Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-07-17 / 29. szám

- \y-; Wt* 5 oldal 1014. julius 17. MÁTÉSZALKA hó 27-én vilkán több — habár nem együtt és egy­szerre jelen volt ember előtt Rác Perenc vitkai körjegyzőről azt a valódiság esetében bűnvádi eljárás megindítására alkalmas tényt állitotta. hogy ez 3 drb. 100 koronás, adóba beszedett pénzt a ' hivatalos helyiségben az asztalról elvette s ezért a Btk. 25. 25S. %-i alapján és a 92 9. alkalma­zása mellett az (882. évi XXVII. t.-c. 3. g-ában meghatározott célokra fordítandó, — 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett ezen királyi járásbíró­ságnál fizetendő, behaj'hatatlanság esetén a Btk. 52. §. — KBTK- 22 §-ához képest (9) kilenc napi fogházra átváltoztatandó 180 K. azaz Egyszáz­nyolcvan • korona pénz, mint fő, — valamint ugyanezen célokra fordítandó helyen és joghátrány tértié mellett fizetendő, behajthatatlanság esetén a fenti §-hoz képpest (1) egy napi fogházra át­változtatandó 20 kor. azaz húsz korona pénz, mint mellékbüntetésre Ítéli. A Bp. 479—480 §-ai alapján kötelezi vád­lottat, hogy az államkincstár részére felmerülhető rablarlási, mint bűnügyi költségeket &z 1890. évi XLXXl. t.-c. 9. g-ához képest közadók módjára behajtandólag főmagánvádlő részére pedig 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 60 korona ügyvédi képviseleti, 41 korona tanú költséget fizessen meg. • Kötelezi a Btkv. 277. §-a alapján vádlottat, még arra is, hogy az ítélet egész terjedelmében a •Mátészalkán megjelenő »Mátészalka« cimü lapban saját költségén tegye közzé. Dr. Fuchs Jenő ügy­véd diját 60 koronában. Dr. Barta Ignác ügyvé­dét pedig 36 koronában megbízóikkal szemben megállapítja. INDOKOK: Vádlott beismerte alapján a kir. járásbíróság tényként állapította meg, hogy az 1912. évi de­cember hó 27-én Vitkán id. Bori József, ifj. Csat­lós József, Kalmár József, Baráth Lajos és Ve­res Bertalan iiki, továbbá ifj. Konc János, Bala Zsigmond és Balogh Zsigmond vitkai lakosok előtt azt állitotta, . Rác Ferenc vitkai körjegyzőről, hogy ' ás ő (vádlott) bíráskodása ideje alatt egy adósze- v dési napon as adóba beszedett 7 drb. 100 koro­dnál papírpénzt az asztalon hegyi* s röv&időre a szobából távozott és ez idő alatt 3 darab lOOko- • ronrtj papirptSn* elveszett eit nem vehette el m4s, mint Rác Ferenc körjegyző. , r Aszal védekezett vádlott, hogy ezt azért mon­dotta, mert a hivatal vizsgálat alkalmával talált hiány nem állott volna elő, ba főmagánvádlő az “ általa többször, kért rovancsolást megtartja. A vádlott által beismert tény a bűnvádi el­járás megintására ' alkalmas, azt vádlott többek előtt mondotta, megvan tehát vádlott cselekvésé­ben a Btk. 258. g-ában meghatározott rágalmazás vétségének valamennyi ismerve ebben őt, meg vela vele szemben beszámithatóságot kizáró ok nem forog bűnösnek kimondani, megböntetni, a bűn- Agyi költségek megfizetésére kötelezni kellett. Vádlott büntetlen előélete, töredelmes beis­merése, a bíróságnak hirtelen elhagyása feletti szégyenkezése, alacsony fokú műveltsége s ebből folyván az a bite, hogy a hivatalos vizsgálatkor talált hiány azért állott elő, mert pénztárrovancso- (ást főmagánvádlő évközben többszöri kérése da­cára nem tártott, mint igen nyomatékos enyhítő körülmények mellett, minthogy ezekkel szemben súlyosítóul csupán az jelentkezik, hogy kijelentésé­vel egy a hivatalban megvénült tisztes körjegyzőt sértett meg —- « vádlottat a fogházbüntetés leg- kisaebb mértéke az egy napi fogház is lulszigoruan sulytand nem állana arányban bűnösségével, miért Is vele szemben a btkv. 62, §-át alkalmazni s a rendelkező részben irt és bűnösségével arányban álló büntetéssel sulytani kellett.-A hírlapi közzététele az ítéletnek a btkv. 277 a rendelkezése, az ügyvédi dijak megállapítá­sára, pedig a Bp. 485. § án alapúik. Mátészalka, 1913. évi ápri.is hó 3 napján. * BALÁSSY sk. kir. jbirő. (P. H.) A kiadmány hiteléül: GYÚRÓ SÁNDOR kir. jbkezeiő. 