Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-05-02 / 17. szám
\ 2 ,.r ................. Mát észalka a bora a störet óta a pincéjében állott, azzal iig)ran nem volt semmi kiadása. De (nőst mégis feljebb mérti az árrt a bornak is, mert »szedik a hadseregnekt; Ügy látszik, a hadsereget olyan fejős tehénnek hézik egyesek, amelyet mindenkinek meg lehet fejni. Az Oktalanok nem veszik észbe, hogy amikor ä hadsereggel drágán vásároltatnak meg Valamit, hát azt mi adófizetők nyögjük. De érhelhtt hol van a ráció? Hát ha a hadseregnek kell a bor, akkor elegendő ok-é é’z arra, hogy ezért most már mi is itthon levők drágábban kapjuk meg a bort? Mindezek olyan semmiségek a nagy Csalásokat tekintve, amelyek felett bátran I szemet hunyhatunk. Hisz a hatóság sem üldözi ezeket a mesterséges árdrágítókat. Ezek ellen nekünk kell küzdenünk fogyasztóknak. Azzal, hogy az oktalan árdrágítások mestereit teljes undorunkról és megvetésünkről biztosítjuk. A pénz mozgósítása. «— A második hadikölcsön. — Mikor i fiáborti híréit lessük, tnikor katonáink rangeíég szenvedésein megíndú'Ür.k, ínikor szo- förtgáiott hazánk sorsán aggódunk, alig mindén ! hétért egyszer jiit eszünkbe, hogy emberi bátorságnak; hafei tevékenységnek, nemzeti erőfeszítésnek minden gondolata, mindert lélekzetvétele temérdek pénzbe kertit. Alig-alig jut eszünkbe, hogy égy-egy megcsudált kdrházvonatnak, egy tehertől rogyadozó trénvónatnak (amit mi láthatunk itthort <t háborúból) minden parányi része, felszerelése fcsengő aranyakat kóstál. Kétségtelen, hogy ez a háború valakinek zsebére megyen. És ez a valaki az, akinek érdekében történik a háború. A háború ■pedig ném a kínai császárnak érdekében; serii hem a hottentotta törzsek érdekében történik, hartem egyedül éá kizárólagosan a magyar haza, az Ősi föld védelitlére folyik. És ha ez áll, akkor nem lehet közömbös előttünk, hogy diadal vagy legyő- letés tesz-e a háború kimenetele. A háború diadala a haza diadalát fogja jelenteni, de a legyőzetés a haza leigáztalását is fogja jelenteni. Ha ezt a háborút elbükjuk, nem azt fogja ez jelenteni, hogy meggyőztek bennünket és ellenségeink a diadal mámorában inegittasodottan nyugodtan hazamasiröznak és bennünket itt hagynak elvérzetten, kimerültén, szegényen, megcsuíoilan, egy uj élet kezdésére utasitottan. Ha nem a mi legyőzetésünk azt fogná jelenteni, hogy elvesztettük hazánk szabadságát, kimerültén is adófizető szolgái lettünk egy idegen hatalomnak. Itthon elvesztettük a megélhetés összes eszközeit, földjeinket idegen győzők aratják le; pénzeink a győzőkhöz vándorolnak, hitelünk megszűnt, papírjainkkal be lehet fűteni, takarékbetéteink hadisarcra rekvi- ráltamak, tőkepénzeseink egy nap alati koldusszegények lettek, munkásaink, a föld túrói, földönfutókká lettek. Körülbelül ez itendene égy vesztett háború eredménye. Ezért, hogy elkerüljük át elbukást, hogy a hazát ne engedjük idegenek,- vad hordák által le- tiportatni, ezért harcolnak már kilenc hónapja. Aki arravaló: veret, életéi, á legdrágábbat; sok a szetnevilágát áldozza, hogy az ö parányinak látszó, :e neki legáldozatosabb' áldozatit naggyá tegye azt -z áldozatot, melyet á nemzet egyetemes- stge a haza megmentésére hoz. Mert a hazát szolgálni, minden drori Szolgálni, idegpattanásig szolgálni, végkimerülésig szolgálni most mindenkinek életfeltétele, akit sorsa e magyar földhöz bilincsel. Minden áron. Annyit jelent ez, hogy minden árt meg keli adni a haza mostani háborújának- sikeréért. Kitől vérben követeli a haza az árt, kitől pénzben. De egyiket sem alku szerint. A véradót kérdés nélkül rójja ki a haza arra, akinek vére ömlése használ a hazának. A pénzünkhöz i« épen Olyan joga van a hazának, mint a Vérünkhöz. Mert lía a háború leste a vér, akköé á háború lelke a pénz. Hogy micsoda pokoli beösüleilenSég hát ezek után az, ha valaki a haza pénzét meglopja, akkor, amikor adnia kellene a hazának, ez most más lapra tartozik. Talán épen ir.ert igen sokan csalták, lopták, panatnázták, szállították el maguknak gyalázatos módon a haza pénzéi, a hadsereg pénzét, talán ez teszi szükségessé most, hogy a haza a decemberben kibotsálott első hadikölcsön után most a második hadikölcsön összeleremtéSére szólítsa fel lakóit, azokat, akiknek >a haza minden előtt.< Az első hadikölcstfn korántsem merítette ki a pénzforrásokat. Tudott dolog, hogy töirtérdek pénz penészedik á zsügori hazafiak féltékeny fiókjaiban. Most ismét kopbgiat á haza özeken a fiókokon és kéri azt, amihez úgyis félteden éS kizárólagos joga van. Az a pénz mind itt keresődön; a haza békés égisze, védelme alatt; most mikor veszélyben a haza, ez az Ő jóvoltából megspórolt pénzek visszaadandók neki. Tehátjnemja pénztulájdoriosók gavallériájától, jóakaratától függ, hogy a sok eldugott pénz a haza oltárára kerüljön, hanem ez a becsület dolga, a haza fennmaradásának kérdése, a háború sze6. A Rue Quichardban a betörők minden ÍHgÓságot elloptak. Egy Haj) aratása. Elég annyi 7 . . . • A frantia kormány elhatározta, hogy a nyo- rtoorék katonák Számára iskolát állíttat fel. Azelőtt ti francia kormányok mostohán bántik el a megrokkant harcfiakkal. Kevéske évjára- ‘dékot utaltak ki nekik és menedékházakba tették 15ket, ahöl szbihorüan élték le hátralévő éveiket. Ákost — mint a Matin irja — iskolát nyit- rtak a nyomorult katonáknak. Ebben az iskolában különböző készüléketeké] látják el őket, hogy pótolják velük elvesztett tágjaikat és mikor élni is tudna velük, a kéfimünkák tanárjai tanítják majd mesterségekre, hogy saját erejükből tarthassák fel tnagukat és eltartásuk gondját levegyék a társadalom villáiról. A nyomorék katonák iskolája a Sain-Maurics- kórházban lesz ahol 700 ágy várja a munkaképtelenné vált katonákat. * A Petit Journal azon szomorkodik, hogy az Idén nincs disznótor. Minden département-ban —■ Írja a lap — iiégy nagy ünnep van minden évben : a farsang, a vásár, az a nap, mikor a parasztasszonynak gyereke születik és az a nap, mikor disznót ölnek. Ö§ azt hisszük, hogy mindezek közt a legnagyobb Ünnep a disztótor, a vidámság és a hejehuja, amely sokban hasonlít a pogányok áldozati ünnepségéhez. Nálunk az idén nem ölnek disznót annyi vidámsággal, mint annak előtt, mert az idősebbek a fronton vannak, az anya szive pedig tele van aggodalommal. Nem is olyan ügyesen ölik meg, minthogy a »disznóólt)« (— kit a fraheiák >assasin«-nek, »gyilkosának neveznek tréfásan —) most valamelyik alagutnál őrzi a vasutat. Mégis csak ölnek disznót s az anya a párolgó hurkafüzért sietve becsomagolja és küldi a frontra a fiának, Csak a posta ne késsen. Mert ezek a disz- nóságek gyorsan romlanak. Így humorizál a Spectator a »Petit Journál«- ben; Bizony mindenki szomorú Franciaországban. Csak a lapok fizetett humoristái vidámak 1 * Már hirt adtunk arról, hogy Párisban megtiltották a fényképezést, Hogy milyen szigorúan fogta fel a párisi rendőrség a rendeletét, bizonyítja az az tijabb rendelet, amely minden lapban «hegjelent és azt mondja, hogy amateur fényképészek tartoznak beszolgáltatni mindazokat a fényképeket, illetve azokat a lemezeket, amelyeket a háború óta készítettek. A fénykép lemezek mint dokumentumok és esetleg bűnjelek. Ilyen most a francia abszolutizmus. ínájus 2. ........ — . . V re ncsés kimenetelének elengedhetetlen feltétele. Hogy a hazának felajánlott pénzért a haza becsületes visszafizetést, busás kamatot ad, ez a haza külön jóakaratának, fiai Iránt való szereidének hallatlan bizonysága; Tudjuk, hogy különösén á rrti Vidékürtk köznépe, a felvilágosodottságnak hijján, dacból, bi- zaiinatlanSágbÖl feljebbvaló iránt, zsugoriságból; pénzéhségből kifolyólag nem kellőképen vet.e kl részét aí élső hadikölesönből. Sőt; Százötven per- centnyire (ávoltartotta rmigát. örökidők óta bizalmatlan, gyanakodó, dacos és zsugori volt, szinte rossz májú volt minden iránt.- ami a közérdekért történt. Mündig csak kapói, kérni, sopánkodni, ragadni szeretett. — Gyanakodni szeretett az iránt, airti az általa »áraknak« bélyegezett értelmiség vetező esotornájain közeledett hozzá. Hát most itt az ideje, hogy ennél a dacos; kifógásolhatö népnél parlagon heverő pénzek is mözgósitassanak a háború érdekében. Hogy a nép egy v-lágiió sugárt nyerjen a Gondviseléstől arra- rtezve, hogy az ő összesopánkodott száz koronájára most époly szükség van, ahoz a hazának époiy joga van, mint a tőkepénzesek ezreihez. Vajha megismerné a nép* hogy a magyar' föld szeretető nemcsak abban nyilvánul, ha izom* szádjának egy barázdáját elszánthalja, hanetft ibj ban különösen, ha annak a földnek jövedelmei kölcsönadja azoknak, akik véreinek a honért, ai ő földjéért és akiknek e földvédelem közben enni kell. Szomorú dolog volt általában, hogy a múlt hadikölcsön országos nagy eredményében olyart hallatlan csekély részé volt a nii gazdag Vidékünk tőkepénzeseinek és módos földművelő népének. Talari remélhetjük; hogy ez a második hadikoicsöfi meglágyítja sziveiket és áldozatos adományaikkal segítenek hozzájárulni ahoz. hogy ez a magyar’ föld,- ez az ősi drága ország továbbra is a mienk maradjon és békés hazánk legyen még igen sokáig; Molnár Károly. 4Lí H£ K. jegenye. Az őrszoba ajtajában Állott egy magas, szépszál jégéüyé. At estifény aranyporuban Ragyogotti égett minden levele. Pétő Balázs a fejét ráemelte, Könny boriiá el arcát és szemét Mi baja ? kérdék —- s azt felelte : Nálunk is vannak ilyen jegenyék. Pont. — Kitüntetés. Dr. Henmdn Károly, Hermart József helybeli izr. elemi iskolai igazgató fia, Iá-»1 punk volt kitűnő munkatársa, szabadkai orvos, a harctéren szerzett érdemei jutalmául az arany vi-» tézségi érdemkereszttel tüntettetett ki. — Az elemi iskolák tanítása már má beféjezhető. A vallás- és közoktatásügyi trt. kir; miniszter 2404/1915. sz. löiratöt intézett a vár^ megyei közigazgatási bizótlsághoz és a hitfelekezeti issolák hatóságaihoz, hogy a gazdasági munkaerők jelentékeny részének hadbavonulása folytáa szükségessé válván a tavaszi és nyári mezőga*4 dasági munkálatoknál hiányzó munkaerőnek pótlása, megengedtetik, hogy a hiányzó munkaerők az elleini iskolásokkal pótoltassanak. Ezért olyan községekben, ahol a lakosság túlnyomóan mező- gazdasággal foglalkozik, az iskola éV aí elemi iskolákban a mutatkozó szükséghez képest mir dp- rilis 30-dn befejezhető; hogy az iskolákból felszabadult gyermeksereg munkabíróbb része a család» ból otthonmaradottak segítségére lehessen a mezei és kerti munkánáh — Tankóezy Gyula. SzoniÖrti árriya a háborúnak e szürke név. Viselője a szatmáriak rajongásig szeretett főkapitánya volt» Mast fogságban ül. Nem hadi fogságban ŐS mégis á háborü foglya ő. Mig Szatmár város németi k&ftiiwV, fflísőé
