Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-03-13 / 11. szám

^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^

a

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — 4 korona-Nagyedévra — — — — — — — 2 korona.

Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. 1 —— Err ním ára 16 fillér. *■“---Fe

lelés szerkesztő :

Dr. TÖRÖK ÁRPÁD.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WE1SZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 19.

a

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Március 15.

Nemroti újjászületésünk nagy ünnepét, Örök Időkre maradandó emlékű napját ünnepeljük március 15-én. E napon széles e hazának minden iskolája ha- eafias Ünnepélyt rendez, melynek keretében méltatják a nagy napot, méltatják az azzal kapcsolatos nagy események jelentőségét és hatásait. Hazafias ünnépélyt rendeznek a testületek, körök, dalárdák, melyek mindaz elnyomatásról, a rabigáról, majd a Napkeleten kigyult csillagról, a szabadság csillagáról beszélnek tűzzel, lelkesedéssel, márciusi páthosszal. Előkerül e napon Petőfi hires „Talpra magyar‘-ja, mely valamikor oly izzó lelkesedést váltott ki, Ábrányi Emil »Ml a haza* ciniü remek költeménye, előkerülnek a nagy koncepciójú ünnepi beszédek, melyek hol lelkesítenek, hol tanítanak és amelyek annyi különféle néző pontból állítják be ama hires nagy napokat és vonják be azokból a konzekvenciát. A hallgatóság ujjong, tapsol. Az ifjak arcai kipirulnak, képzeletben ott látják magukat a muzeum kőlépcsőzetén, hallgatva a nagy magyar gyújtó szavalását. Mindenki ég a tettre-vágyástól, hogy szolgálja ezt a drága hazát ésszel, karddal, ha a szükség úgy kívánja még élete odaadásával is.

Igen igy volt ez valamikori

De mit látunk ma? Megtartja ugyan minden iskola a március 15-iki ünnepet, megtartják a testületek, egyletek, a közönség is megjelenik azokon, a házakat is csak úgy lellotogózzák, mint annak előtte, a nagy beszédeket is elmondják, de hol van a lelkesedés, hol van az igazi március 15-nek a megértése? Hol van azaz igazi honfiuitüz, mely éppen úgy dagasztja a kebleket a márciusi eszmék iránt, mint annak előtte? Ugyan, a hallgatóságnak hány százaléka megy azzal a gondolattal az ilyen ünnepségeikre, hogy leikét legeltesse a magyar szababság nagy pünköstjé- nek kies mezején és hány százalék távozik a nagy eszmék igaz megértésével és azzal az elhatározással, hogy »a haza minden előtt I«

Fájdalom nagyon sokan vannak, kik csak puszta szórakozásból, mások kíváncsiságból, ismét mások kik megszokásból keresik az efajta ünnepségeket. Elmennek egy szép szavalat, vagy egy zene szám kedvéért. Unják a szerintök sablonos —

ünnepi beszédet, mert íz semmi újat nem mond. Régi lelkesedésnek, area pirulásának ma már nyoma sincs. De azért merje valaki ezt hangoztatni. Merje csak mondani, hogy nem vagy jó hazafi. Úgy vagyunk vele, mint igen sok kálvinista bibliával. Büszke, nyakas hitére, fókép bibliájára, de azért azt vajmi keveset forgatja, még kevésbbé ismeri. Próbálja csak ezt valaki szemére vetni! ?

Nem mondom, hogy öltsük magunkra disz magyar ruhánkat, övezzük fel oldalunkat rozsda marta ősi kardunkkal és sarkantyú pengés között vonuljunk fel az ilyen ünnepélyekre, nem mondom, hogy ittasodjunk meg a márciust eszméktől és egy szivvel-lélekkel kiáltsuk »életünket és vérünket a hazáért 1 »Nem, ennek ma már nincs értelme. Egészen másban keil keresnünk a márciusi napok jelentőségét és egészen másképpen kell megünnepelnünk a nagy napot és egészen más lelkesedéssel kell megtelnünk, valahányszor éljön az évfordulója nemzetünk újjászületésének;

Az 1848. március 15 ének, valamint azt megelőző és követő napoknak a jelentőségét ma már nem puszta lelkesedéssel,

Xisérőm . * .

