Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-11 / 15. szám

hfeám 15. (Sip.) 2 oldal. MátéfiJaráa, IBIS. MaTÉSZALkA ■aas CÍW. midőn vidékünk összes gazdáihoz, gazda- testületeihez, valamint hatóságaink mező­gazdasági üzemekkel foglalkozni hivatott tagjaihoz is azon kérelmet intézzük, hogy vonják be a kertészet népszerűsítését is te­vékenységük körébe, ezzel kimondhatatlanul jó szolgálatot tesznek nemcsak közgazda- sági téren annak művelői javára, de kü- lönösen a virágkertészet terén a nép lelki művelődése érdekében is. Gazdák útbaigazítása. Lassan-lassan kitavaszodik és a mezőgazda­sági munkák megkezdődnek. Természetesen ilyen­kor sok ember tétovázik és válogat, hogy a gaz­daságát miképen rendezze be, hogy vezesse. Már­most igen nagy jelentőséggel bir, hogy a beálló vál­tozások tényleg elő fogják-e mozdítani a magyar mezőgazdaság fejlődését és az állam fölfogva en­nek az ügynek fontosságát, felállitolta a Pöldmi- vések Tudakozd Irodáját, amely ingyenes tanács­osai szolgál az érdeklődő gazdáknak, minden me­zőgazdasági szakkérdésben.­Es az intézkedés valóban hasznos, különö­sen olyan agrirkultur államban, mint a miénk, amelynek fejlődése tehát épen az agrirkultura fej­lődésén alapszik ezidőszerint. A Fűldmivesek Tu­dakozó Irodája igen alkalmas orgánum arra, hogy aj gazdasági eredményeket gyorsan és hathatósan vigyen át a köztudatba, nem is szólva arról, hogy minálunk még a régi gazdasági eredmények sem mondhatók általános ismert közkiucseknek. Az állam sok áldozatot hozott már az agrir- fctJlUira fejlesztéséért, ds erről csak azok tudnak, a kik gazdasági cikkeket olvasnak rendszeresen, j Bizony a legtöbb mezőgazdának halvány sejtelme i sincs arról, hogy hogyan kaphat kincstári telep­helyet, oltványt, szőlővesszőt, nemes fűzfa vessző- j telep létesithelö-e a földjén, ha a véleményt vala­mi kór pusztítja, hol kap útbaigazítást a védeke- ! zésre nézve, hogyan tehet szert fajbaromfira, mi- képőu lehet beszerezni jobban tejelő tehenet, kü­lönféle gazdasági egyesületekről hol nyerhet infor­mációt, szóval a legkülönfélébb gazdasági kérdé­sekben hová forduljon felvilágosításért. Akadtak és akadnak ugyan mindig szives emberek, akik jótanácscsal szívesen szoktak szol­gálni, azonban e jótanácsok mögött gyakran hú­zódik mag az anyagi haszonkeresés, busás proví­zió vagy pedig más előnynek a gondolata. Más esetekben viszont ki van téve a tanulni vágyó gazda annak, hogy könnyelmű emberek felületes tanácsát fogadja meg. Átlag az esélyeknek csak igen csekély százaléka az, ahol önzetlen és hasz­nos tanácsot kap. A Földműének Tudakozó Irodájával szemben nincs helye az ilyen bizalmatlanságoknak. Ugyanis állami intézményről lévén sző, el esik a kiska­liberű haszonlesés könnyelműségének puszta felté­tele is, mig magánosoknak kezében könnyen vál- hatik az e fajta intézmény gyarló haszonvállá- lattá. E melleit a tanácsért forduló gazda nincs kitéve annak, hogy bárminemű kísérletezés tár­gyául fogják felhasználni, mivel ez az iröda csak bevált és gyakorlati használatban jónak bizonyait tapasztalatokat hoz közforgalomba s a kísérletezés kockáztató eshetősége, amely egy magánvállalat keretében esetleg a jóhiszeműség határain belől is tért hódíthat, itt eleve ki van zárva. Nagyon ter­mészetes, hogy kizárólag szakemberekre van bizva