Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-10-11 / 40. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 1914. október 2. hősök, küzdő véreink, höslelkü szeretteink izenetet küldenek a magyar nőknek és kérik őket, hogy segítsenek nekik legyőzni a legádázabb ellenséget: a hideget, a dermesztő őszi szelet, az ólmos esőt. Az időjárás mostohasága, a természet ezer csapása több szenvedést zudit a küzdő seregre, több akadályt á’lit diadalmas útjába, mint az ellenség több milliós serege. Az előttünk álló nehéz küzdelmek, a téli kadjárat eshetőségei magasztos kötelességeket rónak a magyar társadalomra, legfőképpen a magyar nőkre. Most már a haritativ tevékenység angyalujjai vegyék elő a kötőtűt és a kicsiny lándzsával izen- jenek hadat a katonai veszedelmes ellenségeinek : a galíciai mezők ólmos esőjének, a szarmata síkság fagyos viharának. Százezer és százezer csuklómelegitö, ing, gyapjusapka készüljön széles Magyarországon 1 Ez a munka valóban minden Időre szóló dicsőséget fog szerezni a magyar történet Zrínyi llonáiak, Dobó Katicáinak . . . Áldozzunk a hősöknek! Ootldoskódjttnk a békéért és kultúráért küzdő hőseinkről és családjaikról I Most, amikor az egész országban már meg- índült a lelkes mozgalom aziránt, hogy a sírok kivilágítására szánt összegeket a sebesülteket ápoló Vöröskereszt Egylet javára fordítsa, innen is, on- Tnn is hallunk hangokat, mintha ezt a szokást a katholikus egyház írná elő. Ez a feltevés azonban téves. Az egyház a külsőt mindig a belső szerint értékeli. A külsőt sem veti meg, de megköveteli trogy mód tartassák benne. Mar pedig Halottak Napján nem pár fillér, hanem százasok és ezresek égnek és hervaddnak el gyertyában és virágbun : mind csupa fölösleg, csupa fényűzés. Ez a fölösleg tfündenkor megtakarítandó, ez a fényűzés min. denkor elkerülendő fett volna, de elkerülendő különösen most, a háború idijén, mikor a jótékony- ■s&g a legfőbb társadalmi erény. Áldozzon az idei Halottak Napján mindeki az élők kultuszának. Szenteljük a Halottak NapjásEzerötszáz méternyire az ellenségtől vidáman harmonikáztunk. És az ellenség nem is hallotta:, sőt mi magunk sem, olyankor, ha motor nagy Zajt csapott. Füleink nem hallotta, amit a harmonika játszott. De láttuk a dalt a muzsikus mozdulatain, arcjátékán, ujjain, amelyek « taktust verték, magán a hangszeren. És ordítozva énekeltünk, mégsem hallottuk n dalt. Ennyire lármáznak a gépek a tengeralctt járd hajón! Hogy mit tudok erről az utunkról? Úgyszólván semmit! Csak egyet tudtunk; vagy győzni, vagy meghalni! Nem nagyon kényelmes ügy egy ilyen dióhéjban lenni. A legénységi terein semmiesetre sem táncterem és a levegő, amit az ember 'belehel, nem hegyi levegő. Petróleum! Petróleum és megint petróleum ! Milyen kapkodás van levegő Után, amikor a hajó ismét a magasba szíIII. Tíz napig voltunk utón. Nem tudtuk, hová megyünk. »A halálba, vagy a győzelembe. Többet magam sem tudok.