Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-01 / 1. szám
látészalka, 1914. VI. évf. 1. (248.) szám. Ti USADALMI HETILAP. W MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — —- — — — — 8 korona. Felévre — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre b korona. *—Egy szám ára 16 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Felelős szerkesnő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. au'.uaagigajüJLiLgLmi;'11.1.ijl. 1 -»T'jJL" in. _ Előfizetésifelhívás. Újév napjára. J? „Jyíátészall(a“ 1914. január hó elsejével VI. évfolyamába lép. Ez alkalommal uj előfizetést nyitunk. Felkérjük a uMÁTÉSZALKA“ olvasóközönségét, hogy a kiknek előfizetésük 1914. január 1-én lejárt, szíveskedjenek előfizetésüket megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A „MÁTÉSZALKA‘ előfizetési ára: egy évre — — — 8 K. fél évre — — — 4 K. negyedévre — — ZK. Tanítóknak egész évre 5 K. Egyes szám ára 16 fillér. Az előfizetési pénzek beküldéséie mai Számunkhoz postautalványt csatoltunk. A „MÁTÉSZALKA“ kiadóhivatala. Sokféleképpen ábrázolja a képzőművészet az ó év elmúltát és az ujesztendö megszületését. Az angolok szeretik az ó esztendőt öreg emberrel, tezében kaszával s a halál egyéh külső szimbólumaival ábrázolni. Az. aggastyán ott áll a küszöbön, gyertyát tart a kezében, amelyet el- fujt és az elíujl láng kirajzolja az 1913-as évet, mig mögötte egy bájos meztelen gyermek áll: az uj év, teli reményekkel, teli titokzatossággal és csak a jóhoz való bizodal ómmal. Olyan életfilozófia nyilvánul meg ebben a képben, annyi invenció és költői melegség sugárzik belőle, hogy bátran tehetjük ezt ez év szimbólumává általánosságban. A gyermek háttere a fölkelő nap, amely sugaraival bearanyoz mindent ami körzetébe kerül: igy látjuk az uj évet, így mutatja azt nekünk a művész és mi így szeretnék azt beteljesülve látni. A gyermek, ez minden olyan érzésnek az eredője, amihez az emberi vágy odacsatolja a reményeit. A keresztény vallás kezdete a gyermek Jézushoz fűződik, testté lett ártatlansághoz, Jézushoz az ideálhoz, aki azzá ritarad.tK ami gyermekkorában volt: egyszerű, kereset-» lenül természetes és bizakodó. Csak igy válhatott Megváltó betőle, csak igy volt képes bájos naivságávai egy oly községet toboroznia maga körül, amely még évszázadok múltán is és remélhetőleg évezredekkel utóbb is megtartotta az Isten-ember emlékét. Ám az öreg emberről is szót kell ejtenünk. Az öreg emberről, aki egyik kezével a homokórát, a másikban az alvó lángot tartja. Erről se feledkezzünk meg, mert nem elég a bizodalom a jövőbe, hanem szükségünk van a tanulságra is és ezt csak a múltból — és ezt jelképezi az aggastyán — tudjuk meríteni. Az elmúlt esztendő pedig elég anyagot ad tanulságra, szemlélődésre és mindarra, amiből megLESZÁMOLÁS. A láthatáron lassan elhalt a hideg, kékes félhomály. A behavazott kert, fekete, lombtalan fáival, a léckerítés és olt túl, a kis házacskák, az éj sötétjében egyenként eltünedeztek, |(t—ott komorabbá tette az éjszakát egy-egy fényesen kivilágított ablak, ahol már meggyujtot- ták a karácsonyfa gyertyáit. Igen, ma karácsonyéit veit! A harangok zúgása átrezgett a levegőn. Az ablak mellől egy férfi, ki eddig ült, felállt. Becsteledett, anélkül, hogy észrevette volna, s most a bútorok között tapogatózva haladt a csengő felé. Az inas lámpát gyújtott az íróasztalon, mire fehér halvány fény világította be a könyvesszekrényekkel telt szobát. Mikor ismét egyedül maradt, Íróasztalához ült és könyvébe mólyedt. Az éleipezsgése kint elnémult. Bent nem volt sem küzdelem sem melegség, mert ebben a birodalomban a korlátlan, rideg valóság és a szenvedéllyel átkarolt tudomány uralkodott. A tanár nem hallott csengetést, tehát kellemetlenül hatott reá, midőn az inas jelentette, hogy látogató érkezett. — Ma ? ... és ebben az Időben — mormogta. Különös . . .! Nos, ha már itt van, vezesse be ! Nyugtalan tekintettel fogadta az ajtóban megjelenő, széles vállu, zömök alakot. — Adolf, már nem ismersz ? ... Én vagyok 1 — mondta a látogató, hangjában némi izgatottsággal. Futólagos pír öntötte el a tanár arcát. De azután rögtön visszanyerte halvány színét és megcsontosodott vonásait. — Te vagy az Seyling Károly? — kérdezte nyugodt száraz hangján. — Furcsa, hogy ép ma este kerestél fel t — Igen az vagyok! . . . Csak ma este érkeztem meg, s végre Karácsony a béke ünnepe t — Hm! . , . Hiszen már régóta békességben élünk ! Halottakkal az ember nem szokott csatázni .. . Már pedig te és az a másik, számomra meghaltatok I . . . Ittléted ezen mit sem változtat t — Adolf! Louisa két hónap előtt meghaltI. A tanár néhány pillanatig néma maradt. Azután még szárazabb hangon, mint előbb, igy válaszolt: — Az az asszony számomra már akkor meghalt, midőn veled elszökött I. . , . És te, mit kívánsz tőlem ? — Elhiheted, nem szívesen jöttem hozzád, de. utolsó kívánsága ez volt! Azt pedig teljesíteni akartam ... És ha már itt vagyok, végleg számtijjunk le! Érted tisztázzuk a rovást! — Ha éppen akarod, nem bánam,. bár ami a rovást illeti, amint kifejezted magad — az máé régóta tiszta! ... A tény az, hogy feleségemmel megszöktél!, üldözésiekre nem gondoltam, mert előttem megszüntetek létezni I . , . Azt. hiszem viselkedésem példás volt t — Édes Adolf, ez mind nagyon szép, de az eleven embereket nem lehet olyan könnyen megsemmisíteni 1. ... A tudományban kijavíthatjuk a valót, a példa helyességének kedvéért, de az életben nem t — És ez mit bizonyít? Seyling izgatott lépésekkel fel s alá járt. Azután, megállt a tanár előtt: — Amint mondtam, élő embereket nem lehet megsemmisíteni, de még az emléküket sem t . . , Ah, ha ezt megtehetené valaki, én ugyancsak kitöröltelek volna az ő életéből t — Ugylátszik lelkiismereted nagyot* nyugodt!' szólt vontatva a tanár. Lapunk mai száma 6 oldal.