e kétségtelenül sok tudást igénylő és nagy hord­erejű intézménynek a vezetése, ami tehát egyúttal azt is jelenti, hogy adott esetekre a válaszadás lehetőségének sokféleségéből ép a legjobb fög itt kiválasztódni a tanácsért forduló gazda számára. Tetőzi az egészet az a tény, hogy teljesen ingye­nes szolgálatról van szó, a Föidmivesek Tudakozó Irodájának az Útbaigazításukért semminóven neve­zendő összeg nem jái, költségeit az állam viseli s ellenőrzése ügykörének teljes irányítása az ál­lam feladata. Nyilván való, hogy ez az intézmény sek hi­ábavaló kiadástól óvja meg a mezőgazdát, nem szólva azokról az anyagi előnyökről, amelyeket a helyes irányítás köve.keztében ér el a gazda. A t iroda ezenkívül felvilágosítást ad a földmivelési minisztériumba beadott minden beadvány, folya­modvány, felebbezés tárgyában és azoknak sorsá­ról, elintézéséről hiteles értesítést ad. A Fö'dmi- vesek Tudakozó Irodája (Budapest, V Gr- . tér 11.) minden olyan ...levélre készségesen • ; szol, amely a mezőgazul ,g körében kér felvi gositdst, vagy utbaigazuást. A/, a . ■ ■ ■ ■ i a a föidniivelés he iyes irányú : -zte- ív-., o-egére, mar kívánatos, hogy meunei louneu eucnek az a va­lómmal és hogy ez mennél nagyobb és mentél teljesebb sikert eredményezze!,. Ismerve a múlt sikereit, bizalommal és.sok remél nyel nézünk a Földmivesík Tudakozó, irodájának újabb munká­ja elé. ÜZLET ÁTHELYEZÉS. Folyó hó í4-én nyit]a meg uioűaaa berendezett DIVÁTÁRUHÁZÁf Schwartz Jenő és Társa cég a Braun Adolf-féle üzlet- helyiségben a Hungária szól- ■ lódéval szemben. ■ legjobb barátnői tudták a nyári címét. Kissé kelle­metlenül lepi meg őt, midőn a házmesterné a számlát és a levelet átnyújtotta, de nem szót semmit» csak elégiitetlenül rejti ridiküljé- be. Nemsokára látogatóba készül egyik fővárosi barátnőjéhez s mig a hintó halk zörejjel gördül tova Budapest utcáin, a hölgy előveszi az imént táskájába rejtett levelet. Kedvetlenül futja át a so­rokat k , , »Mégis csak kiállhatatlan dolog! Ilyen számlát küldeni az ember nyakára a fürdőszezon közepén f Amint barátnőjéhez, a dobány-uteai bárónő­höz ér, nem tudja hangját tovább türtőztetni és kifakad: — Tudod, kedvesem, a mi szabónőnkkel nem megy rendjén a dolog 1 — Igazán ? Hogy értsem ezt ? — Képzeld a számlámat máris elküldte! — -Lehetetlen ! — Vgy® ember is gondolná} Bisonyára nem kap már elég megrende­lést. Különbé« már a múltkor is észrevettem, hogy a szivetek sokkal régibb keletűek, mint egy jobb­fajta fizktbeu szokás! — Mily különös! Eb is éppen ezt tapasztal­ásul, na, meg az rétése is kissé régies már. — Vájjon milyen idős lehet? Már nincs messze a hatvantól. — TJgy ? . . . Akkor értem, hogy nagyon is elavult, Tudod, as -utolsó ruhám, melyet nála var- i raltam, oly rosszul áll, hogy nem is tüdők un­dor nélkül ránézni: — Tulságba sem kell azért vinni a dolgot, de tudod, mi asszonyok nagyon is elnézők va­gyunk. ez már igazán nem járja, hiszen ez a nép­ség semmit sem dolgozik I •— Az igaz, teljesen igazad van, mi valóban nagyon is elnézők vagyunk, én már különben is elhatároztam, hogy ezentúl a Kohnhoz megyek. Drágának drága; de ülése van és amit csinál, az legalább tetszetős} — Igazad van, drágám, tudod, én most e napokban elmegyek és kifizetem a szabónőmet, de — utoljára 1 . . . Tényleg néhány nap múlva a bárónő kocsija állt meg a ház előtt, melyben régebben a szabónő akott, de amint a méltóságos asszony a szűk lép­csőkön felfelé halad, elébe jön a házmesterné és udvarias hangon kérdi: —- Nagysád a szabdnőhöz igyekszik ? — Igen. — Az már nem lakik itt, kérem. — Hogyan, talán elköltözött? — ó, dehogy is! — Deltát akkor mi történt vele ? — Fizetésképtelen . » . Csődbe került. — Vagy úgy ? ! P. E. ajriíiá. b6 Ű. 4Í í n e K. Vjsg> Örök élei Nem félek a haláltól, én Uram, Tudom, bennem őrök az életi Ha megjártam véges földi utam, Végtelen fényes országodba téreki Porból alkottál és porrá leszek, De soha meg nem semmisülhetek. Megtérek földanyámhöz egy MpOft, Fáradt féjem ölébe hajtom, Nem lesz vágyam, célom, akaratom, Szememre bucsucsókot küld az alkony És rém borul az örök éjszaka, Úgy ringat el az édes földanya, Itt meg tovább ragyog a kikelet, Szedik gyümölcseit a nyárnak És lesznek verőfényes szüretek, Hajnalok kelnek és napok lejárnak. De én mát többé itten nem leszek. Máshol kezdek még égy üj életet. És ujrd érzek majd viharokat:, Látok szivárványt, eget, tájat És újra űzök délibábokat, Járom az erdőket, napos pusztákat Bogár leszek, kis pillangó talán, Vagy bimbózó ág ifjú rózsafán. S ka újra jő á hervadás szaka, Meg:, ú csak haza, vissztérek, ü mindig vár az édes föidanya, Bármi vagyok: Virág,bogár,vagy féreg, így száknak sírba nagy évszázadok, Velük megyek, velük feltámadok. ó nem félek én attól, szeht Uram, Hogy szemeim álomra zárod, Tudom, hogy merre vezet az utam, Bármily nagyok is a messze világok. Mert örök vagy Te mindenek felett S én részed vagyok, voltam és leszek. GREGOIR. — Deme igazgató könyvé. Deme Ká­roly, jelenteg a kolozsvári állatni polgári fiúiskola igazgatója, ezelőtt 2 érvel működése idején betölt- vén 30. szolgálati évét, grőf Zichy János Vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején a leg­melegebben üdvözölte őt és »kiválóan a lelkiis­meretes működéséért, úgyszintén a tanügyi iroda­lom terén kifejteit értékes munkásságáért* elis­merő köszönetét felezte ki neki. Ugyanakkor a mátészalkai tanártestület is elhatározta, hogy ün­neplésektől idegenkedő igazgatója iránt elismeré­sei és szereidét az által fogja kifejezésre juttatni, itögy emlékül életrajzának és irodalmi munkálko­dásának ismertetésével cikkeiből és értekezéseiből egy kötetnyi szemelvényt fog közrebocsátani. A közbejött nehézségek és Deme Károly Kolozsvárra való áthelyezése folytán akkor a könyv kiadása elhaJasztódott, annyival is inkább, mert maga a jubiláns is erre kérte volt fel a tantestü­letet. A jelzett kötet most fog megjelenni Stief Jenő és Társa Kolozsvár (Deák P.-ü. 2) kiadásá­ban. A diszes vászonkötésben megjelenő mü ár a 4 korona. A kiadások fedezése után fennmaradó jöve­delem a kolozsvári állatni polgári fiúiskola segítő- alpjához lesz csatolva. T. olvasóinknak nem keli bemutatnunk Deme igazgatót, ki lapunknak is buzgó főszer­kesztője volt, ezért csak röviden a pedagógusra és Íróra való tekintetből a könyvet t. olvasóink figyelmébe melegen ajánljuk. — Dülőutak használása. A megyei köz dülőutakat kizárólag az érdekeltek használhatják Érdekeltek azok, kiknek földjük elérhetése végetj gazdaság célból van az útra szükségük. (Feld, min. 1942. évi 406,$89. %r. hat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom