Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-06-12 / 23. szám
MÁTÉSZALKA 1914. junius 12. Gondold meg Sándor mily gyönyör lesz az emberek ezrei előtt énekelni, sokkok dicsőséget aratva. Én érzem, hogy nagy tehetségem van s azt vétek volna nem érvényesíteni. — De gondoltál-e arra, hogy mily rögös a művészpálya s hogy a babéroktól még mennyi küzdelem választ el. Lásd, elmennél idegenbe s itt hagynál engem, ki úgy szeretlek. Ki lesz az én édes napsugaram? Karjaimban a boldogság vár s vájjon nem ér az többet a dicsőségűéi ? A leány jó ideig nem felelt s kitekintett a kertre. Ott a virágok teljes szinpompájukban állottak és mamoritó illatuk anyillott ablakon keresztül behatolt a szobába is. Méta sokáig gyönyörködött e szép színes képben, végre odament Sán- hoz, megölelte s igy suttogta : — Szeretlek! és mégis el kell mennem, hiv a dicsőség. De azért sose foglak feledni. Ha fényes jövőt biztosítok magamnak, feljösz T» is Budapestre lakni és meglásd mi még nagyon boldogok leszünk ! — Késő lesz Mélám I A siker babérai közt kihűl a szív. Te Gál Sándort, az egyszerű vidéki orvost észre sem fogod venni. Istenem miért is tanítottak téged énekelni, enélkül két hét múlva az én édes feleségem lennél, igy meg soha, soha 1 Mindennap, mely a fényes jövőhöz közelebb visz, eltávolít tőlem. Gondold meg jől mielőtt elmennél, mertaztán nehéz a visszatérés. — De hát mit gondoljak meg — kiáltotta most már ingerülten a leány, — nem vagyok gyermek. Kezdő énekesnőnek 5000 K. mindenki kapva-kap- nn rajta. Én sem kapnék másként ilyen szerződést, csak azért, mert az igazgató meg van tehetségemről győződve. 2. E beszélgetés óta nagy volt a készülődés a Zolnay házban. A varrógép naphosszat berregett s csodás ruhák kerültek ki alóla: a színpadi öltözetek. Végre egy esős, ködös szeptemberi napon elérkezett a buc3u napja. Méta mindén nagy elhatározása dacára, sírva borult a vonatnál Gál Sándor nyakába. — Mikor a vonat megindult vele, sokáig lobogtatta fehér kendőjét az ott maradtak felé. Gyorsan eltűnt a kis falu képe, de Méta szemei sokáig meredtek mély fájdalommal a messze távolba. Pesten rokonai mar várták és vidám társaságuk őt is felélénkítette. Alig várta a másnapot, hogy megkaphassa az igazgatótól az első szerepet. A szobába mégis remegve lépett, félt a sok idegen arctól, de az igazgató nyájas szava megvigasztalta. Megismerkedett müvésztársaival s megkapta a várva-várt szerepet. Az igazgató biztosította róla, hogy ha első fellépte sikerül állandóan szerződteti. Nem csoda tehát, hogy nagy szorgalommal tanult, kedvvel járt próbákra, bár itt sok minden meglepte. Csodálkozott az énekesnők irigy pillantásain, melylyel egy.egy énekét kisérték és azon a bizalmas hangon, melyen az énekesek az enekes nőkkel beszélgetlek. Így mult el a főpróba is. Néha elég jól énekelt s a karmester is csak egy részt kifogásolt. Fel is kérte énekeljék át még egyszer. A leány örömmel ment vele a zongora szobába. El is énekelte a kifogásolt részt, mely most remekül sikerült. Mikor végére ért, pillantása a karmesterre esett s nagyon meglepte arcának tekintete. A férfi szemei tűzben églek s ajkai körül mosoly játszott. Pelugrott a zongorától s elragadtatással igy szólott: — Kisasszony csodásán énekelt 1 S ezzel magához ölelte és meg akarta csókolni. Méta egy pillanat alatt kiragadta magát karjaiból, felkapta ruháit és a karmestert meglepő pillantással végignézve, elhagyta a szobát. Másnap elérkezett az előadás napja. Méta reggel óta alig találta helyét, szemei ragyogtak és alig várta az estét. Végre ott állott öltözőjében, felöltözve Carmen csillogó pompás ruhájában s várta az ügyelő intését. Felhangzott a jel és Méta bent volt a színpadon, pillanatra szinte elkábulva a lámpák fényözönétől. Hallja a zenét, majd int a karmester és ő énekel. Egy pillanat és érzi, hogy el van veszve, a karmester sokszor intett és ő eltévesztette az éneket. Ez hát a bosszul Elhallgat a zene, az ének s a közönségen keresztültör a nemtetszés moraja. Az egész rész újra kezdődik. Méta énekel, de hangja most már erőtlenül cseng s könnyei folytogatják torkát. Alig tudja szólamait végig énekelni. Végre legördül a függöny. A szereplőket tapssal hívták a lámpák elé. Mikor ő is megjelent, elhallgat a közönség s nincs egy se ki tapssal megtörné ez iszonyatos némaságot. És igy megy ez végig az egész előadáson. Az utolsó felvonás végén Méta sírva megy öltözőjébe s ott leroskad egy székre. Pár perc múlva benyit az igazgató, szánakozva néz rajta végig és aztán igy szól: — Kisasszony, azt hiszem belátja, hogy a mai este után nem szerződtethetem. Különben is mint jóakarója tanácsolom, mondjon le a művészi pályáról. — Igazgató ur, a karmester, tévesztett az első felvonásban nem én, roszkor intett és én azért rontottam el az éneket. Kisasszony — jegyezi? meg erre az igazgató gúnyosan — Káldor ur tiz év óta áll zenekarom élén, csak nem gondolja, hogy ép ma hibázott, mikor ez még sohasem fordnlt nála elő. S ezzel távozott, otthagyva Métát a gondok martalékának. — Istenem mit tegyek ! — sóhajtja nagysokára. — Haza nem mehetek, büszkeségem nem engedi, de nem is tehetem, kigunyolna kudarcomért az egész falu. Meg Sándornak is meg kell mutatnom, hogy nem riasztanak Vissza a művészettől a csalódások— Igazad van fiam 1 — biztatja nagynénje is — Majd kapsz szerződést másutt, hidd el a te hangod kivívja a babért. — Küzdeni fogok érte néni! 3. • Másnap szomorúan üldögélt szobájában s komolyan lépelődött jövőjén. Egyszerre belépett nagynénje eg} idegen ur társaságában. Kolozsvay — operaigazgató vagyok — mutatkozott be az idegen. —“ Tegnap hallottam énekelni és nagyon sajnáltam felsüléséért. Társulatomnak jó énekesnőre lenne szüksége, ha elfogadja feltételeimet szívesen szerződtetem. Eleinte csak operettekben fog énekelni, de később operákban is, ha meggyőződöm tudásáról. — Akkor a legjobb operákban lesz alkalma énekelni. Méta végtelen boldog volt Kolozsvay ajánlata felett és rögtön elfogadta a szerződést. Másnap már együtt utazott a színtársulattal az első vidéki állomásra. A társulatot igen kedvesen fogadták. Egyik kollegája rögtön ezzel a kérdéssel fogadta: — Na előadta-e az öreg magának is az »opera* terveit. — Igen mondta, hogy később operákat fogok énekelni. — No azt csak lesse — mondta rá egy másik. — Akkor adóija elő az első oserát — nevetett egy harmadik — mikor én miniszter leszek! És valóban hiába várt az operákra, énekelt boltos legényt hercegnőt és mosogató leányt de Carment, Mignont soha. E társulatnál szépségével és csinos hangjával sikerült kivívna a közönség tetszését, de ezt aztán ki is használta az igazgató. Alig volt este melyen ne szerepelt volna. Városról városra mentek közben Méta fáradt volt az utazástól és a sok játszástól. Érezte, hogy csalódott végkép a művészi pályában, és azt is tudta, hogy most már aligha léphet vissza. Azok voltak egyedüli kedves órai midőn hazulról kapott levelet. Ilyenkor körülvették az emlékek. Ott képzelte magát Számos-menti kis falujában, virágos kiskertje közepén sétálva jegyesével. Egyszer is egy szép nyári délután teljesen átengedte magát ábrándjainak, észresem vette, hogy kopogtattak ajtaján s csak arra riadt fel mi- dón maga előtt látta álmodozásának tárgyát, Gál Sándort. Sándor — sikolt boldogon s a következő percben már ott volt az ifjú kitárt karjaiban. — Métáin,eljöttem érted. Tudtam, éreztem hogy boldogtalan vagy. De most már vége, vége a művész karriernek. Viszlek magammal a mi kis falunkba, hol a dicsőség helyett a boldogság vár reánk. ad 569/1913. végreh. szám ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Schvarc Mór javára 950 kor. 50 fill, követelés s jár. erejéig a fehérgyarmati kir. járásbíróságnak 1908 évi Sp 365/4 és 374/4 sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és 2085 kor. becsült ingóságokra a mszal- kai kir. járásbíróság 1910 V. 51/32 számú végzésével az árverés elrendeletvén, annak a felülfoglal- tatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, alperes lakásán Tunyogon. Fő-u. 6 sz. a. leendő megtartására határidőül 1914 évi junius hó 25 napján d. u- 5 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt Iá’ bas jószágok, gazdasági eszközök s egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett szükég eseten becsáron alul is eladatnak. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégútetéshez jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Mátészalkán, 1914. évi május hó ján. PÉNER, kir. bir. végrehajtó. 1164/1913 v. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Szatmármegyei tkpénztár javára 750 kor. tőkekövetelés s jár. erejéig a szatmári kir. tszéknek 1913 évi 28165 V. sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperesektől le és felülfoglalt és 2280 kor. becsült ingóságokra a mszlkai kir. jbiró- ság 1913 V. 664 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a lefoglaltatók követelése erejéig is, amennyibenazok törvényes zálogjogot nyerlek vo! na, alperes lakásán Rápoiton leendő megtartására határidőül 1914. évi junius hó 24 napján dél u. 5 órája tűzetik ki, a mikor a biróilag lefoglalt lábas jószágok, lovak, szekér s egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árveré- megkezdéseig alulirt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Mátészalkán, 1914. évi május bó 25 napján. PÉNER kir. bir. végrehajtó. FIZESSÜNK ELŐ A „MÁTÉSZALKÁRA“.
