Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-30 / 5. szám
mi Diáfészaftia, 1914. VI. évf. 5. (252.) szára. Jmíi 38. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----—» Egy szám ára 16 fillér. —“---Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Kivándorlási mizériák. Ug^ylátszik, ho£y ez a téma örökös vesszőparipája maradt a magyar hatóságoknak és a közvéleménynek. Olyan téma ez fájdalom, amely nem akar lekerülni a napirendről. Nem akar, mert nem tud, mert éltes emberek munkátlanok vagy potom- néhány garasért nehéz munkát végző parasztok kivándorlási óhajáról van szó. Kivándorolnak, mert itt éhen pusztulnának és még sem engedik ki őket könnyű szerrel ebből az országból, mert itt is kell az ember a császárnak, katona kell, a nagyiparosnak munkás, a földbirtokosnak ember, aki a földei megművelje és aki a föld- hozadékát el takarítja. De az aránytalanságok és szertelenségek országában, mint amilyen a miénk, semmi nem megy a maga egyenes utján. A törvényhatósági bizottságok átiratot kaptak a belügyminisztertől, amely szól a kivándorlási rendelet szigorú betartásáról, a kivándorlás lehető meggátlásáról. A gömöri alispán rendeletről a minapában a törvényhatósági bizottság ülésén súlyos kritikát mondott. Kijelentette a következőket: — »Akadémikus jellegűnek minősítem a belügyminiszter azon rendeleti infézkeNAPLÓTÖREDÉK. . . . Meg akartak házasítani. Rokonok, barátok buzgólkodtak . , . kifogástalan család, hét- águ korona — sok pénz . . . Vállalkoztam. Bemutattak. Számos rivális sürgött-forgott a leány körül. Valamelyik félgunyosan súgta a többinek : Nini a nőcsábitó Szenttamásy. Ez hamarosan bekapja a zsíros falatot I A jő fiú azt képzelte, hogy kész a hódítás, ha egy jóalaku szamárnak hétágu korona lebeg a két hosszú füle között . . . Úgy látszott azonban, hogy ez egyszer mégis igaza volt a jámbornak. Amikor bemutattak a kicsikének, szánalmas ijedt arcáról leritt a kérdés: Mindenáron téged kell férjül választanom?! Nyugodt lehetsz kicsikém nem muszáj I Elég jó dolog lehet az érdekházasság, a szép nagy pénzek, a tisztességes, finom, jó nevelés stb . , . de . . . itt áll velem szemben a leány I Tizenki- lenczéves, szeplős, vérszegény, jószivü teremtés, karcsú, jól nevelt és unalms. Epercben financiális helyzetem rendezhetése képezi óhajomat, áldozatok árán is ... De amikor két ember igy néze. dését, mely feladatukká tette, hogy a lakóságot a tengerentúli nyomott kereskedelmi viszonyokra figyelmeztessük, egyben pedig a munka nélküliek foglalkoztatásáról gondoskodjunk. Akadémikus ez a kívánság azért, mert a nép ezen figyelmeztetésünk őszinteségében nem hisz. Ami a munkaadás kérdését illeti, sajnálattal kell megállapítanom, hogy anyagi erők hiányában ezt tenni nem áll módunkban. Hiszen az elmúlt nyár folyama törvényhatósági útvonalokon történt árvíz pusztítása folytán előállott munkálatok végrehajtására kért 50.000 korona állami dotációt sem sikerült kereskedelmi kormányunktól megkapni a vármegyének pedig nincs oly alapja, amelyből a munkanélkülieket a legkisebb mértékben is támogathatná.« Tessék, ilyenek a kivándorlási viszonyok Magyarországon. Hogy mennyire nem hisz a nép a hatóságok figyelmeztetéseinek, amerikai híreire, arra nézve jellemző, hogy 1911-ben Abauj vármegye alispánja hivatalos jelentése szerint: Abauj megyéből 1912-ik évben 2266 férfi vándorolt ki útlevéllel Amerikába, holott az előző esztendőben mindössze 156 on mentek az újvilágba szerencsét próbálni. Szabályrendeletekkel, hatósági intézkedésekkel nem lehet korgó gyomrokat elnémítani. Kenyérre geti egymást és egyáltalán nem tudnak mondani egymásnak semmit . . . Három szó — egy bók, — újabb három szó, — egy hülyeség. Utána szünet. — Qrófur hosszabb idő óta tartózkodik itt? — Sajnos már két hét óta. — Nem szeret itt lenni? 1 Pedig gyönyörű hely. — A inig az ember meg nem unja. — Nekem ugyan tetszik. Imádom a természetet, szeretem a jó társaságot és a zenét és rajongok a táncéri! Itt megtaláltam mindem 1 Ily mederben folyt a beszélgetésünk teljes negyedórán át. Tovább aztán nem is bírtam. Értek, ha kell, — a sima, folyékony, de üres társalgáshoz, de ez a kis vidéki társalgás kétségbeejtő volt . . . Eddig egészen másfajta nők iránt éreztem gyengéd vonzalmakat 1 A társalgásaink persze kendőzetlenek voltak egészen, amit az arcokról nem állíthatnék ... De még a köreinkben hölgyek — a nagyvárosiak — türhetők néha — lehet velük beszélgetni . . . Milyen pompásan mulattam például a tavalyi udvari bálon a csintaáhilozik a nép és kenyeret keres bárhol mindenütt, ahol megtanálja. Hosszú utak veszélyének teszi ki magát családostul nem azért hogy kincseketszerezzen, hanem hogy elnémítsa éhes gyomra korgását. A kivándorlási kérdés még sokáig fogja izgatni azokat a tényezőket, akiknek ember anyagra szükségük van és akik attól tartanak, hogy a kivándorlás a nemzeti elem gyöngiiését és idegen fajtának az országban való megerősödését jelenti. Egy erős közgazdasági lendület, iparunknak és kivitelünknek erősbödése ezek tarthatják vissza a népet a kivándorlástól, ezeknek van annyi erejük, hogy ide láncoljon sok ezer embert, ide ebbe a földbe, amelyen e nép már ezer esztendeje él, de még nem jutott abba a helyzetbe, hogy viruljon is. Amint nem tudunk eléggé hangoztatni, hogy a nép minél nagyobb tömegekben részesüljön parcellázott földbirtokban, azt most megismételhetjük. A kisebb parcellák, a földnek előnyös szétosztása a paraszt- emberek között, a parasztembernek fokozná a röghöz való szeretetét, a földmi- velő ebben az esetben maga is gondoskodna arról, hogy a föld megnövelésével egyúttal öregbítse a vagyonát és az már ősi tapasztalat, hogy az önnálló foglalkozással bíró emberek takarékosabbak es józanabbak lan, vöröshaju EdméevJ, a P-né nagykövet leányával . . . De az ilyen vidéki szentek mellé másfajta férfiak kellenek . . . Ha meggondolom, hogy égési jövőmet a jószívűség, a vérszegénység és unalom jegyében kell végigelnem . . . Érzem, hogy már az első hetekben véresre korbácsolnám azt a szerencsétlen báránykát, csak azért, hogy más hangulatot vigyek a házaséletünkbe ! — Végül aztán mégis csak győzedelmeskedne fölöttem a vidék, mint ahogyan az unalom, fejgörcsökkel felváltva, legyűri a legerősebb idegességet is. Brr t . . . Amikor idejekorán elhatároztam, egyik jóakaróm a fülembe sziszegte: — Rémesen blazirt ember vagy te grófom 1 — Rosszul mondtad öregem; nem blazirt, — de egészen fásult vagyok I Tartsátok meg ai ártatlan, unalmas áldozati báránykát 1 Sok, erős mérget adjatok I Az idegeim mohőn falják be a lassú halált . . . . . . Átnézem a fürdővendégsk névsorát. Sok ismerősre találok. L. grófnő is közöttük van. Azok akkor még gyönyörű napok voltak barátocskám I
