Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-04-10 / 15. szám

Mátészalka, 1914. április 10.

15. szám.

I. évfolyam. # “

TÁRSADALMI HETILAP. MECJELEN MINDEN PÉNTEKEN.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI AR:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND.

Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY.

Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája.

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Törvényben van kimondva, hogy a polgári perrendtartás ez év szeptember 1-én életbe lép. Alig egy fél esztendő választ el tehát annak a korszakos alkotás gyakorlati életbe vitelétől, amely alkotás nemcsak a biróságok tárgyaló termeiben és az eljárás mikénti alkalmazásában teremt uj eljárási szabályokat, hanem valósággal átalakító hatással érint közgazdasági, társadalmi és egyéni érdekeket.

A magyar jogászvilág meg nem szűnő érdeklődéssel és — bátran hozzátehetjük — nem kisebb megértéssel készült-e reform életbeléptetéséhez és az igazságügyi kormány felügyeleti utón megtett mindent, hogy az uj intézmény szellemben, felfogásban és megértésben vérébe menjen át azoknak, akik a törvényt alkalmazni hivatottak. Mindannyiunk előtt ismeretesek azok a vita ülések, felolvasások, értekezések, melyek a reform előkészítése során szakkörök és testületek előtt lefolytak s nem volt

olyan társadalmi osztály, mely a maga nézőszempontjából nem szólt volna hozzá ezen törvényalkotáshoz. Mindez azonban csak egyik oldala volt a reform sikeres biztosításának, nem kevésbé fontos és jelentőséges az az adminisztratív eljárás, 'mely a megkívánt helyiségek felállítása, alkalmas munkaerők kiválasztása, az ügyvitel egyszerűsítéséről kívánt gondoskodni. Hiszen ismeretes, hogy ebből a célból épült fel a fővárosban a központi járásbíróság és a vidéken is megfelelő intéz- kzdések törvéntetek; törvényben kimondottan fügfeszletett ?él 2 évre a bírói áthelyezhetetienség és már gyakorlati alkalmazásban van az ügyvitel egyszerűsítése a kezelésre nézve.

Nem lehetünk illetékesek és hivatottak megállapítani, vájjon mindezen, felsorolt előfeltételek minden irányban és részében keresztül vannak-e hajtva: abban a tekintetben sem arrogálhatunk magunknak csak kijelentést is, vájjon

teljesen elő van-e készítve a talaj a polgári perrendtartás közel életbeléptetéséhez, de nem hallgathatjuk el megdöbbenésünket, amely a jogi szaksajtóban egyenes felhívás formájában kifejezésre jut, mikor a bíróságokat és az ügyvédi kamarákat szóllitja fel, hogy előterjesztést tegyenek a kormányhoz a polgári perrendtartás életbe léptetésének elhalasztása iránt. Amivel pedig ezt a felhívást megmagyarázzák, abban sok elfogadható ok és érvelés, mint tény és valóság mellett van egy súlyos kijelentés, amely azt mondja, hogy a magyat igazságszolgáltatás csődje következik be, ha a reformot illetve ennek életbeléptetését megfelelő időre el nem halasztják.

És ez az, ami hozzászólásra késztet, bármennyire is tudjuk, hogy erőtlen a hangunk s nem Jerichó falai, de még egy kártya vár sem dől össze, ha egyedül illetékes helyen másként határoztak. Mert felősségteljes kijelentés igy

Az én szerelmem.

Az én szerelmem képzelet csupán;

Szép, mint az álom s mint a hó, fehér.

Mese, mely nem valósul meg soha,

De szépségével semmi fel nem ér.

Egy „SZERETLEK“, mit ajk el nem suttog, Egy ölelés, mely senkit sem ölel,

Csók, melynek tüze egyik ajkon ég csak, Sóhajtás, amelyre senki sem felel.

Egy árnyat Htok csendes éjszakákon,

Egy árnyat látok s szivem feldobog,

De visszafojtom ssivetn dobbanását S hogy ö se szálljon, — én is hallgatok.

pont.

jön a király.

Nem tudom már, hogy hol, de egész határozottan emlékszem arra, hogy valahol, mint megtörtént dolgot hallottam elbeszélni az alábbi történetet.

Halász tanár ur legény ember volt. Minden idejét és erejét a tudományoknak szentelte. Diákjaival volt elfoglalva s igy nem maradt ideje, hogy Hymen tiszteletére rózsá- I

kát ápoígasson, hogy azokból láncot fonva, magát valami kis bájos teleség oldalához fiizze.

Már jól túl jnrt a harmincon s már mindenki letett a gondolatról, hogy valaha, mint boldog feleséges embert lássa Halász tanár urat. 0 maga is letett erről a hiuságos gondolatról. Marad legényembernek.

Egy öreg gazdasszony, Teri néni gondoskodott mindennapijárál. Ruházatát rendben tartotta, iskola után jó ebéddel, kaszinó után pedig jó vacsorával várta.

Egyszer azonban Halász tanár urnák megroppant az egészsége.

Azon vette magát észre, hogy izomcsuz költözött a jobb lábába. Bizonyára nem vigyázott magára eléggé valamelyik zimankós téli déután, amikoris sárcipő nélkül indult a hónak-viznek.

Meghökkent Halász tanár ur és orvoshoz fordult.

— Barátom, neked nyáron fürdőbe kell menned! — mondta a doktor.

Halász tanár ur először tiltakozni próbált, de azután, mikor látta, hogy a doktor nem tágít, megadással felelte:

— Hát elmegyek, ha muszáj.

Eljött a nagy vakáció és Halász tanár ur csakugyan útra készen állott.

Nehány darab fehérneműt csomagolt be egy kis kézi táskába és útnak indult.

A fürdőben, mint afféle szürke professor ember, gondosan használta a kijelölt kúrát és ezzel összes foglalkozása be volt fejezve. Sétált nagyokat a fürdő parkjában. Gondosan vigyázott, nehogy valakivel érintkeznie kelljen. Attól pedig pláne irtózott, hogy valakivel ismeretséget kössön.

Már a harmadik hétben volt, amikor egyszer rendes szokása szerint sétálni indult az erdőbe nyúló park egy sétányán.

Hátratett kezeiben botját tartotta s evik- kerén keresztül a zöld semmiségbe bámult.

Egyszercsak egy női sikoly s utána hangos kutyaugatás ütötte meg fülét. Széjjel néz, hát látja, hogy egy kóbor eb ugyancsak marasztal két sétáló hölgyet, akik tehetetlenségükben napernyőjükkel hadonásztak a dühöngő állat előtt és szinte esdőleg tekintettek Halász felé, kitől megmentésüket várták.

Halász tanár urban felkerekedett a lovagiasság érzése és majdnem botrányos szitkok között kergette el a goromba ebet a nők közeléből.

Aztán tovább akart lódulni, de az idősebb hölgy hálálkodva nyujtá fe'éje még mindig remegő kezeit:

A polgári perrendtaríás életbeléptetése.