Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-21 / 12. szám
»■ «13*1. Mátéáaalka-lStí mi nm ír -■ t -mmi■ .■■■ ■———******* Levél a szerkesztőhöz. Tekintetű Szerkesztő ur! Panaszos levelét megkaptam, melyben a-fölött panaszkodik, hogy a helyi ugynevezatt^/«n- tát-irők elhagyták és a Unynézöi bucsurigmuso- ^ at, egyébb évenként egyezer-kétezer szeson. ide? jében összegyűlendő szellemes verslábakat b.. lap- iában sajnosán, de nem fájdalmasan nélkülözi. Mert hiszen mint mondja, ezek az újságírói munkásságok csak a nyomdász szemeiben voltak olyan ökölnyi vastagságú betüfontosságuak, de mégis a »sok lúd disznót győz« elvnél fogra, mindegyik helyi irő bizonyos kört vonzott b. lapjához és ez. hiányzik. Egyúttal kér, hogy írjak valamit b. lapjába. Levelét ép jókor kaptam, most jöttem haza néhány-napos utániról és egyet-mást írok magának. Mezölatban voltam. Mezőhegyes közelében fekszik ez a kis hely. Egy rokonomat látogattam meg ebben az érdekes kis mezővárosban A nagynénim fia egy napon sokat igérőleg fordult hozzám ezzel a szavakkal : No most öcsém elviszlek egy érdekes helyre ebédelni. Közönyösen vettem a szavakat, mert valamely különös dolgot nem reméltem mögöttük. Tizenkét órakor elindultunk és a városka aszfaltos főutcáján nem sokáig mentünk, midőn egy. alacsony ház udvarába bekanyarodtunk. Egy egyszerűen bútorozott szobába leptünk be, ltot egy hosszú terített asztal mellett tgy csomó fiatalember ült, várva az ebéd megkezdését. Rokonomat szívesen üdvözölték, aki bemutatott a fiatalságnak. Mindjárt feltűnt a. sok különös név, de arra gondoltam, hogy ilyen bizalmas férfikörben bizonyosan humoros és becéző nevekkel ruházzák fel egymást. Mert pl. ilyen neveket hallottam: Cája Ernő, Holubár Zsigmondi, Befőtt - tériké, Légies Simon, Kamat Károly, stb. De amennyiben mosoly nem kisérte a bemutatkozást, komolyan hallgattam. Azt láttam-, hogy a fiatalemberek jó húsban és jó szinban vannak. A rokonom evésközben aztán megsúgta, hogy« a kosztadó vendéglősnek van egy mellékfoglalkozása is és nagy gondot fordít a kosztosok erős, egészséges testi állapotára, eltekintve a kitűnő tápláló koszttól. S csakugyan tapasztaltam, hogy ezen a helyen kitűnő koszt van. Bő és ízletes. A hétköznapi öt fogásos ebéd, hús és pecsenye, tészta, és főzelék kitűnő, bő és Ízletes volta szinte jókedvre, hangolt. Annál nagyobb lön csudálkozásom midőn ebéd után oalat egy intésre a fiatalemberek felugrottak és elkezdték kezeiket dörzsölni, aztán durván- egyszerre rámszóllak : „csikó* / mondották és egy csőmszéd szobába vonultak. Én netu tudtam mit csináljak, csodálkozzak-e, féljek-e, vagy boszr ankodjatn és tünődten maradtam helyemen. Egy pér perc múlva kijött a rokonom és nevelve mond» la, bogy ea igy szokás, minden uj jövevényt »csikóénak nevesnek és kért, hogy menjek vele a szomszéd szobába, ahol nagy szabású birkózás less. Ebéd után- ugy«n<még.nem hallottam testedző munkát, de-benmvteor vele csupán kíváncsiságból is, kikötve,, hogy én abban nem vessek vészt. Bementem, hát újból felém zudult a mcsikó" / kiáltás, de most már fel asm" vettem, hanem gyönyörködtem a nekivetkezett fiatalemberek Valiiméban. Egy kis torna terem állott előttem, teljesen felsserelve. As egyik sarokban vivő, másik helyen botoló, majd birkózó pár: Rokonom fülembe sngta: — Esek a legjobb partiképes fiatalemberek, aki ide beiratkozik, az mint egészséges férj kerül Innen ki. Nagy zaj, kavarodás volt körülöttem, mint ilyenkor lenni szokott Egyszerre csak éles kiáltás reszketetett meg benőnket. Oda nézek, hát látom, hogy egy hosszú, csontos fiatalember n. n. Holubár Zsiga mellen- ragadja az n. n. kis vaskos Cxája Ernőt, felemeli a levegőbe, kétszer, háromszor megforgatja, aztán olyan erővel csapja le, hogy azt hittem menten vége lesz. Ekkor már mindenki részvéttel fordult az. odateremtett ifjúhoz, aki reszketve, nyögve tápászkodott fel három-négy ember támogatásával. Ilyen szemrehányó szavakat lehetett hallani: Mondtam, hogy Zsigának rósz kedve van, mondtam, hogy Zsigával ma nem. jó lesz kezdeni.-.Villogd, haragos tzem: MÁTÉSZALKA , ' me! néztek Zsigára és fenyegetődző öklök efflel- 1 kedtek a lévegőbe. Mindenki valamely közelébe eeő tárgyat kapott a kezébe* a dagadó izmokat néztem és szorongva álltam a helyemen. De ab- ' ban a pillanatban Holubár ur elillant, mint kámforillat. De ez volt szerencséje. Én U sietve hagytam ott a különös helyet és még most is fülembe csengnek a haragos .csikó' A kiálltások. még most is látom a ráinvilíegó haragos szempillantásokat, féltem, hogy Holubár ur helyet én kapok ki és alig hittem hogy eiinenkiiltem. Elhatároztam, hogy nem megyek többet Mezőlabra. Tisztelő hive. ^SAKKOK« Kerestem a teli holdat Irta: Krsznay. Zsigmcnd. (1.) Egy augusztusi estén lehangoltan, szomorúan ballagtam a ntgy alföldi város utcáin. A céltalanság, a tespcüés gondolata teljesen érzéKtelenné tett. ügy tűnt fel, mintha már minden elveszett volna es rendeltetésemet betöltöttem a nagy világűrben. igen már nincs semmi hátra gondoltam magamban. Eddigi életem ködbe, homályba jelent meg előttem es hiaba kerestem a napsugarat, hiába idéztein fel minden emiekemet, nem találtain semmit, a céltalanság, a ltiabvaióság szürke érzése tátongott éléin. Az én életem kicsiny csavarja rosszul illeszkedett be a nagy gépezetbe és az élet ez a nagy moloch megőrölte, kilökte magából. Szép nyári este volt és engem az elhagya- tottság hideg jég páncélja kedvetlenül kergetett tovább. Végre egy nagy palota előtt találtam, magamat. Újra itt vagyok, beszeltem magamhoz. Újra itt és mit keresek itt? . . . Minden est# bandukolva, csoszogva iit bukkantam fel és mindig ezen gondolatok tolultak agyamba. Éppen megnyílt a palota ajtaja és három alak lepet ki rajta. Egy bon-féle hajadon egy gyermekkel a karján. Utánuk egy karcsú, finom hajlású asszony egy rediküilei a kezében. Ránéztem az asszonyra. A villanylámpa fénye, melynél állottam halvány sugarat vetett rá és megvilágította finom melancholiával árnyéko- zott arcat. Kellem, báj és nagy szomorúság cikkázott hófehér bőrén és szemeiből egy finom lé* lek lövelte ki, bágyadt sugarait. Hát egy ilyen finom teremtménynek-is szenvedni kell ?, gondoltam magamba. Onnan jött ki<a szép, palotából, a csillogó milieuböl, arisztokratikus megjelenéssel, eleganciával, a fájdalomnak és tűzésnek finom árnyékolásával az arcán és mégis mily büszkén,, méltóságteljesen sietett tovább. Mintha azt mondta volna hideg tekintetével, mi közöd van hozzá 1 ? Oh mily sokat szenvedhet oz az asszony és mi vagyok én, a kétségbeesés puhaságával e bájos jelenség előtt? Valami ösztönzött, valami felvillanyozott és elkezdtem futni az asszony után. Egy kirakat előtt állott, mig a vele. jött kis gyermek a bonnal az üzletben vásároltak valamit. Habozás nélkül boszáléptem. Ép pillanatnyi üresség állott be as üzlet előtt. Jó estét nagyságos asszonyom, kazét csókolom. Bocsásson meg, de valami ellenállhatatlanul kerget, von maga felé. A szenvedés, a . . . szemei, bocsásson meg, ne ítéljen el, úgy tűnik fel, mintha egy régi ösmeröse volnék. Bocsásson meg — mondtam és megszégyenülve kezdtem hátrálni hideg tekintete előtt. Kicsoda ön? Hogy merészel?