Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-10-02 / 39. szám
HKsmIU, »11 VI. ért. 3). (271) szára. . > 1, íii ■y* r ' > <* október £ TÍRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — ■— — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. TÖT 11 BÁLINT. WEIS-----E*y «iám ára 16 fillér. —•—SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Z ANTAL nyomdája (Vasut-utee.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Á MAGYARSÁG EGYSÉGE. A népek háborúja oly sok és oly hatalmas erőfeszítéseket kíván meg mindkét szemben álló fél részéről, hogy előrelátható bizonyosság az, hogy nem a fegyverek és katonák számbeli túlsúlya fogja eldönteni ezt a háborút. Más erők, más hatalmak fognak itt dönteni és épen ezért, mert nem számbeli túlsúly fogja jobbra vagy balra lendíteni a mérleg nyelvét, épen ezért bízhatunk a végső győzelemben. Mert a számbeli túlsúly, sajnos, nem a mienk. Mi — a monarchia — amelynek az oroszok fóerejével kell megküzdeni számbelileg gyengébbek vagyunk az oroszok kiapadhatatlan embertömegéhez képest De mit tesz itt az embertőmeg, mit tesz ebben a háborúban a túlerő? A németek is túlerővel álltak szemben mindenütt, a francia határ mentén. Az egyesület angol, francia és belga hadakkal állott szemben a német hadsereg — fele. hiszen a másik fele az orosz határon küzd. Es mégis a német győzött és halad tovább a győzelem utján. Halad és gyóz, mert nem a túlerő dönti el a német-francia háborút, hanem az akarteró és az öntudat. Oly hatalmas akaraterővel és annyi büszke öntudattal ment bele a német nemzet ebbe a háborúba, hogy ezt az erőt még az Indiából visszahozandó katonaság sem dönthetné el. egyenlíthetné ki a dicsteljes fran- cia-belga-angol szövetség javára. A francia akaratnélküli, önérzettől ment, nyegle nép, ha tízszeres túlsúlyban lett volna, nem győzhetett volna, mert minden fegyvernél, minden muníciónál nagyobb erő az, ami a lelkekben rejtőzik. És nekünk a monarchiának, de különösen Magyarországnak is van egy ilyen erőtartalékja, amelyet szembehelyezhet az orosz túlerőnek. Ez pedig az ország egysége. * Oroszország egy ezer darabra tagolt szertehuzó test, amelyetfcsak az autokrata hatalom vékony bőre tart össze. Alig van Oroszországna oiyyan városa, vidéke, ahol ne volnának tőle elszakadni, elválni akaró elemek, amelyek csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy megingassák a háborús Oroszországot, Odeszában már lázadás van, a Kaukázusban forronganak a mohamedánok, Varsóban nemzeti kormány alakult, mindenfelé nyújtóznak a népek, mint aki a sötét éjszakából napfényes reggelre ébred. Ezzel a szertehuzó gyengeséggel szemben mi a magyarság és az egész Magyarország erős és szilárd egységét helyezzük. Az oroszok is arra számítottak mielőtt megkezdték a háborút, hogy itt a nemzetiségek fogják nekünk a legtöbb bajt okozni és ime négy hete áll már a véres harc és ez az ország még mindig szilárdan, erősen tartja ércvállát az orosz invázió elé. Ez az egység, amelyet a háborús veszély kovácsolt egygyéés erőssé, ez fog dönteni ebben a nagy háborúban. Az a tény lesz itt a döntő, hogy az ország politikai, nemzetiségi, faji ellentéteket félreértve egy emberként áll Itt védőn és támadóan egyaránt. Lehet, hogy egynéhány kisebb vereséget fog szenvedni hősi seregünk a túlnyomó orosz erőtől, de a végső győzelmet mi fogjuk elnyerni, a döntő diadal a mienk lesz, mert a mi tartalékunk nem egy egész hordára való emberből, hanem a lelkekben és az ország lel. kében rejtőző erőkből, ax egységből, álL Ezt a tartalékot, ezt a hatalmas, erőt- vesztő tartalékot fogjuk, ha szükség lesz rá, mérlegbedobni és ez meg is fogja hozni a teljes diadalt. * hába, amelyik olyan Jól dili neki. Megfésülte a aiép barna baját simára, actán egy fehér rózea- bimból (Űzött hozzá. Ott találta egy kis vázában a Gitta varróasztaflcáján. Pátyolt is adott volna a fejére, hosszú fehér fátyolt, de kevés volt a pénz, alig száz korona, amit az asztalfiókban talált, jd ha elég lesz a legszükségesebbekre. Imakönyvet adott a kezébe, aztán ráborította a fehér tüll szem« fedőt s elmondott érte egy miatyánkot Eljött az orvos, ránézett a halottra, meg fogta a kazét, aztán valami idült szívbajról szólt — s eztel el lett intézve minden, a szomszédasz- szony bezárta az ajtót s a dolga után látott. Egyedül maradt a szegény kicai Gitta. Egy röpke kis napsugár betévedt az ablakon s meg* simogatta fehér arcocskáját résztvevőn, szomorúan. Aztán tovább mant, itt nagyon szomorú volt min* den. A fehérre meszelt falak a fakó szentképekkel, a fehér csipkefüggöny a tisztára mosott ablakon, a eketével borított tükör a falon, a kis varrőasstal a himzőrámákka! s a félben maradt munka. Szomorú volt minden, csak Gitta mosolygott, valami megelégedett, édes mosolygással, úgy, ahogy régen szokott, egyszer, amikor boldog volt . . . Akkor a fehér rózsabimbó volt a hajában a a csipkés batisetruha volt rajta. Szép volt és boldog, mosolygott és valakit várt Szerelmes, boldog várakozással. Várt és akire várt az al is jött. Es ragyogott a Gitta két barna szeme, dobogott a szerelmes kis szive boldog vágyakozással. Aztán elment, messze ment akit szaretett — és azután nem mosolygott soha többé Gitta. Szomorú lett, halvány és beteg. A szive fájt, nagyon fájt a szegény szerelmes kis szive. Az orvos csillapító szereket rendelt; mintha a szivfájásra lenna orvosság ? Nem kapni azt gyógyszertárban, máskép kall azt gyógyítani. A szegény kicsi Gitta ámitgatta, esi- titgatta; jó lesz majd egyszar minden, máskép, mint most van, úgy Itat, mint régen volt — ugyj GITTA MEGHAL. Irta: Pony! Ilona. A szomszédházban meghalt valaki. A nagy bérkaszárnyákban ez mindennapi eset, alig veszi figyelembe valaki; legföljebb aki közelebbről ismerte, vagy akit némileg érdekelt a megholt. Eltemetik, egy kettő a szomszédok közül végig nézi a temetést, aztán a kapura kiteszik a cédulát.* lakás kiadó — jön egy uj lakó, egy másik idegen a pár nap múlva úgy megszokják azt, mintha aa előbbi sohasem lett volna. Gitta halt meg, a szegény szomorú kis varróleány. Tegnap még ott ült az ablaka mellett, öl- tögetett a vékony kis tűvel, hímezte a fantasztikus virágokat a színes selyemszállal — s ma már ott fekszik n fehérre festett fakoporsóban, hófehéren, hidegen. Egy jószivü szomszédasszony öltöztette fel Gittát. A fehér ruhájába a csipkés kis batiszt rufőlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ Kívánatra szívesen speciális árajánlattal szolgál. *^q
