Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-02-21 / 7. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA február 21. A könyv nem luxus 1 Ne a könyveken takarékoskodjunk 1 Hadd csörgedezzen a a magyar szellemet üdítő és erősítő friss forrásvíz 1 Az elesettek családi illetménye. Monarchiáink hadseregének, tengerészeiének, inindkét honvédségnek és a népfelkelésnek a háborúban desett lisztjei és legénysége hátramaradón családtagjainak nyugellátásáról az 1887. évi törvénycikk rendelkezik. E törvény az 1861., 1896. és 1907. években további kiegészítést nyert. A tényleges, tartalékos és népfelkelő tisztek és rang- Os/lályba nem sorolt katonai személyek családja, az elhalt vagy elesett rangfokozaláoak megfelelően, a következő nyugdíjban részesül; 1. és II. rangoszlály 5.400 K. táborszernagy 5.000 « allábornagy 3.000 < vezérőrnagy 2 500 « ezredes 2.000 « alezredes 1.500 őrnagy 1.200 € százados 1.000 < főhadnagy 900 « hadnagy 750 < Xll. rangoszlály 700 < Ha a férj a csatatéren esett el, úgy ez az illetmény még 50 százalékkal emelkedik. Rangosztályba nem sorolt havi díjasok özve gyeinek nyugdiját akként állapítja meg* hogy az elhalt férj illetményeinek egy harmadat kapja az özvegy nyugeliátmányul, az azonban évi 400 koronánál kevesebb nem lehet. Kiskorú gyermekek után, 24 éves életkorának betöltéséig, az özvegy nevelési járulékot kap sfs pedig minden gyermek után az özvegyi nyugdíj egyötöd részét, ez azonban egy-egy gyermek titán 500 koronánál nem lehet több. — Ha az özvegynek több mint öt gyermeke van, úgy az összes gyermekek nevelési járuléka nem lehel magasabb, mint az özvegy teljes nyugdija. A■> özvegynek kötelessége — addig, mig a neveltetési járulékot huzza — a gyermekek ellátásáról gondoskodni. Oiy árváknak, kiknek édesanyjuk is elhalt, a nevelési járulék árvajárulékká jemeltetik föl, úgy, hogy egy gyermeket a fél özvegyi nyugdíj Illeti mog. Legénységi állományú egyének özvegyei, ha férjük a heretéren elesett vagy a háború fáradalmai következtében elhalt, a következő ellátást kapják : Gyalogos özvegye kap évente 96 koronát őrsvezető özvegye kap évente 144 koronát, tizedes özvegye kap évente 160 koronát, szakaszve- zetö özvegye kap évente 192 koronát. őrmester özvegye kap évente 240 koronát. Legénységi állománynak áriái (fiuknál a betöltött 18, leányoknál a betöltött 14 éves életkorukig) évi 48 korona neveiési járulékot kapnak. Az özvegyi nyugdij és az árvák neveltetési járuléka összesen 540 koronánál több nem lehet. Szülök nélküli teljes árvák évi 72 korona árvasági járulékot kapnak, több árvánál azonban ez az összeg a 360 koronát meg nem haladhatja. Legénységi egyének árvái, ha a honi iskolákban tanulnak és megfelelő előmenetelt tanúsítanak, u^y részökre havonta kölön kijáró 4, 5, esetleg 6 korona pótlék igényelhető. Ezt a havi pót- tekot 24 éves életkorukig élvezhetik. Az ellátási illetmények végleges megállapítását a honvédelmi minisztérium végzi, a kérvények tehát vagy közvetlenül oda, vagy a mi még célszerűbb, az elesett vagy elhunyt illetékes pót- zászlóalj parancsnokságéinak gazdasági hivaiala- utján nyújtandók be. Minden közigazgatási hatóság (község, elöljáróság is) köteles ily kérelmeket illetékes helyre leendő to'ábbitás végett átvenni, vagy írástudatlanok ebbeli kérelmét jegyzőkönyvbe véve díjtalanul föltrteszieni. A kérvén)ek bélyek- mentesek. 4{J tiE K. — Adományok a helybeli Vörös Kereszt Kórház javára. Járási főszolgabíró ur 610/1915 számú felhívására Nyírmeggyes községből a következő egyének adakoztak : 1. Iszlai Sán- dorné 1 kenyér : és disznóhus. 2. Erdei Istvánné id. 1 kenyér szalonna. 3. Szondy Cs. Mihályné 1 kenyér: szalonna. 