Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-28 / 13. szám

Mátészalka, WB. V. évf. 13. (208.) szára. március hó 28 TÁRSADALMI HETILAP. •••*► MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona­Félévre — — — — — •— — 4 korona' Negyedévre —. -— — — — — — 2 korona­Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona­-—-— Egy szám ára 20 fillér. — FelelSs szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca)* Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. SZENT HAZUGSÁGOK. A páduai torony sarkaira illesztett ! négy galamb-szoborról tartja a közhit, hogy ölnek látja az, aki az ö apjának az igazi fia. És a világot járó utasok közül mind- ezideig még egy sem akadt olyan, aki azt iperte volna bevallani, hogy csak négy ga­lambot lát, mint amennyi tényleg van, mert félt, hogy reáolvassák, mintha talán nem jenne igazi gyereke apjának. Ilyesféle ártatlan természeti önmeg­vesztegetésekkel van telítve a mi életünk is. Befolyás alatt tart valami szóval ki nem fejezhető hatás, a mely akadályoz abban, hogy a magunk esze szerint cselekedjünk. A Kant-féle tanítás egyik tétele: sapere ande: okosan élni, hányszor, de hányszor tolul elénk, mint követelmény és hány for­mában, alakban és vonatkozásban figyel­hetjük meg gyengeségünket, kicsinyes fel­fogásból eredt gyarlóságunkat, mikor ilyes szent hazugságba beleszokva, nincs bátor­ságunk a magunk felfogása ulán indulni el, hanem szajkó módjára hirdetjük azt, a mit hinni magunknak is jól esik. Hát kétségtelen, hogy kinek-kinek önmagával szemben tartózó kötelessége, hogy összes életkörülményeit, — ameny- nyiben azok tőle függnek — úgy rendez­ze, amint az egyénileg reá nézve a leg­kedvezőbb. Ez a merőben szubjectiv tö­rekvés csak akkor lesz sérelmes másokra nézve, ha azok érdekét sérti Az önmeg- tévesziésnek az ártatlanság hevében meg­jelenő valótlansága által nemcsak gyarló­ság, hanem öreg hiba ez a szent hazug­ság. Pedig politikai, társadalmi, családi és egyéni életünk is ilyen szert hazugságok­kal van tele. Mást mondunk, mint a mit látunk, mást beszélő:;'.;, mini u mit érzünk. Micsoda kiábrándulás következik be min­den téren és irányban, ha e hatás alul egykor kiszabadulva tisztán, világosan lát­nánk ; mily végzetes következménye állana elő a lelki tévelygésnek, ha a befolyás elöl emberek, társadalmak, maga a nem­zet felszabadulni nem tudna. Pedig a sze, hazugságok kora a mi korunk. Jelmonda­tok, jelszavak kergetik egymást, valóságos kínálat folyik az élet nagy fórumán. Han­gos lárma zaja egyesül szemkápráztató elrendezéssel. A minden áron való élni és élvezni akarás mohósága lepi meg az emberek nagy sokaságát, mikor oda tódul, ahol az ingerlőt, a kíváncsiság felgerjesztol és a könnyen, olcsón elérhetőt hirdetik. Haza, nemzet, vallás, felebaraíi szeretet, erkölcs, becsület kezdenek ismeretlen fogalmak len­ni: világpolgárság, gondnélküli megélhetés, könnyű élet a kínálat tárgya. És hirdetik, mert a hirdetőknek jól esik, az ő lelkűket tölti be, bár maguk sem hisznek benne és tudatos tévedésük, mint a páduai torony sarkára felrakott galambok száma. Elvégre is »mundus -volt decipi« — a világ azl akarja, hogy becsapják, miért ne tennék s reá vágják ők : ergó decipiatur t csapjuk be mi, inig hisznek nekünk, ne­hogy mások jussanak az első sorba, pró­féta sorába. A többi azután ebből a felfogásból folyik. A piacra dobott eszmék kivihetet­lensége, a tervek képtelensége s végered­ményében csabkép, fantom, délbáb. Csa- ’ódást okoz, nem sokat számit, hiszen csa- e nberi dolog, ez a bizonyosság ki­set a bölcsőtől a koporsóig. És ha már ekként van, talán nem is bűn egy kis szent hazugság. N. Z. MEGFIGYELÉSEK­i. A hangulat-ember. Sajátságos tersmtménye az Istennek. Ha valamelyik psychology tanulmány tár­gyává tenné a lelket — nagyon nehéz szerepre vállalkoznék. Hónapokig tartó tanulmányozás után kénytelen lenne negativ eredménynyel visszavonulni s ez végeredményében nem volna más, mint a la- j donuíiiyos experimentálás. csődje. A hangulat-ember állandóan a kellemes, vagy , kellemetlen benyomások hatása alatt áll. De vaj- ' jón nem igy van-e ezzel mindenki ?! Kétségtelen, hogy igy van, de a hangulat- smber lelke egészen különleges alkotás és mint ilyen a sensibilitása is eltérő a normálistól. Normális ember a különböző fizikai és psy- chikai ingerekre normálisan reagál. Sem a nagy feröm, sem a nagy bánat nem okoz. nála tartós reacliőt. Egészen másképen áll a dolog « hangulat- embernél. ó a pillanatnyi ingerek hatása alatt áll. Az érzékszervek által felfogott külső ingerek ele­mentáris erővel hatnak reá. Néha elég egy félre­magyarázott tekintet, egy kétértelműen hangzó szó, egy futólagos és másnak szánt megjegyzés, hogy félrebilleujen lelki egyensúlya, hogy azonnal ha­ragtól piruljon ki az arca és gyűlöletet, vagy leg­enyhébb esetben neheztelést váltson ki. A hangttlát-emoér érzékel állandóan ideges mozgásban vannak, ami nem is lehet másként oly érzékeny idegek birtokában. Nemcsak a külső, ha­nem a belső ingerek is rendkívüli módon hatnak reá, de ezek leggyakrabban külső ingerek benső ülése által keletkeznek. így keletkeznek a folytonosan egy dologra való gondolások pl. hogy őt mellőzik, semmibe sem veszik, hogy ő beteg és neki. nem érdemes élni, A folytonosai: egy dologrí való gondolás lassart- kint rögeszmévé, fixa ideává válik és a szerencsét­len, beteg lelkű ember Don Qujote módjára kép­zeletbeli rémek ellen hadakozik. A külső inger csak egy pillanatig tart, de annak bensöülése néha napokig terjedő hatással bir, így lesz aztán komor gondolatok székhelye az agy, igy használódik fel, illetve pazarolódik el a jóravaió munkaenergia, ami kétségtelenül káros az emberiségre, mert ugyanaz a munkaenergia mértani sor arányában való hasznot hajtana — jó irányban használva. A komor gondolatok a teremtés koronájához méltatlan gyümölcsöket teremnek. A hangulat-em­ber előtt elsötétül minden, »amerre ő jár — kép­zeli — még a fák is sírnak», »nincs a teremtés­ben vesztes, csak ő» — és igen gyakran örökre elsötétül az elméje, mindenkitől fél, azt hiszi, hogy az egész világ csak ő vele foglalkozik (üldözési mánia). Ilyenformán nem találván meg az önmaga által — rögeszmék által — létrehozott lelki zűr­zavar után a lelki egyensúlyt, önkezével vet vé­get életének. Mintha azzal a legszűkebb körre, az egyénre vonatkozó erkölcsi világrend helyreállana. Lapunk ma! száma 6 okiak Ez az érem egyik oldala, lássuk, milyen a másik ? A hangulat ember néha egészen indokolat­lanul vidám, jókedvű. Szereli az egész világot keb­lére ölelni. Jótékonysági mániában szenved. Ter­vez mindent össsze-vissza, légvárakat épit és szén* tül meg van győződve, hogy minden Úgy történik, amint ő azt képzeletben kiszínezi. Az idegfeszült­ség kövelkeztében elmés, képes egymaga szóra­koztatni egy egész társaságot. Csodálatosan bizarr ötletei vannak. Olyankor mindenkinek megbocsát Hiint hogy voltaképen nincs is alapos oka ar­ra, hogy bárkire is haragudjék, — általában azt a benyomást teszi a figyelmes szemlélőre, mintha valami csodaszer injekciójának hatása alatt volna. De amilyen tüneményszerüen Jön a jókedv, épenoly hirtelen el is tűnhetik az, mint a délibáb, melynek légvárait pillanat alatt elsepri a pusztai szél. Volt-nincs. Ez a volt nincs az. ami a hangulat-embert teljesen hatalmában tartja, lenyűgözi, meggyötri és kínos bizonytalanság bélyegét nyomja a szá­nandó arcára. Mert, hogy szánandó ez az ember, azt bi­zonyítani felesleges. Ilyen természetű ember — ha szabad misti- kusan természetnek nevezni az egész lelkifolyama­tot — igen sok van főleg a müveit emberek kö­zött, akiknek betegesen finom idegeik vannak, akik­nek érző központjuk eltérő alkotásu a normálistól. Mi az oka ennek?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom