Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-03-06 / 10. szám

Mátészalka, UM. MÁTÉSZALKA tfurcíus 6. 3, old^I. Horváth Sándor, Varga Zsigmond, Mátyus Károly, Koroly János. Póttagokul: Hagymássy Béla, Radoszta Je­nó, Mónus Kálmán, Tóth Károly Az ötödik pontnak tárgyalása, az olvasókör átvétele, az rdö elŐrehaladottstígáravaló tekin­tettel elejtetett. 4^1 KEK. — Eljegyzés. Dr. Török Árpád, lapunk fe­lelős szerkesztője, eljegyezte Stabó Sárit Vásáros- naménybtíl. — Áthelyezés, Az igazságügyminiszter Deme Kálmán helybeli kir. járásbirót törvényszéki bírói minőségben a beregszászi kir. törvényszékhez áthelyezte. Deme áthelyezése saját kérelmére tör­tént Beregszászba, hova öt családi kötelékek fű­zik. Távozásával nagy veszteség éri Mátészalka társadalmát, mert a társadalmi éleiben szimpa­tikus modorával szerétéire méltó egyéniségének nemes, egyszerű közvetlenségével mindenki nagy­rabecsülését kiváltotta, s őt mindenki .szerette. Mint biró egyik példaképe volt a »jó bírónak«, mert gyors felfogással párosult biztos judiciuma soha nem engedte az eljárás hosszú útvesztőibe elveszni a lényegei, magát az anyagi igazságot, j Jóakarattal viseltetett mindig az ügyvédek iránt s munkájokatkellő képen értékelve az önön maga megbecsülését vívta ki. A jogkereső közönség, a társadalom méltán sajnálhatja a »jo biró« várat­lan távozását. — Bucsuestély. Lapunk múlt számában megemlékeztünk már Kánya Sándor pénzügyőri biztos távozásáról, kit a pénzügyminiszter saját kérelmére Székesfehérvárra helyezett át. Kánya Sándor, ki egyike volt azon ritka embereknek, kik épen nem szimpatikus foglalkozásuk dacára összetudják egyeztetni a hivatali kötelességet ál­talános emberi érzéseikkel, távozását őszinte rész­véttel vette megmásithatlan tudomásul Mátészalka és járásának társadalma. Szeleteire méltó egyé­niségét, közvetlen, megértő modorát mindenki ta­pasztalhatta, kinek valamikor vele dolga akadt, Alantasai igazságos pártatlanságáért szerelték, egyszóval neki sikerült megmutatnia, hegy lehet Valaki jó finánc és jó ember, mert eddig a vele #gy bransbeliek e két fogalmat imkompatibilisnek tartották. Nem csak az egyoldalú kincstári érdek . megóvása, hanem az adóalanyok érdekeiek kellő méltánylása is elveheti tehát a felsőségtői jutal­mát, mutatja Kánya nagyobb helyre való áthelye* zése. Tisztelői, barátai, rang és felekezet kölömb­sés volt. De azért csak eltengődtem valahogy, hol jól, hol rosszul. Most például éppen átkozot- túl le vagyok törve s őszintén megvallom, hogy reggel még nem tudtam, miből fogok ebédelni. Szemlét tartottam a szobámban, hogy miből le­hetne egy kis pénzt csinálni. Az egyik sarokban rábukkantam a nagybátyám könyveire . . . soha senki még sajttakarónak sem vette meg őket. Az Öreg megigértette velem, hogy soha nem válók meg tőlük, de mondthatom, könyebben még ígé­retet nem tartottam meg. Hanem ma, reggel dühbe jöttem, mikor me­gint beléjük botlottam. Közibük rúgtam, úgy‘hogy szerte repültek az egész szobában. Az egyik fel­nyílt s kiesett belőle ... mit gondol, mi ? A vég­rendelet. Az öreg maga adta a kezembe akkor este. ... Az üvegszemü ember összefonta a kar­ját az asztalon s az ép szemével szomorúan pis- lantott bele az üres söröskancsójába. Aztán csön­desen szólalt meg: — Soha ki nem nyitottam azt a könyvet, még csak egy lapját sem vágtam fel. Elgondolkozott egy kicsit majd hozzátette: — Ebből a dologból is kitetszik az irók hi­úsága. Mert az öreg nem cselfogásból tett úgy. Sokkal is becsületesebb volt. De szentül hitte, hogy amint a kezembe nyomja a könyvet én szaladok haza S addig nem is alszom, mig el nem olvastam. Ilyen kevéssé ismeri egyik ember a másikat I S az üvegszemü ember rosszul színlelt meg­lepetéssel fogadta el, mikor megkínáltam egy kor­só sörrel. ség nélkül mindnyájan ott voltak azon a társas vacsorán, nielyet