Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-30 / 5. szám
Mátéizalka, MU. MÁTÉSZALKA január hó 30. 5. (252). sz&m. 2. oldal. — ■ liAin’l» Bl'l a munkásnál, aki másoknak szolgálatában tölti az idejét és idegenek hasznára pocsékolja erejét. Az illetékes tényezők jól tennék, ha egy nagy országos akciót indítanának meg ebből a célból, ha arra törekednének, hogy legalább az országnak vidékein a parcellák jogán ott tartanák az Január 23-án Péchy László, járásunk főszolgabírója házánál előértekezletet tartottak a megalakítandó munkapárt érdekében, Ezt a hírt annak idején azért nem regisztráltuk, mert lapzárta után történt és így e hó 30-án megtartandó alakuló nagygyűléssel együtt akartunk róla megemlékezni. A »Szatmármegyei Est« január 24-iki számában azonban. »Munkapárti alakulás Mátészalkán* cim alatt egy cikk jelent meg, mely oly élénk konsterná- ciöt keltet a helybeli munkapártiak körében, hogy városunkban napokon keresztül beszéd tárgyát képezte. Ugyancsak megjelent a „Szamos“ január 28-iki számában egy contra cikk, melyet, valamint a >Szat- mármegyei Est« fentjelzett cikkét egész terjedelemükben uz alábbiakban közöljük, ly előzmények után a előértekezletröl ennyiben mi is megemlékezünk. »Szatmármegyei Est« 1914. Január 24. „Munkapárti alakulás Mátészalkán. Felsőbb rendeletre Péchy László tőszolgabró sxemélyes ambíciója folytán munkapárti alakuló előérte- kezletet tartottuk Mátészalkán Péchy László főszolgnbitő házánál. Az előértekezletet, az embrióban lévő munkapárt nevében a koalícióra a második mátészalkai patika engedélyezése miatt még mindég haragos Almer Béla patikárus hívta össze. A meghívóra és a főszolgabírói bizalmas »óhajra« megjelentek a kormánytól és a főszolgabírótól függő eleinek teljes számban. Ott voltak a járási körjegyzők, bírák, a kormánytól kongruát váró papok és szeszkontingenst kérő nagybérlők. Az időközben kamarássá lett koalíciósból bigott munkapártivá vedlett s képviselőségre vágyó főszolgabíró háza kicsinek bizonyult a lelkes és eddig sehulsetn található munkapártiak befogadására. A haragos patikus indítványára hamarosan elhatározták, hogy január 30-áu nyilvános értekezleten fogják kimondani a pártalakitást s azon embereket. Erre gondoljanak azok, akiknek nincsen szükségük kivándorolni, akik ebbén a hazában is boldogulni tudnak, akiknek a sors jóvoltából fölös mértékben adaton az, amiért szegény emberek elhagyják ősi földjüket és keresnek egy más világrészben külö.nb hazát a mostaninál. megválasztják az elnökséget. Diszelnök lenne: gr. Tisza Lajos, kocsordi nagybirtokos, Elnök : Almer Béla és Tivadar Elek fábiánházai gór. kath. esperes. Ügyvezető elnök ; Kaprinay Endre közjegyző. Aleinökók : Fisch Lajos nyírcsászári nagybérlő és Weisz Lajos trafikos. Jegyzők : Kölcsey Béla gátbiztos és Komoróczy Jenő körjegyző. Titkár a a néh. Szúnyog párti íőkortesből a kilátásba helyezett szubvencióval megjelenő »Mátészalkai^ Újság« felelős sz-rkesztője Dr. Barlos Mihály ügyvéd. A i.iegjelent körjegyzők névsorát, akik ugyanolyan lelkesedéssel vettek a koalíció alatt a függetlenségi gyűlésen, mikor még főszolgabirajuk is vármegyei ellentálló volt, alább közöljük, hogy fel- sőségük is tudomást szerezzen róluk : Komoróczy Jenő, Finta Sándor, Juhász L tjos, Magyar Endre, Qöröinbey Zoltán, Csiszár Lajos, Lányi Dezső, Bállá Endre, Bállá Dezső, Mangu Dezső, Báthory György és Müller János. Az előértekezlet pi- kánlériájaként közöljük, hogy a legfügellenebb felszólalás Rába László, volt darabont főszolgabíró szájából hangzott ei. Tempora mutantur.« »Szamos« 1914. jauár 27. „A mátészalkai munkapárti alakulás. A mátészalkai választókerületben alaku'óban van a nemzeti munkapárt. Az e célból január 30.-án Mátészalkán megtartandó alakuló gyűlés előkészítése tárgyában a múlt hét péntekjén mintegy ötvenen jöttek össze Mátészalkán, hogy a nagygyűlés részleteit megbeszéljék. A kerület szine-java egy régen érzett közérzetnek kívánt eleget tenni a nyilvános pártalakitással, mely a kerü'et jól felfogott érdekét szem előtt tartó és komoly gondolkodású szivek mélyén már eddig is ott lappangott, mely azonban a kerületben meghonosodott terror miatt eddig kifejezésre nem talált. Az előértekezlet kapcsán a »Szatmármegyei Est« tendenciózusan beálitoU híradást közöl szombati számában, hol a mátészalkai munkapárti alakulás úgy van leközölve, hogy az felsőbb rendeletre és Péchy László főszolgabíró személyes ambíciója folytán alakul meg és bogy az elöértekez- leten csupa kormánytól és főszolgabírótól függő elemek vettek részt. Anélkül, hogy nevezett laptársunk beállításával polémiába akarnánk keveredni, leközöljük azok névsorát, kiket az előérte- kéziéi a január JO.-iki nagygyűlésen a párttisztségekre megválasztani javasol és az olvasóra bízzuk annak elbírálását, mennyiben függő elemek azok akár a kormánytól, akár a főszolgabírótól. Pártelnök lenne: gróf Tisza Lajos kocsordi nagybirtokos. Társelnökök: Mándi Géza nagybirtokos, Tivadar Eiek göi. kalh. esperes. Kincses István ref. egyházkerületi főjegyző és Almer Béla gyógyszerész. Aleinökök: Kalhona Géza községi polg. isk. igazgató, Ujf.dussy Lajos pusztaiak! nagybirtokos, Szabó János ref lelkész és Fisch Lajos nyírcsászári nagybirtokos. Jegyzők: dr. Ro- zenberg Ignác és dr. Bródi Sándor orvosok, Pó* rizs Lajos ref. lelkész és Molnár Károly róni. katb. plébános. Titkár: dr. Bartos Mihály. A választmány tagjai: Felmann Armin és Feldmann Dezső bankigazgatók, Báthory György és Nagy Zsigmond bankpénztárnokok, Veress István, Tárkányi Lajos, Gosztonyi Lajos, Szabó Sámuel, Kerekes János, Lörincz István, Csizmadia József Csizmadia Zsigmond, földbirtokosok, dr. Vida József orvos, dr Török Árpád, dr. Szepessy Károly és dr. Kiss Dezső ügyvédek, Hermann József és Bartók Béla népiskolai igazgatók és Medzihradszky Péter polg. isk. tanár Mátészalkáról. A járásból; Asztalos Kálmán ref. leikész Fá- biánháza, Knrsins/.ky Zsigmond plébános és Szamán József nagybirtokos Nyircsaholj, Karsay Imre jószágigazgató Nyirvasvár, Hudáky Gyula gör. kath. plébános Császári, Németi Sáudor nagybérlő Nyirmedgyes, Szigethi Gyula ref. lelkész Nyirgebe, Nagy Imre ref. lelkész és id. Kósa Menyhért földbirtokos Olcsva, Tóth János és Góca Lajos lelkészek Nyirparasznya, Szőke József nagybérlő Nagyecsed, Farkas Lajos földbirtokos és Király István ref. lelkész ópályi, id. Piiep János földbirtokos Szamosszeg és Soós János kisbirtokos Szamoskeér. A fenti névsorból láthatja a »Szatmármegyei Est«, hogy az alakulásban a kormánytól és a főszolgabírótól teljesen független „elemek* vesznek részt. Nem felsőbb rendelet és személyes ambíció hozta bizony össze a járás számottevő krémjét, hanem a koalizált pártokból való kiábrándulás és a kerület érdekeit szem előtt tartó jobb belátás. A nagygyűlésen sokan olyanok is bejelentették megjelenésüket, kiket eddig mindig mint lelkes függetlenségieket ismertek. A mátészalkai nagygyűlésen a vármegye munkapárti képviselői közül megígérték megjelenésüket S/uhányi Ferenc csengeri, Szentirányf Gyula aranyosmegyesi és Mánn Lajos nagysom- kuli orsz. képviselők. A tömeges részvételre tekintettel a gyűlést 400 teritékü bankett fogja követni. így fest tehát az alakulás Mátészalkán«, ... Az elmúlt örömök után való vágyódás — önámitás csupán. Az emlékek rendszerint vagy szépek, vagy csúnyák ... Az én múltam sem nem szép, sem nem csúnya — csak szürke egészen, és csak félig töltötte be valami . . . Ez az, amit oly nehezen viselek el és ami nnpről-napra fásultabbá tesz ... A Dolly piros szája még az emlékezésben sem csábit, a pompázó ruhái sem, a példátlan pazarlásai mégkevésbbé. A parfümjétől pedig megundorodtam. Utálom most a Peati d, Espagneol . . . Azért mégis sokan irigyeltek miatta és folyton őrködnöm kellett, nehogy egy — nálam is könnyelműbb legény — elhódítsa mellőlem . . . ami végül mégis csak bekövetkezett. Eddig már tönkre tehette azt a másikat is. ö pedig fanatikusan gyűjti az ékszereket. Azokért amit tőlem kapott, még a legmegátalkodottabb uzsorás is főúri vagyont ajánlana fel neki cselébe ... És mivé lett a karriérem?! Sohase vadásztam a legmagasabb méltóság után, amelyet munka és tehetség nélkül elérni amúgy sem lehel, óh, hogy gyűlöltem ekkor a munkát és mennyire nélkülözöm most! Még sokkal inkább, mint a pénzt. Nincs mibe kapaszkodnom, nem maradt inas egyebem cs<.k a fásultság, amely növekszik óráról-órára nagyobb. Ez a semmi tevés úgy kikezdi az embert, mint a mely a posztót, melybe belevette magát. Az olyan Isten, aki megfosztaná az emberiséget a munkától, az olyan Isten, — csak Sátán lehetne . . . Tulajdonképpen nem is vagyok tétlen. Elhoztam magammal a pisztolyaimat Is a naplóimat is. Naponta végzek lövőgyakorlalokat. Valósággal sportot űzök belőle — lövési mánia fogott el. Pompásan betanultam! A karom olyan merev, mintha fából volna. Minden lövés pedánsul egyenesen indul és minden lövésem talál. Már oda se kel! néznem. Néha önmagámtól kérdeni: nem-e rejlik e passzió mögött valami nagy gyűlölet, amely még nem ért el az agyig?! Nem gyűlölök senkit. Akármennyire erőlködöm is, hogy a fekete célpont helyébe valami emberfélét képzeljek — egy halálos ellenfelet talán? — Nem lehet! — Egyszer egy hülye ötletem támadt: a Selyp báró monoklija. Körülbelül épp oly nagy, mint a célpont és néha ott lóg a szive táján ... De alighogy kigondoltam, a célzó kezem már le is h ínyatlott. Szó sincs róla — olyasmire, mint p. o. Selyp báró — egy Szenttamásy Lajos gróf nem lőhet . . . ... Nagyon szerettem azt a Naplót! Nem úgy mint egy tizenkétéveg fiú, aki beléje temeti a fel- engzó verseit és a döcögős, éretlen gondolatait... Részemre egy utolsó szalmaszá), amelybe erősen belekapaszkodom ... az egyetlen lehető- ség, hogy ne veszítsem el önmagamat. Mert ez is munka ; noha eredmény nélkül, hálátlan munka — még a magam részére is az. De azért, aki leírja, feljegyzi saját magának becsületesen beszámol a cselekedeteivel — abban megmaradt még egy szemernyi önbecsülés . . . Nem tudom, talán a semmi tevés bolondsága késztet az írásra, amely bábokat rajzol, holott embereket szeretne alakítani. Ez az irka-firka néha megundorit. Úgy tűnik fel benne minden, mint megannyi torzkép . . . még az érzéseim is . . . Mielőtt kézhez veszem a tollat, jól tudom, hogy mit akarok. De azután egészen más alakul ki belőle . . . Magamat szeretném lefesteni — és másokról I Néha, amikor vls- szalopózok benne, azt kérdem magamtól: Miért éppen ezeket az embereket, vagy ese- j menyeket ?! Így vélekedtek akkor? — De hiszen í ez ostobaság I ... És aztán öt percig bűnbánóan visszatérek az önboncoláshoz, amely alatt megrándul a hiúságom. . . Ezt nevezem én Naplónak — es volnék én magam . . . Pedig nem is én vagyok — csak A semittevésem regénye, amelyet leiről fejezetről fejezetre, magam sem tudom, hogy miért? Mégis folytatom az írást, — kell nekem l Ezek az olvashatatlanul tslefirkált lapok a barátaim, de egyben az ellenségeim is. A barátaim azért, mert nyugodtan rájuk bízhatom magamat, — lemosolyoghatom, kigunyolhatom bennük önmagamat, — az ellenségeim pedig azért, mert—• noha távolról és hideg nyugalommal szeretem név* ni az élet körhintáját, — mégis blrtelenűl, akaratlanul néha magam is felkapok egy falóra ét lelkesedve lovagiok a többiekkel I Hajrá 1 . . . akárcsak valami buta kis gyerek ... Ez a fogat oly bárgyú, mint maga az élet. Azt hisszük, hogy vágtatunk, pedig a falovak mozdulatlanul állanak egy helyben csak a körhinta forog és mi észre sem vesszük, hogy körben forog. Végűi astán ha leszállunk, csak azon vesstfik észre magunkat, hogy ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk . . Egy napióban az a legjobb, amit mások olvasnak ki a sorok közül . . . ehhez a tudományhoz én, sajnos, nem értek . . . Tatái egyseer, — valamikor — megtanulom én is . . . /térő. Munkapárti alakuló gyűlés előkészítése.