/.

Bolygó lábam fáradtan járja,

Az élet rögét ösvényét,

Kísérőm «... bánat árnya,

S eszel bolyongok egyre én.

I!.

Kern téved tövises ösvényem,

Sötétségére fénysugár, jellegek borongnak felettem,

S rajt' a holdsugdr se tör át.

111.

Felettem csak a felhő fátyla,

Csillagtalan, boros az égi Veltm csak a bénát árnya,

S ezzel bolyongok eg)>re ért .. .

filipovich Jdus.

GENCSY TIBOR.

Irts: Sárándy István.

Tz a szépnevű magyar ur kiváló férfiú volt annak idején. Ez az ő nagy kiválósága azonban — azt ne higyje valaki valamiképpen — nem a

—Lz--------- ...........................................

Mi

nden ruha uj lesz tisztítás és festés által

tudományos voltából, sem közéleti hathatós működéséből csergedezett. óh dehogy. Gencsy Tibor uram ő kegyelme az efél# dolgokra nem érzett magában semmi hivalást. Volt neki háromezer hold prima szántóföldje, gulyája, ménese, Genes faluban egy kastélyban beillő rezidenciája. Imo ezeknek a révén vált ő ki a többi közönséges emberek sorából. Azaz hogy, őszintén szólva, tudott Is egyet-mást. Tudott egy félliter máslást egyhu- zamba kiinni, miközben csudálatos gégéje ezt a misztikus szó-párt adta ki: gru-gru. Tudott kártyázni, még pedig kitartóan: ha este neki ölt, nem is kelt fel mellőle három napig- Tudott aztán .. . mit is tudott még, Istenein ? Tudott ti- vernyázni és anekdótázni, ötös fogatot félkézzel hajtani, a cigány nagy bőgőjébe belépni. Evvel azonban még tudásának gazdag kincsesháza nem merült ki Tu dott hét ember ellen verekedni, borközi állapotban szelíd bárány lenni, pilyizálás közben Mohácsot elsiratni , . . És ennyi rengeteg tudomány- ho^Goucsy Tibor nem volt több huszonhétéves- néi.

Azt csak mellékesen jegyezzük meg róla, hogy Gencsy Tibor uram ó kegyelme iskolába is járt a maga idejében. Mégpedig a zsíros Debreczen ősi főiskolájába, ahol is nagytissteletB professzor uramék minden lehetőt elkövettek, hogy a nagyreményű ifjút a különb-különbféle elvont tudományok útvesztőibe keresessék. Érdsmflkül fegyen nekik betudva, hogy ez sehogysam sikerölt. Az ifiur nein állt kötélnek, annyira sem állt, hogy amikor unni kezdte a sok okvetlenkedést, szépen elköszönt e kollégium kapufélfájának a hazament a pátriájába nagy urnáké

Ebben az időben halt meg az ááea apja, öregebb Gencsy Tibor s a ml ifjúnknak saabad volt a világ. Tehetett, amit akart, nem volt már sarkában as öreg medve, hogy prédikációkat mormogjon a fülébe. No de azért nem történt iülör nősebb baj igy sem. »Érdemeire való -taktntyttel« beválasztották a megyobisottsági tagok sorába s mint iskolázott embert egyhangú lelkesedéssel kiáltották ki a haladó-párt korifeusának. Mert nagy dolog az, könyörgöm, ha valaki asmetak szimpla okos ember, de háromezer hold föld isterpeszkedik a kiválósága mögött. >

Gencsy Tibor ilyenformát kedveset lett aa úri társaságnak mihamarább. A láayos mamák epekedve néztek utána: óh be délceg, óh, be előkefö a lelkem. Az Isten ia arra taremtette,

Feivételi-özJet:

Mátészalka

Kossuth-»tea.

Hájtájer Pál:

ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó gyárában

/