19350/1913. B. szám. Ó FELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN I A szatmári kir. tszék mint büntető felebb- viteli bíróság dr. Lauka József kir. tszéki bíró el­nöklete alatt, dr. Visky Sándor és dr. Berényi Antal kir. tszéki bírák, valamint dr. Dittler Lipót kir. tszéki jegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvé­tele mellett rágalmazás vétségével vádolt ifj. Varga Pál ellen folyátmatba tett bűnügyben, melyben a mátészalkai kir. járásbíróság 1913. évi április hó 3-án 1913. B. 142/5. szám alatt ítéletet hozott, a vádlott részéről bűnössége megállapítása miatt, felmentés végett használt felebbezés folytán 1913. évi december hő 5 napján a főmagánvádiőnak és képviselője dr. Tímár Zsigmond ügyvédnek, a vád­lottnak és dr. Keresztszeghy Sándor védő ügyréd- nek a jelenlétében megtartott fellebbviteli tárgyalás alapján a vád és a védelem meghallgatása után következőleg ÍTÉLT: A kir. járásbíróság ítéletét helyben hagyja és ifj. Varga Pál vádlottat' a Bp. 480. §-n alapján kötelezi arra, hogy Rác Ferenc főmagánvádiőnak 30 korona felebbezés! eljárási költséget az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végre­hajtás terhével fizessen meg. Dr. Barta Ignác ügyvéd munkadiját a feleb- bezési eljárásért 50 koronában, dr. Keresztszeghy Sándor és dr. Fuchs Jenő ügyvédét pedig 30—30 koronában képviseltjeikkel szemben megállapítja. INDOKOLÁS. A vádlott a felebbezési eljárás során a való­diság bizonyításának a megengedését kérte és Friedman Adolf, valamint Herceg Mózes tanukat nevezte meg, mint olyanokat, akik látták volna azt, hogy Rác Perenc a szóban forgó alkalommal, ami­kor a vádlott pénzszámlálás közben a hivatali helyiségből rövid időre kiment, az asztalon levő papírpénzből nagyobb összeget felvett és a zse­bébe tette. A kir. törvényszék a Valódiság bizonyításá­nak a Btk. 263 §. 1. és 5-ik pontja alapján helyt adott. Friedman Adolf azt vallotta, hogy 1912. év október havában a tanácsteremben várakozott a vádlottra és látta azt, hogy a tanácsterem mellett levő szobában a tanúval szemközt álló asztal mel­lett a vádlott és a főmagánvádlő pénzt számoltak, láita továbbá azt is, hogy amikor a vádlott a szo­bából távozott, a fŐmá'gáó?ádlő'áz asztalon levő bankjegyekből egy csomót felvett, hogy azonban azt hovatette, — a tanú nem látta, Hogy a tauun kívül még inás, nevezetesen Herceg Mózes is je­len volt volna s a pénzre a tanúhoz megjegyzést tett volna, erről tudomása nincs, erre nem emlék­szik, mert Herceg Mózest csak azután ismerte meg. Herceg Mózes viszont azt adta elő, hogy ö azt is látta, mikép Rác Ferenc a felvett egy bankjegycso­mót a zsebébe tette, állítja,hogy együtt ügyelték a tör­ténteket Friedman Adolffal' akihez az elvett pénzre vonatkozólag még megjegyzést is intézett. A k:r. törvényszék a most hivatott tanuk val­lomásával az átütött tény valódiságát bebizonyítva nem látják, mert eltekintve attól, hogy vallomásuk között lényeges ellentét van, megbízhatóságukat szerfelett aggályossá teszi az a körülmény, hogy érdekeltek is, amennyiben Friedman Adolf a vád­lottnak bérlője, Herceg Mózes pedig cselédje, tehát mindketten a vádlottól függő vlszonybgn élnek. Minthogy pedig a kir. jbiróság a vádbeli cse­lekményt helyesen minősítette és a büntetést a bűnösség fokához mérten szabta ki, ítélete az ab­ban kifejtett és fentiekkel kiegészített indokokból helybenhagyandó volt. Az ítélet egyébb rendelkezései a felhívott tör­vény szakaszain alapszik. Szatmárnémeti, 1913. december 5-én. LAUKS s. k. elnök. VISKY előadó. (P. H.) A kiadmány hiteléül: Olvaahatntlan aláírás. 1395/1914. B. szám. Ö FELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN a debreceni kir. Ítélőtábla rágalmazás vétsége miatt vádolt ifj. Varga Pál cL len a mátészalkai kir. járásbirőság előtt folyamatba tett és ugyanott 1913. évi április hó 3-ik napján 1913. A. 142/5. szám alatt, vádlott felebbezés# folytán pedig a szatmárnémeti-i kir. törvényszék által 1913. évi december hó 5-ik napján 19350/1913. B. szám alatt kelt Ítélettel elintézett bűnvádi pert vádlott és védője által a B. P. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasza folytán 1914. évi május hó 22-ik napján tartott nyilvános tár­gyalás alapján a főügyész meghallgatása után vizsgálat alá vevén, következő VÉGZÉST hozott: A kir. Ítélőtábla a vádlott és a védő által bejelentett semmiségi panaszok a B. P. 385, §. 1, c) pontjára alapítódnak tekinti s mint ilyeneket elutasítja. INDOKOK: A kir. törvényszéknek másod fokban hozott Ítélete ellen vádlott ős védője a bűnösség megái- tapitása miatt a B. P. 385, §. 1, a) pontja alap­ján jeiententett be ugyan semmiségi panaszt, a kir. ítélőtábla azonban ezt a perorvos­latot — miután vádlott az állított tény valódiságát vitatta — büntethetőséget kizáró,, okra, vagyis a B. P. 335. §. 1. c) pontjára alapítódnak tekintette, amennyiben a semmiségi ok hibás meg­jelölése az 1914. évi XIII. t.-c. 30. §-ának máso­dik bekezdése értelmében a visszautasításra okul nem szolgálhat — a semmiség! panaszokat ebből a szempontból vette felülvizsgálat alá. Ezt a semmiségi panaszt azonban az 1914. évi XIII. t.-c. 36. §-a értelmében — mint alapta­lant — elutasította. A kir. törvényszéknek, mint másodfokú biró. Ságnak ítéletében ugyanis nincsenek valónak el­fogadva vagy megállapítva olyan az 1914. Xlll. t.-c. 33. §-ának utolsó bekezdése értelmében a-kir. Ítélőtáblát is kötelező s ehhez képest határozatá­nak meghozatalánál alapul szolgáló tények, me­lyekből az lenne felismerhető, hogy vádlód az ál­lított tény valódiságát bebizonyította. Debrecen, 1914. évi május hő 22-ik napján. VEÉR GYÖRGY s. k; tanácselnök. (P. H.) PAVLEVITS BÉLA s. k. előadó. A másolat hiteléül: v BERÉNYI BDE kiadó. 2967/1914. tk; szánt -- ' ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mátészalkai kir. jbiróság közhírré teszi, hogy Rácz .testvérek cég végrehajtatnak Lengyel István végrehajtást szenvedő ellen 325 kor 56 f. tőkekövetelés és járulékai behajtása végett a Szat- márnémetii kir. tszék és a mátészalkai kir. jbiró­ság területén levő Nagydobos község határában fekvő nagydobost 190 ss. betétben Al. 6970 73.79 sorsz. 2267 2268 2428 2429/1 2508 2509 2594 2714 2715 hrsz ingatlanokból Lengyel Ist­ván B65 szerinti illetőségére 377 korona a nagy­dobosi 307 sz. betétben A 1 sorsz a 24/2592- ed rész legelő illetőségől B 4 szerinti illetőségére 226 korona, az u. 339 sz betétben A -j- 1 sor 2749 hrsz a ingatlanból B 1 szerinti illetőségére 165 kor az u o 396 sz betétben A 1 1-7 sor 2391 2457 2538 2610 2660 2661 2662 hrsz a ingatlanból B 1 szerinti illetőségére 165 kor kiki­áltási árban elrendelte s hogy a fenti ingatlanok, a kikiáltást ár */»náI alacsonyabb áron nemadha.- tók el. Az árverést 1914. évi augusztus hó 4 nap- jón a. t. 10 órakor fogják megtartani. Az árverelni szándékozók kötelesek bánat pénzül a kikiáltási ár 10/°/«-át készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a kiküldöttnél leten­ni, hogy a bánatpénznek előleges bírói letétbe he­lyezéséről kiáiitott letéti elismervényt a kiküldőinek átadni és az árverési feltételeket aláírni. Az aki az ingatlanért a kikiáltási árnál ma­gasabb ígéretet tett, ha többet ígérni senki sem akar köteles nyomban bánatpénzét az általa Ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. A Mátészalkai kir. jbiróság tlkvi. hatósága 1914. évi május hó 9 napján BÁNYAY s. k, jbiró A kiadmány hiteléül. ALBERGER kir. tkveztó. 3834/1914. tk. szám­ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT* Füschl testvérek utóda cég végrehajtatnak, Klein Sámuel végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a vég­rehajtási árverést 420 korona tőkekövetelés és járulékai behajtása végett a szatmárnémeti-i kir. tezék. és a (mátészalkai kir. bíróság) területén levő keéri 339 sz. betétben A I. 1-3. sor 133/1. 134/2, sz. 135/1. hrsz. alatt felvett ingatlanokra 855 kor az u. «zen betétben felvett Ali 1-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom