Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-01 / 1. szám
2 öitl'il, VUtí#2*lk. 1914. MÁTÉSZALKA Január hé 1 1 (248) szám konstruálhatjuk Ot uj jövevény számára a rtévélési irányt. Ijjy vagyunk a múlt észtén, dövei, Így vagyunk minden más évvel is. Arftfnt alkalmazható ez as egyénre, akként Siót* ti nemzetekre és nagyobb közületek- re is. Kérdezzük már most, hogy Magyor- Szágori mit jelerit a múlt év és mit jelenthet a jövö esztendő? A niült éV kínos izgalmakkal volt te- ie. A törvényhozás körül olyan jelenségek tfiütatközUsk, amikre a parlamentarizmus történetében még példa nem volt, az ország fővárosa a nyári hónapokban egy ideig ólyatt volt mint egy katonailag mag szállt város és ezén izgalom átszármazott a Vidékre is. Ehhez az egyik bajhoz hozzájárult a másik: gazdasági pangás, amely blinden reményünk ellenére, hogy megfog szűnni, mindinkább erősbödött, félelmetesen nagyobbodott, egy lavina volt, amely elpusztulással fenyegette ezt az országot. Szerencsére az újév nem talál bennünket ebben a katasztrofálisan kinos helyzetben A gazdasági helyzet némileg javult ás biz- j Vdst remélhetjük, hogy a jövő év meghozza mindazt, amit az előző évben nélkülöztünk. Gondoljunk Csak a múlt év kellemetlenségeire, keressük az anomáliák okát és rájövünk majd arra, hogy a műit év ne- i künk tanulságul szolgálhat arra nézve, hogy j «z Újévet miként rendezzük be, Az öreg ember szimbolizálja a tapasztalatot, a gyér- I mek a reményt, az erőt, a munkakedvet, a fejlődést, Ha az öreg ember tapasztalataival irányítjuk a gyermek fejlődőiét, akkor bichatunk abban, hogy az ujévkülömb lesz a réginél, hogy az újévben minden téren javulás lesz észlelhető, hogy a következő év, az 1914-iki meghozza a várva* várt jólétet, a lendületet iparban és keres*! kedelemben és meghozza az áldást a me* 1 tógazdaságra is. Reméljük, hogy ilyen zilált állapotoknak, mint amilyenek a múlt érben voltak az uj esztendőben m.m tessz Magyarország a színhelye. Reméljük, hogy most már csakugyan békés fejlődés útjára tér a törvény- hozás, annak a fejlődésnek az útjára, amely osztálykülömbség nélkül mindenki számára meghozza a jogokat, az egyéni érvényesülést és közszabadságokat. Adja Isten, hogy úgy legyen I A „TANGÓLÁZ.“ — Lovát a szerkusxtóhós. — igen tisztelt szerkesztő űrt Becses lapjrffiuk egyik számában »Tangóláz« címmel a divatos táncok egyik legújabb fajáról, a Tangóról olvastán egy cikkecskét. Méltóztassék megengedni, hogy az ott előadottakhoz hozzáfűzzek én Is nehány gondolatot. Miután sem táncolni, sem táncoltatni n«tn szoktam, sem senkitől nem engedem magamat megtáncoltatni, miután továbbá a táncirodnlmat nem ismerem, joggal Szólhatok hozzá én is a Tangóhoz. Annál inkább, mivel Tangót még eddig nem láttam senkitől táncolni. Azt hiszem tehát, szakszerű lesz fejtegetésem. A Tangó, úgy tudom, Argentínából került Párisba. Még pedig a francia tengerészeken keresztül. A tengerparti csapsiékekben született s mert erásen markáns mozdulatai vannak, bevitték Pá> ritha is. Ott felkapták s bevitték a bulevárdok szalonjaiba. Excentricitásból. Mintahogy ma Pániban, de Budapesten is, sót a vidéken is, nagy előiíeretettel járnak a férfiak apacsingben. Különleges hóbort. De inig as apaesing viselése praktikus is, egészséges is és o’csóbb is (vagy nem ?), addig a tdngó-tdncnak semmi tisztes előnye u-ioc*, Ak:k látták táncolni, ntt mondják, hogy rút táuC. Akik táncolták, nzt mondják, h gy nehoz, de . . . É* épen ez a de az. ami miatt mégis táncoljak. Hajtások, lépések, intimus mozdulatok teszik a tangót ujid, csiklandozóvd, a