Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-04 / 27. szám

¥ » \y — / ' rM ISá^sjalka, 1913. V. évi. 27. (222.) szám. TÍRSADALSII HETILAP. =^j MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ARAK Felelős szerkeszfő : ür. TÖRÖK ÁRPÁD. Főmunkatárs: SCHREIBER MEN /HÉRT. SZERKESZTŐSÉG ÉS k*ADÓHlvXTAL : W E I.S Z ANTAL nyomdája (Vásut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Felületes tauoiic nevelés. Nálunk csak a tanulásra hajlammal nem biró fiukat adják ipari pályára a mi­kor ott is kellene tanulni és tanítani. De amikor még az amúgy is fennálló hiányok mellett a tanító iparosok zöme a tanonco- kat nem a ntühelyben, hanem a szakmán kívül, Igen nagy ideig mással foglalkoztat­ják a tanonc idő rövidre szabott tartama alatt, hacsak a tanoncok különös oknál fogva jobban óhajtják az ipar elsajátítása ismeretek megszerzését. A tanonc idő tar­tamát legtöbb esetben a minimumra szál­lítják le, illetve állapítják meg, mert az ipartörvény erről nem intézkedik, de még esen idő alatt is a tanonc — a mint igaz is — csak a játékkal tölti ifjúkorának aranynapjait. Az idő eljár a tanonc segéddé lesz, akár nem tanult, akcir nem ért a szak­iparához, hogy aztán az élet nehéz küzdel­mében úgy a saját valamint a családja avagy hozzátartozói kenyerét miként lesz képes megkeresni arról mai napig is hall­gat a krónika. No de honnan tanuljon az a tanonc a mikor néhány iparos — tisztelet a kivétel­nek —1 még maga sem ért az iparához, mert őt sem tanították. Ha az idő elérke­... f r ■■ -----------:-----------•--------------------­zi k a -tanonc felszabadul s az ipartestüle­tek révén megkapja a stilizált rajzokkal díszesen kiékesitett pecsé *s, rámába fog­lalható »Tanuló bizonyitvanyt« pedig akkor még mit sem tudnak az ujszüllött iparos­segédek. így aztán a muukakönyves segé­dek egy része minden számítás és tanács­kozás nélkül megszabadulva a tanoncko- dás nehézségeitől örömükben a nagyvilágba indulnak munkát keresni, A másik része belátva kevés és hiányos tudásukat a fel­szabadító mesterüknél visszamaradnak to­vább képzés céljából, még egy ideig. Azok aztán kik vándor útra keinek munkaszer­zés céljából, nem mondjuk, hogy helyet nem kapnak, sőt igen sok helyet, mert ideig sehol se tűrik őket tudatlanságuk miatt. Miért? Mert mindem tudnak, csak a mesterséghez nem érten ‘k ; mert őket a tanonckodás ideje aífcTi Kvéssé- oktattál; az ipar titkaiba. Mig az élet fenntartására pénzük és kitartásuk van, addig csak utaz­gatnak ; hol van munkájuk, hol nincs ke­resetük. Végre aztán anyagilag teljesen tönkre menve, belátják tanítómesterük és saját hi­bájukat, hogy ők mily kevéssé értenek a megélhetésüket biztosítandó iparukhoz. A j sok jővés menés mellett lerongyolódva, | pénz nélkül távol a falujoktól más megyékbe elhagyottságukban a rósz és- erkölcstelen útra kénytelenek lépni, utővégre Tsufiínt munkanélküli egyének a rendőrhatóságok gondjaira kerülnek a honnét is az iparos- ségédeink kényszer útlevéllel avagy néha toloncolóuton haza és vissza illetőségi he­lyeikre küldetnek, illetve szállitatnak ; kezd­hetik elölről tanulni iparukat. Ide vezeti a falusi rossz és helytelen tónoncnevelés is. Számtalanszor hallottuk, hogy vannak iparosok, kik elszökött notórius tánoncokat rendesen nagy mentegetés és enyhítő kö­rülmények felsorolása mellett egy év sőt néha pár hónap alatt akarnak betanítani és felszabadítani. Hát hol van az ipar ióárft felettébb megkívánandó kölcsönös isíápo- lás, az előre haladott külföld elleni ipari versenyre való előkészítés. Az 1884. évi XVII. t. c. (ipartörvény) határozatlanul Írja elő a tanonc képzési idő tartamát, nem ál­lapit sem minimális, sem maximális határt, csak a kontárok szaporodását mozdítja elő. Az ipartörvény csak azt mondja ki, hogy „a fölvétel alkalmával az iparos és a tanonc szülői vagy gyámja közt a tanidő tartama stb. egyetértőleg állapítandó meg. Bizony sokszor az anyagi érdekek mellett agyonállapitják a tanidöt. Nézetünk szerint a tanonc 17 évének betöltése előtt felsza­badítható