Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-10-18 / 41. szám
J látesial&a, 1914. TiRSÁ9ALJH HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN l^cr— ELŐFIZETÉSI ÁKAK: Kgész évre — — — — —• — — 8 koronaKétévié — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — —- — — — — — 2 korona'1 anitókimk és községi közegeknek egész évre 5 korona. *---“■*" LOgy wzám ára 16 fillér. ---gg »1 ■ggLigggggggg PSLELCB szerkesztő: Dr. TÓTH BÁLINT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utcs.j Távbeszélő-számunk; 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Hatalmas, égrengető, lisziüó vihar I vonul végig a világ égboltozatán. Egy- | másba akaszkotlik millió ember és küzdenek az egyik oldalon egy gaz bandáért, J a másik oldalon a jogos bosszúért. Mert ez volt a kiindulási po tp en ek a világrengető háborúnak. Összeállt egy alávaló, alattomos, aijas b inda arra, hogy a hatalmas osztrák-magyar monarchia trónjának Várotn inyosát, akiről tudták, hogy hatalmas, erős hadsereget szervez ellenük, és hazánk minden ellensége ellen, megöljék fizt a bandát akartuk megfenyíteni és megbüntetni. E banda mellé állt az orosz, a francia és az angol. Ekkor eltolódott a háború igazi oka, és gazdasági versengéssé vált. Az angol kereskedők és iparosok kezdtek félni a mind hatalmasabbá való német ipartól és kereskedelemtől, és ezért kelleti harcbaviimiők a két nagyhatalmat, Oroszországot és Franciaországot. Csak egy világháborúval lehet Németországot fejlődésében megállítani és esetleg tönkre is tenni. Néme'ország pedig már régen szálka Anglia szemében. A francia revanche-eszmét se n franciá hazafias érzés táplálta és erősítette, hanem az angol pénz és az angol féltékenység Es közvetve az angolok féltékenysége okozta azt is, hogy a franciak a revancbe-eszme kedvéért pénzt, miiliárdokat áldoztak az orosz hadsereg fejlesztésére. Eleinte Angiia csak azt mondta, hogy Belgium semlegességének megsértéséért ragad fegyvert, a napokban azonban már egy párisi jeientés hozta a vallomást, hogy bizony Németország elleni gazdasági háború ez ami most fclyi'Y. -Németország tönkretétele ez a nagy cél, amelyért három fejedelem alattvalóinak százezreit vágóhídra küldi. És c «nagy» cél tekintetében sincs megegyezés a három szövetséges között. Oroszország és Franciaország azt tervezték, hogy Németországot teljesen tönkreteszik, Anglia azonban nein akar ehhez hozzájárulni. Neki csak arra van szüksége, hogy Németország a közeljövőben képtelen legyen a fegyverkezésté^gpféjlődésre, de még mindig elég erős maradjon ahhoz, hogy Angliával együtt szükség esetén a hatalmassá váló Oroszországot megállítsa útjában és terveiben. Ebben a gazdasági háborúban nekünk feltétlenül Németországgal egy sorba kell harcolnunk, mert bennünket is a német tőke, a német ipar és kereskedelem támogatott és támogat. Ha egyéb szimpátia és érdek nem is fűzne bennünket a hatalmas német birodalomhoz, a gazdasági érdekek is egymáshoz kapcsolnák a két államot. Az érdekkapcsolat eredménye az, hogy ebben a háborúban, amelynek alapoka nagyon távol van mindenféle gazdasági háborútól, mi egymás mellett küzdünk. A gazdasági háború kimenetele mindig kétes. Németországnak és n monarchiának ugyan mint a háború eddigi lefolyása is bizonyitja- valósággal kimeríthetetlen erőtartalékjai vannak és másrészt gazdasági helyzetünk is igen előnyös, mert mi mezögazdáságilag iparilag és kereskedelmileg pedig Néme Egy haditudósító naplójából. A csaták után, melyek belga és francia földön zajlottak le, nem muradtak vérnyomok, csak apró ki* halmocskák. Nagyobbacska vakodu- rásoknak látszanak, ha nem volna fölébük lüzve egy alacsony kis kereszt. Brüsszelből indultam útnak, hogy St.-Quen- tinbe jussak az elvonuló seregek nyomda, amikor a holtakat már elföidelteU s a falvak pór népe kimerészkedik újra az utcákra és nem s pincékben remeg többé az ágyuk zajától, A brabanti falvakban. Hal ban, Lenbeckben, majd tovább a vallon Tubizéhen; mindenütt ugyanaz a kép. A nem nagyszámú férfinép a belga háborúba vonult. A gyárak szünetelnek. Az öregek és a fiatalok naphosszal az őrt álló német katonák körül ácsorognak. Halálosan unatkoznak, de uetn éreznek haragot az uj látogató iránt, vagy legalább is közömbös arcok mögé rejtik érzelmüket. Amint automobilunk Monsbdl Maubeuge felé közeledik, egyre nagyobbodik a szétrombolt házak száma. Nemy melletti minden elhagyatott s amint Maubeuge első érődéi láthatóvá lesznek egyszerre érezhetővé válnak a háború egész pusztításai is. Leomlott háztetők, szétlőtt falak, mindezekhez már hozzászokott a szem. Már meg se ijesztik az embert. Itt Maubeuge körül nincsenek franktierörök. Itt tudják az emberek, hogy mi a háború. A németeket, zikik katonáikkal, tábori postáikkal és egészségügyi csapataikal, vonulnak erre, asszonyok, gyermekek és aggok köszöntik. Más férfit nem is igen látni. Á fiatalabb és az érettebb korú franciák a háborúba vannak, ahogy köszön- getnek, csaknem barátságosan és egészen udvariasan, ahogy az automobilvezelőket útbaigazítják; nem is ellenségnek látszanak, hanem a háború áldozatainak. Közlékenyek, ha valaki szóba ereszkenik velük és elmondják, hogy amikor a francia csapatok elvonultak erre, ezek maguk fosztogatták ki honfitársaikat, úgyszintén hü fegyverbarátaik az angolok is. Egyes falvakban hiányzanak most mindazok az apró ingredienciák, amelyek az ételek elkészítéséhez szükségesek: a só, a cukor és mindenek előtt a gyufa. Nem tudnak tüzet rakni éj tanacslalenul kell lézengniük a sötétben. Nincs tűz a sütés-főzéshez. Mit ér, hogp tömérdek csirke és liba szaladgál az udvarokon s mit ér, hogy marhák legelnek a mezőkön ? Nincs sonki a falvakban, aki a segítő munkálatokat irányítaná és vezetné. Csak a városokban történik ez. Déltájban egy hatalmas ökröt a maubeugei várkapu elé, Egy idevaló mészáros vágja le az állatot, egy német katona éiizete alatt mindenkinek, aki rászorul, jut egy darabka az állat kiadós testéből. És a családanyák és nagyapák várakoznak itt egy-egy falatra, amelyet gyermekeiknek és unokáiknak elvihetnének. A maubeugei vár előtt már altisztogatták a mezőt. Egy fakeresztre német lovassági sapka van akasztva. Itt egy német katona nyugszik. Egy szomszédos fakereszten keppit latunk. Ez egy francia katona sírja, Százszlmra akad ilyen. Minden egyes fejfa egy-egy emlékeztető az elmúlt harcokra, ágyuk dörgésére, srapnelek és gránátok süvitésére amelyek röptűkben évszázados fák lombjait tépték le. Ezek a levéltelen és lombtalan ágak, ez a kopáőság, amelyek a lelnek és fagynak s nem a korai ősznek a képei, hirdetői itt a háború vjgas íőlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ Kívánatra szívesen speciális árajánlattal szolgál. ~aHQ[ Gazdasági háború.
