Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-04-19 / 16. szám
Mátészalka, 1914. VI. évf. It. (253.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN r==cELŰF1ZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — — — 8 korona. •Félévre ’— — — — — — — 4 korona•Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----- Egy szám ára 16 fillér. ■—---Fe lelős szerkesztő ; Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Szenvedés és nyomor. Azok a keserű feljajdulások, munkát kenyeret és existenciát követelő felsóhajtások, melyeket a munkanélküli kézművesek hangoztatnak, ott élnek csöndesen, álszemérmesen elrejtőzve az állásnélküli hivatalnokok, vevőket hasztalanul váró kereskedők, elnémult műhelyek előtt sopánkodó iparosok, közmunkát hiába kereső vállalkozók, jelzálogkölcsönnel agyonterhelt földbirtokosok és háztulajdonosok ajkain is. Az Ínség, a munkanélküliség, a keresethiány két éve felénk meredő kisértete kénytelen-kelletlen demokratává tette az embereket. Egyformán üldözi a munkást, iparost, kereskedőt, hivatalnokot, gazdát, vállalkozót és egyformán várják, sürgetik valamennyien az állam, a hatóságok és a tőke mentőakcióját, a munka- és keresetalkalmak megteremtését. Nincs ebben a két év óta ránk zuduló katasztrófában vádlott, csak panasz. És az lesz ennek a sokat szenvedett országnak, polgárságnak és munkásságnak uj Messiása, aki ezeket a panaszokat egyszer végre radikálisan el tudja némiiani. A munkások nyomorúságát, nincset- lenségét, átérzi ma a maga sorában a két év előtt még biztosítottnak hitt existenci- áju, sőt gazdagnak ismert polgár. Amellett csak nézünk, mindenütt felénk tűnnek elpusztult nagy vagyonok, melyeknek egykori tulájdonosai gondolni is alig mertek arra, hogy mi a teendő, s hogy mikép kell megszokni a megszokhatatlant. Derékon kettétört pályák, melyeknek emberei csak fűzik egyik napot a másikhoz, abban a reményben, hogy valami lehetetlen csodát hoz a másnap. Bevallásig még nem is merészkedett titkok . nelyek rászakadtak anyagi súlyúkkal ártatlan emberekre, családokra, mit sem sejtő gyermekekre, anyákra : im ezek a jegyei a szörnyű tragédiáknak, melyek elevenen járnak közöttünk, és amelyeknek egyik szomorú jelenete volt az a fővárosi élet sötét, vigasztalan képéi feltáró legutóbbi felvonulás, amelyen a munkanélküliek ezernyi kórusa követelte azt az örök emberi jogot, hogy dolgozhassák, megkeresse a betevő falatot kis viskója házbéret, szegényes gúnyáját, a maga, felesége és gyermekei számára. De nemcsak az ipar bénult meg. A kereskedelem is mankón jár. Igaz ugyan, hogy a normális pénzviszonyokhoz való közeledést jelenti az, hogy az Osztrák- Magyar Bank leszállította V-ra a kamatlábat. Azonban ettől még mindig nem remélhetjük gazdasági életünk fellendülését. A pénznek gyors megolcsóbbodása nyil- vánvalólag a válságot követő depressió egyik kísérő jelensége. A nagy pénztömegek lassankint visszafolytak gyüjtómeden- céjükbe : a nagy pénzintézetekhez, holott a gazdasági élet, főleg az ipar és a vállalkozás a fogyasztás nagymérvű visszafejlődése miatt stagnál és a tőkéket igénybe nem veheti. A 48/0-os kamat csak névleges, érvényes azokra a pénzintézetekre, melyek a jegybank visszleszámitolási hitelét élvezik és érvényesül azon elsőrendű cégeknél, melyek váltói bankszerüek. A kamatláb leszállításból kiveszi részét a nagy pénzintézetek klientélája, valamint azon cégek, melyeknek váltói a nyilt piacon üzleti forgalommal birnak. Ellenben a ‘édes pici kis cipellő . . Édes pici kis cipellő, A járásod minta szellő. Utad bolygó vándor csillag, So sent tudod hová hívnak. Vigyázzál majd e gyerekre, Szive titkát tárd elémbe. Édes pici kis cipellő, Isten valed . . . a dió . . . adiő. Édes kicsi kis cipellő, Jöjj, dz élei de mostoha. Még te néked kedvezőbb lelt, Mégtaldll, ki téged Jelvesz. Mig én szegény dallos legény, Étien szomjan éneklek én. Te, henyélsz díszes szép szobába ölelget két piciny lába, . . . Édes pici kis cipellő, Gondolj re dm néha néha, Küld egv sóhajt vagy egy mosolyt, Üzend meg, hogy: rám is gondolt. Isten veled kis cipellő. Isten veled adiő . . , adiő . . . Király vollem} . . . Irta: fetropius. Király voltam, lehullt a koronám / . . . Ó, nincs többé virágzó rózsafám. A koronám a porban összezúzva. A rózsafám fonnyadton, megfakulva, Nem virít a nap hideg sugarán Király voltam lehullt a koronám l . . Ne szánjatok azért meg: ó ne még, Van még e földön király-lány elég, Ki koronát rejt, díszest, ragyogót, Hogy ékítsen vele egy álmodót És úgy merengjen fájdalmas talán. Király voltam s lehullt a koronám !. . . A SZINÉSZÉLETBŐL. Irta: Hegyesy Vilmos. KÁldy Qyula, a jeles zeneszerző és a budapesti Opera későbbi igazgatója a múlt század 60-as éveiben kartanitó volt a kolozsvári színháznál. Szorgalmasan oktatta a kóristákat, de alapos zenei készültségének gyakran hasznát vették az elsőrendű énekesek is. Karmesteri hivatott- ságát n véletlen patíantotta ki. A színház igazgatósága ugyanis kölcsönadta valákinek a »Próféta* vezénykönyrét. Eközben kitűzték előadásra és csak a főpróbán jöttek rá, hogy nincs meg a vezénykönyv. Nagy zavar támadt, más darabot elővenni nem lehetett és az akkori első karmester kijelentette, hogy partitúra nélkül nem tudja eldirigálni az előadást. Mikor a színház vezetői javában törték a fejüket, hogy mit csináljanak, előállott a kartanitó és kijelentette, hogy ő partitúra nélktit is eldirigálja az előadást. Az igazgatóság a kényszerítő körülmények hálása alatt elfogadta az ajánlkozást. A fiatal Káldy beült a karnagyi székbe, maga éld tette a Gerolsteini nagyhercegnő vezénvkönyvéi és olyan biztonsággal dirigálta végig a nagy operál, mintha a kis ujjábán lett volná annak minden taktusa. Ebből az esetből kifolyólag természetesen nyomban karmesternek szerződtették, Káldy mindenben bevált, nemcsak jó karmester, de jópajtás is volt. Akkor még nyaranta a kolozsvári színtársulat kisebb-nagyobb exportokra Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál! rqhafesfő, vegytisztító és gözmosó Pelvételi-fixlet: MÁTÉSZALKA Kossuth-tftca.
