Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-06-19 / 25. szám (24. szám)
MÁTÉSZALKA 1014. junius 19. 2 oldat tünk, hogy biz ezt a jogászi mindenre képesítés és a rossz iskolai rendszernek kell tulajdonitanunk. Hogy a jogvégzettség minden elgondolható pályára képesít, igen szomorú dolog, "de vele ezúttal bővebben nem foglalkozom, majd adandó alkalommal térek ki reá, hanem ahelyett az iskolai rendszer hibáinak kimutatását kívánom fejtegetés tárgyává tenni. Sietek félreértések elkerülése végett hangsúlyozni, hogy amidőn azt mondom míkép az iskola rossz, azzal a tanítói és tanári kart, mint a nemzet legdicsőbb foglalkozású társadalmi osztályát bántani annál inkább nem akarom, mert ők, akik lelkiismeretesen a legjobbat akarják, nem okai hanem csak szintén szenvedői a mai rendszernek. Nem a tanerők, hanem maga a tanügyi rendszer a rossz; rossz pedig első sorban azért, mert nem hozzá értő szakemberek, hanem túlnyomóan jogászok vezetik és irányítják; másodsorban pedig, mert az elavult formák levetkőzésére nem is törekdnek. Nem vagyok Isten tagadó, a vallásomat szerelem, mindazáltal kijelentem, hogy a mai iskolai nevelés egyik főhibája az, hogy az iskolák zöme ma is a felekezetek kezén van, s hogy e miatt a tanítási idő o- roszlánrészét a vallástanitásra fordítják anélkül, hogy egy érettségizett ifjúról fel lenne tehető az, hogy a vallását tényleg ismeri. Az emberi szenvedély legvadabb és leg- állatiasabb megnyilatkozásait: az első testvérgyilkosság történetét, a fogékony gyermek lélek elé lartják, megtanítják a Jákób ravasz fondorlatait, hogy az mikép csalja meg anyja Rákhel tanácsára édesatyját Izsákot és mikép kaparintja magának az Ézsau- mak, testvérbátyjának járó atyai áldást, — ■megtanítják hogy miként adják el rut irigységből Izrael fiai Józsefet a testvéröcscsü- ket, de nem tanítják meg azt, hogy ki az isten, hogy mi az emberbarát! kötelesség és szeretet. Egyébként pedig az iskola ma nem szór órákon át. Ezt nem tudja senki; ás nem is fogja megtudni, mert mi ügyesek vagyunk — maga meg diszkrét fiú; azonkívül büszke lesz arra, hogy * bizalmammal megajándékoztam. Maga jó pajtásom, magának elmondhatok mindent. Még azt is, kit szemelt ki nekem a papa ; kire kell kivetnem, mosolyból, kedveskedésből — s hazugságból szőtt kis hálómat. Na gondolkozzék csak hátha maga :s eltalálja ? Nem tudja ? akkor megmondom Barna László . . . — Lehetetlen! Barna Laci? nem, ugye Kató esak tréfál velem ? ugye nem lehet ? Barna Laci és maga f? , . . — Valami kis igaza van Gyurka amikor Ilyen hangon beszél a jövendőbelimről; nem valami lángész, nem is Adonisz, nem is szimpatikus ■— de ami mindezeknél sokkal többet ér: dúsgazdag. Sok a pénze Gyurka, ami nekünk kell. Feltétlenül szükséges. Én tudom ezt, és elég okos vagyok, eszerint tenni. Lássa Gyurka, én sohsem álmodozom, nem vagyok ideális. Kikacagom a rajongó' bolondokat — vagy legjobb esetben szána- kozom rajtuk. De a szerelemben, nem tudok hihni, — Kató! ezt nem mondhatja komolyan. Én nem tudom elhinni, hogy maga feleségül tudna menni Barna Lacihoz, ahhoz, a , . . nem, én jobban ismerem magát . . , — Merész állítás Gyurka,hogy magi ismer engem. A nőket sohasem lehet eléggé ismerni — mi nem engedünk a lelkűnkbe pillantani. Az adott esetben meg épenséggel nem. Hisz mindössze egy hónapja ismerjük egymást. A tennisnél mutatták h*. nekem. Azóta nap nap mellett a partnerem, az életnek nevel, az élet-küzdelmekre egyáltalán nem képesit. Felületesen megtanulnak a gyerekek sok mindent, de alaposan semmit. Maholnap az elemi iskolában gyökvonást és más magasabb matematikai műveleteket tanítanak, de hogy miféle jelentősége van az 1, 2, 3, 4 nek, hogy miért egyik 3, másik 4 és hogy 5-ször 6, miért 30, azt bizonyosan nem tanulja meg egyik sem. Hibája aztán az iskolának ma az is, hogy az a fóldmivelés, ipar és kereskedelem iránti vágy helyett, csak a magasabb tudományokat igénylő életpályák iránti sze- retetet neveli ki. A középiskolák pedig nem annyira a reális életre mint inkább a könnyelmű költekezésre és urhatnámságra nevelnek. Nemzeti szerencsétlenségünket, rohamos elszegényedésünket megszüntetni pedig másként, mint egy újabb és erősebb nemzedék nevelése által, egyáltalán nem lehet. Erre tekintettel, szükséges lenne a mai iskolai rendszer gyökeres megváltoztatása úgy, hogy az elemi iskola 6 helyett 8-ra, a középiskola pedig 8 helyett 6 osztályra volna emelendő, illetve apasztandó. Az első és második elemi az irás olvasás, a harmadik és negyedik pedig a számolás alapos tanítására lenne hivatott, mig a 4 felsőbb osztály falukon a földmivelés, városokban az ipar és kereskedelem tárgyainak és ezeken felül az általános tárgyaknak elsajátítására lenne rendelve. A 8 osztályos elemi iskolát végzett gyermeknek aztán arra az ismétlő iskolára amelyben úgy sem tanul, —^ szüksége nem volna s az ily végzettségű gyermek bizonynyal jobb anyag lenne a középiskolában is, sőt nyilván képesebb lenne a középiskola tananyagát is megtanulni, mint ahogy képes ma a 4 elemi után gimnáziumba kény- szeritett tanuló. A nyolc oszlályos elemi oktatás igen sok üdvös eredményt biztosilana, de feltétlen okozná azt, hogy az a gyermek a nemcsak a tennisznél, de a sétáimon, csolnak kirándulásokon, s még -a kurszalonban is. Kedves, udvarias, jó kispajtás; de nem lélek búvár. Ahhoz különben még nagyon fiatal is. Ez azt bizonyítja: hogy nem ismerhet engem. Sőt még saját magát sein. Azt onnan tudom: mert még az érzelmeit is félre ismeri. Lássa Gyurka, a mi gyakori együttlé tünknek az lett az eredménye ; hogy nekem nélkülözhetetlen kis pajtásom lett; de m?ga rosszabbul járt, azt hiszi: hogy szerelmes . . . Hogy szeret engem. Hogy nem élhet nélkülem. Hogy ez örökkétartó, hatalmas érzelem, amely lerombol minden akadályt. Ugye Gyurka ilyesfélét akart nekem mondani, vagy talán épen ugyanért. Ugye? Esküdni is merne erre? ígéretet tenni, komoly, elhatározó, nagy ígéretet. Lássa, én nem kételkedem abban, hogy maga most, ebben az órában úgy érez — de ki tudja, a másik órában nem bánná-e meg? Találkozni akar? ne, ne mondja az ellenkezőjét; én úgy sem hiszem el; mert tudom: hogy nein szerelem ez, csak szalmaláng, hirtelen fellobbanó — hamar véget érő. — Igaz, komoly, egy egész életre szóló érzelem ez Kató 1 az egész lelkem érzi, a szivem minden vágya súgja : szeretem, nagyon szeretem — hallgasson meg, könyörgöm — kérem . . . — Nem Gyurka, ne beszéljünk erről. Maga kedves, jő fiú, de kissé könnyelmű és nagyon fiatal. Én ellenben okos, hideg, és számító vagyok. Lássa, én már azt is kiszámítottam, hogy maga a legjobb esetben is csak öt év múlva ér célhoz. Aztán hozzátettem még azt u, hogy maga mindössze huszonkét éves, migén — huszonöt múltam Na már most, öt év múlva én hervadó, vénülő reál életpályákat megszeretné s a földművelés, ipar és kereskedelem nem csak a selejtes anyagot kapná mint ma, hanem olyanokat, akik hivatásukat becsülni, szeretni tudnák és azt betölteni képesek is volnának. L’ Université populaire. Parisban a Faubourg Saint-Antoine egyik forgalmas utcáján van. Nagy, tágas terem, végén emelvény függönynyel elzárva, itt gyűlnek össze társadalmi különbség nélkül; a hires színésznő, az újságíró, a munkás, o hivatalnok, a kereskedő stb. Együtt ülnek, egyik sem érzi magát kellemetlenül a másik mellett. A francia lap hozza is a hallgatóság képét. Az egyetem alapítói azt tűzték ki célul, hogy a népnek, a nagy tömegnek örömet, szépséget vagy valami ideális csodálni valót nyújtva elvonják a lenyűgöző, erkölcstelenitő látványosságoktól s így n nép erkölcsös és polgárias neveléséről gondos« kodnak. A havi félfrnnk díjért az egyetem hallgatói minden este tölthetnek el nehány órát, hallgathatják a változatos előadásokat, melyek ha nebéa tárgynak is, de mindig könnyen felfoghatók, megárthatok. Az előadások alatt a legjelesebb írók és művészek végzik a fáradságos és valóban önzetlen munkát. Sarah Bernhard a nagy Iragika nem« rég ajándékozta meg az egyetemet kiváló, magas színvonalú előadásával (Une heurede poésie) Andre Antonie, Henry Malherbe (Met impressions sur la musique Russe) majd Trouhanov» és Sonia I Pavlof táncosnő szerepelnek a legutóbbi műsoron, de fel van véve Bergson philozophiája is Franciaország legnagyobb sociologusai, neinzetgazdá- szai, tudósai, művészei, költői, mind részt vesznek az Université populaire előadásain. Edmond Rostand itt tanulta meg, mit ér a tömeg spontán forró lelkesedése. Az egyetem a meleg időszakokban mindet) vasárnap kirándulást rendez Páris környékére. Résztvesznek persze ebben a társadalom minden rétegéből öregek, ifjak. Vidám mulatozással, szórakozással töltik a szabadban pihenő idejüket. És at összhangot, együttérzést semmi sem zavarja. Fran. ciaországban nemcsak üres jelszó az egyenlőség, Elképzelhető, mennyire fejlesztheti a sociáli* base un 1,1« t, megértést ez az együttlét. Hogyan is hasonlíthatom ehhez a magyar- országi viszonyokat. Nálunk mégnvndig rendekés osztályok szerint tagozódik a társadalom. És a határok élesen megvonalozva, szigorúan betartatlány lennék; s ki tudja maga akkor is így rajon- gana-e értem? . ... . Ki tudja? . . . Egyszóval édes Gyurka, legjobb lesz, ha megmaradunk a barátságnál. így aint jő pajtások együtt lehetünk nap nap mellett; de szerelemről még csak szólni sem szabad. Na, belegye*ik-e ebbe ? . . . Near szól ? Hát nem elégszik meg a barátságommal ? Hát jő váljunk el — ki ki menjen a maga utján. Jó — hát legyen úgy. Vagy nem? Nem akarja? Na ugye meggondolta a dolgot ? ugye jobb lessz igy? Na nyújtsa ide szépen a kezét, had szorítsam meg, erősen, melegen ; megérdemli, jó fiú volt. És annak is kell maradnia. Aztán fel a fejjel I nem szabad busutni. El kell felejteni, okosnak kell lenni. Okosnak. Aztán ne is gondoljon rám — ne is szánakozzék, ne is higyje. hogy boldogtalan leszek ; azt sem higyje, hogy ismer engem — ne nézzen rózsaszín szemüvegen át; mert higyje el, én is csak olyan vagyok mint a többi; síivet,szerelmet megtagadó, közönséges lelkű tucatle. ány ... A fiú még mondani akart valamit, tiltakozni tálán — de a leány a kezével intett nemet. Aztán elindultak, más más utón mind a kelten. A fiú még egy néhány percig lehajtott fejjel ment, szomorúan — de a legelső kanyarulőnál, a nagy fenyőcsoport mellett, egyszerre vidám lett az arca ; még mosolygott is, a szeme meg ragyogott örömteli, boldog ragyogással. Nusi jött vele szem-; be, a fürdőorvos fitosorru, babaarca, örökké vL dám kislánya. / A leány pedig, ahogy eltűnt szemei elől a fiú, lehajtotta a fejét, és sirt, sirt soká - keser vesen . . .
