Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-10 / 2. szám

Ü. oldal Mátészalka. 1812. V ÁTÉSZALKA jc'is ma végé el undorra {távozik onnan. Még azok is, kiknek egy egy kalabrias kontra játék többe kerül, mint egy évi tagdíj, fi- zetetleniil küldik vissza köteles, csekély összegű tagsági nyugtáikat. A kaszinó helyiségei hetek számra zárva vannak, a kutya se néz feléjük. A könyvtára iránt, melyet Péchy Jenő e kerület szabadelvű képviselője a 70 es évek elején nemes 200 kötetes adományával megteremtett, senki se érdeklődik, a porlepte foliánsokbau tétlenül vesztegel az eszme A hosszas betegség betetőzéséül jött egy kis szerény sommás kereset és ez megadja a haldoklónak a deftert. A közéleti porondon küzd két gladi­átor. Az egyik valamikor erős, virágzó, most vérszegény és enerváit s a másik szívós és kitartó, — résztvétlenség a neve. És a Kereskedelmi és Iparbank, mint a római császárság korában a circus max musban a bírói páholyban ül és mint cézár a küzdelem végén öklét magasba emelve hüvelyk úját lefelé fordítva megadja a jelt a szívós és kitartóan küzdőnek — a ke­gyelemdöfésre. Az intézeti ügyész pedig lá­zasan készül a végrehajtásra. Pedig Reóck Gyulától a kaszinó első elnökétől — Tarnay Gyuláig fényes neve­ket mondhatott a kaszinó magáénak 1 Ala­pítóját; a hajdani közszeretetben álló járás- bírót, nem éli túl a gyermek, kinek böl­csőjénél nemes hevülettel tettre kész fér­fiak álltak és hosszú életet jósoltak az egész­séges tij szülöttnek. Züllik itt minden: barátság, egyetér­tés, társas éleh Rákmódjára haladunk hátra­felé, a mit megalkottak a szent idealismus- sal eltelt emberek, mi kis epigonok nem tudjuk fentartani. Újat alkotni nem tudunk, a meglevőt is leromboljuk. Hiszen talán ez is lehet politika, hogy valaki fekete ká­véval kezdje az ebédet, holott normális ember levessel kezdi, hogy valaki a plafont szeretné elérni és tóttágast áll, hogy valaki egy czél felé törekezik s ugyanakkor azzal a félével fordul a czéinak, melylyel más józan eszü ember a czéltól távozni szokott s igy óhajtja elérni a czélt. Hiszen ez is- politika; a legteljesebb rákpolitika. A helyzet sivárságát csak fokozza- hogy nincs egy ember, ki elmesélje fiai­nak az egyszeri mesét a vesszőről, mely egymagában törik s a csomag vesszőről; mely minden törési kísérletnek ellenáll nincs egy Mózes ki irányt mutason a pusz­tában czéitalanul bolyongó, züllésnek in­dult népének. És most mikor ássák a sirt a legne­mesebb czélu jobb sorsra érdemes egyetlen közintézményünknek, Írjuk a fejfára a szi- vettépö nekrológot; Egyszerű körülmények között született, fényes életet élt, saját há­zában lakott, majd pártáj lett később kegye­lem kenyéren éldegélt s meghalt, megölte a részvétlenség. Olcsvaapáíhi és Túr szabályozás. Nagyarányú, hatásában és jelentőségében mesz- sze kiható és járásunk egyik elhanyagolt községét kö­zelről érintő mozgalomról ad liirt fehérgyarmati tudősitőiik. Nem kevesebbről van szó, mint Szat- mármegye egyik legtermékenyebb vidéke a Tisza- Szamos köze a Uül ós belvíz “klót ármentesitessék 8 e végből egy társulat alakilassék. Közelről érinti ez járásunkat is, de különösen ennek egyik leg­mostohább gyermekét, a járás legfelső szélén fekvő Olcsvaapáthi községet, mely évek óta rengeteg ká­rokat szenvedett a határában elfolyó Tisza, Szamos és Túr folyók rakoncátlankodásai miatt. Az el­múlt évben is háromszor tátogatta meg az árviz, utjai járhatlanok, a lakosság egész évre való beta­karított terményét hordta el a mezőről az elemek egyik legveszedelmesebbje: az árviz. Évek őta tartó vágyakozások nyernének ez által egy csapásra megvalósulást. Olcsvaapáthi* megmentetnék a kultúrának. A vármegye alispánja Szatinárra értekezletet hivott össze e hó 9-ére, hogy a védekezésre szolgáló ármentcsitő társulat megalakulását megbeszéljék. E járás érdekelt kö­zönsége, olcsvaapáthi lakossága nevében örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a vármegye alis­pánja által összehívott értekezleten az ármentes'- tés kérdéséhez csatlakozzunk s minden erőnkből a társulat megalakulását elősegítsük. Olcsvaapáthi érezte a vármegye községei kö­zül talán a legjobban a pusztító etem rettenetes — Da miért kall szomorúnak lenned? — N«m tudom. — Nem vagyunk hozzád jók, nem szeretsz bennünket? — Jók vagytok éa rtagyon szeretem önöket, de a szülőföldemet még annál is jobban szeretem. — Missest nem is tudod, hol van a szülő­földed. Magad mondtad, nem emlékszel rá, csak a csúf nagy házakba. — Mégis szeretőik oda vissza menni. És azért vagyok szomorú és azért sírok mindig, Másnap hozzám jött megfogta kezem s igy szólt: — Ma éjjel szülőföldemről álmodtam. Ra­gyogó szép ország az, nagyon magasan van a fénylő csillagok között, oda szeretnék menni. — Hová? — Napkelté irányba megyek, ameddig oda nem éltem. Ahol a ragyogó nap van, az az én szülőhazám. Iparkodtam szórakoztatni; hogy gondolatait másra irányítsam. Ajándékokat vettem neki, szí­nes szalagot, selymet. Hófehér, selyemszórü ezüst- kecskét, de semmi sem szerzett neki örömet. A selymekhez nem nyúlt, a kecskét pedig elvesztette az erdőben. Szegényke egészen megváltozott. Fáradt volt, szelíd szeme lázban égett, ttste izzóit; beteg telt, agyba kellett fekteini. Szivem összcszorult. Kétségbeestem. Mivel menthetném meg a kis gyermeket. Egyik éjszaka, mikor ágya mellett virasztoftam, megra­gadta a kezemet s alig hallhatöan igy szólt — Ön nagyon jó, hogy megengedte. — Mit kicsikém? — kérdeztem részvéttel. — Azt, hogy eimehessek ismét. Látja, mégis odaérek. Két hónapja vándorolok már, de most erősen közeledem szülőföldem fele. Nagyon jó ön. Köszönöm, Úgy látszott, mintha ettől kezdve gyógyulna. Tagjai ismét vissza nyerték régi bájukat, kecses­ségüket. Ám az én szemem mégis meglátta az ifjú életnek kialvó lángját. Megsimogaltam homlokát, átrendeztem taka­róját, kezembe vettem gyenge, virágsziromhoz ha­sonló kezét és csititani kezdtem : Hallgass ide üyürka, nem szabad beszélned. Aludjál, hogy megerősödjél. De ő !ov..bb beszélt. Halkan, stiltogdn, mint nyáréji szellő a Színes virágok között. — Nagyon szeretem önt; amiért megengedte. Úgy féltem, hogy nem bocsát el magától. Aztán két hónap óta folyton vándorolok, elfáradtam már s azt hittem nem jutok oda. De tegnap éjjel már láttam szülőföldemet. Édes szép sztilŐfö’demet. Tegnap messziről láttam, ma . . . egy-két perc még és . . . vagyok, Jaj ds gyönyörű 1 — Gyurka — kiáltottam — térj magadhoz édes gyermekem ! — Milyen gyönyörű ország. CsUpa fény. Milyfen jól lesz nekem ott. Csak egy perc még és . . . végre olt vagyok. Feje visszabahyatlott párnájára. Kis keze egy végsőt rándult kezembe, áztán megszűnt élni a föld egyik legbccsesebb virága, az árva kis Gyurka súlyát. Csapás, csapást követett, egyik árviz el sem múlt, jött a másik; a learatott kalászosok keresztekben rodbatak el, a takarmányt pedig «I vitte a viz. A termés jónak mutatkozott, de jött a viz, az emberek kezéből kivette az élelemnek ve­iét az irigy végzet, az emberek eddigi bűnös mu­lasztása s a védekezés lehetetlensége. *;Qa*dasá- gilag megfojtva, pénzügyileg megnyomorítva, ta­nácstalanul áll e község vizokozta romlások köze­pette. Az árviz okait ha keressük, azt látjuk liogtf csak a Tisza megférne a medrében, de a Szamos felső folyása nincs kellőleg medrébe s/oritva s a kis Túr akkor hagyja el ágyát, mikor neki jól esik. Mintha ezer ördög szabadult volna