széptan rovására is ntiveUndóvé. Uj érzések bevitele a ésilláros termekbe, tapsokkal kisért kalandkeresés a parketten; ezez a tangó divatos reklámjai. De ezt nyíltan nem stabad kimondani. Sőt mindezeket le kell tagadni, hogy nagyobb reklámja legyen. Mint a Molnár Perene »Ördög Je« akkor tagad, mikor valamit állítani akar, Sevillian«, a párisi divatkiráiy a halhatatlan nők akadémiáján, a fashionable örrg, komoly akadémikus urak előtt, egy felolvasás keretében tagadta le a tangó IndeccnS voltát. Ima olyan jó reklámot csinált ezzel ennek a négertáncuak, hogy a ml fővárosunkban ezelőtt 4 héttel hatvankét vidék) táneztanitó vett részt a külön számukra rendezett tangótanfolyamon. És a Ritz-ben állandóban párolognak a tangó thodk délután 5 órától felfelé. Sőt sz öreg »Az :tjság< is egyik múlt vasárnapi (»Asszonyoknak«) mellékletén —- (Honi! Nándor rajzaival) megteremtette s bemutatta a tangó-hímzést, Most már bizonyosan várhatjuk, hogy a legközelebbi ünnepi számok hirdetés-özönében fognak olvashatni ilyen reklámokai vegyünk tangó- zsírt a fültő-izzadás ellen, tangó kenőcsöt cipőnkre tangó-gummlsarkot és tangó patkányirtószert. És ekkora reklámnak meg lesi az eredménye, megtetssenek látni. Ha az idei farsangon nem is, de a jövő szezonban már tangót fognak Járni még az arafiyhtkodalomban is. Balzac mondja a »Szamárbérben,« hogy a bűnt a lelkiismeretfurdalás teszi édessé. Itt nyílt«» : elmondhatjuk, hogy a tangót indecens-voltának tagadása telte indecenSFÓ. Égy feltétlen haszna mindamellett lesz ennek a négertáncnak. Tudval.vó dolog — különösen a gardedám mamák tapasztalják ezt mély szomorú- Sággal, hogy a mai báltermekben mind nagyobö és nagyobb kezd lenni a „majomsziget“. »Majom- j szigetnek« nevezte pár ér előtt Lux Terka a báltermek közepén Csoportosuló frakkos fiatalságot, mely blazirtan, fitymálva, lógva áll-áll és nemjtán* Col, csak gúnyos mosollyal, fensőbbséggel fixlroz- za, bdntogatja n táncoló párokat. Hát a tangó a majomszigetet szét fogja ugrasztani. Mert a tangó olyan hírre vergődött eddig, hogy ez a nemid«» coló fralckos ifjúság is belefog sodródni a táncba. Csupa kíváncsiságból. No meg fajszeretetből. Saját füleimmel hallottam agy nagy megye- bálon. amikor a petrezselymet áruló leánykák mentájához odament egy jogász és ezt mondta 1 neki mosolyogva: »no hál nagyságos asszony! lesz z«ur, vagy nem lesz z$ur ? Mert ha lesz, akkor táncolni fog Magduska.« És a mama? — Igen a mama megígérte, hogy lesz zsur a bál után. Mert hiszen csak nem árulhat petrezselymet Magduska t így les« a tangóval is. Lesz tangó vagy nem? Mert ha nem lesz, akkor nem táncolunk J — valóban as ilyen táncosoknak már csak a ! tangó való. Köszönöm a tisztelt szerkesztő urnák, hogy j sorsimnak helyet adott és maradok kiváló tisztelettel. Mátészalkán 191.1, december 29, mk. jMBM—ar.-n« im r» .-eTw-an- . .-nw-n - »■i--.vrBaa=8— r «» igen valóban azt Válaszolt Styling. **■ Amint mondani szokás, nagyon tág lel- kUtmérettél "bírsz I Én pedig agy látottt, hogy Sutiad teljesen hiányzik 1 A tanár gúnyos nevetéssel válaszolt, — Ha szegény Louise ezt sejtheti, folytatta Styling — milyen boldogok lehettünk volnál Emléked mindvégig árnyékként borult lelkér« I,.. Ha ha nincs, könnyen eltűrtük volna a nehés köz- óelmeket, melyek ae uj világban vártak reánk, mert Amerikában sem fekszik arany az ut porában)! *•* Tehát ő. . . 