Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-25 / 17. szám
ápnlia hö 25. \ 7. (Őt 2.) száia % MáíészaUse, lSiä. •-. .-, - „■ .- - - —i— Amiről aem szereinek bestiái . . .! Hangzatos híreket olvasunk az újságokban a még mindig folyó balkáni liáboru borzalmasságáról s ezek a hírek legtöbbje arról beszél, hogy a sebesültek az egész vonalon hitvány és hiányos gyógykezelésben részesülnek, lennek kapcsán pedig minduntalan eszünkbe ötlik az a körülmény, hogy hiszen a mi fiaink is ott állanak a határon, kezükben a gyilkos fegyver, hogy ezzel halált osszanak, de viszont elkészülve arra is, hogy az ellenség gyilkos golyói megfosztják őket fiatal életüktől. Nem a háború borzalmasságait akarjuk ez alkalommal lefesteni, nem akarunk rémképeket tárni az olvasó elé abban a tekintetben sem, hogy ezek n bor/.almasságok esetleges hazánkat is érinthetik, de végre is az ügyeket es a dolgokat figyelemmel kísérő emberbarátok lelkiismeretének meg kell szólalni időben, hogy felhívj* a közfigyelmet arra, hogy bizony a mi községeinkben, sőt városaink egynémelyükében sem igen tudnának hamarosan százakra menő esetleges sebesülteket meg- fclő gondozás alá venni. Borzalom még csak elképzelni is, hogy pl. itt a ml vidékünkön lenne egy nagyobb ütközet és akár a mi embereink sebesülteit tömegesen hoznák falaink közé vájjon volna-e csak helység is arra, ahol a sebesülteket elhelyeznénk, vájjon volna-e elég kötszer ahhoz, hogy részükre az első segítséget helyesen nyújtani képesek volnának? Bocsánat az erős beállításért, de amint a most folyó balkáni harcok előreláthalatlan helyzeteket teremtettek, meg kellett tehát tanulnunk azokból aat, hogy még ilyen előre láthatatlan és megdöbbentő helysetekkel is bizonyos mértékig megküzdeni tudjunk. De nem is a háborús borzalmakhoz való készülődés késztet ezen lóma feszegetésére, mert hiszen annál sokkal kisebb jelentőségű, de esetleges tömeges megbetegedés, akár járvány, akár baleset következtében bármely község legkisebbtől a legnagyobbikig is sújthat és mégax ilyen kisebb tömegű szerencsétlenség esetére is bízvást állíthatjuk, hogy a magyar vidékek nincsenek berendezkedve a betegek elhelyezésére és ápolására. Pedig az országos betegápoidsi póladó ugyancsak jelentékeny I Még jelentékenyebb lesz a jövőben, amidőn tudvalevőleg a törvényhozási intézkedések következtében az eddiginek is kétszeresére emeltetett. Mégis ezzel szemben meg kell állapítani azt a tényt, hogy a magyarországi közegészségügy és betegápolásügy teljesen rendezetlen és szervezetlen, úgy hogy ebben a tekintetben az összehasonlítást még csak meg sem szabad kísérelni fegyverszövetségesünkkel, Németországgal. Bár a nénret falusi betegápolás belső szervezete ott sincs formálisan kialakítva, de legalább Felnyílt az ajtó és ott állt virággal a kezében Pál. A* öreg kinnácsorgó még egy darabig kapálózott, végre megnyugodott, mert a Levendulák, egyszerűen ráparancsoltak, hogy más úri megoldás nincs a világon. Kinnácsorgó bárókisasz- szonyuak sokkal könnyebben ment a dolog. Az j első találkozás már nagy hatást keltett. A kisasz- | szony megesküdött ötször egymásután, begy olyan j hasonlatosság, mint Pali báró és az ö megboldogult és imádott vőlegénye, Gabi báró között van, ö még soha életében nem látott. A második látogatásnál már szerelemről volt szó s a harmadik találkozásnál a kisasszony úgy nyilatkozott, hogy valahányszor Palit látja, Mindenkor Qabira fog gondolni. Bár minél többet találkozhatnának, hogy a drága halott emlékét el ne feledje. Pál a Levendulák veszedelmes, doun- juanságával karjaiba, kapta a leányt és dühösen ordította : — Soha sem fogod elfelejteni, msr-t mindenkor magad mellett fogsz találni engem. A bárókisassony egy kicsit vonakodott, szé- gyenlősködött, de végre mégis megadta magát a sorsának. A Levendulák a szomszéd kávéházban várták az eredményt. És aznap este félre lették a gyászt, pezsgőt ittak a Levendula—Kinnácsorgó