Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-31 / 5. szám

Mátészalka, 1213

f Öläai;

11

kodás váltja ki a nép leikéből, amely jótékony és emberbaráti tevékenység kifejtésére pedig a legjobb alkalmai a netán bekövetkezhető tömegsztrájk rombolásainak helyrepólolása is nyújtja, mely irányban fokozott működésre kell a jótékony intéz- ! ményeink élén áüó vezető egyéniségeinket serkentenünk.

Népegészségügy és u orvosok.

Mindinkább erősödik na a felfogás, hogy a nép érdekében kifejteti szociális tevékenykedésnuk uj ösvényeknek' is kelt nyílni s nem szabad megelégedni azoknak a ieiadaioknak a megoldásává!, amelyekéi szociológusaink a nép gazdasági szervezése érdekében maguk elé tűznek,

A népegészségügy ápolása egyike a legjtU rattanabb ösvénynek e téren s most, amidőn köz- tudatban és a közfelfogásban ennek a feladatnak heh«« megoldása lóiul mindinkább előtérbe, mely feladatot immár nemcsak az ipari munkásság ér- j uekcinek istápolói, de a mezőgazdaság művelőinek társadalmi szervezetei is méltányolnak,, szükséges, hogy a népegészségügy leghivaloüab művelői, az orvosok is sorompóba hivassanak.

Tisztelet a kivételnek, de amíg Magyarország orvosainak, legtöbbje a leghívebben teljesítik nehéz feladatát, akkor, amidőn betegéhez hívják, addig azonban, különösen a vidéken kevés teljesiti köz ülök azt a hivatást, melyre a népegészségügy érdekében társadalmi akciók kezdeményezése körül volna legszebb feladatuk.

Röviden meg is világítjuk ezt az állításunkat.

A hivatalos-, kör- és járásorvosok, valamint magán orvosaink is általában úgy el vannak foglalva, hogy a legritkábbia áll mint tényleges vezetőe'ö valamely magánegyesületi, vagy km házegyesületi akció élén, Megelégszenek azzal, hogy elfoglaltságuk közepette, legíeljebh ilyen intézmények fizetett közegei legyenek, a legritkább1 esetben indul' ki azonban ilyen intézmények létesítése magúktól az orvosoktól. Városi, vagy vármegyei, vagy magánkórház élére állott orvosaink is megelégszenek j azzal, hogy magát a kórházai iparkodnak közegészségügyileg kifogástalanná tenni, a legritkább esetben állanak azonban olyan társadalom mozgalom élére, amely, hivatva volna az általuk kezelt kórház tneílé tekintélyes számból álló, úgynevezett kórházegyesüietet szervezni, amilyenekkel azután egyszerre kétféle célt is érnének el. Az egyik az volna, hogy magának a kórháznak szerveznének a ,társadalom filléreiből támogatást annak fejiesztlietéséhez és nem szorulnának rá & megye, község; az állam, avagy egyesek nehezén j

— gondolta, hogy dacára szegénységének pontos fizető.

Bendő István mindazonáltal a hetedik meny- országba érezte magát. Jói áll a szénád, fiam

— dörmögte.

Az esti, ábrándozási órákat msghösszabbi- totta. És micsoda álmai voltaic. Az egész, éjszakán, át evett és miket.’. Azután változott a kép. Lenge öltöiiyíi hölg-yeb incselkedtek vele s mikor félénken rájuk nézett,- akkor látta, hogy mind olyan, miiit a Tiniké. Olyik hozzá simult szerelmesén, mire B-éudő szive úgy kalimpált, mint egy megbolondult óra. Majd úgy érezte, hogy valami nagy magasságból zuhan alá a mélységbe, melynek fenekén hatalmas, fekete tiníateiiger zugolt. Megrázkodött, Micsoda halál. Az utálatos, gyűlölt tintától vesénk ei, a melybe belefult minden gondolata a mely befecskendezte a lelkét s n melynek a foltjai úgy égetik ... És egyre zuhant alá, már érezte a tinta fanytr szsgát. Élvesztette az eszméletét ... Egyszerre gyöngyöző kacagás apró kalapács ütései érték a szivét, ó, ez a nevetés, mintha a Tiniké, hangja volna. Pélt kinyitni a szemét, rié* hogy abba is bele menjen az az Utálatos, fekete lé. De óvatosan még is megpróbálta. Egy pajkos, világöt fufifigáló, pisze orocska volt az- első, a mit megpíliarífölt. Majd kél bársonyos, gömbölyű kar melege érié a nyakát.

— Istenem, Istenem, — dadogta mint egy ízélütött — maga az Tiniké?'

