Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-12-18 / 50. szám

végezzék el az összes termelésre hivatott földeken a mezei munkát, hogy azok ves­senek, mert ha ez meg nem történnék sem ók, sem a hadból késön hazatérő katonák nem arathatnak. Nyilvános nyugtázás és köszönet a katonáknak készült hósapkákról. Árvái Etelka 1 hósapka Árvái Ida 3 hősapka 1 térdvédő Szabó Boriska 4 hósapka Szabó Mái* * 1 4 hó.iapka Kerekes Mariska 3 hósapka Eölyös Anna 2 kósapka 1 térdvédő Kovács Zsuzsika 3 hósapka Kovács Etzsike 3 hósapka Klein Boriska 1 hósapka Misiai Juliska 2 hósapka Andrási Róza 1 tér dmeUjjilö Andrási Gizella 5 hósapka Sztbó Zsuzsika 2 bós.pka Szabó Erzsiké 2 hósapka j térdvédő csuklóvédö Szilágyiné Fonalka Erzsiké 3 hösapka 1 térdvédő Néma Juliska I hósapka 2 csuklóvédö Szobosxlay Ida 2 hósapka Kincses Ilonka Tóth Margitka 1 hósapka térdvédó Ari Etelka 5 hósapka Zerr.lényi Mariska 6 hósapka 1 térdvédó Bertók Béláné 2 hósapka Fogarassy Dezsőné 2 hósapka Bodnár Mariska 3 hősapka locsuklóvédő Bodnár Teri 1 hósapka Bodnár Erzsiké 4 hósapka Bodnár Irén 2 hósapka Csizmadia Etelka 2 kósapka Kathona Mariska 2 hósapka 1 térdvedö Sikli Ida 2 hósapka 1 térdvédó Varga Juliska 6 hósapka Hoder Marcsa 2 hósapka Medzihradszky Baby hósapka I térdvédó Kozma Piroska 1 hósapka térdvédó Debreceni Mariska 2 hósapka Debrecen Irma 2 hósapka 1 térdvédő Bakó Irma 3 hősapka Oláh Margit 5 hósapka 2 térdvédó 4 csuklóvá d Csigái Berta 4 hósapka Csigái Juliska 3 hósapka Kosa Etelka 5 hósapka Lőrinc Mariska 2 hósapka Nagy Juliska 3 hősapka Nagy Juliska 1 hósapka 1 térdvédó Néma Mariska 2 hósapka Jakobovic , Linka 2 hősapka Mánd< Irén 2 hósapka 2 térdvéd , Horváth Juliska 2 hósapka Szabó Etelka 2 hős apk Szabó Emma 2 hósapka 1 térdvédó Szabó Anna 2 hósapka Kérészi Etelka 1 hósapka 1 térdvédó Farkas Piroska 1 hósapka Fehér Mariska I hó* sapka Izsoó Erzsébet 2 hősapka 1 térdvédó Fiasz" tér Etelka II hósapka Flaszter Riza 10 hósapka Pollák Ilonka 6 hősapka Klein Cili 5 hősapka özv ^ Komoróczy Petemé 3 hősapka Alberger Bertalann 2 hósapka 1 térdvédó Lakatos Marcit 1 hósapka Ölük Teri 1 hósapka Blau Bella I hősapka Weiszg Regina 2 hősapka Klein Hani I kósapka Szab cr lóvédú i*_ védő Nagy védő Misiai Eszti *. Tárkányi Boriska V. ősz». . _ ^éd Kádár Boriska V. oszt. 1 hósapka Filep L,nke 2 hósapka, összesen készült tehát és elküldetett 203 hósapka, 12 pár térd védő, 20 és fél pár csuk lóvédő. 4(J H E Felelős szerkesztőnk Dr. TÖRÖK ÁRPÁD hadba vonulván jelen száméit a felelősségei főszerkesztőnk viseli. Előfizetőinkhez! Felkérjük azon t előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hái- rslékbsn vannak szíveskedjenek ezt kiadóhivatalunk címére mielőbb beküldeni ! Vitézi ének . . . Gyöngyöm, rózsám szép galambom Édes kicsi párom ! 1 Szivem lelkem csupa bánat, Itt búsulok te utánnad, Az orosz határon A csákómat eső vágja, Véres már a mentén; Gondolsz-e rám messze-messze Szivem ijkjin szép jegyese Ott a Tisza mentén. Engem itten halál érhet, Százszor is egy napba ; Mégis tépjed féltegetlek Mindig téged féltlek Lelkem szép galambja. Engem majd csak megvédelmez A jóságos Isten, Oh ha eiveszitlek téged Oh, ha tudnátok, mi a fájdalom, a szenvedés és a gyöt­rő kin ... Ha tudnátok, hogy a lélek kevés örömeiért mily sok bánattal kell drágán megfizetni, ha tudnátok, mily marcangoló gyötrelem sorvasztja a lel­het szomorú, borongós, reménytelen napkon. ha tudnátok, mily iszonyatos kiűz > a láthatatlan lelki könny . . . Nagy temető a múlt, melyben min­den sirhant édes, szép emléket takar. Az emlékezés vergődve fáradtan ban­dukol a sírok között, a némaság, a csönd kábitólag nehezül reá ... Ki tegnap még gyöngéden, melegen érin­tette remegő kezével homlokodat, ki nemrég érzelemteljesen fogta át keze­det, ki szemében gyönyörrel telve mé­lyről el vágyakozva tekintetedbe, kinek kai ja reszketve ölelt át s vont magához ki lehunyt szemmel forrón csókolta lázas ajkadat kéjben elmerülve és élvez­te a te lélekemelő boldogságodat ma nincs többé, eltűnt, elveszett, elmúlt, mint a gyönyör rövid pillanata, soha vissza nem jön . . soha jel nem tű­nik, megszűnt, nem létezik többé. Ta­lán idegen föld hideg röge alatt, messze van nyughelye, talán lemetetlen, szét­szórt tagok hevernek valahol, talán egy haldoklót hagy el az ismeretlen sivár mezőn az utolsó vérhullám, tá­lán ott kínozza égető sebe segítség nélkül a gyilkos harc 'füzében". . . Várja, várja vissza, Az a sók könny, hő fohász imádság . . . Próbáljatok hát vigasztalni' próbálja­tok hát enyhíteni, próbáljatok hát se­gíteni, ha tudtok . . . Hiszen ti is em­berek vagytok, azt mondjátok szivetek is van ... Oh, ha tudnátok, mi a fájdalom, a szenvedés, és a gyötrő kin . . . Dr. Tóth Bálint. vágyódott egy meleg kézszoritás után. Kántor ez a személye iránt megnyilványuld . meleg érdeklődés még zárkózottabbá tette. Ha sza­bad idéje volt, fentmaradt emelet szobájában, on­nan bámult az utak leha népét, a fellszálő kanyar­gó szerdelmes párokat Nagyon közönségesnek látott mindent: az utat, a népet, a párokat. Fájt nek* már ésgmegtudta érteni annak szomorú voltát, hogy ezeket nem érinti semmi szellő a nagy idők viha- ' rából, ami olt dúl pusztít az orosz határon. Egyre ott járt a felvidéki városkában Zokogó lányka hangját hallotta, kitől keserű bánattal vált el. Má­sik percben messze a harcmezőkre szállt és sze­retett volna ott lenni elöl, hol legjobban osztogat­i ják a halált. Teltek az órák, múltak a napok. Az idő is tavaszra fordult már. A gyakorlótér fehér alakján néhol-néhol zöld foltok ütöttek ki, hírnökeiül a tavasznak. A nap erősebben tűzött az utcákra s még elevenebb életet teremtet az előbbinél.— Egy őszi alkonyon vad hir rémitette meg az embareket. Mint futótűz rohant végig a városon az orosz-betörés jelentése Zemplénbe. Mintha villám ütött volna a Kántor szobájába. Maga elé kép­zelte a városvégi zöld zsalus ház boldogságát fel­dúlva. Elibejött egy lányka kérő pillantással, sok volt tekintetőben az imádás, a remegés, a megbá­nás. Ilonka veszélyben van I Ez a gondolat űzte hajtotta végig az utcákon, Karjaiban energia tom­bolt, szerette volna megmutatni annak a lánynak, hogy nemcsak megbántani tudta, hanem erős, bá­tor és szeretni tudó, aki megtudja menteni az ö kis lányát a poklok ördögei ellen is.— Álmatlan éjszaka következett. Négy öra tájt nagy nyüzsgés, mozgás verte fel. Megszólalt a kürt, mindenkinek talpra kellett állni. Sorakozó, irány állomás. Ez a két szó felszabadította minden szén * vedélyét. Tudta, hova kell menni. Rohanj akart s a vonat lassú kattogása, az el-elrebbenó oszlopos mind-mind édesen zúgták neki a halálba vágyá akkordjait. Jól esett hallgatni azt. Ott járt messze a kis város védelmén lövészárokban. Vidáman szóltak a nóták. »Kisfaluról barna lányról, otthon maradt boldogságról daloltak* és karjukat ccéiozottnak érezték, mert a hazai bol­dogságot kell védelmezniök. Hegyek tűntek eló. Itt már megcsapta óke veszedelem szele. Menekülő, siró emberek ettek. Kántor szeretőit volna hirt hallani. Valaki ő . „z ö kis városáról de nem látott senkit, nem nijneMÜlvetelt senki. E> ti <>t jött a komoly férfias munka. Ott Kották a régóta elhagyott kis város szélén. A sz;nkö/ti árokból el-elrepült egy zömmögő golyó A régi csendes sikátorok most is békén bámultak bele a nagy messzeségbe, mintha nem történne sémi . \i ellenseg még alig pár órája szállotta neg a kisvárost, a katonák még nem is bánthat­tak tan senkit odaat, mert ezrével készítették a hossza árkokat. E>t leit. A koromsötét éjszakában bánato­san nézte Kántor, látta mint gyulnak ki a remegő kis lángok az balakokban. Nyomott hangulat uralkodott a katonák kőzöttt. Mindeneknek kedve lett volna egy vakmerő rohammal megmenteni azt a sok gyenge embert a remegéstől. Es bogy nem lehetett összetiporni rögtön mindent, ami elibök akad, ez nyomottá tette á hangulatot.— Egyszer csak a sötétben óriási dörejjel szól ni kezdtek az ágyuk. Gyilkos biztonsággal röpköd PARÁDI VIZ főlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ Kívánatra szívesen speciális árajánlattal szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom