Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-04-03 / 14. szám
Mátészalka, 1914. április 3. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő : Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Az állami közigazgatás. A megyék és járások sorsa kerül rövid idő múlva a törvényhozás asztalára. A közigazgatást — amint a javaslat indoklása hangsúlyozza — államosítani kell, mert csak ezen az utón biztosítható a modern közszükségletek ellátása. A közigazgatás — úgymond — nem alkotmányvédelem, sőt az az indoklás főargumentuma, hogy modern és szabad államban a közigazgatásnak az alkotmányvédelem nem is lehet feladata. Ez okból a vármegye alkotmány- jogi és politikai szerepét elejtik teljesen és csak a forma kedvéért hagyják meg a teljesen átalakított és önnállóságától megfosztott közgyűlésnek a — felirati jogot. A törvényhatósági bizottságot átalakítják, úgyszólván megszüntetik, any- nyira megszükitik a hatáskörét a szorosan vett közigazgatási kérdésekben is. A közigazgatás súlypontja megyékről a járásokra és községekre megy át, amelyek kisebb körzeteket képviselnek és a kormányhatalom még könnyebben befolyásolhatja politikai céljai érdekében. A tisztviselőket — az alispántól a községi jegyzőig — kinevezik, a vármegyék tisztviselő választójoga megszűnik, a közgyűlés formálisan megmarad ugyan, de csak véleményező és tanácskozó testület lesz, amely kormány- hatalommal szemben nem szerezhet érvényt akaratának. A közgyűlés tagjainak számát is leszállítják, az egyes megyék, jobban mondva »közigazgatásikerületek« nagysága szerint 80—100 —150 tagból fog állani a törvényhatósági bizottság létszáma. A közgyűlésnek ezután is lesznek virilista tagjai, a virilizmust fentartják, de a virilistákat is választani fogják, mint most a fővárosban. Ezzel biztosítani akarják a kormány befolyását a virilistákkal szemben. Annál inkább tehetik majd ezt, mert a vármegyei választók listáját is más alapon állítják össze. A törvény- hatósági közgyűlésnek hivatalból tagjai lesznek a megyei tisztviselőkön és a községi elöljáróságok tagjain kívül a törvényszék elnöke, a kir. ügyész, a járásbíróság vezetője, az ügyvédi kamara elnöke, a pénzügyigazgató, a tan- felügyelő és a megyebeli országos képviselők. A megyének élén a kinevezett alispán fog állani, akit csak a kormány vonhat felelősségre intézkedései miatt. A főispáni intézményt — annak a politikai természete miatt, bár az államosított közigazgatásban nagy szerepe nincsen — fentartják, de négy-öt megyének, »kerületnek« lesz egy főispánja, aki általános felügyeletet gyakorol és akit különleges jogokkal is felruháznak, Vonaton. Aki sokat utazik vonaton és sokat használja a harmadik osztályt, gyakran volt tanúja az utas és a kalauz vitájának. Ennek a vitának egyszer a kalauz, egyszer az utas, legtöbbször mindkettő az oka. Meit szeretném látni, hogy valaki, aki épelméjű ember, vitatkozzék, ha nincs kivel s igy, ha a kettő között csak az egyik is helyes ember, szeretném látni, hogy miként vitatkoznának, vagy pláne — veszekednének. Ilyen dolgok jellemzésére álljon itten a közzel múltban általam ellesett s egész brutálisan fülembe harsogott két különböző párbeszéd, : m'ly kalauz és utas között egy harmad osztályú fülkében, de nem is fülkében, hanem egy hosszú, piszkos, kapadohányfüsttől megfeketitett levegőjű, ködmön és avashájjal kent csizmaszagtól illatozó, összevisszabeszédtől zajos és ecettel világított micsodában történi. Könnyebb megérthetés végett az utast U-v.il, a kalauzt K.-val fogom jelezni. K.: Kérem a jegyeket! U.: (Kotorász a mellényzsebben, kotorász a nadrág zsebben, a pénztárcában, a a kalapszallag alatt, a cipő cugjában és közben bámul a levegőben, amig a kalauz nehány utasnak átvizsgálja a jegyét, végül a kabát béléséből fejti ki a jegyet.) Tessék itt a jegy! K.: (Átjukasztja) No látja! ezt előbb is ottan kellett volna keresni! U.: Ne tessék ilyen arrogánsán viselkedni ! (bizonyára valamiféle ügynökember lehetett) A pénzemért az illő tiszteletet követelem ! K.: Hát mit gondol az ur! nekem itten kel! várni, amig jegye a bélésből ki nem bújik? miért nem varratja be inkább a feleségével a kabátbélését? U.: Ha nem fogja be tüstént a száját, a leközelebbi állomásnál panaszjegyzőkönyvet fogok kérni és aztán majd meglátja. K.: (Erősen kiabálva.) Ha ez meg nem hallgat, mihelyt megállunk kizáratom az utazásból és ott teszem le, ahol leszünk. U.: (De már szinte habzó szájjal.) Engem innen? még kenyéradógazdád sem! hallod-e!? K.: No meglátjuk! A legközelebbi állomáson: A kalauzje- Unt, tisztviselő feljön a tudomisén minekne- vezzem (lásd fent) kocsiba. Újra veszekednek egy csomót, tisztviselő kimegy, vonat elindul, magában U. úrral, U. szidja Kalauzt, K. meg Utasra aprehendál és összeveszett az uniformis a civillel ahelyett, hogy az utas a kalauz megjegyzését lenyelte volna, mégha egy kis jóakaró gúny volt is benne. Másik eset: Ülök egy íentirt közlekedési valamiben, mellettem, felettem, alattam, oldalomon és ölemben nagyon sok bácsi és néni, öcsém és húgom ül és mozgolódik, hátha a másikat ki tudná szorítani. Velem szemben áll egy jegytulajdonos, mert nincs hova leülni. Bejön a kalauz. K.: Jegyeket! jegyeket! tessék a jegyet! U.: (Többen) odaadják jegyüket és a kalauz elvégzi rajta az amputátiót. U.: (Ki velem szemben áll, mert nincs hova leülni.) Tessék a jegy! Kalauz ur! legyen szives megmondani, hogy nincs-e másik kocsiban hely, ahol leülhetnék ? K.: Ha nincs hely, tessék állni! U.: (Aki szót fogad, mert nincs hely) de kérem, ha valahol lenne üres hely, mégis csak leülnék. K.: Ne feleseljen velem azúr! Én (nagy É.-vel) nem fogok menni magának helyet keresni! ha kell hely, keressen ! U.: (Úgy lesz és átmegy, illetve át akar