— Persze, hogy én vágyók!- Hát a tinta?

fWWi:SMrt»Urf»^-í*~s"a** *« m*- <-»*-*■■ see *"+• »^U*V- r-u ftr-tMV’ *rr.~rwv -v.

kieszközölhető kegyadomdnyaikra, másrészt /zá/>- szerUsitenék a kórházi ápolás hasznosságát és előnyeit, melyre, — vájjuk csak be -- különösen a vidéken ugyancsak nagy szükség van. Ezt tudja mindenki, mert hiszen a nép körében valami megfoghatatlan általános ellenszenv uralkodik [Mindenféle kórház irányában s azok mögött önkéntelenül is a temető sírkeresztjeit keresik-.

M. .-ár. gyesüieti betegsegélyző és temetkezési egyesületek sei be keil népesíteni még a falvakat is és ennek- a jelszónak megvalósítása érdekében szükséges, hogy maguk az orvosok is élere álljanak a felbukkanó mozgalmaknak. A nép i körében megvan az-» ilyen egyesületek iránt a fo- j gékonyság, csak fejleszteni kell azt és éppen a magyar orvosoknak jutna feladatúi az ily irányú mozgalmakat helyes mederbe terelni. Uíon-utfélea működnek az úgynevezett temetkezési egyletek, ezeknek exiszitenriája legtöbb helyen igazan nagyon labilis — isinél tisztelet a kivételnek — azonban úgy vagyunk értesülve, hogy éppen ezeket a temetkezési egyleteket legközelebb már erőteljes megrendszabályozás alá veszik, itt van tehát a kellő pillanat, hogy minden ilyen intézmény kebelében kellő kezdeményezés vczcilessék keresztül abban az irányban, hogy azok a bűnös spekulációra is oly nagy mértékben alkalmat adó te- métésise-gélyezésck helyett, vagy azok mellett ti be- tégsegéiyzés áldásainak terjesztésére átszetvez- tessenek.

Az ország- területén ma alig van falu, melyben ilyen úgynevezett temetkezési segélyző egylet ; nem működnék, ven az országnak községe, ahol j kettő három is dolgozik csendben, sokszor 500 tói I 1900 taglétszámig. Ezek körében keli megindítani a propagandát, hogy ők ne csak az embertársa halálesetére a hátramaradottaknak, de a tagtárs életében is, annak netán bekövetkező betegsége \ esetében nyújtsanak segélyt, nyújtsanak gyógyszert | s nyújtsanak megfelelő ápolást, melylyeí munkáké- i pcsségát a legtöbb esetben visszaállíthatják.

Végre is az ilyen heiígsegélyzó intézmények nem fogják ingyen kívánni a kórházak és az or- | vonok segítségei, mert hiszen a társadalmi tömörülés utján létre hozott anyagi erő első sorban az orvosi kezelés éá»a gyógyszer köiíség fedezésére j kell, hogy forditassék. Beláthatják tehát a magyar \ orvosok azt, hogy az ilyen szervezkedés — meg i saját anyagi érdekükben is — kívánatos és akkor, amidőn ilyennek létesülését magasabb szempontból a nép szociális segítségének érdesében munkájának egyúttal saját jövedelmi forrásaik gyarapítása érdekében is cselekszenek.

Nemcsak a magyar orvosoknak, de- magának az orvosszövetségeknek is figyelmébe ajánljuk cikkünk tendenciáját, mert minden tekintetben antiszociális megnyilatkozás volna az ovostesiüle— Mnga csacsi, micsoda tinta, —- hacsak a szemem feketéjét nem nézte annak.

Éten aztán mind a ketten nevettek; Tinike nyakába fonta karjait s minden lépésük ittán egy csők következett. Valósággal ittasok léitek a csókok alkoholjától.

Ki hídja, mi lettjvolna a vége eniinek az áloin- dórlsézolásnak, lia föl nem riad a vekkere zakatolására, melynek mintha mindén hangja azt zúgta volna a fülébe: a kötelesség, a hivatal, Bendő István siess.

Alig kezdet az álomtól mámorosán öltözni, mikor kopogtak ar ajlaján.

A »szabadra« egy szuróá nézésű férfi nyitott be.

— Barna János vagyok — szólt. Nem veszem túlságosan igénybe. Röviden végzünk, — telte hozzá.

Bendő Istvánnak valami fojtogató érxésn támadt. Megérezte, hogy ez az ember meg fogja zavarni azt a fcwllsmes, málconyos bóduitságot, mely tegnap óta-az idegeire szállt.

Valami' régi tartozásról volt szó, a mit az anyja csinált. Barna itt lakik a házban, hallotta, hogy pénzhez jutott, hát elvárja, hogy az anyja emlékére való- tekintettel kifizeti.

— Mennyivel tartozott szegény anyám — kérdé Bendő eiérzékenyühen;

— 99 koronával.

