Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-03-14 / 10. szám
flátfaafU, 1^15. VII. éyf. 10. (312.) szám. márcias 14. társadalmi hetilap. jyfegj'elerji'k minden vasárnap. A, MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEQYZÖI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égisz évre —r — — — — — 8 K Félévre — — — — — — 4K Negyedévre — — — — — — 2 K Tanítóknak községi közegeinek egy évre 5 K----■“ Egy szám ára 16 fillér. —---— . .............• .. ........____________________-w *Felelős szerkesztő: Dr. TÓTH BÁLINT Főszerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY Főmnnkatárs: MOLNÁR KÁROLY ‘ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u.) Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DfJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Mátészalka közönsége f. hó 4-én fájdalmas érzéssel vette a lesújtó hirt, hogy ezen város és járás egészség-ügyének több mint 4 évtizeden át hűséges ápolója, Dr. Csató Sándor nemesen érző szive megszűnt dobogni és örökre itt hagyott bennünket. A város lakosai nem akarták, nem tudták elhinni a szomorú valóságot, hogy az a férfiú, ki olyan hosszú időn át be’eg- ségben gyógyítója, a nehéz megpróbáltatás napjaiban vigasztalója volt;', immár megszűnt létezni! ., .. . Fiatalon került ide hozzánk é? egy hosszú életen keresztül nemcsak mint tevékeny orvos, kiváló odaadással űzte,’ nemes élethivatását, hanem a várps igazán hűséges polgára, társadalmi és jótékony intézményeinek sokszor kezdeményezője és mindvégig kitartó hűséggel ápolója volt. És amikor Dr. Csató Sándor áldásos tevékenységét kell méltatni, nemcsak mint orvosról, hanem mint társadalmi emberről is kell róla beszélnünk. Egy hires bécsi or;os professzor azt mondta, hogy csak jó ember lehet jó orvos! És ha az ö közismert jóságát vesszük tekintetbe elmondhatjuk, hogy már e réveh is kiváfó orvos volt! Az ő csendes, nyugodt magaviseleté, jóságos lélekre valló szelíd fellépése bizalmat keltett személye iránt. Nagy szenvedélyek sohasem izgatták, önmaga felett mindig tudott uralkodni és lelkének, idegzetének egyensúlyát mindig meg tudta tartani es emellett mások gyarlóságát és gyengéit el tudván nézni, a »jóságos ember* jelzőjét érdemelte ki! Az emberek az életben »két nagy csoporthoz tartoznak, az egyikbe azokat sorozzuk a kik í ^hatatlan tüskékkel vannak körülvéve és Így nem lehet társaságukat megközelíteni. A másikba azok tartoznak, akik mint egy mágnes személyükhöz vonzzák embertársaikat. Dr. Csató Sándor ezen utóbbiakhoz tartozott! Hosszú ideig jária a yjdüfci • orvosi élet göröngyös útjait, és nemcsak, mint gyógyító, hanem mint járási tisztviselő orvos is hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Nemcsak baiátság, hanem hivatalos orvosi kollegialitás is fűztek hozzá és két évtizeden keresztül járatlan helyeken, Üzenet /fik ÍEwfet •% Al .V, * v Szomorú kórterem éjjeli csendjében Megszólal egy beteg: — Édes testvér kérem, . úgy szerei- Haza üzenetet; [nék írni Rég nem tudnak rólam, mióta golyó ért Nem írtam egy szót sem — Hej, pedig mikor az anyámra gondolok Megremeg a lelkem ... Meg egy barna lányka — két sötét Mosolygó ajkára— [szemére Úgy visszaemlékszem, mintha csak i Biztató szavára : [hallanám »Győzni fogtok I érzem; azt súgja a [lelkem Hogy visszäjösz hozzám * — Meg-meg simogatta gyöngéd kezeivel Két halovány orcám . . . Ez volt a biztatóm,, ez a báloritóm A nehéz napokba’ — ' Mikor rágondoltam, ujült, friss erővel Mentem a harcokba; Sivitott a golyó, dörögtek az ágyuk — mElőre! Élőre!. . . Akkor jött egy golyó — ki [gondolta . Hogy ez lesz a vége ?,.. [volna. Édes testvér kérem, én már nem Homályos a szemem — [irhatok Aztán meg sem bírnám fogni a ceruzát Úgy reszket a kezem; Írja meg helyettem: minden órán, ő rájuk gondolok — [percen De kicsi falumba vissza ne várjanak: Tán még ma meghalok . ., Főnyi Ilona. A cár lengyelországi kastélya. A cár spalai kastélya Inowlodz mellett már október óta német kézen van. A »Kölnische Zeitung* egyik munkatársa • ellátogatott a kastélyba és érdekes cikket irt benyomás .iról! Gyönyörű,,széles müut vezet a tiszta Inow- lodztól a másfél órányira fekvő Spaluba, ahol a cárnak kastélya van. Egészen különös és meglepő az útnak ez a tisztasága itt Lengyelországban. Mintha egyszerre más világba került volna, fu, ember. Egy földbirtokos felvilágosított, hogy a cár szokott ezen az utón kastélyába menni és mást jóformán nem is ismer országának e részéből. Így tévesztik meg a* »atyuskát* derék alatvalói. Az ■ < ■ a hol a madár sem repült, utfalan utakon nehéz viszonyok között együtt toltuk a hazai egészségügy szegényes kordélyát. Pályafutásán történt két fontosabb esemény örökre feledhetetlen lesz előttem. Az egyik az 1893-iki cholerajárvány, amikor is hónapokon keresztül, éjjel-nappal talpon állva kellett helytállani magunkért. A lakosság nagy része nem hitt a baj ragályos voltában, nagy-nehezen, katonaság igénybe vételével tudtuk az óvintézkedéseket keresztül vinni. Az orvosságot nem akarták bevenni és nyakrá-főre szedtük az opium tinc- turát, bebizonyítandó, hogy az adott orvosság nem ártalmas. Látván a szomorú viszonyokat, mint egészen kezdő ember én már csüggedni kezdtem, de ő vigasztalt és bátorított. Ezekről az élményekről orvosi szaklapjainkban ismételten beszámoltam. A másik esemény a pár év előtti őköritói tűz katasztropha volt. Háromszáz magyar ember tüzmaglyáját végignézni; végig szenvedni a sok megégett, elméjében és idegrendszerében megrendült ember kínlódását — rottonotf»« lálvánvut sürii, vadon erdőségeken visz kérésziül. A fák ágci mind süröbben hajolnak össze fölölte, folyton sötétebb lesz, mind kevesebb napsugár hatol be az ágak között. Hirtelen ritkább lesz az erdő és kicsiny tisztás után nagysudaru fenyők között visz el az utunk. A fenyvesen túl nemzeti süliekkel mázolt hidon át soktornyu, kis urasági lakhoz érünk: vadászkastély. Világoszöld zsaluival, apró érkélyeivel, hegyes tornyaival vidám és barátságos látvány. A kis vádászkastélylyal együtt egyszerre csodálatos látvány tárul a szert) elé: egy kis Paradicsom Lengyelország kellős középén. A vadászlak mögött pompás halastó, amelynek tiszta vizében festőién tükröződnek vissza a sötét fenyvesek, a tavon apró kis szigetek, a melyeket finomművű kis hidak kötnek Össze a szárazfölddel. Az erdő sötétjében kápolna fehérük, azontül megy tovább a gondosan ápolt niüut. Néhány száz lépéssel a kápolnán túl csupa virágágy, ameddig szem ellát. Pompázó növényzet, mintha csak nyár volna, csupa szín, csupa illat. Messze a háttérben ezüstfenyők között áll a cár kastélya, nagyszabású, modern épület. A bejáratnál álló -nehéz oszlopok küíÖíiös verétet adnak á"«kastélynaic. Előtte ápolt pázsit, amelynek végtelenségében szökőkutak medencéi a kis oázisok. Balkézről, fák árnyékában tökéletes goiftenniszpályák, kényelmes’kis lugasok;'amelyeknek falát a cári család tagjainak arcképéi díszítik.
