Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-06-26 / 26. szám
2 oldal MÁTÉSZALKA szükséges, hogy a fokozatos és természetes fejlődés ez útjáról mi le ne térjünk. Okulnunk kell azokon a tapasztalatokon, amiket a gazdasági kultúrában haladottabb országok gazdasági fejlődése s a gazdaság- történelem nyújthatnak nekünk, mert csak igy kímélhetjük meg országunk termelését és nemzeti vagyonát a helyes irányú haladásért folytatott küzdelem felesleges erő- veszteségeitől. A fejlődés természetes rendjéhez való alkalmazkodást, a fokozatosság betartását teszik egyébként ránk nézve szükségessé tóketermelésünk csekélysége, gazdasági életünk vérszegénysége. Az előbb kifejtett gazdasági princípiumból kiindulva könnyen megszabható az a kör, amelyen belül a községi takarék- pénztár tőkéjének és betéteinek gyümöl- csöztetése céljából működhetik. így pupilláris biztositéku értékpapírokat szerezhet be. Tekintve azonban, hogy úgy a tőkekamatadó, mint a tőzsdei árhullámzás a papírvásárlások pénzügyi hasznát igen csekélyre szállítják le, ennélfogva rátérhet a községi takarékpénztár, törekvő és megbízható kisexisztenciák részére rövid- lejáratú s mérsékelt kamattételei kölcsön 3k nyújtására. Tőkeerejéhez mérten résztvehet közegészségügyi, kulturális és szociális községi közintézmények finánciátis megalapozásában is. Ott, ahol a hitelszervezet hiányos, a községi takarékpénztár általános hitelintézetté is kifejlődhetik s mint Ilyen községi kölcsönöket nyújthat, jelzálogüzletet folytathat, — cheque, clearing- és lombard- üzletekbe bocsátkozhatik, őrzési letéteket számlára és megbízásra tőzsdei üzleteket köthet, — feltétlenül ki kell azonban zárni üzletköréből a spekulativ hitelműveleteket, mint pl. üzleti konjukturák hatásának kitett vállalatok alapítását, tőzsdei üzleteket, részletiv és igérvényüzleteket stb. A most vázolt feladatkör minél biztosabb és eredményesebb betöltése, a pénzügyi szoliditás igazolása, a betevők érdekeinek biztosítása s a községi pénztárnak az üzleti kockázat esélyeitől való lehető függetlenitése céljából szükségesnek tartom, hogy az alapítás feltétele gyanánt a községi takarékpénztárnak megfelelő alaptőkével való ellátása kötelezővé tétessék s egyszersmind a tartalékalap képzésénél követendő eljárás, ennek nagysága s felhasználásának feltételei törvényhozás utján sza- bályoztassanak. Női hivatásokról. Ainily joggal kiállthaíjuk: nincsenek többé gyermekek, ép oly joggal toldhatjuk hozzá: nincsenek többé fiatal leányok. Idejét múlta a poétikus leánykor. A lovagok s a szomszédokról való ábrándozást, amely betöltötte a »tegnap* leányának egész lelkivilágát férjhezmenéseig,fölváltotta: a mai nó. Az öntudatos, a magát tisztességes munkája után fönntartó nő, — aki épugy küzd a léiért, manapság, akár a férfi. Ezeket a nőket illeti sokszer a társadalom részéröl kicsinyes, sőt gúnyos fölfogás. Sokan mondják, ds különösen a női haladásnak ellenségei, hogy a nő kikivánkozott egyedüli hivatása keretéről, u házasság koréból. Pe- Jedve, hogy a dolgozni akaró típusa fejlődött ki időközben. Ám, ha ö maga akarta volna is megváltoztatni helyzetét e társadalomban. »Egy fecske nem csinál nyarat* mondják. Az évszázadokon át megszokott fölfogással szemben a jelen kornak kialakuló szelleme volt u modernizmus felé való törekvés minden téren. A modernizmus s a rossz gazdasági viszonyok teremtették meg a női önállóságra való igyekezetei. Minden egyébb rosszakaratú ráfogás és utópia. Ne kisvárosi kereteken belül vizsgáljuk a nők ügyét, (amely egyelőre még se kint, se bent szereplés) ahová még hál Istennek nem jutottak el a nagy gazdasági harcok, vegyük fól a nagyvilág szemüvegét s lássuk be, hogy a nőknek manapság létük biztosítása ép oly kérdés, mint a férfiaknak. A jövő aggodalmától való félelme adja meg :rvesen megszerzett elő képzettség árán a »vesszőparipát* amin lovagolhat egy esetleg rossz házasság veszedelme nélkül is. Miért oly sokon ellenségei a nők fölszabadulási vágyának ? Egyenlő színvonalra helyezése a nőnek a férfivel természetes és emberi. A férfiak csak olyan gyámoltalan kis emberlénynek születnek meg, akár a nők. Jóval később osztályrészük a férfias karakter, ami mögött nem állanak a nőknek azon kiváló tulajdonságai, amik tanulmányaik közben felszínre kerülnek, mint a lelkiismeretesség, pontosság, megbízhatóság, igazi műveltség, ami nem zárja ki a nőiességet. íme előttünk a mai nő. Szende egyoldalú az a nő ma már, aki csak jó házi tő! 4. junius £6. asszony és semmi egyébb? Fülembe zug az el-> lenvetés, de nem állok meg félúton. Ha én a müveit férfi tegyük főt; meg fogom osztani kenyerem felét egy nővel; nemcsak fizikai életemnek osztályosát keresem abban, hanem tőle fogom várni szellemi és lelki életemnek a felüditését is elsősor-* ban, mert »nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk*. A tanult elmével bíró» nó aímálfogva, hogy jövő megélhetése önerejéből biztosítva van megengedheti magának azt a luxust« hogy érzelemvilágát illetőleg őszinte lehet. A mai életviszonyoknak mennyivel megfelelőbb, sót ideálisa bb, hogy férfi és nő egymást megismerve, elszántan tétjének a közös útra s együtt, vállalják a terhet, amit rájuk ró az étet. Hol itt a különbség ? N igy szellemek állítják, hogy a nő őndllő filozófiai gondolkodásra nem képes : az exact tudó Hiányok iránt nem bir kellő fölfogással. Rendben van. De mi szükségük egyáltalán az embereknek ar- rn, hogy filozofáljanak ? Volt egy Krisztus aki a példájával megmutatta az emberiségnek hogyan éljenek, azt mondta »szeressétek egymást* tessék u..in<i csinálni. De meg az is lehet, hogy a férfiak évezredes értelmének előnye, folytonos pallérozása adja ma. gyarázalát a különbségnek. Amit pótolni esutáit lesz alkalma és módja a nőnek. Hogy mily buzgóságg&l igyekeznek, azt i<Si tudjuk. A különböző hivatásokat, m:nt ügyvédnő, orvos, matematikus, iparag, nagy szakértelemmel életük egész odaadásával töltik be. Ép úgy akadnak speciális munkában elmerült nők, mint férfiak, akik mire észre veszik, bealkonyult életük ege. Ezek sem sajnálatra méltók, mivel idejüket hasznos munkában töltötték s bearanyozza hátra levő életüket a jól végzett munka felemelő érzésének öntudata. Egy baj van: a nők aránytalan többsége az egyetemek felé törekszik. Pélő, tulprodukció lesz a következmeny*. Helyes bevezetés volna, ha jó része gyakorlati képességeket szerezne S uor akarná ambicionálni a hangzatos, egyetemi hallgatónő Gunst és jelleget. Majd kiábrándulnák l Mindez a sok össze-visszaság, khaosz, ami a jelenkor nőinek kenyérharcát jellemzi, az idők folyamán elrendeződik. S a jövő nemzedék leányai etőtl egy szebb, tiszlultabb kor eljövetelét az idő fátyola ápolja és takarja! Sarkady Erzsiké. | HIRDESSÜNK I „Mátészalka“-ban. 1 i^333i3di3»'3raSasa3iaaS3üDia8C3MI6MÄ«B«S»« előtt. Éreztem, hogy fejemről hüs patakvizzel mossa le az aludt várt. Egész testemet valami kéjes borzongás járta át. A tündér gyöngéd figyelme, a fajdalomtól súgd fejem mosogatása, — kimondhatatlanul jól esett. Lassaaként megszűnt a vérzés és oly álmos tattem, hogy alig bírtam szemeimet nyitva tartani. Nehéz küzdelmet kellett kifejtenem, hogy el ne aludjak és hogy láthassam tovább a jótevő tündért, a ki egészen megigézett. Amidőn már alig bírtam uralkodni magamon, a tündér, mint valami könnyű vidám élet, felug. rótt mellőlem és pár pillanet múlva egy különös alakú fűvel tért vissza, amit megnedvesitve, homlokom tátongó sebére illesztett. Alig, hogy a fü homlokomat, érte hirtelen ssibbadás fogott el, erős kábutás vett rajtam erőt, s pár pillanat alatt teljesen átalakultam. Nem volt semmi bajom többé, nem éreztem semmi fájdalmat, s mintha nem is a mai kor gyermeke volnék úgy tűnt fel előttem, hogy ai ősmagyar hit védelmezője vagyok és éppen készülnöm kell u ostromló keresztény haderő méltó fogadására, A nap első sugára Szarkakő mellett éppen akkor tűnt fel. Tavaszi reggel volt a hatalmas kőfallal Védett váramat körülövcző ősrengeteg fügyechő fái, kellemes illatot terjesztettek el mindenütt. A vártérségen a gyulák és bopzok előkészülteket tettek az isteni, tiszteletre, 9 rövidesen a vártér keleti oldalánál elhelyezett áldozati kövön fel is gyűlt a tűz. Az őrség és a várnép ott állt a téren. Az arcokat valami túlvilág! öröm eiöérzete valami megfoghatatlan, kimagyarázhatatlan magasztos érzelem szállotta meg. Engem is valami kéjes érzetem futott ktresztül, telkemet megszállotta egy fcnkölt érzelem, ügy véltem mintha döntő percek következnének reáni, mintha az eljövendő percekben a világtörténelem fordulópontján oly tényt kellene keresztül vinnem, melynek keresztülvitelére csak földöntúli hatalmak adhatnak erőt. A vár tündére ott állott mellettem. Szemeinek varázstüze, át, meg áthatotta bensőmet, felgyújtotta érzelem világomat, bátorított, lelkesített és mintha mondta volna: »Légy erős! légy kitartó 1 Amit cselekszel, amit követni akarsz, és amit követni a végzet kényszerít, magasztos valami. Mint a Hadúr utolsó bajnoka szállj szembe bátran a veszéjel, s ne legyenek kétségeid a siker iránt. Sőt ne ess kétségbe akkor se ha küzdelmed balul ütne ki, ha ősi hitünknek ntolsó védbástyája is elesik. Én véled leszek ott harcolok véled ahol a vér nagyobb, olt esek el én is, ahol téged ér a halálos csapás. Egybe folyó vérünket porladó testrészünket majdan felkapja a vihar és szerte szórja ahol magyarok vannak, és a inai nemzedék unokáinak lelkében évszázadokon át élni fogunk tovább. Mintha mondta volna »Légy kitartó, s nemes bátor küzdelmed hit megtörik is a túlélőn, legalább méltó befejezéshez juttatja a magyar nemzet ősi korait. Majd feltűnt a Szarkakő mellett a nap izzóé koronája s e percben a gyulák és boncok ajakén gyönyörű ének zendült fel és szállott a magasba. Az ének minden akkordja belemarkolt a szivembe áthatotta a telkemet és a várnépet velem együtt a lelkesültség legmagasabb régióiba ragadta. Az az ének, — amelynek minden ssava«. minden akkordja a Hadúrhoz szállott éea Hadúr iránti férfias, önérzetes, de egyébként határtalan tisztelet megnyilatkozása volt. — klfejezhetetlen örömmel, határtalan lelkesedéssel ruházott fel mindnyájunkat. Az ének elhangzása után a gyulák, az áldozati füstöt szemlélték. S én a várnéppe! együtt, mélységes csöndben figyeltem minden mozdulatukat. Kis idő múlva a főpap felénk ferdult, s kezeit áldóan emelve a magasba s a fájdalom minden vonásaival arcán, magasztosan hirdette a jövőt: — ősi hitünknek vége I Őseink hitének, a Hadúr tiszteletének es az utolsó véghelye is, ma romokká válik. Rommá lesz e tár, nem marad itt kő kövön s mi mint a Hadúr utolsó, de rettenthetetlen harcossal, egytől, egyig elveszünk. — Halálunk azonban nem lesz örök. Porrészeinket felkapják a szelek s viszik, viszik,’belé- viszik a többi magyarok szivébe s ott élve tovább, századokon, ezredeken át fogjuk tanítani az unokákat, hogy szeressék a hazát • hogy az uj Isten mellett, szeressék, tiszteljék és ne feledjék el a magyarok régi Istenét, aki e hazának sok magyar
