Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-31 / 5. szám

Y. évf. 5 (2M.) szám. f&tészslta, M. január hó 21. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDÉN PÉNTEKEN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évrs — — •— — — — — Félévre — — — — — — — Negyedévre — — — — — — — Tanítóknak és községi közegeknek egész évre ----— Egy «iám ára 20 fillér. —---­8 korona­4 korona- 2 korona­5 korona. FelelSs szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca), Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Tömegsztrájk és választójog. (B. J.) Nehogy félreértessünk, elóre- bocsájtjuk, hogy ezt a nagyjelentőségű két kérdést egyáltalán nem politikai szempont­ból kívánjuk foglalni, de társadalmi vonat­kozásban érintenünk kell, hogy a legközvet­lenebbül érinti nemcsak az ország politikai, de ta'án közvetlenebbül és súlyosabban az ország társadalmi életét. A választójog megvalósításával kap­csolatban a szociáldemokrata párt tudva­levőleg általános tömegsztrájkot készít elő, mikor az adott jelre a munkásság leteszi szerszámait és pihenni fog a műhelyekben a munka mindaddig, mig a választójog megvalósítása tekintetében az illetékes té­nyezők megnyugtató nyilakozatot nem tesz­nek. Nem taglalhatjuk, hogy ez a nyilatkozat milyen legyen, mert hiszen akkor már a politika mezejére csapnunk át, csupán azt állapítjuk meg, hogy ha tényleg megáll a mű­helyekben a munka, ez végtelen kárára lesz nemcsak a munkája után élő munkásság­nak, de ezzel kapcsolatban a magyar ipar­nak, a magyar kereskedelemnek, általában a magyar nemzetgazdaságnak. A nagy harc küzdelmét meg fogják érezni első sorban azok a városok, ahol az ipari munka túl­súlyban van és ott bizony ki fog hatni a munkaszünetelés az egész vonalon, még a hivatalnok emberek életére és megélheté­sére is. Nincs jogunk e kérdés érdemében nyilatkozni, vájjon szabad-e igy megbéní­tani az ország nemzetgazdasági gyarapo­dását munkáló gépezetét, csupán azon óhajtásnak kívánunk kifejezést adni, hogy vajha sikerülne ennek a bénulásnak elejét venni kölcsönös megértéssel és kölcsönös engedékenységgel. Magunk részéről a választójog általa- nositása kérdésében egy rendkívül érde­kes jelenség ötlik eszünkbe Franciaország példájából, ahol a választójog általanosi- tása és részletes kiterjesztése alkalmával megtörtént első választásokon a nép kép­viselői közé túlnyomó számban jutottak be az állatorvosok. Magyarázata ezen do­lognak az volt, hogy Franciaország me­zőgazdasági elemei értékes állat tenyész­tésüket becsülték meg azzal, hogy igen sok kerületben a falu népének igazi jóbarátait, a nép által figyelemmel gondozott felügye­lőjét jóformán az egész ország előrehala­dott állattenyésztéseinek irányitóit, az állat­orvosokat tüntették ki azzal a bizalommal, hogy a parlamentben is ezt az állatait sze­rető népet képviseljék. Ezzel a képpel egyúttal megvilágítot­tuk azt, hogy a választás eredményei Franciaországban is a mezőgazdasággal foglalkozó nép döntötte el, egyúttal pedig konstatálhatjuk, hogy akkor amidőn a nép kívánságának megnyilatkozását semmi sem gátolja, igazán arra adta szavazatát, akit leginkább nagyrabecsült. Milyen szép volna, ennek n képnek a megvalósulása az uj választójoggal Magyar- országon is és ha nem is ringatjuk magun­kat abban a reményben, hogy nálunk is az állattenyésztő és állatszeretö magyar gazda, első sorban állatorvosait küldené a parlamentbe, de bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy ha ez a nép szabadon nyilat­kozhatnék meg széles rétegeiben a parla­ment; képviseltet:^ tekintetében, biztosra vesszük, hogy magyarországon is megis­métlődnék az a jelenség, hogy nem a köz­jogi vitázók, hanem azok jutnának túlnyo­mó részben az ország képviseiöházába, akit a nép az ó vidékén szeret és nagyra- becsül. Ezt a nagrabecsülést pedig mindenütt a társadalmi téren való jótékony munkál­Jyfegálltam rqár. Mindennap ugyanaz, Mindennap semmi Nem tudok — hiába — Más uiakon menni. Mennyi csodás, merész, Szép helyet bejártam Mig egyszer csak megálltam, Mostan már megálltam. Nincs már ezer álmom Nyugalmas az élet Nem sóhajtozom már Sírva nem remélek. Nem megyek előre, Mint régen, vakon, bátran Nincs vágyódásom sem Mióta megálltam. Jij szép éhes napok Mind a múlté regen A szürke valóval Most már csak beérem Nagy álmokat szőttem, Emelt fővel jártam, Mig lebénult szívvel Ékszerre megálltam. Csak még egyszer lenne Ezer színes vágyam, Hogy ringütódzhatnék Aranyjűstben lágyan Csek még egyezer tenne Ajkam csókra éhes Csak mégegyszer lenne A szivem húszéves! Látnám magam, előtt Bus bánatok sorát, Mégegyszer ihatndm Az ifjúság borát, Csalódva remélnék Erős szívvel bátran Mint nem is olyan rég még Mi előtt megálltam. Lengyel István. 3\ogy szeretett , . . Hogy szeretett mindent ami fehér, A virágot ... a hó födte tájat . . . Hogy szerette az én csipkefodros Fehér — ruhámat. Ha majd meghalok, azt adjátok ránt! Azt a melyiket én magam varrtam, Amelyik mikor először látott, Akkor volt rajtam . . . Amennyi myriuszt Olaszhon terem, Az én virágom legyen mindahány, Ha majd pihenni térek egy fehér Téli éjszakán . . . G Zsőka Lapunk mai száma 8 oldal. POFONOK­Irta : Várkonyi Titusz. Mikor hazament, nagyon zavart volt % a mi három éve nem történt mag vele, egyszerre csak félénkén besompolygott a háziasszonyához. Nagy hümmögések után kinyögte, hogy bi­zony hát, ő úgy gondolja és érzi, hogy nagyon szomorú ez a magányos élet. Tinike tágra meresztett szemekkel nézte Ben- dőt. Nem Ilyennek képzelte ő a mesebeli princet a kit az utolsó házmester kisasszony sem mulaszt el várni, hogy azután megelégedjék egy kevésbbe daliával s épen nem princcel. A jó asszony elálinélkodott s hogy ha Tini­ké ki nem szalad pirulva a szobából, hát el is feledte volna, hogy miről van szó. Bendő pedig, miután ilyen hősi elhatározás­sal vágta ki a rezet, se mm látott, se nem hal­lott, hanem azért beledörmögte volna a szakáiéba — ha lett volna — ezt jól csináltad Bende fiam. Qondolkozási időt kértek Nagyon váratlanul jött a kérése Bendő ur — mondta az asszony. Meg hát talán kicsit korai is volna a dolog. —> Tinike még szinte gyerek. Nagyon komoly ám a házasság kedves Bendő ur, — tátié hozza. Valami kedvezően nem állt Bendő házassági ügye, mert az asszony nagy hajlandóságot érzett ahhoz, hogy az arcába nevessen. Hogy még sein utasította vissza határozottan, erre a felmondás­tól való félelem késztette. Mert meg kell adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom