Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-04-04 / 13. szám
2 oldal. MÁTÉSZALKA április 4. Ival közvetlenül kellett érintkezniük. Másfelől ez intézet programmszerü feladatául tűzi ki, hogy pénzbőség idejében anyagi eszközeinek jelentékeny részét az ország határain kívül úgy helyezze el, hogy azok a pénz drágulása s a hitel szőkébbre vonása esetén könnyen folydvá tétessenek s a hazai források minden igénybevétele nélkül tartalékot alkossanak a hazai közgazdaságra nézve. Az uj intézet hivatása 'esz az is, hogy önkormányzati utón megvalósítsa a pénzintézeti reform legfontosabb követelményeit. Egyfelől a revizori intézmény felállítása van tervbe véve, amely teljes garanciát nyújtana az összes pénzintézetek elszámolásának és könyvvitelének szakszerűsége iránt; másfelől a pénzintézetek központjának lesz felada körvonalozni a betétek helyes felhasználásának irányelveit. Az úgynevezett pénzintézeti reform leglényegesebb sarkköve ebben rejlik. Nemcsak a történelmi fejlődésnek, hanem gazdasági életünk természetes alakulásának félreismerése rejlik abban az elméleti követelésben, hogy a lakarékbetéti üzlet elválasztassék a banküzlettől. Ennek az elméleti követelménynek gyakorlati megvalósítása a magyar hitelszervezetet hosszú időre megzsibbasz- taná, legbecsesebb erőforrásától megfosztaná s közgazdaságunkat károsítaná. Arról, hogy takarékbetétet elfogadó pénzintézetek mindennemű legitim bankári üzletet is folytassanak, a magyar közgazdaság érzékeny károsítása nélkül nem lehet lemondanunk, hanem igenis arra kell törekednünk, hogy a takarékbetétek a pénzintézeteknek olyan aktíváiban leljenek elhelyezést, amelyek biztonság és mobilitás szempontjából az okszerű követelményeknek megfelel jenek. Ebben a tekintetben sem lehet egy csapásra kényszerrendszabályok spanyol csizmáját behozni, hacsak gazdasági életünket nagy megrázkódtatásnak kitenni nem akarjuk. A magyar pénzintézetek zömének együttes vállalKOzásából létesült s az önkormányzati vezetésük alatt álló hatalmas pénzintézet feladata lesz kitűzni az elérendő célt s irányitó befolyásával ezen cél elérése felé terelni tagjainak pénzügyi politikáját, úgy, hogy megfelelő átmeneti idő után olyan helyzetbe jussanak a takarékbetéttel dolgozó pénzintézetek, amely a helyes elveknek kötelező kimondását az intézetek helyzetének megrenditése s az ehhez fűződő nagy közérdek károsítása nélkül lehetővé teszi. Előfizetőinkhez! Felkérjük azon t. előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hátralékban vannak szíveskedjenek azt kiadóhivatalunk címére mielőbb beküldeni. 4{J R E K. Jere-fere. A kékelő nagy hegyeken túl, Hol fáradtan ül meg a képzelet, Hol a tavasz leánya — úgy mint nd- Dallal űzi el a vén telet [lünk — Hol nappal ágyuk moraja zug, Mint végítélet sátánkacaja És hol a földet vértenger tölti be Az eget meg haldokló jaja, Ott — mikor a tavaszi éjnek Csillagsáiora a földre terül, Mikor az ércpacsiilák elpihennek És a harcizaj elül: A föld alól morajlás tör fel & a véres sírok alvó csontjai Felkönyökölnek a földszinére És halkan, nagyon halkan Ezt a beszédet hallani: * Én már kezdtem unni, földi, Ezt a nagy tétlen, baba szunnyadást, Befonott már a fejsebem is, És enném is egy pár harapást „Én haza mennék — szól a másik — Itt az ideje szántani. A kis család tán éhezik is, Már elfogyhatott a tavalyi „Nálunk a házat kéne fedni, Feltámasztani az ereszt, Aztán meg az apám sírján Még tavaly kidült a kis kereszt “ „Az én asszonyom majd napszámba jár, Béresnek áll majd a gyerek. Tudom aggódnak mindakeiten, Hogy elmaradtak a levelek.“ „Nézd sógor, a hajnalcsillag Épen a mi falunkba lát. Hej ha én ott fenn lehetnék S megláthatnám a kis tanyát!!“ Egy fáradt, öreg népfölkelő — Káplár volt — kiszól mérgesen: „Nyugodjatok már\ tőletek Nem lehet már aludni sem I“ És az öreg szavára menten A beszélgetés megszakadt, A csontvitézek elpihennek A zöldelő gyep ágy alatt. A lálhatáira fény dereng fel, Mely elűzi az éjszakát. S reggel a csöndes sírok felett Egy huszár század vágtat át. Molnár Károly. Egy családi dráma utolsó felvonása. — Hegedűs Pálnét felmentették. — A múlt év augusztus 6-lkán megdöbbentő családi dráma játszódott le a Weisz Mór korcsmájában. Hegedűs Pál hentest a felesége egy disznóölő késsel hasbaszurta. Hegedűst dr. Bródy Sándor orvos rendeletére a nagykárolyi kórházba szállították, a hol megoperálták, de már nem lehetett rajta segíteni, úgy hogy két nap múlva a szenvedett sérülés folytán meghalt. Hegedűs Pál közismert alakja volt az egész vidéknek. Nagyon szerette az italt és ittas állapotában erőszakos, veszedelmes ember volt. A büntető bírósággal örökösen hadilábon állott korcsmái verekedések miatt, sőt a hatóságokat sem respektálta, mert hatóság elleni erőszak miatt több eljárás volt ellene folyamatban. Legtöbbet szenve delt tőle a felesége, kit akár hányszor összevert, sokszor életveszélyesen is fenyegetett, úgy, hogy csak a szomszédok szabadították Isi a szerencsétlen ember körmei közül. Az asszony több Ízben is el akart tőle válni, de mip.t ezt a főtárgyaláson elismerte, annyira szerette az urát, hogy nem bírt tőle megválni. Augusztus 6-án is a korcsmában töltött* Hegedűs a napot, miután előzőleg feleségét megverte, az üzletből kidobta, anyósát pedig agyba- főbe verte és három fogát is kiütötte. Hegedüsné észrevette, hogy az ura a disznóölő kést magával vitte a korcsmába. Háromszor is elküldte >Mató«-t, hogy vegye el a kést az urától, mert még kárt tesz vele valakiben, de Hegedűs azt üzente, hogy nem adja, mert neki is kell, »mivel védekezik, ha valaki megtámadja.« Ekkor Hegedüsné maga ment el a korcsmába és kérlelte az urát, ki már akkor ittas volt, hogy menjen haza, az asztalon heverő henteskést pedig elvette és indult kifelé a korcs3{usvét. Három napig feküdt hideg sziklasirban. — Harmad’ napon uj életre támadt. S visszatérve tanitványi közé Jézus ezt tanította: Feltámadunk ! Feltámadunk! — E szó hassa át lelkedet Én magyar nemzetem ! Ki az Igazságért harcol, — Ne féljl — az nem vész el\ Most gyilkos villámok cikáznak feletted, Halált ordít az ellenség te rád. El akarja nyelni lomha tömegével E dicső múltú ős magyar hazátí — S felénk ordítja vérbeforgó szemmel: „Hungária pereat!“ — S a gyáva lélek megdöbbenve áll, Szdrnyaszegelten, mint a sebzett vad. — De a bátor nem veszti reményéti — Sziklaszilárd hite, ősi önbizalma Hős szittya-szivének harci kedvet ad. — S ha a Végzet úgy akarja, Hogy veszteség érjen minket, Némán türjük fájdalmunkat, Visszafojtjuk könnyeinket. — S folytatjuk a nehéz harcot! — Addig üzzük, addig verjük Bérenc-gyilkos ellenségünk, Mig csak nem szenved kudarcot! — Nem engedjük, hogy az ellen Rabigába hajtson minket S diadalmat üljön rajtunk ! — Biztat a Megváltó szava: Feltámadunkl — Feltámadunk! — Dr. Füley Lajos. J7zt beszélik . .. Azt beszélik, kivágják a nagy erdőt. Nem tartok már én ezután szeretőt, Mer’ ha nem szól a kakuk az erdőbe’ Azt se tudom, mikor válók meg tőle... Üzenek az uraságnak Budára, Legyen gondja arra a sok szép fára! Vagy ha nem szól az kakuk az faágon. Mondja meg hát meddig élem világom... Jaj ' de rqagas . . . Jaj de magas a gyulai öt torony, Ott sátál a galombom a papsoron . .. Illegéti-billegéti kis vállát Tiszta szívből szereti a babáját. . . Fáj a szivem, mer’ be vagyok én zárva A resorva katonai spiíályba. Bánatomba’ az ablakját kivágom, Nem láthat át rajta a gyöngyvirágom \... Kiss Kálmán. GYÁSZINDULÓ. Irla: Dr. Tóth Bálint. Ritka eset, hogy ily zavartalanul egyedül le. hetek. Pazarlóan szórja felém a tavaszi nap melegítő sugarait és amint így pihenőre kiülök az erdőszélen, csöndesen elgondolkozhatom. N*m most kerültem ide, uizony megtanultam mi a nélkülözés és szenvedés, mégis a kedvem és vágyam régi, nem csüggedtem. Különös ez a lelkesedés. Rendkívüli lelkiállapot, talán a nemes ösztönök avagy érzések felfokozása, eszményitése és a lélek önfeláldozó felbuzdulása. Magam sen tudom, ügy van vele az ember, mint amikor iszonyatos mélység fölölt jár és letekinteskor kábitó szédület fogja el. Szép ez a hangulatkeltő táj fakadó ta-