5 megbánta igaztalanságit? kérdezte habozva a tanár. — Igaztalenságát? — ismételte keményen SeyiUng. — Az okoe és erősleikU asszony téged tartott igazságtalannak, tehát mentve érezte magát « bántól! — Úgy, úgy! . . .Tehát amint mondom,én voltam aa árnyék életében? — Igen, bár sadnnlmat is érzett irántad, te v . te könyvmoly f Szánalmat ? . . Erre ugyan mi szükségem Se® veit, anélkül is bátran viseltem a csapást, mert volt még más feladatom is as életben, mfnt A dseiddi boldogság keresése. És ez talpra állított. Seyling cgé*z testében reszketett az izgatottságtól. — Pennyt idÄr* Volt szükséged, hogy talp- rrt»áH)ál? »Ugy-e’kétsrtT ‘huszonnégy óra sem kellett bozeá? , .És 4 , •>. % Áh, ölni tadnék, ha ásít a gondotok, hogy rhe&Hytré elkeserítetted egész 'élétét I Ha más dolgod és neás érdeked volt, ml- éét veiled nőül? ———j rrTZ ---— Talán tartozom erről számot adni? . . , Hát azt hiszed» hogy mindent feláldozva, csak a turbékoló szerelmes szerepét kellett volna játszanom? . . . Nem, édes barátom, egész másféle feladat jutott számomra az éleiben osztályrészül I És bár teljes szerénységgel, de kijelenthetem, hogy egy részét már elértem aniiAk, amit célul tűztem ki magam elét — Igen, igen az újságokban gyakran olvashatja az ember a bölcsészet hires tanárának Voll* man AdoIf«-nak nevét! — Azt akarod mondani, hogy ezután tőre* kedtem ? , . . Számomra elég az a tudat, hogy nem éltem hiába. — A bölcsézzetet illetőleg! — szóit megvető hangon Seyling. De arra sohasem adtam valami sokai) — Ne mondd 1 . . . Azelőtt nem merted ezt ilyen nyíltan bevallani! Styling felkacagott. — Mert nagyon Is félénk és ostoba voltam. De ma már bátran hirdettem,IJhogy a legkisebb darab étet többet ér, mint mindaz, amit életed végéig össze fogsz firkálni I . . . Emiatt kínoztál egy értékes életet, aroig a tieddel egyesítve volt s e miatt gyötörted még akkor is, midőn szabad- akaratából megvált tőled! . , . Te önzői A tanár nyugodtan ée szabatosan válaszolt: — Bizonyíthatod, hogy saját személyemet illetőleg, valaha is kértem valamit ? , . . Mert ha a kutató szeltem feláldozza a tudomány érdekében • mások boldogságát, az semmi más, mint, magasabb fokú altruizmus) — Oh, te bölcsész I — mondta Seyling, gyűlölettel teli hangon. — Hál éltedben még so- hazem nyitottad ki »zömeidet? ügy születtél hü* lyén és ostobán? Valóban ízt hiszed, hogy cifra, nagy hangzású szavakkal meg lehet hazudtolni az életet? Különben miért is beszélek veled?. . . Csupán egyet akarok még mondani I Mint laikus tudatlan merészségemmel, amint mondtad — megvetlek és megvetem a hozzád hasonlókat isi Téged még azért is gyűlöllek különösen, mert meg- rontottad Louisa egész életét 1 Miért Is vetted cl ? Ö mindazzal bírt, amivel széppé tehette volna életedet: melegséggel, szeretettel és bájjal I És mindezek ellenében mit nyújthattál számára, te fatuskó, te testestől, lelkestől rabul estél hassoa- talan irka-firkádnak? Te követtél el büot s mégis én éruzzek megbánást? Nem, drága barátom, ellenkezőleg, büszke vagyok cselekedetemre! Louf* saból még megmentettem azt, ami megmenthető volt. Most rajtad a sor, hogy bűnbánóan vesekelj vétkedért. És ezt biztosan rég meg is tetted volna de szived nem más, mint vocabularitftn I . . . Azonban miért is bessélek még? ... A* ördög vigyen el l És Seyling hirtelen magára kapta felöltőjét» ezzel becsapva maga fölött as ajtót, gyorsan elsietett* A tanár ur gondolataiba merült. Ez a s»«* gény Seyling mennyire megváltozott. Vájjon hoe* nan vette öntudatos fellépését, melyért majdnem Irfgylésreméltó volt. ? Azután ismét nekiállta munkának Deszórakozott volt. Szobájában tűnődve nézett körül a azután saját énjében kezdett kutatni. Kint és bent minden olyan volt, win* azelőtt És Tatami mégis megváltozott I . . * K* H*
