Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-04-03 / 14. szám

2 oldal. Mátészalka 1914. április hó .3 13 (250) szám haladja, kél kerület alakítandó s a válasz­tás kerületenként rendelendő el. A SOI rendes szavazót magában foglaló Mátészal­kán a törvény ellenére még is egy helyen szavaztak. Ezen mulasztást az igazoló vá­lasztmány határozatában maga is elismeri, de avval menti a képviselő-testületet, hogy a választói névjegyzékben felvett 801 sza­vazó közül részint távoliét, részint közöm­bösség miatt a fele sem szokott leszavaz­ni, miért is a szavazatok leadása körül eddig semminemű zavargás és fennakadás nem fordult a múltban elő. Feledi a választmány, hogy a törvény mikor parancsolólag a fent elmondottak szerint itt két kerület alakítását írja elő, nem holmi kényelmi szempon'okra gondol, hanem arra, hogy a község minden része az ő helyi választott emberei által kellő képen legyen képviselve. Mert, hogy egy példával éljünk a K^ssuth-utcai bizottsági tagnak legyen az egyébként bármily ked­ves és disztingvált ur, egy cseppet sem érdeke, hogy a Bencsiben vagy az uj vá­roson lakó polgártársnak kellő világítása aszfaltja legyen. Annak a bizottsági tag­nak, ki a Főutca aszfaltján nadrágját feltör­ve jár, fogalma sem lehet arról, hogy vannak Mátészalkán még olyan helyek is, I o J J »I hot az emberek, ha egyik oldalról «másikra! akarnak átmenni, le is kell, hogy vessék j nadrágjukat, vagy kiknek szoknyát rendelt az itteni sárral nem gondoló teremtő böl­csessége, szoknyájukat kötésig fel kell huzniok, — a feneketlen sár mián. Pedig ez még nem is divat, de kellemetlen kény- j szerűség. Ezért kell teli át a kerületre osztás, a helyi képviselet. Ennélfogva már most fel­hívjuk a létező képviselő-testület meg nem semmisített felét, hogy hasson oda, hegy már a legközelebb! választásokra a község kerületekre legyen bontva. Az előmunká­latok már most megtehetők s az gazsá- gos megosztásnak semmi útját nem állja. | éve házasok és ennek ellenére még mindig őszin- i te szerelem köti őket össze. Mindenki eszményi házastársnak nevezi Mrs. Spencer, amikor a férje egy hétre elutazott ? •— Ez még semmit sem bizonyít. Tahin . . . — Nos, majd meglátjuk. Jöjjön unitiam. A férfi felemelkedett és a leány feszülten nézett rája. — Mit akar? — Menjünk oda a szikfák mögé és hallgas­suk meg, hogy mit beszél Mr. és Mrs Spencer. Nem, nem, ne mondjon ellent. Era kis indiszkré­ció ilyen, esetben, ami-kor két ember boldogsága \ függ tőle, megbocsátható. Tud1 egy jobb' bizonyí­tást elképzelni? Ma azok ott csak s/.inleg szere­tik egymást, azt hamarosan megtudjuk. É/.t azon­ban nem hiszem. — Igaza van — felelte« leány, ezután gyors léptekkel, de hangtalanul sietlek a .sziklatömb fe­lé és leüllek egy pár lépése, a semmit sem sejtő házaspártól a homokba. Mr. Spencer cigarettázott. A finom, kékes füst gyertyaegyenesen szállt a levegőbe. — A dologban a a a' baj — mondotta éppen — hogy Ízlésünk ebben a do’ogban éppen u >v, ! mini sok másban, eltérő. Azt is meg kelt monda- 1 nőm, hogy egy asszonynak alá kdl magát rendel­ni, a íéqp akaratának. Mrs, Spencer a fejét rázta és felelte : — Nagyon eredetinek találom, hogy te eze­ket mondod nekem. Egész életemben nem tettem A LEGJOBB «*> KÜLSŐLEG ÉS ; • BELSŐLEG, EGYARÁNT Ez különben kutya kötelesébe is a veze­tőségnek, mert ennek jelenleg létező el­lenkezőjét a közigazgalási bizottság, mint törvény sértést, már leszögezte. Most mikór a közigazgatási bizottság vissza ültette elűzött trónusukra végha­tározatával az itt annyi sebet kapott, fel­rúgott, megköpködött, kigunyolt, prosti­tuált igazságot, méltányosságot és törvényt hajtsuk meg az elismerés zászlaját és kö­szöntsük a reggelt. Köszöntsük a reggelt, melyen uj élet hajnala virradt reánk s a napot, az igazság napját, melynek eltévedt sugara egy, percre megvilágította Szat- már megye székhazának mohos kupoláját. Szinte üdére fénynek tetszik, mely a köd­be borult éjszakában játszik igy velünk s egy kis igazságos szóra, méltányos elbá­násra és törvény tiszteletre vissza hív bennünket, hite vesztett Makabeusokat. Nagy lehetett a mi igazunk, ©. K. Gyilkosságok. Lapozzunk egy kissé vissza a napilapokban, nagyón érdewes dolgokat találunk : egy félvilági- nöt meggyilkolt a gazdasszonya, kit sógor halá­los párbajt viv, egy férj lelövi a csábítót, egy, . . . különben minek e/.t a szomorú son folytatni. A legborzalmasabb, legvérestbb kegy.tleuségek, a legnagyobb hidegvérrel véghezvitt gyilkosságok egymást érik. Oiyan hidegvérrel, olyan nyugalom­mal, sőt lehetne mondani, olyan megelégedéssel gydkoinak az emberek, hogy szint/ azt képzelhet- jük, hogy ujm ki tört az emberiségből az ősein bér véres és szenvedélye. Mintha ez az áradcit le­rombolná azokat a korlátokat, lepattintaná azokat a pántokat, amelyeket a kultúra, a művelt­ség, a társadalmi berendezés évszázadok folya­mán rárakott az emberiség szenedéiyeire és szi­vére. — Mintha mhídctr, amit a legnagyobb érték­ről az emberi életről a pedagógusok és írok a mai j nemzedék fejébe veitek, egyszerre visszamerült voi- ii* a feledésbe. Az alsóbb uéposztályokban — ug\- • látszik — vakarni csodáin» x* elváltozás, valami í szoinoman meglepő eldurvulás lepett kl es halai- j másodot! el. Ez a járványszerüen fellépő gyilkolá- si ösztön nem egyes emberek szenvedélyének a kirohanása, nem egyes elfajult, állatiassá vált lel­kek dühös tette, ez az ösztön feltétlenül a néplé- Ickben és mindenekfeletl a körülményekben és a közhangulatban gyökeredzik. Mert ha körülnézünk magunk körül és ha tüzetesen figyelünk az ország népére, fogjuk látni, tapasztalni és érezni, hogy a közhangulat ma ná­lunk mennyivel szabadabb és kimondjuk, durvább, mint akár ezelőtt egy évvel volt. Ha a polgári kö­zéposztály társadalmi érintkezése ridegebb lett, (mert igy van), ha a beszédmodor, a bánásmód és az üzleti összeköttetések lebonyolítása még a polgári középosztályban sem olyan barátságos, mint azelőtt volt, még nemrégiben is, akkor ugyan­azok a körülmények, amelyek a [polgári közép- osztályban ilyen változást tudnak előidézni, mennyi­re megváltoztathatták az alsőlb, és különösen a műveltebb néposztdly lelkét. Pedig ugyanazok a körülmények hatoltak ebben az országban mindenkire. Az a gazdasági és politikai válság, amely immár egy félév óta nyomja ezt az országot, bizonyos időközökben a végsőkig felcsigázta a magyarországi népesség idegzetéi és érdeklődését. Ez a feszült idegesség, amely heteken keresztül állandó izgalomban tar­tott mindenkit, most adja ki a visszahatásokat. Egy ilyen általános, nyomasztó idegesség nem mú­lik el nyomtalanul, ingerlékenyebbé teszi az emberek hosszú időkre és eilen az ingerlékenységbe találjuk meg a magyarázatát annak is, hogy a polgári társadalom olyan értelmiileg mozdul meg bizonyos- politikai célokért, sokkal hevesebben, mint bár mii­kor és viszont annak is, hogy az ösztönök, a ke- gyetlenkedő kedv a müvetlen emberekből kitör. Ez a járrányszerü emberölés és gyilkosság tehál nem valami ötletszerű összetalálkozása az eseményeknek, hanem logikus és megmagyarázha­tó következménye a lefolyt hónapok váltságos iza- galmakiak. Hogy bi.-onyos események milyen következ­ményeket okoznak a népélek érzelmeiben, azt so­ha sem lehel tudni. Forradalmak és háborúk, bor­zalmak és vígjátékok keletkezhetnek ugyanazokból áz indító okokból. A mostani feszült helyzetin k és váltságos viszonyoknak épp úgy lehetett volna a következménye valahol egy lázongás és lehetett vojn, egy óriási impresszió-az egész vonalon. Hogy épen a gyilkosság) ösztönt ébresztette fel, az vé­letlen, egyebet, minthogy engedelmeskedtem neked és alárendeltem magam -akaratodnak Többre vihettem volna az éleiben, mint a la házvezetőnődnek lenni. Mr. Spencer gunynevelésbs töri ki. — Természetesen, természetesen I — kuli­tól!. — Ez nagyszerű! Miért nem nevezed ma­gad mindjárt a feleségi kötelesség rabszolgájának ? Hetek óta itt vagy, reggeltől estig szórakozol, mialatt én a poros, forró varosban nehezen dol­gozom, hogy megkeresem neked a pénzt. — falán azt veled szememre, hogy ide jöttem ? — kérdezte Mrs. Spencer. — Nem az orvos rendeile-e ? És miért tette ezt ? Mert rvewy- orki háztartásunk elfoglaltsága egyenesen beteg­gé tett. — Természetesen én egy percig sem kétel­kedhetek a te állításaidban — felelte a férfi ma­ró gunynyal. Miután azonhin nagy elfoglaltságod ellené­re még időd van zsurokra, színházba, koncentre menni, azt hiszem egészséged nem forog kockán. Ha csak egyszer vennél magadnak annyi fáradsá­got, hogy elképzelnéd, hogy en mennyit dolgozom, fáradok, akkor más szempontból nézned a dolgo­kat, Mrs. Spencer gúnyosan felnevetett. Tegnap üdvözölt Miss Mabel Wrescford, bogy ilyen eszményi férjem van — mondotta az asszony. Szeretném, ha most haltana, azt hiszem, hogy megváltozna a véleménye rólad. Tiz évvel ezelőtt természetesen másképpen szóltál hozzám. Énből eleget hallott a fiatal pár. Felemelked­tek és visszatérlek előbbi helyükre. A férfi felnyitotta a nagy ernyőt;, hallgata­gon üllek le. — ismét itt Vagyunk — mondotta a férfi kiss idő múlva. — Mi a véletménye a Spencar,házas­párról ? A leány komolyan nézett a férfire, ; zutáo kérdezte : — Meggyőződött most? A férfi intett és megfogta a kezét?' — Fgen kedvesem. — Miről? A fiú energikusan vetette hátra a fékét, azu>- tán feleli; — Meg vagyok győződve, hogy Mr. Spen­cer szamár és egyúttal egy szörnyeteg is. Egyál­talában rém is érdemli meg, hogy boldog legyen — úgy e ? És mit mond maga hozzá. — Én ugyanezt gondolom Mrs. Spencenől Milyen rettenetes önző teiemtés? És egyáltalában nem érti, hogy hogyan keil bánni a férfiakkal — A fiatal ember egészen közel húzódott a leányhoz és karjaiba szorította. — Milyen jó hogy meghallgattuk őket mond* a férfi boldogan. Mi sokkal okosabbak vagyunk, mint azok ott és ugy-e húsz év múlva sem fo­gunk igy beszélni, mint ezek? — Sohsem l — felelte meggyőződéssel a le­ány. _____________ a legbiztosabb hatású háziszer Próba üveg 40 fin ér. Dr. Szelényi Árpád Kapható minden gyógyszertárban, gyógySzerésznél a „Kossuth“ patiká- drogériában és a készítőnél: báni' Debreczen, Piacz-utczu 30. szám. Postai szállítások naponta bérmeníve küldetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom