Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-09-05 / 35. szám
MÁTÉSZALKA szeptember 5. t oldal. ról meséljenek, hogy milyen csodát tett a a magyar hála és szeretet. Magyar óvodák és iskolák támadnak a rutén és tót falvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe a Kegyelmes Istennek, hogy a magyarság szivét feléje fordította, és hogy öt a magyarság szivére zárta. Mindnyájunk közös, szent munkája az, hogy igy történjék. Ezért alakult meg a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Újraépítő Országos Bizottság (Budapest — Képviselöház), amely Magyar- ország gazdasági, technikai és művészi legjobb erőinek bevonásával, a hatalmas magyar sajtó támogatásával akarja célját megoldani. Ezért fordulunk Magyarország vármegyeihez, városaihoz és a tehetős társadalomhoz, hogy segítsenek munkánkban, lássanak el termékenyítő gondolatokkal és pénzzel, hogy leróhassuk hálánkat a Kárpátok népe iránt és vigyük egy fokkal előbbre a kultúra utján, A szív szeretetével, a gondolkodás bölcsességével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkodás vezet ahhoz, hogy pénz, pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. A Kárpátokban elvesztett kedveseink és szivének épít emléket, aki a Kárpátok népét segíti, Ha azok a vármegyék, azok a városok és a társadalom, amelyet megkímélt, sőt üzlethez juttatott a háború, engedelmeskednek a szív és ész szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és magyar lesz. Budapest — Képviselőház, 1915. Szent István király napján. A Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság: Gróf Kuen Hédervári Károly Pékár Gynla őrs*. képi. v. b. t. t., elnök. alelnök. Gróf Andrássy Gyula y. b, 1.1. Bemviczy Albert y. b. 1.1. Gróf Appouyi Albert y. b. t, t. Gróf Zichy Aladár v.b. 1.1. i Bonnok. Ha majd valamikor egy város kulturázott- gágának az lesz a fokmérője, hogy hány idegen- ajkú neveiőnő (bonne) van a családok gyermekei melleit alkalmazásban, akkor bizonyosan Mátészalka fogja a pálmát elnyerni. Míg azonban valamely község közműveltsége megállapításánál a Bonnok-hoz érünk, addig igen sok viz fog még lefolyni a Dunán. Mélységes tisztelettel a nevelönöt tartó családok mindegyike iránt, különösen két szempontot vagyok bátor a gyermekekkel megáldott családok szives figyelmébe ajánlani. Az egyik a magyar nemzeti nyelv szempontja. Kegyetlen veszedelem rejlik abban a fonák divatban — mondja Rákosi — mely, fájdalom, annyira elvan terjedve Magyarországon, hogy gyermekeinket már zsenge korákban iparkodunk idegen nyelvre tanítani. Innen van, hogy a pór nép minden tanulás és útbaigazítás nélkül klasszikus tisztaságában tudja megőrizni a nemzeti nyelvet s a nyelvtudomány kénytelen hozzája iskolába járni, hogy törvényeit megállapíthassa, mig viszont a a müveit osztályok ajkán, noha nyelvtant és mondattant tanulnak az iskolában, megromlik a nemzeti nyelv. Nem akarom én itten mostan a vádlottak padjára citálni sem a Lipótváros nyelvét, sem a Karinthy Frigyesek prült, deliriumos bolondságait. A Lipótváros fiainak nyelve itt nem jöhet, számításba, Ez már nem nyelv, hanem nyelvelés. Mikor valaki »szépen siet«. Mikor »Berzser Pali STÜz.sarettet szijt el az Qrfeumban,« ahol a »jasz( szók« és a »palik» a pénzről, mint »dohányról« beszélnek. Ahol a »fiatalok« ilyen »pepiták«, ilyen »libák«, ily »vasak«, — Ilyen párbeszéd is folyik e fenegyerekek között: »Nagyszerül auf mein Mu- nesz mondom, ma egyszer sem esett az eső. Ez már beszédrész\< »Nü ná, miért esneI? Különben légy te egész nyugaton, még ma fog esni.«.És »di- isst» abban a percben nekikezd esni . . . Vagy ilyeneket is hallani: »Tegnap a Nemzetinél voltunk . . .« Vagy: »papa direkt elcsalt a »Vig özvegyhez« . .. »Ugye Feüak ma óuas voll?