Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-23 / 4. szám
2. oldal. Mátrixaik«, U1A. MÁTÉSZALKA Január hó ÍZ. 4. (251.) szám. évkönyveiben, kiviteli címtáraiban és egyéb szervezeteiből teljesen kizárja a közvetítő kereskedelmet és hogy elég rosszul teszi ezt, azt ismét az amerikai példával bizonyíthatjuk, a hol azt látjuk, hogy gyárost, termelőt, kereskedőt egyformán vonnak bele eszközül a munkakörbe. Magyarország kereskedelme és ipara egyformán megérett már arra a nagy és fontos célra, hogy a külföld, főleg pedig a keleti államok ipari cikkekkel való ellátásában kivegye a maga részét. Részben a belföldi termelés, részben pedig a transitó kereskedelem eredményes és céltudatos működést fejthetne ki a Keleten. Most, a mikor a keleti államok nagy átalakulása megkezdődött, a mikor ezen államok behozatala óriási mértékben fog emelkedni és a mikor minden ország máris igyekszik ott piacot találni, azon kell lennünk, hogy a kivitelt szolgáló intézmények hathatósabb segítségben részesüljenek. Ez pedig olyképpen történhet meg, hogy ha az állam főképpen pedig a kereskedelmi muzeuni eddigi szervezetét gyökeresen megváltoztatjuk és egyelőre talán csak a keleti államokba a képviselőségeket egész uj alapon szervezzük. Ez az alap nem lehet más, mint hogy megfelelő dotációval, tehát a megélhetést biztositó eszközökkel oly kirendeltségeket állítsunk fel, melyek csakis az összeköttetések létesítését tűzték ki célul és a ki- rendeltség vezetői eltiitassanak attól, hogy saját számlára üzleteket kössenek, hogy képviseleteket vállalhassanak. Ez intézkedés garanciája yolna annak, hogy a magyar külkereskedelemnek e hivatalos képviselői mentesek legyenek minden befolyás alól, csakis a fontos feladatának teljesítésében látná munkakörét és küldetésének célja eredményes és biztosított volna, mert éppen csakis a közvetlen összeköttetések létesítése által a magyar ipartermékeinek piacot nyitna, tehát belföldi iparunknak és kereskedelmünknek óriási munkaanyagot szolgáltatna. Természetes, hogy ez intézkedés mellett, úgy, mint azt már kifejtettük, a Ke_ reskedelmi Muzeum központjaiban a szükséges uj alakulásokat szervezni kell. Legyen ott vasipari, üvegipari, bőripari, faipari, textilipari, ruházati, cipőipari és minden más szakmát képviselő külön kiviteli tanács. A tanács az illető szakma vezér- férfiaiból álljon és ezáltal ezen szakmák kellő érdekképviseletekhez jutnak. Mily más perspektívát nyújt egy ilyen szervezet, mint a mai, a mely mellett úgy a vezetőség, mint az egyes hivatalnokok dicséretet érdemlő nagy munkássága a bürokratizmus szárazságában vész el és nem tudja szolgálni azt a célt, a melyet ez a mindenki által ismert nagy munkásság megérdemelne. A pénzpiac. Az 1913-asévnak rég várt vége eljött. Valami általános fallélekzés, valami általános megnyugvás terjedt el az üzleti világon, az idei újév alkalmával. Soha még január elsejét úgy nem várta az üzletivilág' mint az idén, és talán az ijesztendő előjelek szerint tényleg meg fogja hozni azt a megkönnyebbülést, melyet már oly régen várunk. A legközelebbi hetek fogják megmutatni, hogy tényleg várhatunk-e valami javulást, valami enyhülést a pénzpiacon és a gazdasági életben. A legközelebbi hetek ugyanis a közgyűlések hetei, és ezeken a közgyűléseken a jövő évi költség ás mériegelöirányzatokből már sok mindenre következtethetünk. Mert a tavalyi mérlegek esetleges szomorúságával és gyengeségével szemben az előirány- satokban feltétlenül meg fogjuk már találni azt, amit keresünk, az uj esztendőben. A bankok, takarékpénztárak, ipari és kereskedelmi vállalatok mérlegei már nagy vonásokban elkészültek és a hoszu számoszlopok beszámolnak arról, milyen eredménnyel zárta le az illető vállalat a mérlegét. Meglepő dolog lesz, hogy a bankok és takarékpénztáraknak ez az általánosságban oly rossz üzletéve igen kielégítő volt és olyan nagy nyereséget nyertek el, amilyenre már rég nem tettek szert. Az állandóan magas kamatláb-viszonyok a pénz használati diját, a kamatot igen mégdrágitották és a magas kamatláb megnövesztette a bankok kamat — és jutalomszámláit. Ez a nagy kamatnyereség igen jó üzleti eredményt biztosított a bankoknak, amelyek a többi üzletévekben csak normális hasznot értek el, de nagy kamatnyereség is lehetővé tenné az osztalék emelését. Bankjaink azonban többnyire a múlt évi osztalékot juttatják részvényeinknek, ellenben annál nagyobb összegeket juttatak tartaléklapjaiknak. Sokkal nehezebb volt a múlt évben a keres- delmi és ipari vállalatok helyzete. Ugyanaz, ami a bankoknak előnyére szolgált — a drága pénz — valósággal nyomta az ipari vállaltokat. A hanyatló konjunktúra folytán igen sok olyan rendelés maradt el, amely a gyárak és vállalatok zavartalan munkamenetét biztosíthatta volna éi igy igen sok helyen üzemkorlátozasok és munkásel- bocsátasok álltak be. A redukált üzemmel dolgozó gyárak, természetesen épen ezért osztalékukat is csökkenteni kénytelenek s alig lesz olyan vállalat, amely a múlt évinél egyenlő osztalékot fizetne. Ugyancsak rossz esztendejük volta biztosító társaságoknak is. A középosztály rossz helyzete idézte elő azt, hogy a stornirozott üzletek száma tekintélyesen emelkedett, mig uj üzleteket kötni igen nehéz volt. Az osztalékot a múlt évi nagyságban csak a nagyobb biztositó társaságok adhatják, a kisebbek minden bizonnyal kevesebb osztalékot fognak fizetni. Ennyit lehet megállapítani a múlt évről a mérlegekből, A jövő évre való prognózis, kedve- 1 ző prognózis alapossága már az Osztrák Magyar Bank december Jl-ről a múlt héten közzétett kimutatásából is kitűnik. Ez a kimutatás meglepte az üzleti világot, de annál nyugodtabban nézünk a jövő elé. E kimutatás szerint a decemberi ulti* mo általában véve sima lefolyású volt és a Jegybankhoz való benyújtások összege is csak mintegy száz millió korona. December utolsó hetében ugyan igen sok volt a benyújtás, de még igy is sokkal kedvezőbb a jegybank helyzete az idén, mint a múlt évben. Most a váltótárca 925 millió, mig társaságom, msrt a felesége okoza igy. Egysser felmentem magukhoz, maga a te- rasson ült, elibem jött, a hangja remegett, amikor megszólalt: — most meg kell elégednie ax én társaságommal, amig Margit alszik. Aztán leültünk, de egyikünk se tudott szólani nekem a torkom folytogatta valami, maga lassan lehajolt és megcsókolta a kezemet. Én megdöbbentem — astán magára néztem hosszan kutatva és maga állta a tekintetemet tiszta, nyilt szemekkel. Én nem szóltam egy szét se, csak a fejemet bólintottam meg, amelyben benne volt az erős hitem: hogy ennek Igy kellett lenni, máskép nem is lehetett, hogy nem csaljuk meg azt a szegéuy asszonyt a mi tiszta szerelmünkkel. Azután is mindig együtt vóltunk, mert Margit makacsul ragaszkodott hozzám, de kerültük egymás tekintetét és nem beszéltünk egymással. Még- egyszer maradtunk egyedül, Margit a szobába ment valamiért, mi addig kintvártunk, maga megszólalt: — hisz nekem Ella, hiszi, hogy elfogok magáért jönni, vár reám ? És én utánna mondtam hiszek magának, várni fogom amig csak meg nem halok 1 — Kicsi menyaszonyom — szólt maga — és többet nem beszéltünk, mert Margit kijött. e Délután Margit hirtelen rosszabbul lett az •rvos azt mondta, azonnal utazzanak el, mert| ez a kiima mégse Margitnak való. Margit azonnal csomagolt, maga addig elrohant hozzám, én remegve álltam látva a maga kétségbeesését, mert azt hittem, Margittal történt valami. Amikor lassan lecsendesedett megmondta, hogy még ma elutaznak, úgy éreztem, hogy vége lett mindennek, hogy felébredtem a durva valóságra ; az álmoknak vége. Magának a felesége mellett van helye és én itt maradok egyedül az én első és utolsó szerelmem kínzó emlékével. Lehajtottam a fejem, mert a szememről konyak peregtek, amit maga előtt titkolni szerettem volna. Maga nemtörődömségnek vette hallgatásomat és ingerülten szólalt meg — nos Ella nincs egy szava se, talán örvend, hogy megszabadult tőlem?! Akkor felemeltem könnyes arcomat — igazságtalan hozzám, de én megkértem magát: most fáj, hogy itt hagy, de meglátja, lesz idő, amikor mosolyogni fog szerelmünkön. És {többet nem tudtam szólani, a zokogás elfojtotta szavam. — De Ella mit csináljak, szóljon, mit tehetek, hisz az őrüléshez vagyok közel I — Menjen, magának a felesege mellett van a helye, legyou jó hozzá és most: Isten vele: — Hát ez az utolsó szava, Ella. — ... Két év múlva a viszontlátásra. Aztán elment és én egész nap erősítettem magam ha majd eljönnek Margittal búcsúzni, ó ne ejtsen semmit. És mégis amikor felkerestek, el- sápadtam, az ajkam remegett, attól féltem, hogy Margit előtt hangosan felzokogok. De legyőztem a lelkemből feltörő zokogást, csak amikor Margit kért, hogy kisérjem ki a va- suthoz, ijedten tiltakoztam »nem, nein mehetek, mert őrülten fáj a fejem.« Nem mertem magár* nézni, a maga keze is úgy remeget, amikor kezet fogtunk és a hangja is úgy hallatssott aa elfogult belső küzdelem mint az enyémen. Alig vártam, hogy betegyék az ajtót, mert nem bírtam volna tovább és szó nélkül, ájultan zuhantam végig a padlón. Azóta bejártam a félvilágot, de feledést nem lelek sehol, szeretni akartam, de nein tudtam, mert magát kerestem mindenütt és amikor láttam, hogy nem hasonlít magához, aki feledtetni akart* magát, borzadva menekültem mindég tovább. * Azóta nem hallottam magáról semmit, nem jött el két év múlva és ma már biztosan mosolyog egykori szerelmén. Sokáig ragaszkodtam az élethez, de ma már beláttam, hogy nincs mire várni. Amitől eddig borzadtam, most már szelíden, szeretstte várom. És szeretem az életet, én nem vagyok hibás, hogy még is elmegyek. Egy hónapja már nincs egy nyugodt peréem . . , Olyan fáradt vagyok . . . Isten vele. Ella. GROSZMANN és MANDEL BANKÜZLETE ,““*i Ölesé törlesztéses kölcsönöket ifi, kamatra földbirtokra a legelőnyösebb feltételek mellett oszközlünk. 1-10 Felvilágosítást díjmentesen adunk.