—mondta, miközben a kis gyermek meg a bon kiléptek az üzletből. Még egyszer rám meresztette hideg, szúrós tekintetét, majd habozni, kétkedni látszott, mlnha lassanként ellágyult volna, fölengedett. Kezeit ugyan egy darabig ide-oda forgatta, elhárított volna magától, miközben odafordult a kis gyermekhez : Eredj édesem haza a kisasszonnyal. Megyekén Is nemsokára. Egy kis dolgom van, egy kis beszédem van ezzel a bácsival, aki-tégi ösmerősöm. NYÍLT-TÉR. S rsTRtbM k4*lwa»fcért« •«ttkttttéíáf a*« tálal ftMMfvt Értesítés. Van • szerencsém a tisztelt építtető közönség becses tudomására hozni, hogy 24 éy óla íenáiió építési irodámhoz 3 éY előtt- nálam, működd Hoksari András munkavezető urat mint cégtárs magamhoz vettem, de e hó elsején barátságos megegyezés folytán megváltunk. A Vasas és* Hoksári« céget töröltettük. és én építési irodámat Mátészalkán, saját házamba Zőldfa-ztcflo1 474. szám, saját nevem alatt tovább y-au. tatom,. Kérem becses pártfogásukat továbbra- is* Igyekezni fogok úgy mint eddig szak- ösmeretem és szolid kiszolgálásom által a., megbízásoknak a legnagyobb mértékben eleget tenni. Tisztelettel i„io Vasas András^ epiténi-váilnlkúzp. 013/1913 v. sz ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYIiKIVONAT. A. mátészalkai kir. járásbiróság közhírré teszi,, hogy a mátészalkai Ipar és keresk. bank r. t. Végreliajtatónak és csatlakoztatott társainak Schvarcz Mór és neje Schvarcz Haiti végrehajtást szenvedők elleni 2000 kor. tőke és jár iránti végrehajtás ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék mátészal- • kai kir. járásbíróság területén levő Nagyecsed község hataraban fekvő és a Schvarcz Mór és neje Sclivarcz Haiti néven álló nagyecsedi 1447 sz. betétben felvett A I. J—3 sor 226/1, 226/2 és 226/3 hrsz. ingatlanokra 3200 korona kikiáltási atban elrendelte, es hogy a fenti ingatlanok mint házoér adó ala nem tartozó ingatlanok a 3200r Kor. kikiáltási ár s/8 részén alul eiadatni nem * fognak. Az ingatlanok nyilvános árverésére határ-- időül a Nagyecsed község házához ÍVJ3: március ‘ hó 27 napján d. e. 8 óráját tűzte-kL Árverezni szándékozók, tartoznak az ingatlanok becsárának 20%*át készpénzben, vagy az. 1881: 60 te. 42 §-ában és-a 3333/881 J. M. sz. rendelet8 §-aban jelzett« árfolyammal számított, óvadékkepes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni vagy annak az 1881: 60 t. c. 170§-ában- megjelölt módon a bíróságnál történt előzetes elhe-’ Iyezéséről kiállított elismervényt átadni s a menynyiben a vételár a becsárat meghaladná a bánatpénzt az 1908: 41 tcz. 2ő §-ának megfelelően a vételár 10%-ára kiegészíteni. Mátészalka, 1913. hó febr. 4-ón. POSZVÉK. m. kir. jbiroságf J.. Kiadmány hiteléül:: ALBERGER, kir. tkvezető. 493/1913; tkv. szám ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mátészalkai kir. járásbiróság. közhírré tew- sxi, hogy id. Spitz Adolf fgyarmati lakos-vég^é- hajtatónak Braun Herman keéri lakos-végrehajtást.: szenvedett elleni 300 kor' tőke- r jár. iránti ’vég. - rehajtás ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbiróság) területén-, lévő .Keér község .határában levő keéri 48J az.be*- tétben felvett A-jrl sor 88 hrsz. ingatlanból* a Braun Herman B 1 alatti V# rész jutalékára 800 K. kikiáltási árban elrendelte az árverést 800 k. kikiálitási árban elrendelte, s hogy a fenti ingatlanok közzül a házbéradó alá nem esők a kikiálitási ár a/»-ed részén alul eladatni nem fognak. Az ingatlanok árverésére határidőüTSzam©»* keér községházához az 1913 éri április 22 napján áí é. 9 órája tűzte ki. Árverezni szándékozók tartoznak az. ingatlanok becsárának 10 * °/t-át készpénzben*, vagy ac 1881 60. tcz. 42 §rAban és a 3333/88 K J. M. 8 §-ban. jelzett-árfolyammal számított óvadékkepes értékpapírokban kiküldött kezéhez letenni avagy annak az 1881: 60 t.-cz. I7ó‘§*ában megjelölt módón a bíróságnál történt elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átadni aa- mennyiben a vételár a kikiáltásiácat meghaladnia vevő tartozik a bánatpénzét a vételárr 10®/*-ára kiegéuuteni. A mátészalkai kirr jbirós%-mint telekönyvit hatósága 1&13- évi január hó 30.-én. BÁNYAI 8k. kir. jbíró A kiadmány hiteléü. reichman: kír. ib. irtJáátiatáf,.
