Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-17 / 3. szám
3. otáaf. MAtísialka. #fj. M Á T £ S Z A L K A január bő 17. 3 í 193Sfárn 4{J RE K. f MÜLLER JÓZSEF. Tragikus módon vetett véget életének f. hó 11.-én Mil/ler József helybeli kereskedő. Miután orvosaival tanácskozott és megtudta, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, a sötét elhatározását nem is sejtő családja körében szivén lőtte magát. Az első lövésre felrettenő felesége hozzá sietett és kicsavarta kezéből a fegyvert. Még élt és annyit mondott: azt hiszem nem jól találtam, de pár perczczel később meghait. Halála mindenfelé nagy részvétet keltett, mert egyike volt a legszimpatikusabb kereskedőknek. Intelligenciája, szolid kiszolgálása révén üzletét igen sokkan kerestek fel. Óriási szorgalommal kicsiny keretekből küzdötte fel magát a jobbmódu kereskedők közé. De jó anyagi körülményéit megérdemelte, vagyonát tőlle senkistül irigyelte, mert helyzetének magaslatán állott, sok jót cselekedett szegény sorsú embertársaival, sokkal többet mint sok más helybeli gazdagabb polgártársa, kik méltán vehettek volna leczkót jótékonyságától s éppen őt keliett, hogy érje a szomorú végzet. Az az ember, aki másokkal szemben olyan jótékony volt, magával szemben volt a leggondallanabb, maga-magához volt a legrosszabb. Aránylag fiatalon 44 éves korában érte utói a tragikus halál, végtelen szomorúságba döntve szerető hitvesét, családját és számos jóbarátját. — Temetése f. hó 13.-án nagy részvét mellett folyt !e. — Közigazgatási bizottság ülése. Szaí- márvárrnegye közigazgatási bizottsága e hó 10.-én délelőtt 10 órakor tartotía meg ez évben első havi ülését. A jelentések előlerjesztésj előtt a közigazgatási bizottság foljó évben működő aíbizottságait választották meg. A fegyelmi választmány tagjaivá megválasztattak : dr. Palussy Árpád, Kacsó Károly, Kende Zsigtnond és Piachy Gyula rerrdes tagok, Bodnár Üyörgy és Szuhányi Ferenc póttagok. Az árvaügyi felebbviteii küldöttsége: Donra- hidy Viktor és N. Szabó Antal rendes tagok és Böszörményi Emil póttag. Ezen küldöttségbe a főispán tőrvény&dta jogánál fogva kinevezte még rendes tagul dr. Falussy Árpádot és Szuhányi Ferencet, póttagul Járniy Andorl. Az erdészeti bizottság tagjai leltek: llosvay Alaár elnök, Kacsó Klfo'y alól nők és Plachy Gyula rendes tag. A pótadő ellen felszólamló küldöttségbe beválasztották : Jármy Andor, Jékey Zsigmond, Mada- rassy Dezső és Tóth Mór. A börtönvlzsgáló küldöttség tagjaivá Doma- hidy Viktort, Jármy Andort, Jékey Zsigmondot és N. Szabó Antalt nevezte ki a főispán. Ezután a saafcreferensek a következőkben tették meg jelentéseiket; Alispán jelenti, hogy a főispán a Heimeczy Pál elhalálozásával megüresedett szolgabirói állásra N. Szabó Tibor közigazgatási gyakornokot helyettesítette és szolgálatíételre a fehérgyarmati iőszolgabiró mellé osztotta be, jelenti még, hogy Kálnay Gyula főispáni titkárnak a belügyminisztériumba való bercndeitetése folytán a főispáni titkári teendők ideiglenes ellátásával Kóródi Katona János közig, gyakornokot bízta meg és rendelte maga mellé. Műit ev december- havában útlevelet kért 609, kapott 352 és visszavándorolt 22 egyén. Tiszti-főorvos jelentése szerint múlt év de- cembír havában az egészségügyi állapot elég kedvező volt. Örömmel jelenti, hogy az 1912. évben a közegészségügyi viszonyok kedvezőbbek voltak, mint a legutóbbi 10 év bármelyikében. Jelenti még, hogy a félévi gyógyszertár és gyárvizsgálatok vármegyénkben beféjezest nyertek. Air. tanfelügyelő jelenti, hogy a botfaiusi gör. kalh. tanító ellen a magyar nyelv elhanyagolása miatt fegyelmi eljárást indított, a turistvándi reí. iskolánál pedig intézkedett, hogy azon régi rossz szokás, mely szerint az iskola a gyermekek által vitt fával füttetik, beszüniettessék. A folyó évben megnyitandó állami iskolák részére telkeket vásárolt: Hubán, Komorzánban, Kányaházán, Gyöngyön