* — mondta a parancsnokunk- Több más tengeralattjáróval indultunk el. Kezdetben együtt haladtunk, később elváltunk egymástól. Az >U. 15«-öt nem láttuk többé , elpusztult az az ellenség előtt. Végig haladtunk az egész angol parton. Időnként víz alatt. Hat órai műnk a mik adományait a halottakra való kegyeletes emlékezéssel az élő hősök javára. A szeretteink sir- halmán évenkint áldozni szokott emlékezés helyet, fordítsuk pénzünket a harctérről sebesültek vagy betegen visszaérkezett hőseinket ápoló Vöröskereszt Egylet áldozati oltárára. A sírok fényes kivilágítása és a költséges koszorúk helyett váltsuk meg a kegyelet adóját a Vöröskereszt Egylet javára. Sebesülteink megérdemlik, méltán elvárhatjuk ezt kötelességünk ez velük szemben, akik teljesítették kötelességükét: hisz sebeiket mindnyájunkért, a hazáéit kapták és minden seb a hősiesség, il bátorság, a haza iránti szeretet pecsétje. De ne álljunk meg! N# érjük be azzal, hogy a Halottak Napjára szánt öaszeggel áldozzunk 1 Folytassuk a megkezdett utat és áldozzunk a »ma* hőseinek minden vonalon. Békés időkből számtalan olyan összeg és alap van együtt, amelyek bizonyos speciális colokat volnának hivatva szolgálni. Vannak különböző szoboralapok, legkülönbözőbb célú és irányú alapítványok, tudományos-, művészeti-, sport- és egyéb verseny- és pályadijak, testületek, pénzintézetek, biztositótársuiatok, vállalatok és magánosok jubileumi alapjai, tanulmányi és üdülési célokat szolgáló utazási alapok, kirándulási alapok slb, stb. A célok, amikért e pénzeket Összehozták, minden bizonnyal dicséretesek és béke idején a kulturális élet nagyfontosságu elömozdiiói, Ámde ma, háború idején e pénzek parlagon hevernek és semmiféle gazdasági célt sem szolgálnak: mondjak ki tehát az illetékesek, mondjuk ki mindannyian és rendelje el általánosságban vagy esetről-esetre a kormány, ' hogy e pengek « sebesülteket és katonabelegeket ápoló Vöröskereszt Egylet javára s az özvegyek, árvák és itthonmaradottak segítségére fordítandók. Mindazok pedig, akik e pénzeket annak idején valamely nemes célra adták, szívesen fogják tudomásul venni, hogy e komoly napokban hadsegitő célokra forditassanak azok az összegek, amelyekkel ők beke idején kulturális célokra áldoztak. Ha azután majd ismét béke lesz, meg lehetünk győződve már előre is, a kultnra előmozdítói friss kedvvel és ujult erővel fognak megint nemes munkájukhoz látni. Most azonban elvül szolgáljon, hogy minden rendelkezésre álló segítő forrást felhasználjunk! Ne hagyjuk tehát a béke idején összegyűlt és felszaporodott alapokat parlagon heverni. Használjuk fel azokat okosan, a »ma« követelményeinek megfelelően. Hiszen »ma* igázán lényegtelen az hogy valamely nagy emberünk, akinek emlékét a jelen nemzedék szoborral szándékozott megörökiés hat órai alvás. Tjz napon keresztül. Komandó az nincs. Az ember nem hall mást, mint lármát. Olyan az ember, mintha siket-néma volna. A szemünkkel hallottunk, a kezünkkel és a lábunkkal beszéltünk. Ahogy jól esik. Egy könnyad rúgás ezt jelenti: »Te vigyázz! Oda nézz! A matróz mondani akar valamit.« Pokoli sok munka van, főleg olykor, ha a hajó viz alatt mén. Mindenkinek a helyén kell lennie. így ment napokon át. Majd lent, majd fent. Ez volt az egyetlen változatosság. Néha-néha egy kis szenzáció is volt I Mindegyikünk el hagyhatta egy pillanatra a helyét és rövid pillantást vethetett a periszkóp on át* Ez volt életem legszebb látványa ! Odafent, mint békés bárány-csorda, hevert egy angol hajóraj. Gondtalanul pihentek, mintha nem is volna a világon páncélba bujtatott német tengeri farkas. Két óráig álltunk itt előőrsként a viz alatt Könnyen lehozhattunk volna magunkhoz egy nagy ptkicélost. De nem szabadott; partul voltunk. Hajónknak tovább kellett mennie. Hogy érezhette magát parancsnokunk ? Oly közel az ellenséghez, még sem dolgozni I . . .« feni, néhány évvel előbb vagy később fog majd márványba faragva, vagy ércbeöntve előttünk ál- lani: mert most bizony mérhetetlenül íonto*ubb ennél, hogy a »ma* hőséiről gondoskodjunk, visszaállítsuk egészségüket és megmentsük a nyomortól családjukat. Ma nincs szükség tanulmányi és szó rakozási célokat szolgáló utazási alapokra s fu dományos-, művészeti-, sport- és egytb verseny és pályadijak, jubileumi alapok ma egytől egyi nevetséges, sőt frivol anarhizmusok. Ma csak egyetlen nagy versengés létezik, s hazaszeretetben, a bátorságban, a hősiességben, a harcolók, a sebesültek, katonabetegek és az itthonmaradottak segítésében való versengés s ezeknek a mai olym- piai versenyeknek legmagasabb kitüntetése, ieg- tis/teletreméltóbb és egyúttal egyedüli. célja az olajág. Hogy pedig a béke olajágát Monarchiánk és nagyszövetségesünk nyerje el, azért folyik mos apáink, férjeink, fiaink és testvéreink vére s az ő kßzdelmüket kell minden rendelkezésre álló segítő forrás felhasználásával támogatnunk mindnyájunk- nak. Attól se kell tartanunk, hogy ama nemes célok, amikre fenkölt gondolkozásu- ember-ka szóbaulevő összegeket és alapokat annak idajénszánták, a jövőben kárt fognak szenvedni, ha ma a háború okozta szükségben ezeket a feíhahnozódotkincseket arra fordítjuk, ami a mai viszonyok közt a legszentebb és legszükségesebb. Ma nein a 30 éves háború korát éljük amikor egész generáció ne u ismerte a békét s igy nem is bízhatott annak eljövendő állásaiban. Ma a háború csak a végső eszköz arra, hogy a gonosz szomszédok, ki nem hagy bennünket békében, a békére kényszerűjük. Ki fogjuk vívni fegyvereinkkel a békét, az áldásthozó, aranykalászos békét, mely azután gondoskodni fog tudni önmagáról. Ép ezért bátran nyúlhatunk ma és nyúlnunk is kell azokhoz a pénzekhez és alapokhoz, amik béke idején halmozódtak fel: hisz, ha ma a háború sebeinek enyhítésére használjuk fel azokat, ezzel csak eredeti rendeltetésüknek megfelelően a béke és kultúra áldásai biztosításának szent ügyét szolgáljuk. Pajta tehát! Valósítsuk meg a gondolatot 1 Tárna! Alad4r. 4y KEK. Felelős szerkesztőnk hadba vonulván jelen számén a felelősséget főszerkesztőnk viseli. ____ Ug y-e jfrjyukom ? Ugy-e Annyukom, Mit nekünk gyémánt és arany hegyek, Ha kicsi fiunk buzakék szeme Pajkosan ránk nevet. Mi boldogok vagyunk, ugy-e nagyon, Ha kicsi fiunk tipegve gügyög A kerek aszlaton. S nincsen se gondunk, nincsen bajunk, Ha kicsi fiunkkal úgy estetájt Mókázunk mulatunk. Ugy-e Anyukom, Ä zöld mezőn, a kéklő ég alatt A kis fiunk már lesi, követi A szálló madarat. A szegénységünk nem fáj minekünk, Mert kis fiunkkal áldottabbak mi Már nem is lehetünk. A mások selyme nem fáj teneked. Hisz mindent pótol, mindent minekünk A csöpp Miklós gyerek. Ugy-e Anyukom ? KOVÁCS PÁL betonárárngya MÁTÉSZALKA, Forrás-u. (Petrócy K.-féle ház.) Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására hozni, miszerint a Dóri Manó ur belonárugyárát megvettem s azt Mátészalkán, a Forrás-utcán saját nevem alatt tovább vezetem. — Gyártok elsőminőségü különféle sima és mintázott cement lapokat, melyeknek lerakását is igen jutányos árak mellett elvállalom. Nagybecsű megbízásai vártában vagyok ti<zielettel K<>VÓCS PáL T—15 vállalkozó.