4. H. Katona Józsefné 1 kenyér: 1 sódor, 5. Gere Sándorné 1 kenyér: szalonna. 6. Barkó Jánosáé 1 kenyér: zsir. 7. Va dász Gyuláné 1 kenyér: disznóhus. 8. Kovács Lajosné 1 kenyér: szalonna: hús 9. Kovács Im- réné 1 kenyér: szalonna hús. 10, Éles Félémé 1 kenyér : és egy ismeretlen egy kenyér. — Leszállítják a havi segélyt. Nem titok, hogy a havi segély sokkal jobb helyzetbe hozta az élvezményeseket, mint voltak akkor, mikor a c.valádfentartó, apa, vagy fiú ' itthon volt, vannak egyszerű hisigényü családok, akik egy- egy bevonult után 100- 150 korona havisegélyt kapnak havanként. Természetes dolog, hogy ilyen jövedelem mellett könnyen él a család, könnyen jött pénz ép oly könnyen úszik el. A kapott nagy összeg nemcsak a gondoktól menti fel az Tubingában, Witte teológiai tanár tollából b múlt napokban jelent meg egy igen érdekes könyv jOstasien und Europa* címmel, melyben épen ezzel a nagyjelentőségű kérdéssel foglalkozik. China és Japán — a szerző szerint — már Nagyságuknál fogva is figyelmet érdemelnek, hiszen lakosságuk száma több mint egész Európáé. A régi Chinában az állam teokralikus felfogása hralkodott. Csak a bevándorolt keresztény lakosság kényszerilette Chinát, hogy az állam helyett csak egy állam a többiek közölt. Japán az európai kultúrát Chimin keresztül kapta és e kultúrát a monarchikus gondolat nemzeti és vallási felfogása jellemzi. Egyik állam sem ismeri azonban az egyéniség értékét, amely a keresztény kul- lura eredménye. Mindenen a közösség, a szervezet uralkodik. Az előrenyomuló nyugati kultúrával szemben áll az anyagi érdek. A két ország ismerni akarja az európai gondolatokat és vezető eszméjét, de azok hatásán, következményeit nem akarják vállalni. Witte szerint azonban az utóbbi időben erősen érezhető az európai kultúra hatása is, mert az ifjúságot valósággal elragadták az európai eszmék. Ez a hatás azonban bomiasztói, Valóságos felfordulás kerekeden Japánban, ahol beállt az indusztrializálódás. A szerző szerint ez a hirtelen iparosodás borzasztó szociális helyzetet teremtett Japánban A gyárakban igen sokszor 16—17 óra a munkaidő és igy a munkások jobban szeretik az éjjeli munkát, amely »csak* 12 óra. Havonkint mindössze két szabad nap van, a vasárnap ismeretlen. Az asszonyok az elégtelenül szellőztetett termekben gyerineikkel a hátukon. A gyermekhalandóság ijesztő mértékben növekedik. Érdekes és majdnem hihetetlen, hogy a 700.000 gyári műn- kásnö között mintegy 70.000 még nem töltötte be a 14-ik évét. Mindezeknek a bűnöknek és bajoknak okát abban találja, hogy a japán nép valósággal elvesztette régi kulturális és ethikai alapját, anélkül, hogy az európai kultúra erkölcsi erejét egyelőre megszerették volna. Witte épen ezt tartja veszélyesnek. Szerinte erre igea nagy reakció fog következni, amelyből azután nagy veszély szár- ninzhalik az európai kultúrára. Ugyan ez a helyzet Chinában, csak fokozottabb mértékben, mert itt még az államforma is megváltozott. Az utolsó fejezetben a szerző a vallási kérdéseket fejtegeti. Szerinte kereszténységnek — ha meg tud honosodni — nagy szerepe lesz a keleti kultüra átalakítása körül. Wttte végkövetkeztetése az, hogy a keleti kultúra és a keleti népek, ha megmozdulnának nagy veszélylyd fenyegetnék Európát, de erős és intenzív misszionárius munkával a -kereszténység elterjesztése révén meglehetne akadályozni, hogy e két világ harcba keveredjék egymással, amely harc csak Európára nézve lehetne káros. itthonmaradottakat, hanem bizony a munkától is. Ha elvitték a kenyérkeresőt, akkor gondoskodjék az állam az eltartásáról. Így okoskodnak igen sokan. És sok munkabíró asszony, férfi ölhetett kezekkel várja az állami süli galambot. Az állami pénzből aztán nemcsak a betevő falatra jutott, hanem egyébb költekezésre is. Gumisarku cipőkre, fehér kalácsra, mézes pálinkára. Az ország közvéleménye és a sajtó már régen felszínen tartja ezeket a könnyelműségeket, ügy látszik a kormányzat is nagy tapasztalatokat szerzett ezen a téren és elég bőségeseket arra, hogy végre elérkezettnek lássa az időt a takarékosságra. Mint értesülünk, kevesebb lesz a hadisegély. Úgy hírlik, hogy tekintet nélkül a segélyezendő család gyer- mekszámára, mindenkinek napi százhúsz fillér fog jutni. És lesznek sóhajtások, felkiáltások, hogy ebből a pénzből nem ieliel megélni. Persz, hogy nem lehet megélni. Dehát ez csak segély és nem fizetés. A segély fogalma azzal a gondolattal kapcsolatos, hogy aki dolgozni tud és akar is dolgozni, az dolgozzék és a segéllyel pótolhatja a keresményt. Mihamar beköszönt a tavasz, a szorgos nuiukaidő, ezer alkalom fog nyilai a dologra. — Figyelmeztetés. A közönség által katonai egyénekhez czimzett és postára feladott le. veiek és levelező lapok közül csal; azok porló- meníesek, melyek kizárólag a mozgósított hadse. reghez szólnak él mint ilyeneket a tábori postahivatalok, vagy a dalmát és bosznia-hercego- vinai stabil postahivatalok kézbesítik, avagy a haditengerészet utján nyerik kézbesitésöket. Éz alól a szabály alól egyetlen kivétel van; az egyes katona kórházakban ápolt katonai sze mélyek levelezése, mely szintén portómentes. Az egyes helyőrségekben szolgálatot tevő katonai személyekhez intézett leveleket és levelező lapokat feltétlenül bérmentesíteni kell, mert különben azok mint bérmentetlen küldemények »porto« alá esnek. Posta és td i’irdaigazgatóság% — A jó gazdasszony. Hogy a gazd uram hadbavonult s a rác, muszka, francia, be'ga ir.ag még Isten tudja kik ellen küzdve teljesiti legszentebb, de egyúttal legnehezebb hazafias kötelességét — a ház minden gondja — dolga ilthonma- radt életpárjára nehezedik. Nagy dolog bizony ez is, mert nem csak a ház körül kell a megszokott munkát elvégezni, sőt a haza most megköveteli azt is, hogy családja népével segítsen szomszédnak, rokonnak, vagy faluban mindenkinek, kinek arra szüksége van. Ez olyan szent kötelessége minden jó gazd- asszonynak, mint a hadbalevö urának a/, hogy megvédje családját, megvédje hazáját a muszka járomtól. Dicséretére legxen mondva a magyar gazd- asszonyoknak: eddig eme hazafias kötelességeiknek eleget lettek és semmi kétség benne, hogy ezentúl is tudják majd, mi a kötelességük ? De a jó magyar gazdasszony még ennél is tovább megy: nemcsak arra törekszik, hogy a ház körül el legyen minden végezve, nemcsak a gyermeket neveli, gondozza, nemcsak segit másokon, nemcsak köt-varr a harcbanlevő katonáknak, nemcsak arra gondol, hogy mikor az ura hazajön a háborúból, mindent megelégedetten rendben tandíjon, hanem ezen túl is megy ég meglepetésben is részesíti az ő urát. Milyen legyen ez a meglepetés. Talán valami csecse-becse vagy más múló örömet idézd cikk? Nem, ez nem illik mai nagy idők komolyságához! Talán valami emléktárgy? nem, azt hoz ő haza mellén olyat, melyet élete kockáztatásával küzdölt ki s melyet még dédunokájuk is büszkén nézegethetnek; hanem legyen az a meglepetés olyan, mely kihatással legyen a háború elmúltával szebb jövőre, családi és gazdasági életére, boldogságára, vagyonára, melyet az unokák is megemlegessenek, A dolog igazán egyszerű s nem uj, mert ezt követeli már is a jó gazdasszonyok legnagyobb része. Katonáink mig harcolnak elég tekintélyes, felemelt zsoldot kapnak, melyet alkalom hiányában nem tudnak elkölteni; legtöbben tehát úgy cselekszenek, hogy zsoidjuk jórészét hazaküldik feleségeik-
