Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-07-24 / 30. szám
2 öl da? MÁTÉSZALKA 1014. julius 24. hogy többre becsüljük erőnket s belezuhanunk a szakadékba, mélységbe! . , . Csakis lassú, hosszas és kitartó munka után lehet célt érni. Minden egyébb, a kulturlényezők által előirt követelményeknek megkerülését célzó törekvés, reakciót szül. Mégis megtörténik, hogy a hírtelen- kulturátöl elromlott gyomru emberek, lázas állapotokban, a kultur-szakadékok áthidalása vagy betömése nélkül, a nyugodt fejlődés törvényéi ellenére igyekeznek utópisztikus céljukat elérni. Az elmúlt évek eseményei különösen igazolják ezt a rendellenességet egy eksaltált népnél: a szerbnél. Akik elég merészek voltak azt gondolni, hogy a nyugodt fejlődés törvényeit félredobhatják s eksaltált voltuknak megfelelő módon uj törvényeket statuálhatnak. Megfeledkeztek arról, hogy a természet törvényeit nem gyarló emberek, de egy magasabb hatalom alkotta s ezért azt gyarló emberek se meg nem változtathatják, se ki nem játszhatják! . . . Azt gondolták, hogy a pusztító bomba, a gyilkos golyó s az ártatlanul kiöntött vér előre fogja őket vinni a gyors érvényesülés, az utópisztikus álivok igérét földjére. Decsalódniok kellett. Be keil, lássák, hogy eiÖszakos, a nyugodt fejlődés rendjét felforgató, emberieden tettükkel magukra zúdították a kulturvilág megérdemelt Megvetését s iszonyodását. Bármilyen erő lakjék is egy népben, bármilyen nagy legyen is benne az érvényesülni vágyás, ha nincs meg fejlődésé- bén a nyugodtság s az önmérséklet, tartós eredményt nem fog elérni. De viszont a kismüveltségü népek ilyen evolúciójának a kultúra magasabb fokán álló népekre mindig van bizonyos kedvező hatása. A müveit emberiség a kultúrálatlan részeknek a nyugodt fejlődés rendjét megzavaró evolusiójából uj tápanyagot nyer s uj eszközök, energiák után néz, hogy más hasonló esetben kellő rugalmasságot tudjon kifejteni a barbár öleléssel szemben. Nálunk is bizonyára uj alakulásokat fognak létrehozni a közelmúlt véres eseményei. Legalább is kellene, hogy olyan változásokat létrehozzon, a kultur-magyar faj hegemóniáját hazánkban örökre biztosítsa. Kellene, hogy a magyar-kulturtörek- véseknek a közelmúlt eseményei is figyelmeztetésül szolgáljanak arra, hogy kulturális munkánk még egyáltalán nincs befejezve. S egyben szomorú buzdításul kellene álljon minden magyar ember előtt, hogy a kultursociális, de minden Ízében magyar irányzatú törekvések diadalra juttasa legyen mindnyájunk feladata. BÖLCS BOLONDSÁGOK. — Ferenczy Jánostól. — Ma napság a kis kutyákat megfogják, a nagyokat pedig futni engedik. * «. A községi képviselők közül sokan két osztályra választhatók; távollevőkre és padnyomókra. * A kijelöl bizottság olyan ő, mint a kancsal mészáros : soha sem üt oda, ahova néz. De azért mindig kilátszik köpenye alul a lóláb. * Jámbor, ha vármegyei tisztviselő akarsz lenni, az első kérdés hozzád mindig az, hogy kinek engedelmeskedel: a második, hogy hol kereszteltek ? * Ha bölcsnek a hircba akarsz keveredni, beszélj mindig, de ügy, hogy szint soha egyetlen kérdésben sem vallj. Szavazáskor azonban menj ki a teremből. ,• ... »-• * :• V , i A hatalom előtt jó lesz meghajolni, mert különben üres kalásznak néznek. ■ ■ :* A népszerűség csillogó köntös, de ne hord gyakran, mert hamar elkopik. * Tiszteld az idegen érdekei, hogy a sajátjaidat is biztosítsa. Jobb a koncon megosztozni, mint ama veszélynek tenni ki magadat, hogy az egészet elvegyék tőled. Ha oktalanul lángot szítottál, jól teszed, ha önmagad kiabálsz legjobban, hogy tűz van ! így elhárul rólad a gyanú. * Ha verembe estél, óvatosan válaszd meg, hogy ki húzzon ki, mert ha gyönge kezekbe kapaszkodnál, még mélyebbre is . ejthetnek. Addig szedd le a tejszint, mig meg nem savanyodik. * Oda menj látogatóba, ahol vígan füstöl a kémény. *Terített nagy asztalnál légy az evésben szerény, mert sohasem tudhatod, hogy mennyit esznek a szomszédaid. * A hízelgő szót ne sajnáld. Bolond az aki azt hiszi, hogy a hiúság csupán asz- szonyi tulajdon, * Akkor vagy boldog, ha nemcsak szó- mitsz, de számítanak is. * Az osztozkodásnál ne üss lármát, hanem csöndesen elégedj meg a részeddel, különben kimaradsz a társaságból. * Ha némely községi atyának a szivéhez meg akarod találni az utat, azt a félesége segítségével