« Lnnék a lipótvárosi zsargonnak »direkt« megtisztelőié Karinthy Fiigyes, az »Az Újság« lizelett ugyiieve- zclt humoristája. K°la laian máskor többet. Motor az mteihges osztály nyelveitek nemzetié.leasegeröl szoJottam az imént, hat nem a Lipótváros- es nem Kariul y nyelvére céloztam, tizeit nyelvéről szóljanak a pszihoiogusok. Mi itt a pettlenakon csak arról beszelhetünk, hogy a magyar unread, különösen a női nem, a magyar nyeivet nem tudja helyesen beszelni. Naiuuk legnagyobb műveltségnek tartjuk az idegen nyelv ludasat. Mas orszagouoau pedig, Franciaországban, iN'euietoiszagban a legnagyobb es iegiurheietlenebb muve.tsegnek a nemzett nyelv pongyolaságát tartják. Az «ngoira uezve pedig ez a kérdés egyáltalán nem is iciezik, mert 0 még küllő,dön sem beszél máskép, mint angolul. igaz, mi kis nemzet vagyunk és a gyakorlati élet gyakran kényszerít, hogy angol, franci, neme1 emberrel érintkeznünk. De ez az érintkezni ludas nem tartozik a műveltséghez. Az elvont es gyakorlati tudományok, a r.giek és modemek és ezeknek ismerete, fontosabbak es abszoiute fontosabbak egy nemzetre nézve, mint a nyelvek ludasa- Magyar embernek pedig, ha felnő, majdan jobban megközelíthetők lesznek az eiet igazi tudományai a magyar nemzeti nyelv segélyével. Fia engeujük, hogy országunk elárflsztassék a külföld nyelvmesteruOiVeJ, nevelőnöivel, a külföld előtt olyan hírbe keveredünk, mint az az ország, mely a maga szegény volla miatt bevitelre szóiuí. Hogy pedig a magyar családok a gyermek- nevelés térén a küííöldnyz forduljanak istápolas- j ért, ez ellen tiltakoznak a regi magyar famíliák és ősi udvarilázak nagyasszonyai. És most jönne a második szempont, mely az idegen nevelönök és bonnok alkalmazasa ellen szói. Égy magyar anyának nem lehet annyi dolga, hogy elfoglaltságára való hivatkozással másra, fizetett idegenre bízhatná az ö legdrágább kincseit, a maga gyermekeit. A gyermek lelkének, finomságának, jellemének kiismerését, irányítását, a gyermek fejlődő és nyiladozó lelkivilágának benépesítését más idegen, avatutian és érdektelen kezekre bízni olyan mulasztás, amire nincs mentség. Magyarázat van kettő is. Az egyik; vagy képtelen az anya a gyermek lelkét olyan nívóra emelni, amilyenre szeretné, vagy pedig nincs rá ideje. Ha képtelen, akkor a gyermek műveltebb lesz a famíliánál és ez örökös elegedetienségnek lesz a kutforrása, ha pedig nincs az anyának ideje arra, hogy maga személyesen foglalkozzék gyermekeivel, ez megint baj, mert egy magyar anyának, kit jogosan semmi sem vonhat el a gyermekszoba küszöbéről, nincs és nem lehet magasztosabb feladata, mint a saját lelkének mását ránevelni gyermekének egyéniségére, A gyermeknevelésnél nincs eddig még elsőbbrendübb hivatása egy magyarországi nőnek. Ha a gyermek az apa és anya körében nevelkedik fel, még a legdislingváltabb famíliákban is ti fog tűnni a mai gyermekeknél utón-útfélen tapasztalható iskolai szegletesség, természetellenes komolyság, kimértség, német dünnyögés. Amikből mindből oly kevés van meg ezen gyermekek legtöbbjének papájában és mamájában- akiket bizonyára a szülői meghitt kör, a család, az anya melengető két karja és az apa okos fegyeimezese és nem az idegen bonnok pedagógiája nevelt természetessé és a társadalom müveit tagjává. Spektátor. Előfizetőinkhez! Felkérjük azon t. előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hátralékban vannak szíveskedjenek azt kiadóhivatalunk címére mielőbb beküldeni, R E K. Kolerajárvány Olcsvaapátiban és Szamosszegen. A múlt hó 15-én járásunkban is felütötte fejét a rettegett kolera. Élőszói- egy Szamosuientl községben, Olcsvaapátiban jelentkezett,, valószínűleg a Szamos vizének élvezete folytán, amely