Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-01-15 / 1. szám (3. szám)
T TÁRSADALMI HETILAP. MEQJELEN MINDEN PÉNTEKEN ** ti TÁRSADALMI HETILAP. MEQJELEN MINDEN PÉNTEKEN A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ftlelős szerkesztő: Főszerkesztő : SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Egész évre — — — — — — Félévre — — — — — — 8 K. 4 K ' Dr. TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY. WEISZ ANT AL nyomdája (Vasut-utea) Negyedévre — — — — —-• — Tanítóknak községi közegeknek egy évre -----—“ Egy szám ára 16 fillér. 2 K. 5 K FŐmunkatárs.* MOLNÁR KÁROLY. Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETEND Jí. i&észafka, 1915. VII. évf. f. (311.) szám. január 15. ITTHON. Irta : SPECTATOR. A háború mindent kiemelt régi kerékvágásából. A pénz értéke megkétszereződött. A becsületes képű, jókedvű adósok felemelt főve! járhatnak az utcákon. A hitelezők megpukkadhatnak ha akarnak. Mora- ratorium van, nem kell fizetni. Az emberszeretet edűig penészes virága hatalmas fává terebélyesedett, amelynek árnyékában százezrenként kényelemben pihenhetnek a háború kifáradottjai, a sebesültek. Es bizony alig jön számításba, hogy ki gazdag, ki szegény, Mindenki siet, hogy valamimódon kivegye részét az emberfeletti harcból, melyet az itthonmaradottak erősek vívnak a hazáért. Apró oláh falvak földhözragadt lakói siettek filléreikkel a háború megsebesült Vitézeinek talpraáliitására. Eldugott községek, igánytelen mezővároskák versengtek, hogy csak legalább pár ágyas kis ispotályt tudjanak megszervezni, hogy annak a kis körzetnek hazafias népe rápazarolhassa áldozatos szeretetét arra a néhány sebesültre, kik az ó kis kórházukban keresik a gyógyulást. Természete*, hogy a háború első napjaban mi is, itt Mátészalkán, fokozott lel kesedéssel fogtunk hozzá egy hozzánk méltó kórház fellállitásához. Kezdve a járás legelső tisztviselőjén, a íenkölt lelkű főszolgabírón, mindenki-lüktető buzgalommal igyekezett a kórház kényeiméről, felszereltségéről a légkörűitek#*többen gondoskodni. Városunk előkelő hölgyközönségc a nála megszokott bájos vállalkozási kedvvel fo- gadkozott, hogy énnek a kórháznak háztartásbeli vezetését a legnagyobb készséggel fogja ellátni. A nagyközönség igazán erején felül ajánlott meg mindent, hogy a hozzánk ápolásra kerülő sebesültek semmiben hiányt ne szenvedjenek. A falu népe ágyneművel, fehér ruhával gazdagon hozzájárult a kórház felszereléséhez. Magánosok és testületek ágyak felláiitására vállalkoztak. Gyönyörű munkát végzett a Vörös kereszt helyi fiókjának vezetősége aztán, mikor a polgári iskolai igazgatója, fáradhatatlan buz- golkodásának közbejöttével a polgári iskolának hatalmas tornacsarnokában egy húsz GKSZTBNYEHARCQK. Irta : Kiss Géza. Szeptember negyedikét ünnepeltem. Csöndes, bensőséges ünntpem ez nekem. Ez idén különösen is kétszeresen is emlékezetes nap, mert most lett tíz esztendeje, hogy gyermekévé fogadott a Sárospataki Almamáter, ás a véletlen ügy rendezte, hogy éppen e tizedik évfordulón tettem te az alapvizsgát. Megszabadulva a stúdiumok szép nyűgétől, egyedül bolyongtam az aranyszin szőnye- gea kerti utakon és mint két s számtalan emlék közönségében összetört hü szerelmes, halk v. l omá sokat jettünk egymásnak: Én és az iskolákért Ezen a zöldkapuba torkolló, lembsátoros uton- Vezetett először végig apám s mutogatott, s ma- gyarázgatott az egykori pataki diák emlékező hangján. Erre a juharok alján szövődött egy őszinte barátság tartós frigye ... Itt a bokros kis utszo- foson adtam először verse*, a közlöny, szerkesztőjének . ... Itt az orgona szegélyes labirintban ját* szőttünk valaha csendőrkét , . . Istenem ! hova lett az a százbusz fiú, akikkel együtt kezdtem a diákos- kodást?-. , Legtöbben már az igazi, halálosan komoly kalonásdit játszák; sokuk lelkében most a harctéren lobog az Aímamáter szentélyében beszi- vott, a Rákóci-\árban táplált, nemzeti zászlós, him nuszos március tizenötödikén felszított hazaszeretet es a régi játék csendőrök oroszverő hősök . , Erre üztiik egymást valaha vadgesztenyével, erre voltak a iegjobb leshelyek, menedékek a fenyők takargató szárnya alatt . . . Nini! most iS bujkál ott valaki. Zöld kalapjáról ösmertem meg, hogy Bakos Gyuri barátom, a legszemfülesebb mendor. — Mi rosszban sántikálsz Gyurka? szóltam rá évődve. Pufók arcú, zömök, vastag lábikráiju nebuló tört át a sűrűn s káznyujtásomat tisztelő alázattal fogadva, került baloldalamra. — Tanulmányozom a komitácsik búvóhelyét, szólt titok- palástoló hangmérsékléssel, miközben ágyas modern kórházat adott át rendeltet* sének. Van ebben a kórházban minden. Hófehér kényelmes ágyak, pompás mütő, konyha berendezés, gazdag ruhatár, lelkes ápoló személyzet városunk lelkes leánygárdájából, szolgálatkész orvosi ellátás, Csak betegünk nincs. Hát hiszen, bár úgy adná a jó Isten, hogy a mi kórházunkba már ne jutott légjren a háború sebesültjei közül. De mikor látjuk, és halljuk, hogy Nagysomko- ton 130 sebesült ápoltatik, hogy a városunkkal egyenrangú községekben városkákban százan nincs alul az ápolt sebes ültek száma, hát mégis összeszorul i szivünk.és kérdezzük magunktól, hogy a mi nagy hazafiui áldozatunk, amelyet a mi kórházunk fellálitására hoztunk, csak annyi honorálást érdemel a Vörös kereszt központi intézősége részéről, hogy egyáltalában nem birunk az egész hat hónapos háború alatt egy második transzport sebesült-állományhoz jutni! Mert a háború elején volt pár hétig vagy 15 beteg katonánk. Mikor aztán ezek visszamentek a harctérre, bizony nem kaptunk másokat. Berendezett kórházunk érintetlenül, igényszeme nyugtalanul fürkészte az utat, a bokrok alját és ha megpillantott egy vadgesztenyét mohón csapott le reá s tömött zsebébe süllyesztette. — Ejnye Gyuri, hát Csak nem azt akarod nekem beadni, hogy a szerbek mér ide la befurakodtak. — Nem, nem a szerbek. Az kén csikk nekik j és vészjóslóan sújtott a levegőbe egy gesztenyét, mely búgva tetézte meg a rezgő nyárfákat. Haneia a ‘diák komitácsik, akikkel gesztenyeharcokat szoktunk vívni 1 — Te hát melyik diák vállalkozik rá, hogy az aljas komitácai nevet viselje? — Jó, hisz csak játékból' Az ötödiketek I Ne félj barátom, derék fiuk azok, d# kevesebben vannak: lesből támadnak, hát ők a komitácsik. Tegnap neki szorítottuk őket a szúrós drótnak — És le mi vagy Gyuri ? — Mink a negyedikesek, meg a harmadikból az erősebbek vagyunk a 44-es bakák és bosnyákok. — És vezéretek is van ?