és Szakállasfaiuban. Bejelenti a kir. tanfelügyelő, hogy javaslatot dolgozott ki az 1914. évben szükséges állami iskolák szervezéséről. E szerint Gsengerujíaluban, Bikszádon, Szamosiuká- csin, Felsőfernezeiyen, Jávoríaluban, Zazaron, Báksán, Középhoinoródon, Genesen és Ópáiyibau javasolja állami iskolák felállítását. Pénzügyigazgató jelentése szerint múlt év december havában egyenes adóban 320.720 ív, hadmentességi díjban 17.533 K., bélyeg és jogiíleték- b»n 85.6ü2 K., fogyasztási és italadóban 36.037 korona folyt be. — Az Iparos kör ez évi közgyűlése folyó hó 12.-én tartatott meg a tagok csekély számú részvéte mellett. A múlt évi zárszámadást átvizsgálták és a pénztárnoknak a felmentést magadták. Ezután az 1913. évre szóló költségvetést hozzászólás nélkül elfogadták. A tiszíi karank a megbízatása lejárt s így beadta a lemondását, mit a közgyűlés nem fogadott el, hanem a lelépő tisztikart újra megválasztotta. A tagdijak, a titkári jelentés szerint, késedelmesen folynak be s a tagok fizetés nélkül küldik vissza nyugtáikat. Némely tag tagsági dija már oly nagy összegre rúg, hogy annak behajtását az ügyésznek átadták perelés végett. — Bakos Jenő ur, kit hangulatos tárcái révén ismer a »Mátészalka« olvasó közönsége, lapunk kötelékébe, mint belmunkatárs belépett. Mai számunkba megjelenő »Trombita és Vidéke» cirnü humoros dolgozatára e helyen is külön felhívjuk az'olvasó figyelmét. — Érdekesen védekezeh Káliay kihágási bíró előtt, egy iparos polgártársunk, ki csondhdbo- ritássul vádolva állott az eljáró főszolgabíró előtt, melyet a beszedett nyakoiaj hatása alatt követett el. A vád ellen a kövekező képen védekezett a józanságáról éppen hírhedt polgártárs: — Annik előrebocsátásává!, hogy tudniillik a szőliő ismeretes és közkedvelt nedvének erejét nem ismerni, büntető delikatest nem képezend, a iölebbezes státusába állapodok, mert az akva des- tiilata nevtl vegyüietet a természttem nem birván, a közundor elől menekültem a korcsmába, ahol magamat a régi szokás szerint előkészítettem. — Szép — szólott a kihallgatást foganatosító tisztviselő, — de akkor miért ordítozott a Kossuth-uícába ? — Ez a megáílapitás — folytatta az iparos — a helyzetben való közbiztonsági tévedés. Én ugyanis nem ordítoztam, mert az baromi jelleg, hanem emberi tempónál, Istenadománykénti hangszálaimat csillogtattam, mint volt pályakoszorus dalár, mert kérem szépen, mi zengi íul a bérceket ? A dal, a dal, a dal ! Az elszánt iparos védekezése azonban mit sem használt. Pénzbüntetésre Ítélték. — No, nekem ugyancsak kialakult, —- mondta és lábujjhegyeu lépkedve menekült a fé- e'metes hslyr ől. — A Tisza—Szamos szabályozása tárgyában összehívott érdekeltségi s ármentesitő társulati alakuló gyűlés f. hó 9.-én tartatott meg Szatmáron, a városi székháztermében az érdekellek óriási részvétele mellett. Előző napon a véleményező bizottság tartóit ülést, melyen hosszas vita után 6 szóval 4 ellen elhatározták, hogy az érdekelteknek a társulattá alakulást fogják javasiaiba hozni attól feltételezetten, hogy a) a magas kormány a jelenlegi súlyos pénzügyi viszonyok enyhébbé váilakor, de legkésőbb fájdalmas nyögés és kétségbeesés különös hang ján, hogy nekem már kampec. Oda a mintalap, oda a reformátor és oda vagyok én is. Vihetnek a temetőbe, ráírhatják a fejfámra, született mint reformatőr, meghall hasrágásba, mert engem már agyonütöttek alaposan. Amitől pedig Így elkeseredtem, az egy ritka betűkkel szedett újdonság volt, ezzel a cimmel: Álugtrott a kéritésen a vén kujonc. Az újdonságban el volt mondva, hogy a város tekintélyes, pocokos öreg ura, (a ki egyébbként leginkább rajta volt azon, hogy engem az ügyészi állásra még csak ne is kandidáljanak) a ki igen erköl- «sös színben tüntette fel magát és a ki feleségével minden vasárnap ott volt a 11 órás misén (a nevének kezdő betűi is) ki voltak téve el-ei látogatott egy csinos zsidó menyecskéhez, már t. i. akkor, mikor az ura nem volt otthon. Történt azonban a napokban, hogy a csinos menyecske goromba férje éppen akkor toppant be, — hiába ez már így szokott történni — mikor a rorátékra is eljáró tiszteit öreg ur a feleségét javában ölelgette és eviki-puszit kért tőle. A férj erre jobbról is, balról is elcsattiníott valamit a vén kecske képén, ki még a fenti ábra szerint megnyalja a sót, majd a bicskáját húzta elő, hogy megcsonkítsa valamely testrészén — a la Pizrerid. Az Öreg nem volt rest s átérezíe, hogy erős lábak mentik meg a hazát és átugrott a kerítésen egyenesen a polpármester nyaka közé, a ki a palánk mellett állt és sok hivatalos teendői közepette a körmét vájkálta és nézte a pótadók súlya alatt, hogy roskadnak a házak össze. Első felindulásom leküzdve repültem az Áb- ris nyomdájában, hogy alibit igazoljak. Mikor meglátott, karját szerelmesen kitárva lázasan ordította, »keblemre fiu< s azonnal homlokon csókolt. Mig lázasan csókolt, dús szakála rezgeti a felindulástól s torkomat úgy meg szorongatta, hogy az nap este lecsusztatott bor többször volt kénytelen stációt tartani. — Mi történt? — kérdeztem. — Az történt, hogy a közönség meg van őrülve és lapot követel. Megostromolta a nép a nyomdát, mert minden szám elfogyott. A nyomdász legények lázasan dolgoznak s az emberek magok szedik ki a számokat a gépből. Tényleg mind igaz volt s este Ábris meghívás-?. folytán viga:i ropogtattam a liba combot. Az emberek kikkei másnap, találkoztam, melegen rázták a kezem s lelkesen gratulállak. Mese egy szárú ! Tartalmas egy újság, Jobban van szerkesztve, mint a Pesti Hírlap. Okosan tette, hogy leleplezte a vén szaiirt. A A sajtő ezúttal hivatást teijesitett és felnyitotta az elámított közönség szemét. Kedves öcsém — mondta a főispán leereszkedően — te nagyszerű ember vagy, ki hitte volna rólad, mikor olyan ártatlannak látszottál. Igazán férfiasán léptél föl és nagyon szellemesen Írtad meg a dolgot. Majd pukkadtam nevetemben, mikor olvastam, hogy a polgármester ott piszkálta a fogát a kerítés mellett. Mit gondolsz, vajon a polgármester is nem azért kuncorgolt-e azon a helyen ? miközben kacsintva oldalba lökött a munkapárt exponense. Három nap alatt nyolcvan uj előfizetőt kap tunk s kilátásunk volt még ötször annyira, ha oly tartalmasán szerkesztem a többi számot is. Látván a hatást, hallván az embereket in eg adtam magam. A lapom következő számának vezércikkében a polgármester ellen kezdtem egy ki* attakot, csak sejtetve, hogy egy kis subvenció kellene. A második cikkben a főispán magasztos érdemeiről dicshozsánnákat zengtem s olyan jellem- rajzott írtam róla, hogy még Deák Ferenc is cl- szégyelette volna magát, ha ilyen elisinerőieg írtak volna róla. Ugyanekkor a miniszterelnök egy sikerült párbajáról is zengtem ditirambusokat. Az ujdonság rovatába meg volt Írva, hogyan verte végig a felesége a kerítésen átugratott vén szaiirt, a rogyant inu Don Juánt, mikor a cikket elolvasta. A következő héten egyhangúlag lettem megválasztva városi tiszti ügyésznek s lapomnak félelmetes híre var, Nem is kell mondanom, hogy a bankigazgató szeplős leánya ma már a feleségem s három gyermekkel örvendeztetett már meg s a napokban lettem tiszteletbeli polgármester. Igaz ugyan, hogy a fejem három helyen be van verve, a balkaroin félig meddig béna s a testemben meglátszik egy csomó kardvágás nyoma. De bár kilenc sajtó pör van ellenein e percben folyamatban és legalább 6 ember lelkesedik rám, hogy végig verjen, azért én vagyonos, tekintélyes, félelmet keltő szerkesztő vagyok s a »Trombita« a lapok részére s az emberek oly mohósággal kapkodják ki a gép alól, mintha az osztrák-magyar banknak nyomnák s bankjegy volna és ingben .adnák. És mint megelégedett zsarnokoskodó befolyásos ur, hálásan gondolok, arra az újságíróra kinek mai nagyságomat és népszerűségemet köszönhetem.