Bendő táníorodolt, mint a kit fejbeütnek. Vége minden szép álomnak. A tegnapi r.ap ese- 1 ménvei, a Tinike . . . minden, minden egy zűriek részéről az, ha a népegészségügyet a tÖmÖ-' rülés és szövetkezés elve alapján szolgáló ilyen-»» társadalmi és magánvállalati intézmények alakulása eben foglalnának áliást.

Magunk részéről az itt felvetett eszmének nem akarjuk levonni az orvosok szempontjából még megvitatható előnyös következményeit, mert » kérdés felvetése körül vezérelvül nem annyira a- magánérdekek megvitatása és megvilágítása szolgált, mint inkább az a gondolat, hogy rámutassunk a népegészségügy szempontjából azokra a? mérhetetlen előnyökre, melyeket a társadalmi rétegeknek e cél érdekében való szervezése és tömörítése utján a nemzet javára elérni lebet. Csak ama hitünknek kívántunk kifejezést adni, hogy ezen eszmének megvalósítására tényleg és legelső sorban a magyar orvosok volnának hivatottak, akik hisszük, hogy a fentiekkel vázolt társadalmi munkájuk révén rá is fognak szolgálni az ország jövő' nemzedéke hálájára és elismerésére.

Polgáriskolai tanulók olvasóköre.

Mindjobban és erősebben hangoztatják a mai * pedagógusok a tanulók önmunkásságra való ne-' velésé't és a társadalmi életre való előkészítését. A növendékek öntevékenységének tág teret kell adni, a gyermekeknek iskolán kiviil való vselke- dést, időtöltését is figyelemmel kell kisérni.

Úgy szintén lehetőleg minden iskolában meg kell teremteni azon előfeltételeket, melyek alkalmasak arra, bogy a növendékek az életbe kikerülve mennél kevesebb rázkódtatást legyenek kénytelenek elszenvedni és minél könnyebben illeszkedhessenek be a társadalmi keretekbe. Mert bizony- az olyan elavult iskolák, melyekben a tanító vagy tanár erővei és kényszerítéssel akarja rásütni a- gyermekre saját egyéniségének bélyegét, ahol tisztán az indokolatlan »akarom!« parancsszó minden elevenséget, mozgást, azaz életet kiöl, ahoU a gyermek ösztönszerüen, öntudatlanul járószaia- gon vezettetnek — mondom, az ilyen ósdi iskolákból kikerülő, a deszpotizmustói lenyűgözőit gyermekek a szabad éleinek nem fognak örülhetni igazán és tisztán, mert emberek lesznek, kik szolgamódra engedelmeskednek é3 ha hatalmukba áll, zsarnokiasan parancsolnak.

Annál nagyobb örömünkre szolgál azon közismert tenyre való utalás, hogy városunk polgári- fiuiskolájában’éppen ellenkezőleg, a növendék a gyakorlati éleire neveltetik, mert gondolkodó, Ítélőképességeinek, cselekvési akaratának fejlesztése, belső' énjének kibontakozása, az egyének és társadalom érdekeinek összhangba hozatala a legfontosabb célok egyike. Az iskola kis társadalmában a nyilvánoszavaros chacsszá keveredett a fejében. Elveszik a pénzét. Hogy még gyalázzák azt a szegény mártír asszonyt — és előtte. 0, azt nem tudná elviselni. „

Gépiesen számolná le a 90 koronát, de könny szökött a szemébe s mikor Barna eltávozott, hirtelen minden vár a szivébe tódult és végig vágódott a padlón.

Annak a szegény megrugdosott szívnek na-' gyón sok volt ez az utolsó pofon.

Mikor pár perc múlva magához tért, leván-- szorgolt a lépcsőkön . . . Bódultán ődőngölt az utcákon. Fojtó párás novemberi köd ült meg mindent ... A gázlángok fénye egybe folyt a szeméi előtt ... A villamosok csillingeláse, a kocsik dübörgése, az utcai zaj kábító szimfóniája egészen megszéditetia. Maga sein tudta hogyan, egy fegyverkereskedésben találta magát. Néhány perccel később görcsösen szorongatta zsebében a revolvere agyát . . . Oh, nem, nem itt az utcán,- a hol vásári komédiája lenne a nagyvárosi kíváncsiságnak.

Künn a városliget csupasz fái közölt leült egy padra. Az éles hideg hasogatta az arcát . . . Apró csillogó hókristályok ölelkeztek a levegőben . . . É.s Bendő István szivében a halálos elkeseredést lassan valami fásult zsibbadtság váltotta fel. Sóhajtott egy mélységeset, egy nagyot . . . aztán — bele lőtt a levegőbe 9 lehorgasztott fővel, mint egy megvert eb megindult hazafelé.