frigyre. Pogány Béfa. a német »Vöröskereszt Egylet» még a béke időben is teljesíti a falukban is a betegápolási szolgálatot s szükség estén azonnal kölcsönöz a községeknek úgynevezett hadi-barakkokat is a legminimálisabb költségekért, melyeket a vasutak is igen olcsón, azonnal a helyszínére szállítanak. Ha még megemlítjük azt, hogy a német »Vöröskereszt Egyesülete mintegy 1200 községben rendszeres egészségügyi szolgálatot is teljesít, szerencsétlenségnél, vagy járvány esetén úgynevezett egészség- ügyi kirendeltségeit azonnal a községek rendelkezésére bocsátja, akkor elszomorodunk egy kissé, ha meggondoljuk, hogy a mi magyarországi Vöröskereszt Egyesületünkről legfeljebb csak annyiban hallunk hébe-korban valamit, hogy a bizottság hölgye valami táncmulatság-félét rendez, vagy amikor a lapok kitüntetés rovataiban olvassuk, hogy ezt,- vagy amazt az előkelő urat ellentengernagy i rangban fő,- vagy alvédővé nevezték ki. Népek fejlődés történetében kétségtelenül a legfőbb szerepre hivatott a betegápolás ügy, csodáljuk, hogy szociologosaink e térre még nem terjesztették ki figyelmüket, különösen nem abban az irányban, hogy tisztultabb gondolkodási módoknak megfelelően, különösen a falusi betegápolási-ügy szervezését gyakorlatilag is közremunhállák és előbbre vitték volna. »A magyar nép zömét, a földművelők' és a földműveléssel foglalkozók adják ki és csodálatos, hogy főkép ez a néposzlály van közegészségügyileg legjobban elhanyagolva, holott az országos betegápolási adó terheit ez a néposztály ugyancsak jelentékeny mértékben viseli. Községi- és körorvosok helyzete rendezetlen, holott néhány év muiva ugyancsak nagy tömegben keiül ki a fiatal orvos-nemzedék az egyetemről, ahol tudvalevőleg az idén már a medikusok száma telülhaladta a jogi pályákra készülők létszámát, itt van tehát az időpont, amikor orvoshiányról már beszélni nem lehet, csupán arró-!, hogy igenis az az orvos végre is első sorban saját megélhetését keresi és ezért telepszik le a kultiuközponlokat képező városokban és nem fog magától, önmagát feláldozva, olyan helyekre vonulni, ahol a betegápolás-ügy ren iezci!env? Miéi fogva, tudását, jóakaratát nem érvényesítheti. Földmiveiő népünk szinte védtelen egyes vidékeken az esetleges fellépő járványok ellen, a tüdővész elleni védekezés körül kifejtett akció is ma még nagyon kicsinyes, mert nincs kiterjesztve éppen a mezőgazdasági rétegekre, szükséges tehát, hogyha már az állam nem tud, vagy nem akar a fenti irányban eredményes munkát végezni, a társadalom figyelme hivassák fel ezekre a jelenségekre akkor, amikor még annak még ideje van, amikor még tervszerű munkálkodás megindításával lehetségesnek látszik mindazokat a «hiányokat pótolni, melyeket a múltban mulasztottunk. mulassza el metekinteni a f. hó 14.-én megnyitott, újonnan berendezett -- ■ ■ Schwa re Jenő és Uársa cég férfi- és női divatáruházát a Hungáriával szemben. Mátészalka ___ A „József Kir. Herczeg SzaBafóri&m Egyesüld“ helyi fiókjának válsága. A »József Kir. Herceg Szanatórium egyesület« helyi fiókjának alakulási ideje lejárt és ebben az évben újból megkell alakulnia. S éppen most ezen kiváló, jótékonyságában felülmúlhatatlan egyesület súlyos, válságnak néz elébe. Mint tudvalevő Dr. Fárnek László kir. közjegyzőt Vácra helyezték át. A milyen veszteség társadalmunkra nézve Dr. Fárnek távozása, aki hivatalában nagytelekkönyvi tudásával, ismert pedantériájával, lelki- ösmeretességével a köznépnek valóságos jótevője vol; és mint ilyen kivívta minden polgárnak tiszteletét, de társadalmi szereplésével, egyszerűségével, puritán jellemével is megnyerte mindenkinek szere- tetét, éppen oly veszteség társadalmunkra nézve Dr. Fárnekné távozása is, ki a Szanatórium egyesület érdemes elnöknője volt. Dr. Fárnekné kedves modorával, lebilincselő bájosságával mindenkiben fefürdía ébreszleei szép és a jó utáai törekvést és mindenkit megtudott nyerni a jótékonycélnak. Mint elnöknó csak a nemes célt tartotta szeme előtt, a jót a jóért cselekedte, nem hajszolta az elö9merést, a feltűnést és Így történi, hogy minden meiíékcé! nélkül szolgált jótékonyság terén szép eredményeket ért el, a Szanatőrium-egyestt- lel virágzott városunkban és sok taggal gyarapo* dott. Kérdés, hogy találunk-e méltó utódot, kérdés, hogy akad-e olyan nemeslelkü elnöknó városunkban, aki a jótékonyság szolgálatában elődjét követve minden mallékcél nélkül, minden feltűnés keresés és a maga uralkodását és szórakozásait kereső mellékcél nélkül szegődik és csupán az egyesület céljai lebegnek szemei előtt. Kérdés, akad-e Ilosvay Endrédének és Dr. Fárnek Lászlódénak méltó utódja az elnöki székben, kik a társadalom minden rétegében .népszerűek. Pedig attól függ az egyesület jövője, kivált kis helyen sok függ az elnöknó szereplésétől és sokszor egy kis félreértés nagy célokat rombol össze. Pedig kár volna ezért az egyesületért. A legkiválóbb orvosok a tödővészt „tekintik a század legnagyobb betegségének, mely több áldozatot követel, mint a többi fertőző betegségek együtvéve. A tüdővész elleni mozgalom csak kul- turhelyen ölt nagyobb arányokat, A tüdővész gyógyítható betegség, ha még túlságos nagy mérveket nem öltött. $ ha tudjuk, hogy ezen körülmény tudományosan megállapított tény, beláthatjuk, hogy milyen szerepet játszik ezen betegség elleni védekezés. Koch Róbert után, ki a tüdővész okozóját, a gümő-baeilust felfedezte, legnagyobb szolgálatot tettek ezen a téren az emberiségnek azok a nagy, nemeslelkü emberek, a kik az egyes államokban a tüdővész elleni védekezés élére állottak és szanatóriumot, valamint más intézmények alapítása által millió és millió embert mentettek meg az életnek. Hazánkban Wodiáner Albert báró, Korányi Frigyes, Lukács György, ezen mozgalom megtrem- tői, ezek azok a nevek, melyekhez több százezeF magyar ember életének megmentése fűződik. Hála a gondviselésnek vannak olyan nagy nemeslelkü magyar emberek is, kik nemcsak a politikában meddő szóharcokkal, hangos frázisokkal mentik meg a hazát, hanem lelkűk nemességének erejével, hevével, a maguk köré toborzott nemes gárdával segítségére sietnek sok ezer be- I teg magyar embernek, hogy megmentsenek közft- j lök nagyon sokat az életnek. Ezek a legnagyobb hősök és mi volna az emberiségből, ha ilyen emberek nem volnának? Nem minden embernek célja az emberek hátából Jákob létráját alkotni, hanem I a jónak, a nemesnek kultusza is. A József kir. Herceg Szanatórium Egyesület ilyen emberekből áll. Mátészalka az elsők között volt, a hol ennek az egyesületnek fiókja megalakult ilosvay Endrini elnöklete alatt, a ki lelkének nemességével megalapozta ezt az egyesületet városunkban. Méltó utódja volt Dr. Fárnek Lászlóné, a kinek a nevéhez az egyesület virágzása fűződik. Sok gyógyult beteg áldja vidékünkön neveiket. De mi lesz most? Kár volna, ha mint egy megoldódott kéve, széthullna városunkban ezen jótékony intézmény. Azok a szanatóriumok, melyo- ket ezen egyesület alkot szent helyek, a honnan a gyógyult betegek ezrei távoznak és jobban dicsérik Istent a templomoknál. A mint azt Jámbor Gyula, egy gyógyult beteg a Szanatóriumi Lapok 1912. évi 40. számában énekli: »Mert ha Szent a hely, a hol bölcsőben ringtam; Szentebb százszorta ez; — ahol meggyógyultam!« 4{J R E K. — Kiss Bertalan öngyilkossága. Hétfőn délután az esteli órákban futó tüzként terjedt el Mátészalkán az a bir, hogy Kiss Bertalan sza- moskeéri volt lelkész jelenben szatmári megválasztott esperes lelkész öngyilkosságot követett et és egy 7 miiiméteres forgó püztolylyaf szivén lőtte magát s azonnal meghalt. A néhai lelkészt Mátészalkán sokan ismerték, mert különösen régebben gyakran megfordult itt s azt az alkalmat használta fel az öngyilkosságra, mig felesége hétfői nagyvásáron Mátészalkán tartózkodott. Az u} állást május hó 15-én kelllett volna elfoglalni és most mikor egy boldogabb és tekintélyesebb életbe
