Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-05 / 40. szám
2. oldal. Mátészalka, 1913. MÁTÉSZALKA október hó 5. 40. (235.) szán». zeti, foglalkozási és egyéb tekintelek által különben is szét vannak választva, — az olvasás, nemesebb szórakozás cége alatt egyesítse és a közművelődés áldásaiban részesítse. Továbbá nem szabad abból kimaradni egyetlenegy gyártelepi, pénzintézeti igazgatósági tagnak és ezeknél alkalmazva lévő magán tisztviselőnek sem, mivel ők isaz állam közgazdasági életének fejlesztésén és előbbre vitelén munkálkodván, — bizonyos tekintetben munkájuk a közéleti működés körébe tartozik. Végül nem szabad abból kimaradni, ha csak magát a szükkeblüség s társadalmi érdekek iránti érzéketlenség és lehet mondani hazafiatlanság vádjainak kitenni nem akarja, — a város és kerületé területén lakó egyetlenegy birtokos, kereskedő vagy nagy iparosnak sem, ki a közügyek iránti érdeklődésében erkölcsi és anyagi áldozalokat hozni képes és aki ezen a révén magának megfelelő tisztességet min denki vindikálja, — mert jegyezze meg magának és ne feledje, hogy Örök igazság marad egy hires államféríiunak, ki a közelmúltban hunyt el, az a kijelentése, hogy »Minden ember annyit ér, amennyi erkölcsi hasznot hajt a köznek.« A kolera és a közönség. Budapesten is már hivatalosan megállapították a kolerát. Nem csak gyanús betegei, hanem halottai is vannak A székesfővárosi tanács megismételte a múltból ismert felhívását, plakátokon hivja fal a közönséget, hogy vigyázzon a tiszta- *ágra meg az evésre. Ugyan igy történt számos vidéki városban is. Remélhetőleg az országszerte fel-fetbukkanó esetek számát sikerül csak úgy korlátok közé szorítani, mint a múlt években. Az óvatosság azonban nem árt. És merjük mondani, hogy a kolera terjedését kevésbé akadályozzák meg a fertőtlenítő efjárással kapcsolatos szigorú intézkedések, mint ahogy meggátolná az, ha a közönség több gondot fordítana magára. Mert fordíthatna. Csak nelenne olyan végtelenül könnyelmű és gondatlan, meg piszkos is sok esetben. Nem kénveskedés az, hanem okosság, ha az ember mindig vigyáz arra, hogy miképsn él és tartózkodik mindenféle kicsapongástól, nem csak akkor, amikor veszedelem környez bennünket. Ez együtt jár a kultúrával is. Müveit ember, ha szegény is, nem fog piszokba fetrengni s nem kénytelen mindenféle nem is tápláló ételt össze enni. Egy darab kenyér többet ér, mint a drágábban vásárolt poshadt gyümölcs, rondán kezelt, ízetlen savanyított ugorka, amelynek az ideje szerencsére elmúlt, a rossz dinnye meg annyira drága, hogy ezt a rosszat is csak luxusból veheti a minden áron naptár szerint lakmdrozni akaró ember. De hogy ilyen silány táplálékkal, sokszor inkább méreggel etethetik az embeieket, abban nagyon is hibás a hatóság. Ne akarják most nyomtatott betűkkel elriasztani a kolera rémét, hanem inindennekelőtl végezzék azt, amit már régen kellett volna tenni: tisztítsák meg a piacot a sok gizgaztól, amivel a polgári szabadság nevén üzérkedő árusok az emberek egészségét veszélyeztetik. Járják csak a tiszti orvosokkal együtt az utcákat; a laikus orr is megérezbeti azt az undorító szagot, mely a legnagobb eső után is kicsap a csatornák nyílásából, annak bizonyságára, hogy a csatornákat még mindig elfelejtették dezinficiálni. A házi árnyékszékek fertőtlenítésére pedig nem elég a hangzatos felhívás: járjanak házról házra s parancsoljanak rá a tulajdonosokra, hogy a drága házbérért legalább gondoskodjanak lakóik egészségének meg nem rontásáról is. Tartsanak szigorúbb razziát a mészárszékekben, műhelyekben, piacokon; legalább részben megvédhetik azt a közönséget is, amelynek nincs elég j esze, hogy magát megvédje. De ha ennyi hiány van a fővárosban is, különösen a szélső utcákban, uhol van mindig ok a panaszra: mit szóljunk a vidéki helyek egyiké- ! ről-másikáról ? Ott bizony a legszigorúbb intézke- I dés is kárba vész, ha a járvány nem olyan szelíd, mint most ígérkezni látszik; mert eddig még általában szórványosan lépett föl. A kolerától való félelem legalább annyiból jó, hogy most tisztaságra és nagyobb óvatosságra kényszerítik azokat is, akik eddig minden egészségre káros dolog gyakorlásában javíthatatlanul makacskodtak. De mért kell éppen most olyan nagy tűzzel föllépni? Vájjon az évekkel ezelőtt kiadott rendeleteket nem lehetett volna évröl-évre követni? Nem a járványtól való aggodalomból, hanem köz- tisztaság és közegészségügyi érzékből. Csakhogy a hatóságok is éppen olyankor könnyen esnek vissza a nemtörődömségbe, mint a közönség zöme. Az a sok türelem, amelylyel a néhány elegáns útvonalon kívül mindenütt jóakaró semlegességgel elnézik a szennyet és rtndetlenséget, ilyenkor bosszulja meg magát. S még azzal a veszéllyel is jár a hirtelen feüobbanás, hogy az intéz- kedők elvetik a sulykot s agyonzaklatják a községnek éppen ártatlan részét, am-ily önmagával szemben mindig megtartja az egészségügyi szabályokat. Vajha végre elérhetnék azt, hogy a műveltség annyira haladjon, hogy az egészségügyi intézkedéseket ne azért tartsák meg, mert parancsolják, s ne csak akkor, mikor parancsolják. Mindjárt nem volna szükség annyi járványkórházra. Előfizetésifelhívás. Mióta e lap szerkesztését átvettük, programmunkat betartva, igyekeztünk a lapot minden részében az addigi radikális irány mellőzésével a folyton fejlődésében lévő élettel és annak szükségíeivel lépést tartó s számot vető, mérsékelt haladás és szabadelvüség irányai szerint vezetni. Oltalmunkba vettük és fogjuk ezután is védeni az egyest a tömeggel, vagy hatalommal szemben, a gyengébbet az eiösebb ellen, a jogot, a jogtalanság ellen. A város és járás területén felmerült minden kHz- j érdekű mozgalmat felkaroltunk s előbbre vitelét segítettük s fogjuk ezután is karolni és segíteni. Tért nyitottunk és fogunk ezután is nyitni lapunkban minden beküldött és közérdeket érintő cikknek, vagy felszólalásnak még akkor is, amikor azzal teljesen egyet nem értettünk, azért, hogy a szóvátett kérdés miben állásáról az olvasó közönségnek alkalma és módja legyen tiszta képet alkotni. Ugyanazért abban a hitben, hogy a közönség is szükségét látja ezen a város és járás területén megjelenő egyetlen egy lap fennállásának, — most az uj évnegyed kezdetén felkérjük előfizetőinket előfizetési pénz beküldésére, azokat a tisztelt urakat és SIKERÜLT TRÉFA. Az ifjú báró, akiről itt szó lesz, azok közé az emberek közé tartozott, akik unva a vidéki élet egyhangúságát, vakmerő tréfákkal Igyekeznek azt elviselhetővé tenni. Valódi gall humor buzogott ereiben s az emberek jól mulatlak csinjein, amelyeket annál is inkább elnézlek, mert tudták róla, hogy egyéb dolga, nincs, mint nagy bácsija örökségére várakozni, ami a gazdag berendezésű palotán kívül nem csekély 200.000 frank évi járadékot jelentett. Miután saját vagyonának legnagyobb részét sikerült elvernie, a megmaradt kis összeg csak annyi élvezetet engedett meg neki, hogy nyugodtan élhessen, számlálva a napokat, amelyek egyre közelebb hozzák az érdemdús nagybácsi gyönyörű lelkének mennybeszállásához. — A márki — tudniillik ez volt a nagybácsi — nem tartotta túlságosan sietősnek a dolgot, arra hivatkozván: »Ki biztosit engemet arról, hogy odaát csakugyun jobb világ van.« Bizalmatlansága cseppet sem volt érthetetlen. Miért is sietne, mi hiányzott neki ? Nem volt olyan rósz idő, ami megakadályozta volna abban, hogy vadászni ne menjen. Étvágya pompás volt, akár a kiéhezett farkasnak és értett ahhoz, hogy a legpazarabb cseppeket öntse magába, ha megszomjazott. Életének egyetlen kellemetlensége az volt, hogy egyetlen örökösét, Gaetant, alig láthatta. Szerette volna, ha asztalához ül, vadászni jár vele s megosztja öreg napjainak csekélyke szórakozásait. Amellett beavatta volna egyes gazdasági kérdések megmagyarázó titkaiba, ami nagyhasznára fog válni akkor, ha valamikor e gyönyörű birtok ura lesz. Néha szinte vérzett a szive a Márkinak e megbocsáthatatlan elhanyagolás fölött való bánatban. Gaelan azonban, ki annakelőtte elég gyakran kereste fel bácsikáját, rájött arra, hogy vele igazságtalan dolog történik. A nagybácsi túlságosan soká hagjja őt epekedni, mialatt elmúlnak legszebb ifjú évei s a nagy vagyon — az ő vagyona — parlagon bever részére a nagybácsi kezében. Közben vakmerő tréfákkal szórakoztatta magát s a falu lakosait, ahol jelenleg tartózkodott, amely falu nem messzire esett a drága nagybácsi rezidenciájához. Történetünk eseménye, napján túlontúl el volt telve ifjú barátunk életkedvvel és életének legsikerültebb tréfáját követte el. Ennek a napnak reggelén bácsikájának levelét vette, amelyben az heves szemrehányásokkal illette elhanyagoltatása miatt. — Az ördögbe is igaza van az öregnek — dörmögte magában elé es elhatározta magát a hozzá való útra. Pompás étvágygyal ebédelt meg és kitünA bort ivott, amely nyolc évvel idősebb volt az & huszonöt esztendejénél. Miután egy nagyszerű szivarra gyújtott, könnyű szívvel sétált Ferté-Vidama felé, mely jóformán Polgoett és Courfeuilles között feküdt és Courfeuilles volt a bácsi rezidenciája. Mig végig sétált a főutcán, ezer bolond terv kergetődzött agyában. Hogy mit fog tenni, még nem tudta, de hogy életének legsikerültebb tréfáját ma fogja elkövetni, abban bizonyos volt. Jókedve alig ismert határt. A házakat csupa kómi- kus dolognak nézte s a kocsik rudjait silfid táncosnők karcsú bokáinak. A hajladozó fákat részeg suhancoknak és úgy érezte, mintha aa aranykeretü csiptető, mely orrán ül, saját bohócsapkája volna. Lassankint kialudtak Perté-Vidame lámpái. . . halk sötétség ülte meg e falut. SZŐNYEG és BÚTORSZÖVET GYÁROSOK HAAS FÜLÖP és FIAI Debrecen, Piac-utca 59, (Kaszanyitzky mellett). Mindenféle kivitelű butorszővet, finomabb és olcsóbb minőségű szoba szőnyeg, futó szőnyeg és 140 centi széless halina, ágy és asztalterítő, hencser átvető, szövet és csipkefüggöny, aplikált tülle függöny és ugyanolyan stoor és ágyteritö, paplan, gyapiulakaró, lópokróc, üli takaró, kecske és angora bőrök, bel- és külföldi tapéta, valódi perzsa és Smyrna szőnyeg, nemkülönbeu soproni gyárunk kézzel csomózott szőnyegeiből rendkívüli választék. . ■ ■ ~~ KÉRJEN BÚTORSZÖVET MINTÁKAT ÉS KÉPES ÁRJEGYZÉKEKET! Cégünket kérjük más helybeli hasonnemü céggel össze nem téveszteni
