Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-02-14 / 6. szám
fifeftatka, 1915. VIÍ. évi. 6. (308.) szám. február 14. Cár sad almi hetilap. jYfegjeieijik minden vasárnap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ARAK; Egész évre — — — — — — 8 K bclévie — — — — — — 4 K Negyedévié — — — — — — 2 K Találóknak kc’i/ségi közegeinek egy évre 5 K----■—* Kgy szám ára 16 fillér. —----Fe lelős szerkesztő : Dr. TÓTH BÁLINT Főszerkesztő : Dr. BARTOS MIHÁLY Főmunkatárs.MOLNÁR KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Most, ez a nagy világháború az a nagy Ítélet, amikor emberek és nemzetek ku'turák és irányok, megméretnek és köny- nyünelr találtatnak, vagy megméretnek és nem találtatnak könnyűnek. Hogy mi lesz a nagy mérés végső eredménye, azt ki tudná ma még belátni, nekünk magyaroknak azonban egy tekintetben meg lehet az az elégtételünk, hogy bizonyos szempontból a mi országunk megméretett és nem találtatott könnyűnek. Évtizedek óta folyik már a hírlapi csata, a politikai harc részben az osztály- tagozodás, rés: ben pedig a nemzetiségek ellen. A két harcot éppen a két szembenálló politikai irány intézte. Az aki az osztálytagozódás ellen harcolt, pártolta a nemzetiségeket, és az, aki az osztályharcot támadta, aki az osztálytagozódást vette fontosnak, az támadta a nemzetiségeket. E nagy háború nagy értékmérője lett a világnak. Mindenki a mérlegre kerül, és mi e mérlegen — úgy látszik — nem kis súllyal estünk a latba. Ami az osztálytagozódást illeti, arról rövidesen kiderült, hogy csak békében van meg, amikor az emberek nem is törődnek egyébbel, minthogy a maguk életstandar- ját, életnívóját minél magasabbra tudjuk vinni, hogy minél jobban el tudjanak válni a néptől, amelyben tulajdonképen saját magukat, vagy ha nem a maguk, de az apjuk múltját látják. A múlttal pedig az emberek, ha arrivék lettek'-nem szeretnek törődni. A békeidőben mindenki arra törekedett, hogy minél többed keressen, esetleg másokkal szemben való kegyetlenség árán is, és arra törekedett, hogy pénzét és pénze hatalmát éreztesse mindenkivel, aki közelébe keiült u Háborúban azonban — láttuk — az osztálytagozód^s egy csapásra megszűnt. Igazzá vált az a régi-régi mondás — ha egy kicsit uj formában is, — bogy a halál előtt nincs különbség. A szociálista munkás ember épp úgy meghal, mint arisztokrata, Conrad fiát épp úgy eltalálja egy golyó, mint a legutolsó közlegényt. Itt mindenki egyenlő lett, itt nincs osztálytagozódás, csak emberek vannak. És ime ez a nagy változás napok, vagy csak órák kérdése volt. Tegnap még volt osztálytagozódás Magyarországon, ma már nincsen. Ebben a tekintetben tehát Magyarország nyugodtan nézhet a végső ítélet kimondása elé. Ugyanilyen nyugodtan nézhetünk az elé a megméretés elé, amelybe nemzetiségi kérdéseink kerülnek. A nemzetiségekkel szemben elkövettünk sok hibát mi is, de elkövettek hibákat ők is. E hibák kiegyenlítődtek, elsimultak a háború első szellőjére. Maga Tisza István mondta újévi beszédében, hogy a nemzetiségek, csekély kivétellel, mind megmutatták, hogy valóban hívek maradnak a magyar állameszméhez. Leg- eklaiánsabb példa erre a románok viselkedése. A mi közvéleményünkben elterjedt az a teljesen téves nézet, hogy Romániával való viszonyunk nem jó és hogy a magyarországi románok is mozgolódnak. Mindkettő téves. Békében, jó viszonyban vagyunk Romániával és a magyarországi románok éppen a múlt héten intéztek átiratot a román hivatalos körökhöz, hogy ők mindennemű külellenséggel szemben kötelességüknek tartják, hogy hívek maradjanak a magyar hazához. A nagy és sok éven át izgató nemJ\áborús palaki rjöták. 1. Odalent a szerb határon, Csillagfényes éjszakában, Piros lett a kövi rózsa Napbarnított magyar fiuk Vére pereg róla. — Idefent a Tisza parton, Magyar völgyön, magyar halmon. Harmatot sir mind a rózsa Magyar anyák, magyar lányok Könnye pereg róla. II. Lengyelország határszélén Kint állok a vártán Édes anyám, szőke babám Otthon hagytam árván. Korom sötét éjszakában Tábor tüzek égnek A lelkemben édes álom Szép remények élnek. Messze, hol a kerek égbolt Összeér a földdel: Édes anyám szeméi látom, Telve gyöngyös könnyel. Ne sírjatok kedves szülém! Édes reménységem; Nem maradok holtan itt a Lengyel határszélen. III. Fel Árpád-népe harcra, A szent viadalra. Csordultig telt a kehely Fel népem hadi a kelj. Szól a kürt, cseng a kard; Visszhangozza sziklapart, — Rajta háti hadra kelj, Aki gyáva menjen el. Mert itt most győzni halni kell, Mert iít most győzni halni kell. — Szövegét irta: dr. gulyás József (Sárospatak,) Dallamát: J{. Jathó János A DARDANELLÁKAngol és francia hadihajók már több izbsn bombázták a Dardanellákét. Mindezek a kisérle- tek azonban kudarcot vallottak, mert olyan védőbástyák állnak a Dardanellák védelmére, amelyek minden támadásnak ellentállanak. A Dardanellák a bejáratuknál összesen 4 kilométer szélesek. Sedil-Bahrná! és Kum-Ha!em mellett igen erős erődök állanak. Tovább északkeletre — ahol a szoros 1600 méterre szükül össze, állnak a Tsanak-Kalessi és a Nagara erőd. Ha elgondoljuk, hogy a középnagyságú ágyuk átütöképessége a legtöbb csatahajó maximális vastagságú páncélját is át tudja ütni, továbbá, hogy ilyen kis távolságon olyan célpont, amilyent egy csatahajó vagy egy páncélos cirkáld nyújt, majdnem tökéletessé teszi a találási biztonságot, akkor arra a következtetésre fogunk Jutni, hogy ezeknek a szorosoknak meghódítása, illetve az azokon való áthaladás igen veszélyes. Ehhez járul, hogy a Dardanellákban a viz áramlásának iránya folyton változik. Ezenkívül a szorosok jelenleg aknákkal vannak elzárva, úgy hogy a hajók csak a legnagyobb óvatosság mellett hajózhatnak a Dardanellákban, mert különben a fel- robbantás veszélyének vannak kitéve. A tripoliszi háború alatt többször fejtegették hogy a Dardanellákon való átkelés kieröszak»* A nagy ítélet.
