Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-23 / 21. szám
3 oldal. Mátészalka, 1913. Mátészalka május hő 23. 2L (216) száiít. pyugodt munka ideje, az ipari cikkek kereskedőkre találnak, a magyar gazdaság nekilendül és n kereskedelem is fölelevenedik. És tényleg már a legfőbb ideje, hogy elérkezzék mi hozzánk is a Kánaán országa, itt az ideje, hogy végre kikőszálődjunk ebből a nyomorúságos helyzetből, amelybe önkényt jutottunk. A hurok uiár a végsőig feszültek, elkeseredés van minden vonalon, mindenütt megjelenik a csőd halálmadara és ellenállhatatlanul pusztít, gazdagot, középpolgárt maga alátemetve. De hagyján még a munkaadó sersa, nyomorunk leghübb tükre a hivatalnok- és munkássereg állás és munkanélkülisége. Tények mutatják, szomorú kézzelfogható valóságok, minden egyes állásra százszámra jönnek be a pályázatok és mi lehorgas/.tott fővel kiváltjuk; hova fog mindez vezetni. No dehát fojtsa el kétségbeesésünket az tudat, hogy immár jobb idők fognak következni, «lapos a reményünk, hogy vigasztalóbb hangokat | fogunk hallani, melyek kedélyünket felfogják vil- lanyozni, hogy elmondhassuk a költővel: Megbün- Jiödte már e nép a múltat és jövendőt. Községi ügyek. Képviselőtestületi közgyűlés. Mátészalka község képviselő-teslülele 1913. tuájus 16-án a községi iskola építésének ügyében döntött a beérkezett ajánlatok felett. Az e tárgyban kiküldött épitető bizottság, mely Kincses István, Koller Béla, Aimer Béla, Weisz Miklós, Kerekes János, Rác István képviselő tagokból állott, a délelőtt tartott ülését- n felbontotta az ajánla- j jtokat és megállapította, hogy az építendő községi | iskola, valamint az utólag készített pótköllségve- ! lés szerinti mellékhelyiségeket Erdélyi György és társa 15.800 kor., Ganz é's Friedländer 16,000 kor., Vasas és társa 16 464 kor.-ért, Rohács János Csupán az községi iskola megépítésére adván be ajánlatot 14.332 kor. összeg írt hajlandó felépíteni, Tekintettel arra, hogy ■ többi költség, etesek szerint a mellékhelyiségek körülbelül JC0Q kor.-ért lennének megépithetők, a Rohács János ajánlata 15322 koronának felel meg. Az épitő-hixottság a két legolcsóbb ajánlat tevőt Rohács Jánost és Erdélyi György és társát ajánlotta megbízni az építéssel a közgyűlésnek. A közgyűlés Tarkanyi József felszólalása és pohy Antal indítványa folytán Erdélyi György és társa, valamint Vasas és társa közt ejtette meg a szavazási s a névszerinti szavazásnál Erdélyi mellett 14-en, Vasas mellett 3-an szavazlak s Így 11 többséggel Erdélyi György és társa kapta meg az épitést. A legolcsóbb ajánlattevő RoMcs Jánost mellőzte a közgyűlés, annak dacára, hogy a több ajánlattevőnél sem jelentkezik több garancia, mint a lelett 1500 koronás kaució. A közgyűlés végleg megállapította, hogy a községi iskolát a vásártérnek jelenleg a bódék által elfoglalt területére építi s az igy hely nélkül maradt bódéknak a disznó-vásártérrel szemben fekvő homok helyet jelölte ki. Felhívta egyszersmint a bódétulajdonosokat, hogy 8 nap alatt bódéikat a kijelölt helyre hordják el, mert ellenesetben az épiiés szabaddá tétele céljából azt a község a jelenlegi helyről el fogja hányatni. Szálkái Sándor biz. tag felebbezésének, mely jelenlegi helynek iskola részére való kijelölése tárgyában hozott határozat ellen irányul, figyelmen kívül hagyásával a képviselő-testület a munkálatok azonnali megkezdése mellett döntött, tekintette! arra, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság már ilyen értelemben határozott. Péchy László ily értelemben tett indítványát egyhangúlag elfogadták. Több illetőségi ügy elintézése után a képviselő-testületi gyűlés végeit ért, melyen a távollevő Rokay fő egyző helyett Steinberger Sándor I aljegyző tette meg a referádát. 4-1 i n E K. yi rqesszi múltból. . . A messzi múltból néha fölidézem Gyermekkorom, mely csupa bus titok. Imádkozó, szelíd anyámat látom, — Ó szálló éled, szálló álom, — Tovatűnt jámbor ifjúságom, Ha föl idézlek, úgy sírok . . . Két gyertyaszál pislogva ég ellőttem, A fehér aszfaltérilő ragyog. Apámat a templomból haza várom, — Ó szálló élet szálló álom, — Ünnepi csend ül a szobánkon S köszöntjük im a szombatot. Anyámmal imádkoztam reggel este S. utána felvidult gyermekszivem, Hitiem, hogy örök rend ez a világon, — Ó, szálló élet, szálló álom, — Mivé lett az én jámborságom, Mivé a lelkem, a hitem. A Az utcán töltöltem a sok péntek estéi* És imakönyv, ó, dehogy volt velem Hogy csatangoltam szerte a világon, — Ó, szálló élet, szálló álom, — Ha majd a két szemem lezárom? Utam, megbocsájtasz nekem? PÉTRÓNI UK A „keéri“ Weisz ügye. A Szatniáron megjelenő »Szamos“ vasárnapi számában »Egy letört szatmármegyei urlovas" A »keéri* Weisz Amerika felé cimek alatt a Mátészalkán is jól ismert Weisz Ignác urlovasról hotsz- szabb cikkei közöl, melyből vesszük a következőket : Mikor Weisz Adolf meghalt és hátrahagyta a két kezével megkeresett nagy vagyont, fia : Weisz Ignác gazdasági diplomával a zsebében hazajött és átvette apja birtokát, Szatmármegye legjobb földjeit. Weisz Ignác »modernebb* alapokon folytatta a gazdálkodást, mint egyszerűségben élt apja. Jukker-kocsin, fajlovakon járt a tanyára, a keéri tanya istállójában versenyparipák rágták a zabot, a paripákat nagyíizetéses, angol trainer idomította. A szatmári lóversenyeknek állandó futtatója volt Weisz Ignác, akit népszerűén a »keéri Weisz* néven emlegetlek. Az ö lovai biztosították a szatmári lóversenyeken, bogy egy ló, amelyik biztos utolsónak jön be. 14a ugyan egyáltalában bejött a lova. Mért — ha Weisz Ignác meg is tudta tenni, — de a lovak nem tudtak szakítani az ősi hagyományokkal: a verseny kellős közepén megállották és nap kelet felé fordulva délesteli imát imádkoztak. Legnagyobb sikere a szatmári versenypályán az volt, mikor a múlt évi versenyen a Homoródi Akadályversenyen a Fortmiatus nevű lovával harmadiknak jött be. Igaz, hogy ebben n versenyben mindössze három lő futott és három dij volt kitűzve is. Ha a lóversenyeken nem is tudott eredményeket elérni, annál nagyobb rekordot teiemtett a pezsgő, a nő és a kártya terén. Az egyszerű zsidó bérlősárgacsizmás, zseut- riskedö íia nagy lábon élt. A környék minden mulatóhelyén ösmerték, az ő megjelenése sok fran- ciape/sgős üvegnek jelentette gyászos halálát, könnyüvérü nőnek vidám életét. A cechet persze, akárkik és akárhányan mulattak, mijjd'g a gavallér Weisz Náci fizette. Megtörtént, hogy Mátészalkán 35 óra hosz- szat volt lehúzva a Központi, vagy a Royal-kávé- ház rollója és bent — megfelelő társaságban, — Már én is gondoltam ; rra — felelt Sul- pice — Lágyén nyugodt, van egy módom, amivel mindent meglehet menteni ... De rettenetes volna, ha megtörténne ! És Sül pice azt mondta Blauchenak, hogy szoktassa hozzá a háznépet, hogy éjjeli szekrényén mindig tart egy nagy kést. Azt tanácsolta neki, hogy vigye fel a szalonból azt a hosszú perzsa tőrt és mondja, hogy szüksége van rá, ha esténként olvasgat és fel akarja vágni a könyvek lapjait. Blanche azt gondolta, hogy kedvesének az a terve, hogy meglepetletésük esetén mindketten öljék meg magukat Telve undórralaz élete iránt, sjót fogadott és . ... ta a tőrt a hálószobájába. És aminek be kellettkövetkeznie, bekövetkezett. Egyik éjiéi Sulpice, amint belépett a kedvese szobájába, megbotlott egy székbe. A szék hangos robajjal lezuhant a padlóra. — Elvesztünk! — mondta Blanche fuldokolva. Valóban léptek zaja hallatszott. Blanche de Sainl-Avé {elrántotta a függönyt és a hold sápadt fénye beözönlött a szobába. Sui- pice kezében tartótra a tőrt. Megöljük no.gankitt u ? — kiáltott fel Blanche csak;;cm ölömmel. — Nem, — felel.e Su'fico p.i.-.c : !:unsren — nekem « vedül t.eii meghalnom. Ebben a percben a lépcsőkön felhangzott az öreg báró hangja. — Loic! LoicI Ide gyere! — kiáütotta. — Férfihangot hallok az unokám szobájában. Vedd a puskádat gyorsan ! . . . Égy szerencsétlenség, vagy gyalázatosság történik a házamban. Ekkor Sulpice megragadta Blanche karját és Így szólt hozzá : — Nagy bűnt követtem el, de még megtudom menteni a maga és a jóltevőm becsületét. Amikor a báró ide belép én halott leszek. Mondja, hogy azért hatolom be ide, hogy magát meg- becsteknilsem ... és hogy maga megölt, hogy megmenthesse önmagái a gyalázattól. És Sulpice a tőrt szivébe döfve, végigesett a padlón. Legfőbb ideje volt. A küszöbön megjelent az öreg báró, kezében magasra emelve a pisztolyt. Loic a hála mögött állott. Amikor az öreg ur meglátta Sulpice-t mellében a hatalmas tőrrel állóidon feküdni, ijedten hátrált. Blanche-íiak, aki féjájullan rogyott le egy székbe, eszébe jutottak Sulpice utolsó szavai. — Igen, — dadogta rémülten' — ' idejött hogy engem megnyal:.zzon d -n megöltem ! Sióin 'V, é ur íry o-i..; ; pl .(ott. Az asztalra u. ■ a ío iuiotí, ■ ■- iii.'-gál;c-/. r. leányt. B'anche borzadva rejtette cl arcát az öreg ur mellén. — Igazi Sainl-Avé vagy! — kitiltotta a báró boldogan. — Köszönöm gyermekem ! Ebben a percben valaki hangosan fölzokogott. Loic apó térdepelt fia holtteste mellett. Mikor Blanche odafordult feléje, az öreg szolga alázatosan összekulcsolta kezeit és igy szólt: — Bocsánat, irgalom kisasszony ! A becsület meg volt inentveLoic Huelgoat rövid pár nap múlva meghalt. Megölte a bánat a fia után. Az öreg báró is követte nemsokára, de előbb még végighallgatta azt a törvényszéki tárgyalást, amelyen Blanche újból elmondta a véres éjszakán történteket, — úgy, anrnt neki elmondta volt. Természetesen a bíróság felmentette Saint-Avé kisasszonyt, be- igazoltnak látták, hogy önvédelemből ölte meg a keresztfiát. A közönség lelkesen megéljenezte a bátorlelkü leányt. Saint-Avé kisasszony azóta vénleány lett és a vannes-iak még most is mutogatják az idege- geneknek a me des Oríév.res-beli ódon palotát, lit lakik a Saint-Avé kisasszony. — mondják büszkén. Fiatal korában a legszebb leány volt az egész megyében. És egyszer egy késszurással megölt egy fiatal embert, aki erőszakot akart elkövetni raja. Azóta a gyászos esemény óta szívbajban szenved. Szegény leány ! Érthető, hogy a rettenetes izgalom beteggé tette . . . Azt mondják, nem éli túl a tetet. Kár érte . . . Egy ilyen előkelő nemes lélek! F. C.
