Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-20 / 12. szám
■álészalka, WM. TI. M. 12. (25t.) szán. TÁRSADALMI HETILAP. m MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN m ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — A korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Felelís szerkea*tő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. W E Egy azátn ára 16 fillér. —---SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL,: ISZ ANTAL nyomdája (Vasat-utca.) Távbeszélő-számunk: IS. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A vármegye az ügyvédek ellen. Szatmár megye székhelyéről, született és születendő nagy fiairól, kisvárosi piszkáról és poráról hires, »városnak* csúfolt Nagykárolyból jött szét a rendelet az ösz- szes járási főszolgabíróknak és redezett tanácsú várósok polgármestereinek. A rendeletet a vármegye alispánja irta alá s bizonyára ő, a vármegye volt »ékes tollú« főjegyzője fogalmazta s rendezteíte kő alá. As irásmüvecskének, mely a kivándorláshoz szükséges útlevelek kiadása kapcsán az ügyvédek ellen tartalmaz mérges főr- medvényt, az ódonnak nevezett vármegye házán ringott bölcsője. Azon a vármegye házán, hol a villany világítással, vízvezetékkel és modern' Ecóuíörtta! berendezett j al- és főispáni lakáson kívül minden ódon, az emberek, a gondolkodás. A tömeges útlevél kiadás körüli torlódás s ezzel felmerült kényelmetlen munkaszaporulat megakadályozása körül a vármegyei gondolkodás sok izadság és huzamos fejtörés után megtalálta a minden baj kutforrását és „Meg van“ kiáltással megtalálta ezzel őnőnmagát. A rendelet ide vonatkozó részét, mint a stilus és irás- müvészet remekét, az ügyvédi kar iránti gyűlölet epés és vérszegény szülöttét szó- ról-szóra az alábbiakban közöljük: »Mivel továbbá az útlevél soron kívüli elintézésének sürgetése ügyvédek utján oly mérveket öltött, hogy a feleket a teljesen felesleges s tudomásomra jutott, egyes esetekben igen jelentékeny ügyvédi dijaktól megmenteni szükségesnek és meg- akadályozandónak tartom, hogy ügyvédek kihasználják a kivándorolni szándékozók helyzetét s a kivándorlók költségeit ezzel feleslegesen szaporítsák, — hirdesse főszolgabíró ur (: polgármester ur :) alkalmas módon azt is ki, hogy a ki útlevele seronkivüli elintézését ügyvéd utján kéri, annak útlevél ügye később fog elintézést nyerni.* .— A vármégye derék urai irtóznak tehát az ügyvédektől, kik a megrekedt útlevelek soronkivüli kiadásával megzavarják a tiszteletre méltó urak délelőtti csendes pipázását és ebéd utáni sziesztáját. Nem szívlelik az ügyvédeket, kik gyorsabb mozgásra ösztökélik azt a rozoga gépezetet, melynek vármegyei közigazgatás a neve. Fejvesztés és útlevelüknek késelmes kiadásával sújtja az alispáni rendelet azt a halandót, ki útlevelének kiadását, —mely kőztu- domás szerint évekig szokott heverni az alispáni tágas asztalon, — ügyvéd utján meri szorgalmazni. A régi vármegyei uriszéket pallos jogával látjuk felelevenedni, hol elevenek és holtak felett Ítélkezett a vármegye és irgalmatlanul elbánt azokkal, kik neki panaszaikkal, jajjaikkal kellemetlenkedni merészeltek. A paraszt művelje a rögöt, maradjon otthol, a proletár ügyvéd pedig ne okoskodjon s bízza csak a paraszt dolgát a bölcs vármegyére, a helyi érdekű böl- cseség eme prototípusára. K1 akar vándorolni a nép ? né siessen olyan nagyon j nincs a népnek kenyere? egyen kalácsot ; nincs alom szalmája ? feküdjön az anyaföldre: de ne zaklattasson bennünket ügyvédek utján, hanem várjon, mig útlevele csiga lassúsággal megérkezik, addig trágyázza földjeit, vagy ha tetszik srenderül- jön jobblétre. Ott, a hol a poros fóliánsok elsárgult lapjain tétlen vesztegel az eszme, ott, ahol a maradiságból és a pipa füsttől terhes a levegő, ott, ahol nem sürgős, nem sietős semmi, a régi nemes vármegye címeres utódai, Így gondolkodnak a népről, igy a magyar értelmesség gerincét képező ügyvédi karról. Fáj a fejük, nem tudja bevenni a gyomruk, ideges rángatódzást éreznek végtagjaikban, ha azon a mezőn találkoznak JrjtenTjezzó. Csak a santovár kékes lángja fest, A falakra gigászi árnyakat. Táncoló, lebegő vig kísértetek Népesítik be, kicsiny szobámat. Lobban a láng ... a szesz kifogyott. Kis szobám ismét, iitött-kopott. Az élet ismét régi árva lett A félig leégett gyertya mellett. ____ X HA RANG CSENDÜLÉS. Irta: fi/t'pjvich Jdus. Három évig robotolt . . . sóhajtozott Nyitrai Pista a pilsburgi bánya nupsugártalan sötét mé. lyén, a zakatoló, zugó kohók közölt, mikor kimondhatatlan vágy fogta el, a csendes akáclombos falucskája, a ringó búza kalász tenger, a kanyargós lágy hullámú szőke Tisza és a selyem füvö, bal- zsomos mentás, zsálya illatú tiszameuti puszták után. Ahol nyári estéken a pásztorlüz vérvörösen kékes lobogd lángjánál, hanyatt fekve nézegette a csillagsugaras eget, vagy szívhez szólóan, me- lanchólikusan tárogatózolt, melynek szomorú mélázó hangját, a lenge nyári szellő elvitte a csendes pusztáról, egy barna kis lány nyitott, muskátlis ablakához, — mely megdobogtatta annak a lánynak szerelmes fiatal szivét . . . Hej vissza sírta, vissza sóhajtotta ezerszer, a kedves emlékeket, a bánya zajos, morajló mélyén . . . Az ő karja karikás pattogtatásra, tüdeje az Isten adta balzsamos szabad levegőhöz szokott, az egész valója pusztára, csikósnak termeti ! 1 Méri is vette meg az eszét finom beszédjével az az ur, aki egy őszön megjelent a .tlszamenti kis faluba, s Amerikába csalogatta, a sok izmos, daliás legényt a pusztán tárogatózó csikósokat, fiil-fát Ígérgetve nekiek. — Egy nap aztán levelet irt anyjának, hogy össze kuporgat egy pár krajcárt, s tavasz- szal haza megy. Még egy másik levelet is küldött, de az rózsás volt, melyben boldog jövőről és egy kicsi nddfedeles házról irt egy kis lánynak, amibe ők keltecskén fognak élni, a tiszamenti pusztán, közel a méneshez . . . Dobogott is a szive j annak a barna kislánynak . . . nem is tudott aludni, sok hosszú éjszakán álmokat szövögetett, s imádkozott, hogy segitse meg az Úristen azt a legényt, hogy vállára borulhasson, hogy elmondhassa annak a legénynek mennyit szenvedeti, hogy mennyire . . . szereti őt! Ki három évvel ezelőtt azt mondotta neki egy hangulatos mélázd őszi estén a hervadó virágos kertbe, melyet a teli hold ezüstös sugara hálózott be, hogy visszajövök hozzá djuliskám mihelyt egy kis pénzt szerzek, aztán csaklaz ásó kapa választel egymástól, S ő erre könybe borult szemmel esküdött meg. Várni foglak Pista, csak a tied leszek vagy a halálé I Isten engem úgy segéljen 1 Azóta három év múlott el, s ő várta Is hűségesen, . . . pedig sok legénynek fájt rá a foga, a faluba. Most újra boldognak érezte tt.agát. ami esak három é". vei ezelőtt volt. — Házuk tája vidám volt dalolásától, szomorú borongó* szemeibe ismét kigyult az az eleven tűz, az az örömteli boldog csillogás ami akkor fátyolosodon el, mikor ftz a legény, a puszta legdaliásabb, legderekabb csikósa Amerikába ment. Amióta nem sir fel a tárogató méla. Minden ruha uj lesz If ^ ji. r • n 'j . rohafesíő, vegytisztító ■ tisztítás és festés által liCtl Idlvl l dl ■ és gözmosó gyárában Felvételi-Üzlet: Mátészalka Kossuthutoo.