ki, a legkis- sebb záporesőre ront, zúz, emészti a föld termő erejét, soványitja talaját. Néha nem lehet észre­venni, hogy egyáltalán fely-é, máskor az avasi hegyvidék zugó patakjai víztömegétől megduzadva, mikor az emberek nem is gondolnak rá, kitör s megmutatja, hogy ő is létezik. Szinte megfoghatatlan, hogy eddig is nem gondoltak e vidék megszabadítására és társulattá szervezkedve a pusztító elem megzabolására. fi járás érdekelt községeinek meg kell ragadniok a kedvező alkalmat s vármegyei alispán által össze­hívott értekezleten kiküldöttjük utján a társulat mag­alakulását saját jól felfogott érdekünkben elő mozdítani. A fÖUlmivsIési miniszternek a szabályozás kérdésében a vármegyei aüspáshoz intézett nagy horderejű leiratát, a benne rejlő, nagy közérdek­nél fogva egész terjedelmében ide iktatjuk : A szatmári folyammérnöki hivatal tervei sze­rint végrehajtandó munkálatok két csoportba tar­toznak, Az egyik csoportba pedig a belvízrendezést feiölelők. fi két irányú feladat megoldása a tervek- szerint az alább ismertetett módozatok szerint volna eszközölhető. A Armentesités. A szatmári folyam- mérnöki hivatal tervében azon elv nyer alkalma­zást, bogy a kiilvizeket (Batár, Hódos, Turcz és Túr) csatornákon a lehető legrövidebb nyomon el kell vezetni a befogadásukra alkalmas folyóba A további ármentesités a Tisza és Szamos men­tén végleges méretekkel és rendszeres vonaloz zásai létesítendő árvédelmi töltések védenék meg, a belvizeket pedig megfelelő főcsatornák vezetnék el. A külvizek elvezetésére a hivatal két megoldásra vonatkozó tervet dolgozott ki. Egyik szerint a Ba­tár vizét Tivadar ugocsamegyei községgel szem-- ben nyíltan vezetné a Tiszába, a Turvizét pedig a sárközi erdőn a Túr jelenlegi medréből kiágazd >Szamosi Túr-csatorna«, Kiskolcs községgel szem­ben nyíltan vezetné a Szamosba vezetné. E csatorna felső végéhez a Hódos és a Turczpaíak vizét a a hegység lába s ártér széle közepében tervezek kisebb csatorna vezetné, jobbparlján, töltései. A külráekn-ek eme megosztott elvezetésére előirány­zott költség 3,32 millió korona. A másik módozat szerint a Túr, Tűre, Hódos, és Batár vizét egyet­len felfogó csatorna : a »Tiszai Tur-csatorna« bal- partján töltés védelme alatt, vezetné nyiltan a Tiszába., fi II-ik módozatra előirányzott költség 3. 41 millió korona. A külvlzeknek a megosztott, vagyis az első sorban említett módon való elve­zetése esetében a Tisza mentén a Batár-csatorna torkolatától a Tisza—Szamoszugban szükséges zsi-. üpig, a Szamosmentén & Szamosi-—Tür-csatonm jobbparti doponiájátől ugyancsak a jelzett zsilipig,; az együttes elvezetés esetében pedig a Tisza—Sza ■ incsszegi zsiilipig végleges méretű töltések lélcsitet-. nének, a folyókkal lehetőleg párhuzamos nyomon. Előirányzott költség a tiszai töltésre 1 '70 millió korona, a szamosi töltésre 1'21 millió korona 2-9l millió korona, A vízrajzi osztály számítása, szerint abban a legrosszabb esetben, s síikor a kiilvizeket vezető csatornák legnagyobb tömeg», árvíznek tetőző hulláma a befogadó folyőnak ugyan­ilyen tetőző hullámával találkoznék* a megosztott elvezetés esetén a Szamos árvíz Szintjében Szat­márnémetinél min'egy 25 cm. az együtte« elvezer tés esetén pedig a Tisza árviz szintjében Tiszaúj'» lak felet mintegy 15 — 30 árt. emelkedése volna várható. Az árviz szintjének e várható emelkedé­sei azonban nem aggályosak' A szamosi töltések koronája úgyis Szatmáriul! 109 cm-rél Nabrádiuü és Oicsvaapátin U 130 cm-rei magasabb, mint a? eddig legmagasabbnak Ismert 188&. évi jégtorló- dásos árviz szintje; B) Belvízrendezés. A belvizeket a szükséges mellékcsatornákkal együtt 3 főcsatorna gyüjtené

Next

/
Oldalképek
Tartalom