nem volna, nehogy lelkiismeret­én szívem. Itta: Jris. Az én szivemben csöndes fájdalom van Temetek valakit szépen csöndesen. Valakit ki már másért lángol Ki elhagyott hűtlen kegyetlen. Az én szivemben maró fájdalom van. De arcom hideg néma köngieíen, Valaki arcát nem tudom feledni Valakit hiába f Nem tudok gyűlölni. Reggeltől estig csak ötét temetem Reggeltől napestig érte sir a lelkem. De titkolom bánatom s mosolyog az arcom Mindenki azthiszi boldog vagyok nagyon. Valakinek arcát nem tudom feledni Valakinek lelkét Pém tudom nem szeretni Szászor megígérem nem gondolok rája Mégis' Övé siioem minden dobbanása. AZ UZÓNDI CSODA.- -- ' í'A - ■' ■.v - . T.hI a siőke Duna vizén kéklő halmok alján terjeszkedik lízdnd, tőle félóra járásra Kaba.sd Bogárliátu hétzik* igénytelen fala mindakeltő mé­gis oly hírnévnek tevénnek szert,-hogyha nem is múlták felül Nagykőrös, és Kecskemétet, de min. denesetre versenyképesek velők. A két alföldi vá­ros példáján felbuzdulva, ezek is unos untalan tör­jék egymás orra alá a borsót. így többek közt a kabasdiák le akarván főzni az uzőndiakat, napó­rát csináltatlak a templom tornyára. Azonban az eső viz idővel lemosta a numerusokat. így tehát Zsámboki Menyus kis biró ajánlatára újból pin- gáltattak a számokat, de nehogy az elóbbeni eset adódjon elő, telőtt helyeztek az óra fölé. No iszen azontúl, sem győztek eleget kacagni a ka- basdi napórán. Viszont a ksbasdiak ágálták az uzóndiakra. Van ugyan Uzóndnak egy kénesfürdö vizű gyógyforrása. Nemrág egy hóbortos ánglius bérbe­vette a forrást s fürdöházat és parkot létesített. Később azonban részyétlenség folytán kénytelen volt kereket oldani, egy csomó adósság hátraha­gyásával. így a fürdő ismét uzondiak tulajdonába ment, akik nem tudván boldogulni, teljesen: elha- nyagolták a szép parkot azóta felverte a gyom a pipacs a fürdőházban meg baglyok és denevérek ütőitek tanyát. Pedig gyűrött, sárga pergamenten ékesen vagyon leirya, hogy az Urnák 1562-ik esztendejében,, mikor ez a vidék i§ szandzsákság vala, valami Tahir nevezetű köszvényes török bey járt, a vidéke« ki is álló két hónapig használván a gyógyerejü forrás vizét, mankóit eldobván, tánezra kerekedett. ^ A tulajdonképeni história pedig, mely Uzón- don akkor eset meg, mikor Csulalohgkorn ö * felsége a sziámi kiiály Budapesten járt, pláne nagy alkalmat adott a két urifátornak a kölcsö­nös bosszantásra. Történt pedig egy szép reggelen, hogy cifra nagy plakátumok hívták fel a kabasdi benszülöttek figyelmét a Pagliánó cirkusz előadásaira. Micsoda örör. dominált a hirre Kabasdon. Nos ne neked Uzond: Ima egy újabb bizonyíték, 'hogy mily óri­ási léptekkel halad Ka-basd a, civilizáció felé, .Az érdemes igazgató direkt elkerülte Uzondot, .(pedig átvonult Uzondon s annak maszatos képű gyer­kőcei meg is bámulták sgzótikus kocsi karavánját és őket tisztelte meg először látogatásával.) Alig győzték várni az előadások megkezdését.. És a kabasdiak ezután majd minden este megtöltötték, a hevenyében felállított nagy, szellős teátrumot, hol is ugyancsak megbámulták a kü­lönféle produkciókat. Nagyokat kacagtak az ostoba Auguszt bohóságán, meg a talián direktor »magas iskola szerinti lovaglásán, ki is egy poniloyon mutatta be művészetét éj e poziturában csodála­tos képen hasonlított Petőfi szamaronülő juhász­legényéhez, tudniilik neki is földig ért a lába. De a legnagyobb feltűnés tárgyát mégis csak a nem­zeti szokásaikat bemutató szerecseoek és trupp slagere: Manitan gyöngye egy bájos, fehér arcú leány és a Fürge Sólyom festett mordképü indi- dnus képezték. Ezek hajmeresztő dolgokat mü­veitek: amennyiben a Fürge Sólyom csodálatos ügyességgel borotva éle* késeket.hajigáit Manitán gyöngyének kifeszi tett ujjai közzé. Lapunk mai száma 6 oldal. Egész évre —' 1 •— ' — —• — — 8 korona­félévre — .— — — — — —* 4 korong* Negyedévre — — — ;— — — — 2 korona­Thriitókllak és községi közegeknek egész évre 5 korona. J— ,,,*i «—.11 Egy szám ára 20 liHér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom