Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-05-08 / 18. szám (19. szám)

Mátészalka, W 14. VI. évi. 18. (255.) szára. TÁRSADALMI HETILAP. 1 MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ifi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona­Félévre — — — — —• — — 4 korona­Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----Egy szám ára 16 fillér. ——----------­Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Diplomás proletárok. Irta: NAGY ZOLTÁN Nem ritkán olvashatni a lapok rendőri krónikájában, vagy a bírósági tárgyalások­ról írott tudósításokban, hogy elzüilött dip­lomás emberek lesznek csavargó munka­kerülőkké vagy sülyednek bűnbeesésbe. Az a körülmény, hogy ilyenekről számot ad az újság talán az újdonság ingere mellett azt is jelenti, hogy fehér hullószámba megy és korántsem jellegzetesség, hanem egysze­rűen tünet, felbukkanó jelenség. Bár igy lennel A tény és valóság, az élet maga azonban mást igazol, ha nem is kriminalislikai nézőpontból tekintjük a dolgot, hanem szociális vonatkozásában, mint társadalmi- szociálpolitikai megállapí­tást. Letagadhatatlan bizonyíték e tekintet­ben az az összeírás, a mit csak a mina­pában foganatosítottak országszerte, a munkanélküliekről. És megdöbbentő kép tárult, különösen Budapesten — azon vizs­gáló biztosok elé, kik házról-házra járva, feljegyezték hivatás és foglalkozás szerint ; azok neveit, kiknek nincs munkájuk és nincs megélhetésük. A maga valóságában mindenesetre siralmas képben talán a leg- rikitóbb az a vonás, a melyet az összeírás azon eredménye illeszt be. hogy meglepő számban vannak diplomával rendelkező munkanélküliek úgynevezett diplomás pro­letárok. Elvitázhataílan, hogy többen van­nak, mint a mennyi munka és alkalom elvégzésre vár és az unosuntalan emlege­tett gazdasági válság csak fokozta, növel­te számukat. Itt megállani azonban nem lehet. Le­gyen bármily megdöbbentő a kép és kap­ja bár marokra az érző emberi szivet,, túl kel! tenni magunkat a háláson, kitépni a feltámadt érzelgőséget s már az első fel- ocsudáskor a mentésre gondolni s, higgadt megfontolás után pedig a megelőzés esz­közeit megtalálni. Mindkét akciónál elen­i gedhetlenü! szükséges a viszonyok helyes megismerése. Ezzel egyhamar tiszlában vagyunk. Egy szóval meg is felelhetünk rá: túltermelés. Már most a momentán se­gítség az, hogy ezt az anyagot valahogy elhelyezzük. A jövőbeni teendő a túlterme­lés megelőzését e kettős irányú uj konjuktu- rákat teremteni és az egyes túltermelési szakokban a képesítés megszerzését ta­nulmányi és gyakorlati idő meghosszabbí­tásával megnehezíteni. Régen elmúltak azok az idők,, mikor a diploma egyúttal kenyeret is jelentett ős­időben már messze vagyunk attól a felfo­gástól, a mely azt hirdette, hogy állam,, társadalom vagy intézmény gondoskodni tartozik a kenyér megszerzéséről azok részére,, kik erre képesítve vannak. Az államok, hogy úgy fejezzük ki magunkat, egyedül államháztartási érdekből köteles­sége, hogy az »adózó alanyokat« meg­Jt földi pásztor nótája. 1. Halványpiros korán reggel az ig alja . . . Ides rózsám a szavamat alig hallja, Mer’ a pásztor kevis-szavu korán reggel Csak azt nlzl, hogy a nyája szipen legel.. . 2. De mikor a szikes-háton Igét a nap És a vtzlr-ürü mán csak csínján harap, Deleidre hajt az öreg hamarjdba’ ; Mi is oszt ég behúzódunk a karámba. 3. A karámnak zöldleveles kis ajtaja Megnyílik, ha a rózsámat szólni hallja. Béballagunk, lepihenünk egy fa alatt------------­Ha llgathatja oszt’ a rózsám a szavamat . .. . J{iss pálmán. A színes asszony. A nől-nem kiterjesztésénekjogi küzdelmében van egy szomorú fejezet, amelyről Európá­ban nem beszél senki: a színes asszony . . . Csak az afrikai gyarmatokba került fehérek, nem a gaz­dag ültetvényesek, hanem azok munkásai és kisfize­tésű alkalmazottjai, meg az amerikai négerek százez­rei ismerik e szerencsétleneknek, ha drámai fordula­Modern ruhafestés bármilyen divatszinre tokban nem is gazdag, belső lelkű harcokban an­nál megdöbbentőbb történetét. A német biroda­lomba is eddig mosolyogva beszéltek a fehérek­ről,, akik odakünn a forrd égöv alatt fekete há­zastársat választanak és Berlin utcáin közmu- latságot kellett, ha egy-egy fekete honpolgár fe. hér kisasszonykával sétált; mindezt csak a modern élet meg nem akadályozható jelenségének vélték. Most azonban kiderült, hogy itt egy világproblé­máról van szó. A német gyarmatügyi államtitkár meg akarja tiltani, hogy a fehérek és feketék ál­lamilag elismert házasságra lépjenek és a biro­dalmi gyűlés hosszú izgatott vitában foglalkozott a fehér ember fensőbbségével, a fajok keveredé­sének veszedelmeivel és ama szerencsétlenek sor­sával, akik az ilyen vegyes házasságnak köszön­hetik létüket. A színes asszonyról pedig érdemes volna külön, könyvet írni. Mert alig cseperedett föl, alig emelkedett ki az állati ösztönök ködös világából, alig ismerkedett meg az európai kultara elemei­vel, máris megszólalt benne az asszony. A kis Száinoa-sziget volt kormányzója, a mostani német gyarmatügyi államtitkár, Solf ur, a legbeszédesebb tanúja eme gyors fejlődésnek, a büszke női érzés korai csodás megnyilatkozásának. E kis szigeten pár esztendővel azelőtt hetven fehér ember élt boldogházasságban fekete asszonnyal. Házasságu­kat a német hivatalnok előtt kötötték, gyermekeik törvényes örököseik voltak. A fekete egyenjogu- nak érezte magát a fehérrel és az asszonyok az európaiakban nem látták többé a félelmetes hó­ditót, a könyörtelen urat, hanem csak a férfit; llájtájer Pál paradicsomi állapot volt és ha nem is felelt meg a nagyhatalmaknak benszülött-ellenes gyarmati politikájának, kárral, veszedelemmel nem járt. Egy/-, szerre azonban egy uj fehér ember került Sza­modba, egy uj, egy gavallér, aki megvetően te­kintett szét a feketén. Mi lesz a németség; világ- , hatalmával, kiáltotta, ha a fehérek összeházasod­nak a feketékkel és gyermekeik lesznek urak a, gyarmatokon. Tiltakozott a vegyes- házasságok ellen nyíltana piacon és Számoa népe csakhamar, megtudta, hogy egyenjogúságának szókimondó el­lenfele támadt szükebb hazájában. Valóságos for­radalom keletkezett, az asszonyok lármás össze­jöveteleket tartottak, zúgva és jogukat hangoztatva vonultak a kormányzó háza elé; akár csak Lon­donban és a fehér ember kénytelen volt engedni kívánságaiknak. A vegyes házasság ellenségének sietve kellett távoznia Számodból és azóta Solf ur sem barátja többé a színes asszonyoknak. Itt csak két féle módon, lehet segileni. Elmé­leti igazságokkal az élet félelmetes valóságait még nem irtották ki soha. Ha a faji keveredés vesze­delmes, ha a fehér ember egy, lépést tesz lefelé fejlődésében,, ha szines asszonyt választ élete társává, akkor éppen gondoskodni kell arról, hogy vagy a faji büszkeség nőjjön az egekbe és a gyar­matok fehér embere, mint valami felsőbb lény, kerülje a feketéket, vagy pedig fehér asszonyokat kell szállítani Afrikába. Mindkét lehetőségre van példa. Az angolok az ő faji elzárkózottságukban csakugyan kerülik a feketékkel való házasságot: egyes német gyarmati társaságok pedig anyagilag segitik a leányzókat, akiknek kedvük támad Afrl­ruhafesíö, vegytisztító és gőzmosó gyárában Felvételi-üzlet: MÁTÉSZALKA. Kossuth-utca..

Next

/
Oldalképek
Tartalom