Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-11 / 15. szám

V, évi. 15. (219.) Síáüi. április hó 11. Oátíszalka, 1911 TiRSmi.Il HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Egész évre — —• — — —• — — 8 korona ■ Félévre — — — — — — — 4 korona­Negyedévre — — — — — — — 2 korona­Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----E|»y *záni ára 20 fillér. ---------­WE ISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utea). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Kertészkedés és növényvédelem. A tavasz beköszöntővel felszínre tó­dulnak mindazok a kérdések, amelyek a természet megújhodásával kapcsolatban népünk közgazdasági életét legközvetleneb­bül érintik. Magyarország kifejezetten földművelő állam. Hiába beszélünk itt addig az ipar és kereskedelem nagyarányú kifejlődéséről, mig a mezőgazdaság művelőinek érdekeit mindenben ki nem elégítjük. Meg kell azon­ban állapítanunk azt, hogy az ország földművelő és növénytermelő rétege leg- indolensebb minden olyan 'törekvés iránt, melylyel saját sorfát és ezzel az ország közgazdasága elöbbrevitelét előmozdíthatná. Mezőgazdasági termelésünket a szemes ter­mények termesztése dominálja és talán nem minden alap nélkül állítjuk ast, hogy ez is csak azért, mert ennek a termelése a legkönnyebb és a legkevesebb hozzáér­tést és a legkevesebb veszödséget igényli. A mezőgazdasági irodalom művelői évek óta köteteket írnak össze földműve­lő népünk részére, hogy az egyoldalú szem­termelés ott, ahol erre alkalmas a talaj és a körülmények, fordítsanak figyelmet a konyhakertészkedés valamint a virág kertészet művelésére is. Pedig, hogy az ország te­rületén a kertészkedés céljaira igen alkal­masok a viszonyok, mutatja azt a gyönyö­rűen kifejlődött bolgár-rendszerű kertésze­tek elszaporodása, amelyek folytatásához most, mikor a bolgár kertészek száma • balkán-háború következtében az ország te­rületén megcsappant, a földművelési kor­mánynak Jóformán kötéllel kell fogni a ma­gyar származású kertészkodöket. Ugyan ilyen siralmas a virágkertészkedés helyze­te is Magyarországon, amelyre nézve leg­jellemzőbb, hogy ha az orsság szivében úgynevezett virágkiállítást produkálnak, an­nak legszebb példányai nem is magyaror- j szági területekről valók, óriási importunk van Olaszországból a virágkertészkedés terén, amit pedig egy kis jóakarattal tel­jesen ki lehetne szorítani. Városaink ablakainak felvirdgozása, mini ahogy ez Budapesten néhány év óta divat legtöbbször külföldi viragos kertekből történik. Sok a pana3z különösen abban a tekintetben, hogy az ilyen kertészkedéshez Magyarországon a népnek nincsen érzéke. Ha valaki rászánja is magát konyhakeríé- szeti, avagy virágteiepek létesítésére, nem győzi azt a barbár kezektől megoltalmaz­ni. Persze a termeléssel vesződni senki sem szeret, hanem a kész dolgot orvul eltulaj­donítani, ehhez már többen is értenek. Milyen szép példa van erre Németor szag egyik-másik kis városában, ahol ma­ga a város igy tavasszal valóságos virág- erdőt képez és ne higyjük, hogy ott is nin­csenek barbár kezek, de ezek ellen ellen­szerről is van gondoskodva, mert csaknem minden utcának megvan a maga ellenőr­ző-bizottsága, melynek tagjai mindmegany- nyi virágrendör, a legszigorúbban teljesíti feladatát és ha valaki megpróbálná bar­bár kézzel a gyönyörű kultúrákat pusztí­tani, maga a polgárság adja az illetőt ha­tósági kézre. Nem lehet közömbös hangsúlyozni azt sem, hogy úgy a konyhakertészkedés, mint a virágkertészet is egyike a legjövedelme­zőbb foglalkozásoknak. Ezeksek felkaro­lása és a megfelelő propaganda előkészí­tése pedig azt hisszük, legszebb feladata volna gazdatársadalmi testilleteinknek. Saj­nos, ezeknek tagjait azonban legtöbbször csak politikai kérdések izgatják. De talán nem végzünk egészen felesleges munkát, Nagyon is elnézők vagyunk. Szegény szabónő Tolt, egyike ama beteges asszonyoknak, kiket négy fal közsé szorít az élet, hogy