Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-10 / 41. szám

V. évf. 41. (236.) szára. október hé 16. Mátészalka 1913 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona­Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ---- Egy szám ára 20 fillér. —--­Fe lelős szerkesztő : L)r. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: lő. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Katonai dolgok. A katonai dolgok a balkáni háború le­zajlása után is, éppen a háború következ- ményeképen folyton foglalkoztatják a köz­véleményt. A háború tanulságaira utalva, amint az éppen nem titok, a hadvezetőség igyekszik a hadsereg szervezetének kiépí­tésére és a békelétszám erősítésére azzal a szándékkal, hogy az első sorban akcióra ke­rülő hadsereg lehetőleg, gyorsan harcra kész lehessen. A véderöíörvényekben meg­szabott nagyobb ujoncjutalék az ujoncozási statisztika szerint még nincs kihasználva, tehát a hadügyi kormány az összes alkal­mas erőt fölakarná használni a keretek bővebb kitöltésére. Szemben azzal a tény­nyel, hogy a szövetséges Németországban, valamint a szomszéd Oroszországban az egyes ezredek békeállománya jelentékenyen nagyobb, látván továbbá azt a szociális visszaesést, amelyet most produkál Francia- ország, hogy a nagy ujjongással keresztül­vitt két éves katonai szolgálatot megint elveti s a három éves szolgálatot teszi kö­telezővé csak azért, hogy nagyobb béke­létszámmal vonulhasson fel a háború kitö­résekor, nekünk is bizonyára bele kell ha­rapnunk a savanyu almába. Apróságok a nagy magyar világutazóról. Az Abbázia Kávéház Eötvös asztalának egyik régi, kiváló tagja: Vadász Ede bátyánk mondta el nekem Vámbéri Árminról a következő néhány jellemző apróságot. Azon melegében vetem papi­rosra a kitűnő memoriáju ember visszáemlékezé- seit, ahogy egy városligeti pádon ülve nekem azokat elmondta. VÁMBÉRI ÉS GOLDZIEHER. __ Tudod öcsém, kint a külföldön, keleten és nyugaton egyaránt, nem ismernek sok élő ma­gyar kiválóságot. Valamikor beszéltek Récsey Gi­zelláról meg Rózsa Sándorról; olyan magyar ki­válóságról azonban, akinek a kultúrához is volt köze, nem igen tudták a külföldiek. Egyszerre csak fölbukkant két magyar: Vámbéri és Goldzie- her. Mind a kettő orientálista. Az első tisztára autódidekta, inkább nagy utazó és világpolitikus, a Az már katonai szakkérdés, hogy mennyiben jobb az első sorban felvonuló hadsereg harcképességét kevesebb tartalé­kos bevonásával emelni. Valamennyi szak­ember a balkáni tapasztalatokra is hivat­kozik, hogy a hosszabb idő óta az aktiv szolgálatból elbocsátott tartalékosnak bizo­nyos időre van szüksége, amíg ismét bele­törődik a szükséges rendbe és mozgékony­ságba. Ezt egyébként itthon is minden tar­talékos tapasztalhatja még önmagán is. Bizonyos, hogy a nagyobb békelétszámu sereg könnyebben egészíthető ki és na­gyobb készséggel szállhat a harcba; tehát egy gyorsabban mozgósítható és a katonai életben még bennlevő legénység előnnyel hir olyan legénység fölött, amelynek hosz- j'szabb ideig kell várnia «. tartalékosokra s a tartalékosok különböző szolgálati kora a csapat képességét egyenlőtlenné teszi. Pár hét alatt ez ugyan kiegyenlítődik; de e pár hét alatt már megtörténhet a döntő ütközet is. Ellenben a másodsorban alakítan­dó tartalékseregnek, amig az első sornak felvonulása befejeződik, elég ideje marad, hogy szintén teljesen harcképessé váljék. Szociális szempontból mindent el kell követnünk, hogy ne kerüljünk olyan hí­nárba, mint a francia hadsereg. Kevésbbé másik azonban csak tudós. Nincs az a keleti irás- mü, amihez Goldzieher alaposan nem értene és nincs a világon tudós, aki valamelyik müvét ne olvasta volna. A múlt század kilencvenes éveinek elején történt, hegy nagybátyámat, Wahrmann Mór országgyűlési képviselőt lakásán fölkerestem. Fiatal miniszteri fogalmazó voltam, bejáratos a nagybátyám házába. Azonban volt vele egy meg­állapodásom, hogy amikor alkalmatlan időben jö­vök, akkor se mondhassa a Jani szolga, hogy >a nagyságos ur tiszteltet!; de nem állhat a rendelke­zésére.« Az ilyen esetekben — rendesen, ha va­laki volt nála — bementem a dolgozószobájába és a füléhez hajultam. Halkan megkérdeztem tőle, vájjon itt maradhatok-e. ö halkan megmondta az igent, vagy a nemet. Őszkor egy ünnepnapon ellátogattam Móricz bátyámhoz. A szobájában Klapka tábornok és Riaz pasa, egyptomi miniszterelnök tartózkodtak. A képviselő elém jött, én feléje hajoltam és a fü­lébe súgtam: érezzük meg, sőt zz talán igazságos is, ha az összes alkalmasak bevonatnak a szol­gálatra, mint ha nagyobb számú hadköte­lesnek megint három évet kell töltenie fegyver alatt. Láttuk, hogy a tartalékosok tíz hónapi behívása (pedig a tartalékosok­nak csak kisebb számáról volt szó) meny­nyi társadalmi és pénzügyi kárral jár, hány családnak okozott nagy veszteséget. De hát most haza kerülnek a tartalé­kosok és megnyugvás száll be számos ott­honba. A legtöbbnek legalább megvan az á csekély, de nem jelentéktelen haszna a kiállott szükölködésért, hogy talán már csak egyszer vonul be gyakorlat­ra, vagy egyetlen egyszer sem, hogy meny­nyi időt töltött mozgósított állapotban $ minő korosztályban van. Hogy pedig há­borús idő se fenyegesse, azt nagyon is kívánjuk hazánk fejlődése érdekében; ha ugyan óhajtásunk és reményünk nem ma­rad meddő. Mert a hágai békeünnep hang­jai sehogy sem ringathatnak bennünket biztonságba a belső európai forrongások között. Hogy a hadügyi vezetőség nem kü- lönzi el magát a néptől, amelynek kebelé­ből vétetett és nem képzeli magát valami földöntúli hatalomnak, idegen testnek az — Jöttem, hogy bályámuramnak boldog ün­nepet kívánjak. — Maradj itt — felelte — bemutatlak két nagyszerű embernek. A bemutatkozás nagyhamar megtörtént, Rt urak folytatták a beszélgetést. Éppen az orientális- tákról esett szó és akkor Riaz pasa ezeket mondta: — A kairói El Azhar egyetem a világ ösz- szes mohamedánjának góncpontjn és mondhatom, hogy itt Goldzieherről többet tudnak, mint rólam, a miniszterelnökről. — Hát Vámbéri bátyánkról nem beszélnek ott a maguk háza tájékán? — kérdezte Klapka tábornok. — Igen, — felelte a miniszterelnök — róla is sokat beszélnek, csakhogy nem annyira a tan­termekben és a mecsetekben, mint inkább politi­kai természetű összejöveteleken. Itt a daliás Gold­zieher háttérbe szorul és a gyönge bicegő Vám­béri az ur. — Hiába — jegyezte meg Wahrmann — UJ ÜZLET MEGNYITÁS! Tisztelettel hozom a helybeli valamint a vidéki közönség szives tudomására, hogy Mátészalkán, a (Pollák Jakab cipőkeres- pulin pql/f 0Tlf nyitot' kedő házában,) egy mai kor igényeinek megfelelő I lilld luiYuííIl tam. Beszerezhetők férfi, fin ruhák, felöltők, télikabátok, női és leányka kabátok, tnuffok, boák, külön nadrágok, gazdász kabátok, bundák* és lábzsákok- Kérem a tisztelt vevő közönséget, ruha szükségleteik beszerzését nálam beszerezni szíveskedjenek. Szives bizalmukat előre is köszönve, Főüzlet: NAGYKÁROLY. Fióküzlet: MÁTÉSZALKA. 9—9 kiváló tisztelettel SZABÓ KÁLMÁN. Lapunk mai száma 6 oldal. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom