Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-01-26 / 4. szám
4. (147). szám. MÁTÉSZALKA 3. oldaj. KÖZSÉGI-ÜGYEK. (- A „Mátészalka” a járási közkórházért. — A kórházértekezlet. — A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése. —) Megírtuk múlt számunk ugyanezen rovatában, hogy járási közkórházunk érdekében megelégeltük a hároméves propagálást s mostmár,- amikor sikerült a járási kórházat, mint elodázást nem türó közszükségletet bevinni a közvélemény köztudatába: a tettek mezejére óhajtunk lépni. All pedig ez az első lépésünk abból, hogy a községi képviselő-testülethez indítványt nyújtunk b«, a melylyel az a célunk, hogy a községi képviselet, mint ilyen, hivatalosan foglalkozzék a járási kórház megoldásra váró kérdésével. Bármily körültekintő is javaslatunk, tudjuk, érezzük, hogy az néhol többet, néhol kevesebbet, sőt tán olykor egész mást mond a kelleténél. Lelje ez magyarázatát abban, hogy nekünk csak (mint már irtuk) a hivatalos mozgalom megindítása volt e javaslattal célunk és hogy mi csak általánosságban utnjufatással óhajtunk szolgálni. A továbbiak s a körülmények fogják eldönteni, mit, mikor és hogyan kell majd tenni. Mert a mi javaslatunk — mint látni méltóz- tatnak — mindazt magában foglalja, amiket a Msz. és V. körkérdésére nyert válaszokban propoziciókként olvashattunk. És hogy általánosságban ez a javaslat jó utón jár, annak különösen bizonyítéka a most leszögezett körülmény, mert — amint az okiratokkal bizonyítani tudjuk — javaslatunk jóval előbb meg- készOlt — Puskás Lajos munkatársunk készítette el — mint a Msz. és V. körkérdésének feleletei, de szándékosan nem hoztuk azt máig nyilvánosságra éppen azért, hogy először kivártuk a szakértők válaszait s azokra megtettük megjegyzéseinket. Nagyon jól eső érzés volt, amikor láthattuk, hogy az összes válaszok lényegei javaslatunkban bentfoglaltatnak, minthacsak e javaslat nem a válaszok előtt, hanem a válaszok után készült volna. Alább számolunk be a kórház-értekezletről, mely beszámolóban megtalálja az olvasó annak regisztrálását is, hogy egy kórházbizottság alakult. Mármost úgy véljük, hogy a községi képviselö-tes- taletnek kell irdnyitólag kezébe vennie az ügyet s ha a vasárnap megalakult bizottságot a képviselet akceptálja — esetleg kiegészítve — úgy nem pa- ralell, hanem megerősödött összmunkára leend kilátás. A bizottság szervezésének és munkaKörének ismertetésére még visszatérünk. * Széles mederben, élénk érdeklődés mellett folyt le a »M. és V.< laptársunk által összehívott értekezlet e hő 21.-én a »Központi szálloda« nagytermében. Mintegy 150 főnyi latainer-, iparos- és kereskedőkből álló közönség gyűlt össze a hirdetett időre, hogy kivegye részét a szociális fontosságú kórházmozgalomből. Pontban 11 órakor Dienes Dezső szolgabird, úgyis mint a »M. és V.« főszerkesztője, a kórházmozgalom egyik leglelkesebb előharcosa megnyitotta az értekezletet s rövid szavakban ismertetve annak célját, kérte a megjelenteket, hogy véleményüket nyilvánítsák s indítványaikat terjesszék elő. KfUhona Géza, polgáriiskolánk igazgatója emelkedett ezután szólásra s magas nívójú beszédben, körvonalozva a kórház égetően szükséges voltát, az együttműködésre, a nemes, humánus cél érdekében való kézfogásra hívta fel a közönséget. Kiemelte beszédében a »Mátészalka« dicséretes és évek óta lankadatlanul folytatott nemes, önzetlen küzdelmét a kórház eszméjéért. Ezután dr. Rosenberg Ignác orvos fejtette ki nézetét s a megfontolást, az alaposságot ajánlotta az intézők figyelmébe. Véleménye szerint a létesítendő kórház betegeinek 90 °/o-a a szegény emberek sorából kerül ki s igy a kórház fenntartását, nem látja biztosítva. E véleményét a múltak tapasztalataiból meríti, amikor még bujasenyvi kórház volt Mátészalkán, melynek évekig kezelő orvosa volt. (Nem osztjuk az orvos ur véleményét, mert e mozgalom egy modern kórház megteremtésére indult meg, amely kórház a legkényesebb igényt is kell, hogy majd kielégítse és akkor, hisszük, nem pusztán a szegény emberek kórháza lesz az.) Dr. Dienes Dezső, Kállay Szabolcs és dr. Bródy Sándor hozzászólása után az értekezlet egy szü- kebbkörü bizottság megalakítását határozta el, mely bizottság kötelessége leend a mozgalomba bevonni a járás összes községeinek elöljáróságait, lelkészeit, tanítóit és jegyzőit s egy összehívandó értekezleten a legközelebbi teendők felett határozni. Az értekezlet egyhangú lelkesedéssel a bizottság elnökévé Péchy László főszolgabírót választotta meg, — ki az értekezleten épp azért nem jelenhetett meg, mert a kórházügyében a fővárosban járt —, társelnökké Szálkái Sándor országgyűlési képviselőt, tagjaiul pedig dr. Csató Sándor, dr. Vida József, dr. Rosenberg Ignác, dr. Bródy Sándor, dr. Qlatler Béla és dr. Belényessy László orvosokat, Almer Béla és Kálmán Ernő gyógysze- I részeket, Káthona Géza polg. isk. igazgatót, Doby ] Antalt, mint a járási ipartestület elnökét, dr. Dienes Dezsőt és Fazekas Arthurt választotta meg. Dr. Bródy azon indítványát, hogy az értekezlet szavazzon jegyzőkönyvi köszönetét a helyi sajtónak • mozgalom megindításáért és propagálásáért, egyhangúlag elfogadták 9 ezzel az értekezlet véget ért* Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal hangsúlyozni a »M. és V.« laptársunk érdemeit a kórház-kérdésnek ilyetén előbbrevitele terén és ismételten kiemelni dr. Dienes Dezső nemes agilitását, melylyel e humánus eszme megvalósításáért fáradozik. Igaz szívvel örvendünk, hogy laptársunkkal im a tettek mezején volt alkalmunk találkozhatni s hogy módunk van a közjóért, a haladásért vállvetett munkát kifejteni. * A községi képviselő-testület f. hó 13.-án, kedden, jórészt a telefon-ügy sürgősségére való tekintettel rendkívüli közgyűlést tartott. Az általunk már ismertetett posta- és távirda- igazgatósági átirat felolvasása után a képviselőtestület az abban foglaltakat, valamint a községi- elöljáróságnak tett intézkedéseit helyeselve tudomásul vette s a mátészalkai törvényhatósági távbeszélő-központ létesítésének költségeihez 1592 ko- r'ona 79 fillérrel — egyhangú határozattal — hozzájárult. Az előfizetők részéről megnyilvánult áldozatkészségért az előfizetőknek jegyzőkönyvi köszönetét szavazott s utasította a községi elöljáróságot, hogy a hozzájárulási összegeket beszedve, a most megszavazott összeggel együtt ezen határozat jogerőre emelkedése után a nagyváradi pósta- és távirdaigazgatóság pénztárához szolgáltassa be s intézkedjék, hogy a mátészalkai távbeszélő központ még ez év tavaszán kiépíttessék. Ezután a helybeli kir. Járásbíróság átiratának tárgyalására került a sor, mely szerint a m. kir. Igazságügyminiszter ur 1843/912 számú rendelete értelmében a járásbíróság által bérelt helyiség bérletét illetőleg további tárgyalásokba Mátészalka nagyközséggel csak abban az esetben bocsátkozik, ha a község a kincstár részéről megadható legmagasabb és 3200 koronában megállapított haszonbért elfogadja. A képviselő-testület, mielőtt a felajánlott bérösszeg elfogadása felett végleges határozatot hozott volna, kimondta, hogy kebeléből küldöttséget meneszt az igazságügyminiszter úrhoz, mely küldöttség hivatása lesz, meggyőzni az ügy referensét arról, miszerint a község e minimális bérösszeg mellett a bérletre tetemesen reáfizetne s kieszközölni a megállapított 4500 korona bérösszeg elfogadását. A küldöttség kötelezendő még e hó folyamán eljárni megbízatásában, mert a képviselő- testület végleges határozata február hó 10.-ig az igazságúgyniiniszteriummal közlendő. Tárgyaltatott Földes Lipót, Körte György, Nagy Vilma és Szabó Regina illetőségi ügye, Fischer Mór zsákkölcsönző és Feszter Lázár szobafestő telepe- dési engedélye. (Megadatott.) Az iparos tanonc-iskola felügyelő bizottsága 3 évre megválasztatott. Tagjai lettek: Kincses István, Koller Béla, Grűnbaurn Manasse, dr. Rosen- ' berg Ignác, Gráf Lajos, Doby Antal, Csincsák József, Feldmann Dezső, Szöllőssy László, Weisz Antal, Fazekas Arthur és Rohay Gyula. Nagy Zsigmond és társai kérelme, a Zöldfautca keleti oldalának aszfaltozása iránt kedvezően elintéztetett s ezzel a gyűlés véget ért. Jelen voltak : Csizmadia Kálmán, Rohay Gyula, Kincses István, Weisz Lajos, Weisz Miklós, dr. Csató Sándor, Feldmann Ármin, Bányay Endre, Csizmadia Ferenc, Nemes Ferenc, sz. Szabó Sándor, Rác István, Szabó József, Doby Antal, Lőrinc István, Stein- berger Sándor, Veress Lajos, Szabó Sámuel, dr, Vida József, Radványi János és Qosztonyi Lajos. REK. Gép, amelyik nem változik. Azt csak senkise tagadhatja le, ha mindjárt egész- vagy félhivatalos is, hogy a világ kereke néhány század óta fordult valamit és ami pár száz esztendő alatt nagyszerű technikai konstrukció volt, az ma már ócskavasnak se kell, mert minden kilójából félkilót megevett a rozsda, amit a költők az idő vasfogának hivnak. Ezt a vasfogat ma már arannyal plombálják és ott, ahol postakocsik döcögtek valamikor, mint a közlekedés legbiztosabb, leggyorsabb eszközei, ott 2—3000 mérternyi magasságban keringenek és viszik a postát ló nélkül. Haladtunk, különösen a technikában nagyot haladtunk. Elég baj, hogy vannak olyasfélék, amikben egy csöppet sem haladtunk. Például azok a rozzant gépezetek, amelyek bizonyos társadalmi osztályok érdekeinek az istápolására bizonyos kiváltságokkal főiruházott egyéneket termeltek, azok a gépezetek, amelyek grófokat, bárókat nemeseket és más hasonszerU valakiket termeltek, akik különbek nálam, nálad, nála any- nyiban, hogy törvényt hóinak nekem, neked, neki, azok a gépek nem változtak. Ezek a gépek most is használatban vannak, ha a demokrácia előnyomulásával való kérkedés még úgy is tiltakoz nék a gép működése ellen, mint ahogy nem tiltakozik. A rablólovagokból, a kalandos kecskepásztorokból, a háború esetén sikeresen működő kémekből, a nagyobb kantinosokból, a felsőbb helyekről megpumpolt bankárokból bárók és grófok lettek. Az évszázadokkal gazdag múltú gép ma is olyan pontossággal termeli a bárókat, a grófokat, a kiválságos urakat — m ir tudniillik azokat, akik valami társadalmi tekintetben különböznek tőlem, tőled, tőle — mint hajdanán, amikor rablókalandok és uzsora-üzletek hőseiben csináltak ősapákat, akiknek unokái most büszkén, gőgösen aulomobiloznak előttem, előtted, elölte, vagy a főrendiházban törvényt hoznak nekem, neked, neki. Hát hol az a bizonyos demokrácia? Nincs nap, amelyen egy-egy uj báró ne születnék ? Niucs lap, amely tudtomra ne adja, hogy ebből vagy abból udvari tanácsos lett, ebből vagy abból örökös főrend lett. Miért? Ismeretlen nevek dúdolnak a fülembe, a füledbe, a fülébe. Kik ezek az urak ? Mit csináltak ? A régiekről tudjuk, hogy kik voltak, mit csináltak, de ezekről az újakról ugyan ki tud valamit, ami érdem, ami arra méltó, hogy származékait az én származékom csodálja, bámulja, tisztelje mint a bárót, grófot, mint örökös főrendet ? Senki, de senki. Csak annyit tudunk, hogy az a réges-régen működő penészes gép már megint az én elnyomott társadalmi osztályom főlibe, tehát az én elnyomásomra termelt egy embert, aki ezentúl származékostól báró vagy gróf. Éppen most adják a szeretett hazában élősködő demokrácia tudomására, hogy egy ilyen újdonsült báró, nagybirtokos, országgyűlési képviselő, valamint törvényes fiu-utódai ezentúl örökös főrendiházi tagok lesznek, de nemcsak esek lesznek és dupla előnevük lesz. No, fene-terem- tette 1 A spanyol grandok rengeteg hosszú nevét lepipálja ez a név-sokaság és ha ilyen rohamosan szaporodik, akkor a neveket egy évtized múlva egy félév alatt nem lehet kimondani. Miért? Kik ezek? A papa még nem mondhatta, hogy az ősei lóháton jöttek magyaror-