tiszteletére eltávozása előtt a központi éttermében rendeztek. Mátészalka jelen­levő intelligenciája nevében Kathona Oéza polg. isk. igazgató, a járás nevében Szondi Károly, a sza moskeériek uj lelkipásztora méltatták nemes és lendületes szavakkal Kánya rokonszenves egyéni­ségét, mire az ünnepelt meghalva köszönte meg az irányában megnyilvánult közszeretetei. Febru­ár 28-án utazott el Kánya feleségével a délutáni vonattal, mikor is az állomásra sokan kimentek, hogy utolsó »Isten veled«-et mondjanak a távozó, szimpatikus finánc biztosnak. — Az elhunyt földbirtokos« Bánhegyesi Kulin Sándor jármii földbirtokos, megyei bizottsá­gi tag hosszas betegség után 79 éves korában hunyt el jármi ősi kúriáján. Hosszas betegség és szívós életerővel megküzdőit földi lét alá tett pontot a még erősebb, kérlelhetetlen halál s elszólltotta teremtő bölcsessége az élet alkonyán a sorból azt, ki annyira ragaszkodott az élethez s oda hol nincsenek kiegyenliíhetlen ellentéte. Fiatal éve­iben élénk részt vett a társadalmi és vármegyei életben, utóbb teljes vlsszavonultságban élte le leánya férjezett Szilágyi Lajosné Családja körében hátralévő napjait. Az elhunytat az ősi családi kúriából folyó hó 4-én temették el a környék nagy részvéte mellett. A Család u következő gyász­jelentést adta ki; Szilágyi Lajosné szül. Kulin Vilma mint le­ánya, Szilágyi Lajos mint Veje, Szilágyi Sándor, Erzsébet, Dezső, Sarolta és Katalin Unokái a sa­ját, valamint az egész rokonság nevében fájda­lomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón sze­retett, felejthetetlen atya, nagyapa ille've após és rokon Bánhegyesi Kulin Sándor földbirtokos, Szat- márvármegye törvényhatósági bizottságának tagja folyó hó 2-án reggeli 6 órakor, életének 79-ik évében csendesen elhunyt. A drága halott hiilt tetemeit f. hó 4-éti délután 2 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyez­tetni. Jármi, 914 márc 2. Áldás és béke poraira! — Balthazár mester Mátészalkán. A fővárosi és vidéki sajtó, sőt külföldi lapok is so­kat írtak már az ördöngős-'Balthazar magyar bű­vész. spiriti$ta és ha she szelő csodás mutatványa­iról. A debreceni és szatmári színházban is óri­ási Sikert aratott. Mátészalkán péntekért és szom­baton, tehát I. hó 6 és 7-én előadásokat tart a Hungária ezáltodd nagytermében, melyet nagy színpaddal Saját fényes díszletével színházzá ala­kit át. Különben Balthazár mester ezelőtt 8 év­vel a mátészalkai közönséget is elragadtatta már csodás művészetével, mikor a Hungária nagyterme zsúfolásig megtelt intelligens közönséggel. Most uj műsorral jött (egy íélvaggon felszereléssel,) a mellyel múlt évben Budapesten a Royal teremben feltűnést keltett. Az előadások este 8 órakor kezdődnek. — Tisztujitás. Folyó hó 28 án három köz­ségben ejtették meg a tisztujitást, Derzsben, Ikló- don és Kántorjánosiban, Derzsben délelőtt 9 órai kezdettel a nép lelkes hangulata melleit, a múlt ciklusban működött előljárósági tagokat ismételten megválasztották. Iklódon d. e. 11 órakor kezdő­dött a választás és bírónak Elek Lászlót, elbíró­nak Pálinkás Andrást, kisbirdnak Pályi Pált vá­lasztották meg, Esküdtek a régiek maradtak. Kán­torjánosiban d. u. 2 órakor kezdődött a válasz­tás elég gyér érdeklődés mellett. Biró lett: Mol­nár Károly, albiró Péter Miklós, pénztárnok SzU csányi László, esküdtek: Lőrinc László, Gál Sán­dor, kisbiró : Csonka Ferenc. — A polgári fiúiskola müestélyén meg­jelent hölgyek, valamint a jegyeiket megváltó és felülfizetők névsorát az alábbiakban adjuk azzal, hogy az intézet igazgatósága ez utón is hálás kőszeneiét nyilvánítja jótékonycélu adoinányaiékért. Jelen volt asszonyok: Balássy Miklósáé,• Bá- nyay Endréné, özv. Béres Gyuláné, Dr. Bródy Sán- dorné, Dr. Csató Sándorné, Csinesák Józsefné, Dá­vid Ödönné, Deme Kálmánné, Dr. Dienes Dezső- né, Dőri Manóné, Erdélyi Bertalanná, Eless Bélá- né, Fazekas Arturné, Feldmann Árminná, Feldmann Károlyné, Fuchs Gyuláné. Fuchs Jenőné, Fülep La­josné, Gál Sándorné, Goldblatt Jakabné, Goldblatt Szidi, Dr. Groszmann Henrikné, Hetey Á.-né (Nagy­károly), Dr. Kaprinay Endréné, Kathona Irma (Ri­maszombat), Kathona Gézáné, Kálmán Ernőné, Kánya Sándorné, Klein Andorué, König Sándor­ÍO, (257) szám, . né, Mezihradszky Péterné, Péner Samuné, Rá4 Emilné Rohay Gyuláné, Schreiber Bertalanná, Stein- berger Sándorné, Dr. Szepessy Károlyné, Szilágyi Lajosné, Czipszer Ernőné, Jelen volt leányok-. Almer Annuska, Almer Ma­riska, Bányay Juliska, Bányay Magduska, Béress InCi, Deme Böske, Éless Juliska, Gál Ilonka, He­tey Józsi (Nagykároly), Janitzky Irma (Nagykároly) Janitzky Annuka (Nagykároly), Kathona Mancika, Mezihradszky Babetka, Péner Lenke, Révay Vik­tória, Révay Margit, Rohay Bertuska, Schvartr He­lena, Szabó Ilonka (Nagykároly) Szabó Irénke (Nagy­károly), Szoboszlay Piroska. A müestélyen személyjegyekben befolyt: 145 K-, családjegyekben befolyt: 105 K., a felülfize lések ös -szege : 195 K-, jegymegvállások összege ; 37 K-, azösszes bevétel: 482 K. Jegyeiket megváltották : Gróf Tisza Lajos (Ko Csórd), Weisz Miklós (Mátészalka), 10—10 K- Qalgócy József (Kántorjánosi), Nánássy Andor (Nagykálló), Dr. Rósenberg fgndc 5—5 K. Berey József (Nagyecsed) 2 K. Felülfizettek: S/alkai Sándor 20 K. Klein Móric 10 K. Fazekas Artur, Dr. Kaprinay Endre, Dr. Szepessy Karoly 6 - 6 K. Almer Béla, Fried Armin, Dr. Fuchs Jenő, Goldblatt Jakab, Janitzky Bertalan, Kincses István, Klein Andor, Weisz La­jos 9—9 K, Elsztner Rezső, Feldmann Ármin, Ká­nya Sándor, Ökrös József, Dr. Vida József 4—4 K. Berger Dezső, Berger Endre, Dr. Bródy Sán­dor, Dr, Csaió Sándor, Gál Sándor, Révay Vik­tória, Nagy Zsigmond, Szálkái Zsigmond, Rácz Emil, Rohay Gyula, Tárnái Sándor, Vágó Ármin, 3—3 K. Becske Sándor, Borbátb Andor, Csinesák József, Dávid Ödön, Demg Kálmán, Dr. Dienaé Dezső, Erdélyi Bertalan, Feldmann Károly, Kál­mán Bruö, Pálffy István, Schreiber Bertalan, Ró­senberg Sándor, Róth Mihály, Schreiber Sándor, Springer Ignác, Szálkái Pál, Dr. Török Árpád, Weisz Ferenc, Weisz Sándor, Czipser Ernő, 2—2 K. Földes Jenő, Fuchs Gyula, Fülep Lajos, Goldt- sein Sándor, Dr. Groszman Henrik, Kállay Sza­bolcs, Mihálka Gyula, Papp Béla, Pente Lajos, Dr. Stein Zsigmond, Szántó Emil 1 — 1 K. össze­sen : 195 K.1 — Halálozás. Dobra István, községi vég­rehajtó édes atyja Dobra Antal nyugalmazott gőr. kath. tanító folyó hó 4-én 79 éves korában Bü­kén elhunyt. — Országos állatvásárok vármeg'yetfkbsi. Már­cius 6ján Erdőszádán 9;-én Avasujvároson ; ,U-éH Nagysomkuton; 16-án Avasfehöfaluban, Nagybá­nyán és Mátészalkán; 17-én Szatmár-Németiben; 20-án Csengeren. Csarnok V—-'"cD ____ JC esergés és Őröm. Megtörtént az, amit régen vártunk Szálkán, Ipartestületünk be is számolt nyalkán, De a javításba nem volt szerencséje, Mert ám Lengyel helyett, Koroly szólott [bete. Lehorgasztva fejét elnök és pénztárnok> Ily grammafont még szem élvesohsem látott. Meg is adták magok, meg követem szépen, Egyedül szégyenből megszaladtak éppen. Hát még az a jegyző, árra mit is mondjak? Őreá is felfér egy szociális mondat. Egyenlőség kell mát és nem méltányosság, Hogyha két füle van, nem számit a tudás. Nem számit törekvés, előre haladás, Egy az ámbició; letaszítani mást. Jelszavakkal állnak a közönség elé, Hogy az összér teszem, de fejem fáj beté. Kilenc koronámba Van nekem évente Bár elpusztítaná az a jó Istenke. És Ha pusztulnak segítsen meg minket, Magunkat láthassuk mink azon á helyen, Ahol ők vannak most, a szép magas polcon. Betöltjük mink híven lelkűnkét állítom, Tisztéletdij nekünk sohsem fog kelteni, Mert a szentügy minket tiid lelkesíteni. Dolgozunk mi nappal, hogy ha heti éjjel is,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom