Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-19 / 42. szám
Sláíészaíka 1913 október hó 19. V. évi. 42. (237.) szára. TÁRSÁBA IJI HETILAP. "t r -d?i MEGJELENIK MINDEN EÉNTEKEN ^ előfizetési' ÁRAK : Egész évre — —, — — — — — 8 korona- Félévre — — — — — —- — 4 korona- Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----Érv szám ára 20 fillér. ■—** Fe lelés szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG. ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Reformáljuk a középiskolákat. Csak a minap olvastuk, hogy Janko- vich Béla közoktatásügyi miniszter a magyar stilus oktatásról egy fölötte megszívlelendő átiratot intézett a hazai középiskolák vezetőihez. Ami fölött stilisztáink, Íróink és nyelv-izléssel megáldott szónokaink évtizedek óta jajgattak, hogy tudnillik az iskola nem eléggé törődik a magyar stilus kiképzésén; hogy tanáraink könyveiket egy lehetetlen magyarsággal írják, hogy hivatalos aktáink érthetetlenül, nyelvficamodá- sokkal és kacskaringós stilusbotlásokkal vannak spékelve, ezt végre megszívlelték odafönt is és a miniszter nyomatékosan kifejezést ad abbeli reményének, hogy a jövőben a magyar fiukat és a leányokat mégis csak magyarul és nem holmi zagyva nyelven fogják a tudományokba irtani. Nagy örömünkre szolgált ez az első lépés a magyarosítás felé. Az iskola ezt a nyelvrontást a németeknél akkor kezdte, amikor a tudósok röstelték a nép nyelvet használni, amikor a legfőbb nyelvi szépségeket a latin nyelv szerkezetében találták és saját nyelvüket is ennek a nyelvnek formája szerint alakították át a műveltebb németek. így volt ez minálunk is a magunk szép, tagozódott, lendületes és szabatos nyelvünket beleszoritottuk a latin nyelv formái közé és föltettük nyelvünkbe többekközöít a fél- mult időt, amely egyáltalában nem felel meg a magyar nyelv szellemének, amely éppen emiatt hova-iovább már az irodalomból is ki fog pusztulni. A németek is küzdelmet folytatnak eme idegen befolyás ellen, az idegen kifejezések kiküszöbölésére egyesületek aláírtak és a rossz németség elleni áramlatnak már könyvtárakra menő irodalma volt. Jankovich Béla vallás- és közoktatás- ügyi miniszter nem állt meg ennél a kérdésnél, a miniszter elébb a tervét közölte a középiskolákkal, hogy magyarul oktassanak, másrészt azonban, az a nagy gondolat lebeget előtte, ^hogy érthető és köriy- nyü magyarsággal tanítsák a középiskolákban mind azokat a tantárgyakat, amelyeket ezideig nem tanítottak olyan értelemben, hogy abból a középiskolából kikerülő ifjúnak haszna lett volna. Ő maga egy újabb leiratban arra figyelmezteti az országos közoktatási tanácsot, hogy hazai középiskolai oktatásunk mögötte marad a haladó kor követeléseinek. Amikor a miniszter csak arra utal, hogy Európában a tudományos megismerésnek újabb és újabb területei nyílnak és a technikai vívmányok az emberi kultúrát napról-napra fokozza, akkor a magyar középiskola ezekről az uj jelenségekről alig vesz tudomást és igy a magyar ifjúság teljese-n mögötte marad a külföldi ifjúság képzettségének. De meg ennél is elszomorítóbb jelenség a miniszter szerint az a tény, hogy a hazai középiskolai oktatás még a számára kijelölt hagyományos kereteken belül sem végzi kielégítő módon föladatát. Nagy hibának tartja a miniszter azt, hogy az elemi iskolákból a gymnáziumba kerülő gyerekek nyomban a latin nyelv tanítására fogják, egy nyelvre amely szellemében és szerkezetében el üt az anya- nyelvtől. Hibának tartja a miniszter azt is, hogy egyes ismert ágakról fogalmuk sincsen a deákoknak, hogy a középiskolából kikerülő ifjú. a társadalmi és gazdasági jelenségekről semmit nem tud és hogy a természet tudományi tárgyak nagyon fogyatékosán taníttatnak. A gyerekeket, akik alig érettek arra, hogy egy gondolatot kellő képen kifejezzenek’, azokat már magasabb tudományos módszerekkel tanítanak, holott megfelelően az elmebeli fejlettségüknek ezek a Feljegyzések egy asszonyhoz. (i) A levél, mint irodalmi műfaj már rég idejét múlta. És annak idején is inkább a sohajtozó diák- romántikának volt kedvenc megnyilatkozási formája, a melyből én már rég kinőttem. De egyébként sem Írnék önnek levelet. A levél ugyanis mindig valami célt szolgál. Vagy kellemes kritikát mondunk benne a címzettről s akkor nyilván akarunk valamit tőle, vagy kedvezőtlen gáncsolás a célunk a akkor a bosszuérzat vezet. — Én pedig öntől nem akarok semmit, bosszuérzetre pedig épenséggel nincs okom. Idevetem e feljegyzéseket minden kifejezhető cél nélkül, pusztán azért, mert kedvem van hozzá. A logikai következtetés fonalán haladó okoskodás ugyan meg fog akadni azon, hogy az Írás okozata valahogy nem találja meg a maga okát. De hát mért keressünk logikát épen ott, hol asszonyról van szó. A mit mondok teliát önről, ne vegye kritikának. Csak elmondott tényeknek, úgy a .hogyan ezek előttem látszanak. Akár az égről azt mondanám, hogy csillagos, mert előttem ilyennek Iái-, szik. Ez pedig még nem kritika. Ds igy is vigyáznom kell, nehogy meggyűljön a bajom a nyárs- polgári illemkodex-xel. E kódex szerint tán hallgatni illenék, midőn nem mondhatunk csupa megvesztegető bókot egy nőnek. És e kódex szabályainak alá kell, hogy vesse magát minden emberfia, ki súlyt helyez arra, hogy e földön a nők kegyében hosszú életű legyen. Ezek szerint hol a homokba kell dugni a fejünket jdlnevelt strucc módjára, hol pedig már három lépésnyire illik egy-egy »szellemes* bók erejéig szellemi vénánkat megerőltetni. (Minden bók hivatalból »szellemes«, akár a menyasszony, ki hivatalból szép.) Én azonban a szabályok egyenletesre taposott ösvényéről le szoktam térni és kedvem szerint áttaposok az őszinte szókimondás tüskés és kevésbé hálás vadonjába. De a tapintatosságot és a mások érzékenységének a kímélését elengedhetetlenül szem előtt tartom. Sőt, hogy önről van szó, ezt fokozott mértékben fogom tenni, Nemcsak puszta udvariasságból, de annál mélyebb okból .'. . És ez is valami. Sőt azt hiszem, hogy épen elég. Gondolatban búcsúzom öntől e néhány sorral, alig mintegy húsz nappal azután, hogy Önnek közelebbi ösmeretségi körébe jutottam. Az emberek kilenctized része oktalanságnak tartaná ez eljárásomat, de megnyugtat abban az a tudat, hogy az emberek kilenclizedrésze nem teszi az emberiség okosabbik részét. De igy is kissé nyugtalanít az a kétség, hátha most tényleg oktalanul járok el. Elvégre önről egyebet nem mondhatnék, minthogy nagyon szeretelremeltd és kedves. A mit bizonyára én előttem is mondottak már önnek. Ez a legkevesebb a mit mondhatok és egyben a legtöbb is. Ez önnek első, mintegy öntudatlan természete, mely mindenkivel szemben egyformán SZŐNYEG és BUT OR SZÖVET GYÁROSOK HAAS FÜLÖP és FIAI Debrecen, Piac-utca 59, (Kaszanyitzky mellett). Mindenféle kivitelű bútorszövet, finomabb és olcsóbb minőségű szoba szőnyeg, futó szőnyeg és 140 centi széless halina, ágy és asztalterítő, hencser átvető, szövet és csipkefüggöny, aplikált tülie függöny és ugyanolyan sioor és ágyteritő, paplan, gyapjutakaró, lópokróc, úti takaró, kecske és angora bőrök, bel- és külföldi tapéta, valódi perzsa és smyrna szőnyeg, nemkülönbeu soproni gyárunk kézzel csomózott szőnyegeiből rendkívüli választék. . KÉRJEN BÚTORSZÖVET MINTÁKAT ÉS KÉPES ÁRJEGYZÉKEKET! Cégünket kérjük más helybeli hasonnemü céggel össze nem téveszteni Lapunk mai száma 6 oldal.