keresd. Főkötőt csak azért nem látsz a közgyűlési teremben, mert azt otthon az asszony viseli. Ha juhhússal- kínálnak, a sodort és piros bort válaszd. » Sok képviselő képtelen a választói képét viselni. másikba, bálból bálba. Vidám arcot mutatni, mikor sírni szerettem volna . . . Hódítani, mikor egy összetört szivet hurcoltam ! Egyik fürdőn látott meg az uram megtetszettem neki mindjárt. Ö nem kérdezett semmit, csak, bogy leszek-e a felesége ? Mit tehettem ? A szűreimnek eddig is megerőltetésbe került a mutogatásom, kötelességem volt, hogy őket ezzel a házassággal boldoggá tegyem. Lassankint az idő meggyógyította a szivemen ejtett sebet. Ha az uram szeret, figyelmes, udvarias hozzám. Minden kívánságom teljesiti. Mindenkitől irigyelt asszony vagyok. Lássa igazán hálásnak kellene lennem maga iránt, kogy mindezekhez a maga eltűnése árán jutottam. Ha maga másnap eljön; úgy én most egy elhízott, barchet siafrokba járó kishivatalnokné vagyok. Van 3 »neveletlen«, pajkos gyermekem, tartok egy kis szolgálót s mellette magam mosok, főzök. Az anyagi gondok mellett, hamar vége lett volna a szerelemnek. Az »örökké szeretlek« helyett majd arról csevegtünk volna, hogy Izékének már megint rongyos a csipőcskéje, pedig még nem régen vettük. Magát is kárpótolta az »Biet.« Mint hallottam jó partiét csinál!. Az apósa tekintélyes ember, bejuttatta minisztériumba. Mit akarhat még többet? Az asszony elhallgatott. Lehajtotta a fejét. Láttszott az arcán, hogy szenved. Hogy mig az •jka gúnyolódik, a szive másként érez. A férfi rá nézett, A szemében rejtett fájdalom égett. Aztán megszólalt, hangján keresztül rezgett nagy felindulása. Tekintete lágyan, alázatosan függött az asszony arcán, mintha bocsánatát kérte volna. — Válaszolok a vádakra, Gitta. Elmondom miért mentem én el akkor este, férfihez talán nem illő módon s akkor ítéljen belátása szerint. Nem az a színházi este váltotta ki én belőlem, a szerelmes hangulatot. Mikor először tanál- koztam magával, mindjári éreztem, hogy maga az én életemben még nagy szerepet fog játszani. Később beláttam, hogy hiába szeretem, nem vehetem feleségül. Gondolja el micsoda lelkierö kellett ahhoz, ha valakit úgy szeretünk, mint én magát s látjuk a másik részről is a vonzalmat s ezt kell tittkolnunk. Közönyös arccal beszélni érdektelen dolgokról, mikor lábai elé szerettem volna borulni s úgy nézni fel szent áhítattal, mint egy Mária képre. Lássa, ha maga szenvedett, szenvedtem én is százszorosán 1 Aztán jött ax az este, mikor ezt be is vallottam. Nem tudtam uralkodni magamon I Elhagyott a józanságom, hideg megfontoltságom. Csak azt tudtam, hogy magával ketten vagyunk. Köröttünk a csendes éj. a szülők messzeaiaradtak mögöttünk... Otthon aztán a valóságra ébredtem. Eszembe jutott tettem óriási következménye. Egész éjjel megoldáson törtem a fejemet. Hiába . . . Nyomorba rántsam magát ? Kis fizetésem felét öz\egy édes anyámnak és 3 kisebb testvéremnek küldtem haza. Ebből tengődtek . . . Magam előtt láttam a maga szomorú tekin* tétét, amint nélkülöz és mégsem szól. Kinek a szájából vegyem el a falatot? A feleségemtől s majd a gyermekeimtől; vagy lássam anyámat, aki felnevelt, féltett, dédelgetett, amint kis testvéreim enni kérnek s ő könnyes szemekkel mondja, hogy nincs mit. Azt hittem megtébolyodok ! Éreztem, hogy nincs más mód, csakszökni, messze, messze ... s ott elfeledni magát . . . Gyorsan összecsomagoltam, kimentem a vonathoz s feljöttem Pestre. Magáról aztán nem hallottam többé semmit, írni akartam s talán száz levelet is megírtam, de mind összetéptem, nem mertem elküldeni. Megpróbáltam feledni . , . Két év múlva megnősültem. Elvettem az iroda- főnököm leányát. De a házasságom sem boldog, A feleségemben nem találtam fel a szerető, megértő hitvest. Olyan az együttlétünk, mintha egymás előtt idegenek volnánk. Neki csak az estélyeire, színházra és a toilet leire van gondja. Már beleszoktam ebbe az életbe, mig Tárnát* éknál magát meg nem láttam. Éppen haza akartam menni, mikor valami önkéntelenül is arra kényszeriiett, nézzek be a másik szobába. Ott láttam magát, ogy öregedő ur karján. Mindjárt gondoltam, bogy a férjével van. Százszor szebb volt, mint leánykorában. Észrevettem, hogy meglátott s hogy nem hagyta hidegen nézésem, Láttam, hogy amint tekintetünk tanát-