a szobai virágokhoz hasonlóan lassan, de biztosan elfonnyadjon. Az utcán jóformán sohasem látta őt senki; annyi ruhát kellett mások számá­ra varrnia, hogy nem maradt ideje a magáét mu­togatni. Reggel hat órakor kél, megfóti a kávéját, reudbehozza a lakást; hétkor munkához lát. Egy óra múlva a külvárosból egész sereg ssőrakozott fiatal leány érkezik, hozzá, azután leteszik a ka­lapjukat, megigazítják széltől borzas hajukat, még egy kicsit fecsegnek is, igy múlik az idő ás ássre sem veszik, hogy az óra már kilencre jár. Végre a tűre, cérnára kerül a sor. A sovány, kis ujjak beszúrják a tüt, kihúzzák, egyre lassabban, min­dig lassabban megy a dolog; végül elfáradnak, elkedvetlenednek. — Ma sehogysem megy a munka 1 — De kisasszony! — inti őt a szabónő. — Egészen oda vagyok 1 . . . Hol van már megint az ollóm? . . . mégis sok, hogy az em­bernek mindenét elszedik! . . . — Csing-fing .... egy szállító .... majd egy másik .... — Nem, most éppen semmire sincs szük­ségem. Nagyon kérem, mondja az asszony, hagy­ja na-k békében 1 Annyi dolgom van. És valóban jminden dolgozik rajté : dolgoz­nak a kezek, az ujjak, az ész . . . Ö, különösen az ász. Mialatt vágigsimitja a finom szövet hajtá­sát, már legalább harmadszor kezdi újra az ag­gasztó heti számlát: »Fizetnivalók: a fehérnemü- szállitó, a varróleányok, a szövetnagykerezkedő, gézssámia, fűtés, adó . . . Igen, éppen tegnap küldtek az adóhivataltól felszólítást: »A fent iin- liiett adófizeti felkéretik, hogy adóját három nap leforgása alatt fizesse meg, ellenkeső cselben gaz­tág ás törvény szerint zálogosítással és börtönnel büntettetik . . .« Fizetni, oh, már megint fizetni. Mindig uj csapások az özvegy tárcájára, mely amúgy is össsessugorodottan és üresen hever $ szekrénybe . . . Pedig mennyi pénz járna a már hónapokkal eeelótt száliitott ruhákért! Hogy fog­nak fizetni, az kétségtelen, de talán csak egy ár múlva, vagy esetleg még kéeőbb. És hány ruha van a szekrényben, melyek a próba szeszélyea, da a ficatée még szaszéljesebb óráját várják ! A szabónő most aiőveszi a hossza névsort, hogy rendelői közül kikeressen valakit, aki legke­vésbé fog haragudni, ha számlát küld hozzá. Májé leül és azon tűnődik, miként burkolja udvarias szavakba e kemény szavakat: »Fizesea meg az adósságát . . .< »Igen tieztelt méltóságot Asszonyom 1 — igy irja — ha a tavalyi számláját még ma kie­gyenlíteni f szíveskednék, e csekély összeggel egy Lapunk mai száma 6 oldal, életet menthetne meg. Szükségemben tehát Önhöz fordulok, remélvén, hogy eddigi jóságát továbbra sem vonja meg tőlem etb.* A levél kész volt, de még egy ideig ott pihent az asztalon. A szabónő még reményt táptált, hátha valamelyik vevője vá­ratlanul fiiét . . . Jönnek, mennek a megrendelők'. Ha egy ko- c«i áll meg a ház előtt, zajongva tódulnák a le­ányok as ablakhoz, hogy azután jelentsék : »Nagy­sága, ilt a bárónő a Dohány-utcából . . . Nagy­sága, most érkezett e vigszinházi színésznő . . .< Nemsokára hangzik is már az előszobából a csen­gő jól ismert hangja és a belépő hölgy elé két- három leány is siet, hogy a próbánál segítségére legyenek. A stabónő legszívesebben mosollyal aj­kán fogadja megrendelőjét. Majd csöndes magve­téssel visegálja a hölgy ruháját, majd izgatott han­gon felkiált: »Kérem, cserélje ki ezt a tzallagoí, a tsine nem illik az arcomhoz és még hozzá mi­lyen gyűrött. Fiz a ceipke nem való ide ...» Da­cára ötven évének, a szabdnő serényen sürög-b- rog és igyekszik műiden követelésnek eleget íentii. Ám a hölgy türelmetlenül szól: »Már megint neu} vagyok jól befűzve! Kérem, hisz ez az alj úgy áll rajtam, mint egy zsák ! . . .« A vevő távozik — a sztbónö pedig elküldi a Levelet a bárónőnek. Három hét repül el mire a méltóságos asz- szony a nyaralásból visszatér és- kézhez kapja a levelet. Utána küldeni nem lehetett, mert Csak a Feleli* *zeike*z<5 : Ur. TÖRÖK ÁRPÁD.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom