk képviselt gazda­közönség. Katona köteles leányok. Ne tessék megijedni, hanem tessék csak megbarátkozni az ily bizar gondolatokkal is, mert a mai lá­zas feminista mozgalmak és diadaléhes szüfra­zsett harcok korában semmi sem csoda már és néhány évtized múlva talán szomorú va­lósággá is fejlődhet a lányok besorozása. Az történt ugyanis, hogy a városunkban nem rég kezdődött sorozás előtt négy fess szál­kái leány szintén szabályosan kiállított, so­rozásra behívó cédulát kapott. Nagy volt persze az ijedtség a famíliákban, hogy elvi­szik most már a lányokat huszárnak vagy bakának, mig csakhamar kiderült, hogy egy mókás »ifjú« követte ei az épületes tréfát, ki bizonyára meg fogja kapni méltó bünte­tését a lányoktól és a mamáktól egyaránt. Tüzek mindenfelé. A hetek óta tartó száraz időjárás meg a vigyázatlanság egy­szerre három helyen is okozott járásunkban lényegesebb tüzeket. Ópályiban a Grün Ma- jer-féle gőzmalom égett le; Tunyogon a Klein Móric tanyáján tóbb nagyobb gazdasági épü­let, Parasznyán pedig több lakóház lett a tűz martalékává. Tűzoltóinkat majd széjjel szakították, de csak fecskendők nélkül ment ki 10—15 ember a tüzek színhelyére segít­ségül, mivel városunkat sem volt szabad szakértő tűzoltók és szerelvények nélkül hagyni egy pillanatra sem. Szomorúan érdekes do­log, hogy ugyanakkor Kisvárdán is nagy tűz volt, mely a kath. templomot és több épü­letet pusztított el. Mint értesülünk a Grün Mayer-féle gőzmalom biztosítása hanyagság­ból nem lett pár héttel a tüzeset előtt meg­újítva s a tetemes kár igy nem térül vissza. A visszafelé járó villanyórák. A mi kedves villanyunk ismét beszéltet magáról még pedig elég hangosan. Néhány helyen ugyanis a villanyórák megunták a robottots mint amolyan vérbeli szociálisták sztrájkba léptek, sőt mi több elkezdtek visszafelé járni. A villanyfogyasztóknak annyira kedves streik nem tartott sokáig, mert a szigorú munka­adók sorba leszedték őket, elbocsátották s helyettük uj, az ő kedvükben járó, engedel­mes, nem szervezett munkásokat illetve órá­kat akasztottak a falra. Ez még eddig ren­dén volt, de a kritikus időre önkényesen, állítólag túl magas összegeket kértek a fo­gyasztóktól. Egyik másik türelmes, vagyonos ur le is szúrta a kívánt összegecskéket, de egyik előfizető azt túl magasnak találta és annyit fizetni vonakodott. Erre Rác igaz­gató a drótot levágatta, örök sötétségbe bo­rítván a remitenskedő ur fényes lakosztályait. Mint értesülünk a most már petróleumos elő­fizető pert indított a gyártetep ellen az ál­tala eszközölt illetve beszerzett villanyfelsze­relési anyagok és lámpák árának megtérítése miatt. Érdeklődéssel tekintünk e per kimene­tele elé, mert a fogyasztóknak hasonló eset­ben fontos precedensül fog szolgálni a jö­vőre nézve. Uj állások Szatmáron. Szatmár-Né- meti szab. kir. város tanácsa az uj szervezés folytán rendszeresített állásokra pályázatot hirdetett. — A határidő múlt hó 15-én telt le s a következők nyújtották be a pályázati kérvényüket: 1. A városi adóhivatalnál a IX. fiz. osztályban rendszeresitett ellenőri állásra Dobray Endre és Káldor Lajos. 2. Az ellen­őri állás betöltésével megüresedő s a X. fiz. osztályban rendszeresitett I. oszt. adótiszti állásra Fekete Gábor, Munkhart Gyula, Re­szegi Rudolf. 3. Az ily módon megüresedő s a XI. fiz. osztályban rendszeresitett II. oszt. ádótiszti állásra, valamint az ugyanabban a fiz. osztályban szervezett uj II. oszt. adótiszti állásra Sorbán József, Hérmán Dezső, Ta- riska Zoltán, Dunka János, Günther József. 4. Végül XI. fiz. osztályban rendszeresitett két irodasegédtiszti állásra Joó Mihály, Kal­lós Kálmán, Eszláry Jenő, Károlyi Lajos, Hérmán Dezső. Az építészmérnöki s irattár­noki állásokat a május havi közgyűlésen fogják betölteni. A vármegye aljegyző választása. A május első hetében tartandó vármegyei köz­gyűlésen fogják Szintay Gábor vármegyei al­jegyző immár két év óta üresedésben levő állását betölteni. Az állásra Dienes Sándor tb. szolgabiró, dr. Galgócy István földbirtokos és dr. Jakó Endre tb. szolgabiró pályáznak. Gazdák ryülése. Egy igen fontos gyű­lést tartottak Szatmár, Szilágy és Ugocsa vármegye gazdái. A közgazdasági válság folytán a földbirtokosok javarésze kénytelen volt állatállományán túladni, értékesiteni, igy a gazdálkodás e miatt csaknem lehetetlené válik. A megszorult gazdák felsegélyezésére most egy szövetkezet van alakulóban, mely­igen, az ablak. Erkélyszerü, zárt, kiugrik az utcára, mintha régi háremek emléke lenne, mikor még a török uralkodott itt a határvidéken. S kinyujtá felém a kezét — amely olyan lesz majd, mint egy fehér, nagy álmodozó virág — s amélyre tüneményszerüen borul majd rá s ráchimzésü csipkeujjas. S nem be­szélünk egy szót sem, csak a kis bőgő bug majd s csak a hegedű sóhajtozik fázva, a fekete éjszakában, * Milyen furcsa lesz majd az első éjszaka. Sápadtan ragyog a hold. Túl a nagyerdőn, ahogy a fonókban száz éves rác banyák me­sélik, ilyenkor táncolnak a sidove leányok, a vöröshaju furcsa tündérkisasszonyok. Maga le fog jönni hozzám. Kioson a kerten át, de vigyázni fog, hogy a házbelieket föl ne költse. Gyönyörű fehér ponzsé-ruhája lesz — tudja, amiben tavaly a nyárutón annyira tetszett nekem — a szoknyája a térde alatt össze­fonódva erősen, mint egy megfordított ha­rang, mint egy pókhálószövetekből kötött tulipán. Mennénk . . . szőke feje rám omolna egészen, mint egy aranyos kendő s kezem­ben tartanám a reszkető kezét. Milyen gyö­nyör ! — sétálni kettesben, virágos fák alatt — majd meglátja. Hamvas szeme, amely a napsütötte tó színeit fogja visszacsillogni, tágra nyílik majd egészen, mint a májusi verőfényben a harangvirág. A kerten túl, messzire, karcsú jegenye­fák hajlonganak a szélben s azokon át mese- szerű fényben bontakozik ki a csodaszép, a | babonás, a tündéri folyó: a Tisza. Nézze! Milyen gyönyörű a viz, mint az álom, mintha olvasztott ezüst ömölne el alattunk, fehéren, mint a tej . . . hivogatóan, integetve biztatóan. Hogy sóhajtozik és zug az a nádas. Talán hangtalan furulyákon ját­szanak egy ismeretlen nászindulót. Nézze! Most fürdenek a folyó szűzies vizében azok a gyönyörű növésű bunyevác-leányok, akiknek bőre fehér, mini a borostyán, s hirük elhat hetedhét vármegyére. Szerelmes párok ölelkeznek vad sóvárgással a virágos cserjék alatt, mig rájuk borul, mint valami örökzöld menyezet, a hajladozó füzes sötétje. Életre támadt itt a régi pásztorvilág, mirül évezre­des babonák regélnek, emez elhagyott és el- falejtett kertjében a világnak, ahol minden fűszál, minden hang és minden fuvalom csók­ról, mámorról beszél. Ott fogunk állni a dombon . . . egye- I dűl, Az isteni csendben, mint az első em­berek, akik egymásra találtak. S át fogom ölelni a derekát, azt a soványát, a karcsut, amely szívós és erős, mint a fiatal jegenye, átölelem vadul, hogy azt kell majd hinnie, hogy meghal a kezeim között s gyönyörű aj­káról ellebben az első jajsikoly. S ajkam­hoz szorítom a száját, azt a rózsás, de vad és kevély száját s addig csókolom, amig meghalok, vagy amig ön leheli ki a lelkét vele. Mert szeretem s mert maga is szeret, tudom s mert már régen, évek óta sóvár- gok vergődve, mint egy halálra ítélt madár — a nagyszerű percre, amelyben az enyém fog lenni egészen. Csak az enyém és csak a magáé. Jöjjön . . . zug a szél a virágzó mo- gyorófabokrok között — nem hallja ? — mint az orgona 1 Fejünk fölött ragyog az ég, akár a kivilágított templom. A virágos pázsií lesz a maga menyasszonyi ágya és a sóhajtozó nádas az én nászágyam. Jöjjön . . . Karjukat kitárják már felénk a magá­nyos jegenyefák a parton, Hívogat és vár ránk a szerelem elhagyatott kertje, Jöjjön. * így beszéltem a lányhoz — hadarva és

Next

/
Oldalképek
Tartalom