folyó, mint tudjuk egesz hosszába kolerával fertőzött. Olcsvaapátiban összesen négy áldozata lett e betegségnek, névszerinti Szászt La,os és neje, továbbit Kosa Menyhértné és 8 éves Menyhért fia. A betegség első megnyilvánulásánál még mielőtt az bakierologiailag meg lett volna állapítva (ami később megtörténi) a hatóság a legszigorúbb zár alá vette a megfertőzött házakat, őröltét állított a Szamos menten, hogy a lakosságot a Szamos vizének élvezetétől elzárja. A betegek elhalálozása után azonnal feriötleniiette a jáiásorvos személyes felügyelete és ellenőrzése mellett azok lakását, ápolóikat pedig szinten megfigyelés alá helyezte es csak ürülékeiknek baklcrologiai vizsgálata után, antiaor azok koletameiüeseknek bizonyullak, bocsátottá szabadon. Ezeknek a szigorú óvintézkedéseknek meg is lett az eredmények, a betegség tovább nem terjedt, ugy hogy e ho 1-én a község mar feioldtialo volt a zár alól. Komolyabb és következményeiben súlyosabb, í terjedelmében sokkal nagyobb a kolerajárvány | Szamosszegen, ami részben arra vezethető ússza, | hogy az e;sv megbetegedésekről a hatóság nem értesült azonnal es amikor végre tudomására jutott, hogy a községben koleragyanus megbetegedések előfordultak, a községnek egyik részé az ugy nevezett Oszuszka több pontján már meg volt fertőzve. Az első hatósági kiszállás alkalmával mull iió 24 én a községháza tőszomszédságában lakó Balog Gusztáv községi pásztor csaladjánál negyeit voltak betegek es pedig felesége és 16 eves leánya és egy 7 éves fia továbbá anyósa Bodó Juliánná. Mire a szolgabiró és járásorvos a községben megjelent, Balog Gusztáváét holtan találta, Maris nevű iü éves leányát pedig haldokolva. Súlyos állapotban találtak a csalad másik kel tágját is, a tünetek határozoüan kolera mellett vallottak és azért a házat gondosan elzárták a uülerimkezéslöl, a még egészséges családtagokat a betegektől elkülönítettek és a községre nézve életbelépténél; mind azokat az óvintézkedéseket, amelyeket a miniszteri szabályok kolerával fertőzött községekre előírnak. É szigorú rendelkezések dacára ni. ho 29-én koleratünetek mellett megbetegedett és néhány órával rá meg is haltak Kun Gedeon 48 éves Szász Ádáin 62 éves földmivesek. Ugyanaznap halt meg Balog Mária is és ennek egy másfél eves öccse Pista. Megbetegedett továbbá Balog Gusztáváé sógora Simon Gábor 47 éves béres, a Szamosszeg alatt báró Perényi-féle tanyán. Ezek a hazak is azonnal hatósági zár alá vétettek és minthogy közben az első megbetegedések alkalmával Budapestre küldött váladékok bakteriologia- lag kolerásoknak bizonyultak, az alispán az egész községet hivatalosan kolerafertőzöttnek nyilvánította és zár alá helyezte. Azóta a betegség nem rohamosan ugyan, de egyre mérsékelt arányokban terjed, ugy hogy a mai napon az összes megbetegedések száma 17-et lesz ki, közte- 6 volt eddig halálos kimenetelű. A hivatalos zár alá vétel következtében a községből senki nem távozhatik ha csak igen fontos ügyben és orvosilag megállapított feltétlenül egészséges állapotban. Élelmiszereket mint élő és holt baromfit, húst, zöldséget, tejet és tejtermékeket, halat, ócska ruhaneműt a községből ki vinni nem szabad, ilyeneket a községben sem szabad árusítani. A községbe idegenből sem szabad igen fontos ok nélkül bemenni, Ezeknek a rendszabályoknak a biztosítása céljából a Szamosszegre vivő utakon őrök állanak, akik viszont a csendörség és községi elöljáróság által ellenőriztetnek. Az egyes fertőzött házaknál mindenütt ugyancsak hatósági ellenőrzés alatt levő őrök ügyelnek arra, hogy a házak lakói a külvilággal ne érintkezhessenek. Az egészségeseknek az elkülönítéséről a családjukban levő betegektől is megtörtént minden gondoskodás. A betegét eddig
