Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-06-28 / 26. szám
Mátészalka, 1912. junius hó 28. 26. (169) szám. 3, oldaL És ez így bölcsen, helyesen van. Sőt dicsérendőén is. Mert hiszen ezzel ifjaink ügy »életképese voltukat, mint lelkesedésüket kifejezésre juttatják, elárulják. Mentsen meg a gondviselés minket olyan ifjúságtól, mely nem vágyik az élet örömei után és mentsen meg az olyan ifjúságtól, mely nem tud érdeklődni, sőt ha kell: lángra gyűlni a közdolgokért. Az ilyen ifjúság terinökép- telen. Az ilyen ifjúság sirá?ója volna az öt követő nemzedéknek. Az ilyen ifjúság fa, amelynek nincs virága. És vajon: »lesz-e gyümölcs a fán, a melynek nincs virága* — hogy Petőfit, a magyar klasszikust is idézzük?! Deltát mondjuk: örömmel tölthet el bennünket, hogy ifjúságunk nem hagy kívánni valót. A jövő tehát nem reménytelen. De a jelen ? 1... Az sivár, nagyon sivár. Mert nézzük csak I Az ifjúság hivatása, rendeltetése magaslatán áll ugyan, de hol vannak elődeik, akik még benlülnek az összes poziciókba>n, akiknél ott a vagyon és tekintély? Ugyan mi komolyabbat tettek még ők a kórházunkért? Bizottságot alakítottak. Punktum. Sem többet, sem kevesebbet. Mert »kevesebbet* már nem is tehettek. És ezt a keveset is — az ifjúság agitációjáuak és kezdeményezésének szinte kényszerítő hatása alatt. És azóta csend van tisztes soraikban. Csend, mélységes, nagy csend . . . Legfeljebb valamelyik ifjú, kit táncosnőjének bájai megrészegítettek, kiált be a néma tétlensége siri csendjébe: >soh’ se halunk meg !*, miközben, frappáns ellentét gyanánt — a kórház javára bosztonozik , . . Nem tehetek róla, de a mai ifjúság elődei, ha közvetlen utódaikat párhuzamba állítom velük, mindig azt a benyomást teszik rám, mint az erdő száraz avarja, melynek felébe nő a bájos, illatos ibolya. Az élet a halál fölé . . . * H ÁBOROG a politika tengere és szennyes hullámainak utolsó gyűrűi hozzánk is eljutnak. Természetlani törvény, hogy a szemét, mely az örvényben kavarog s amelyet egy hullámhegy vállára kap, az utolsó huilúnigyürükben gyűl össze. Ez ugyan érdekes jelenség, de nem ezt j óhajtom itt most leszögezni. Hanem azt, hogy ha máskor nem is, de mikor az »úri huncutság*: a politika és ennek kinövései: a pifrl-, a kortespolitika wgy kiváltja, óh akkor, akkor még a magas kormány is tudomást vesz létezésünkről és szóba áll velünk, sőt még okulásunkról is atyaiing gondoskodik . . . Ez a kormánykegy két hét előtt volt falucs- kánkban észlelhető. A kormány olvasni, okulni valót küldött a mi népünknek. Súlyt helyezett arra, hogy a mátészalkai polgárság is lássa be, hogv a rendőrkard, csendőrszurony és huszárának elengedhetetlen feltétele és lényeges kelléke a parlamentarizmusnak. Á;n: lássa be, aki akarja; mi ezzel nem törődünk. Mi egyebet látunk. Azt, hogy mikor a járásbíróságunk bérletéről volt szó, sehol se volt a korinánykegy, hanem makacsul megkövetelték, hogy felezer koronát ez a koldus község évenkint odaajánldéközzék az államnak; mikor a telefonunkról volt szó: magnnkak kellett kigubázni az utolsó koronát is, hogy hozzá juthassunk, de sehol se volt szerencsénk a magas kormányhoz ; mikor a kórházról van szó: meginlcsak teljesen magunk erejére vagyunk utalva és megiutcsak nincs szerencsénk a magas kormányhoz. De mikor korteskedni keil, mikor a halahnonrsaradliatás és pártérdek követelik; mikor szükség van a, »népség és katonaságára, akkor egyszerre mi is létezünk; akkor rólunk is tudnak; akkor miránk is szükség van ; akkor van szerencsénk és őmagasságaik a magasból hintik felénk a maszlagot . . . * D E ne legyünk igazságtalanok és ismerjük ba, hogy első sorban is mi magunk vagyunk okai ann; k, hogy mindenben támogatás nélkül, teljesen magunkra ulalva állunk és hogy éppen ezért mindenhez olyan rém.séges nehezen, ionos vajúdás és véres verejtékek árán jutunk, ha végre jól kinyitottuk a község ládáját és a magunk bu- gyellárisát is. Mert nincsenek vezetőink, nincsenek embereink, akik utána járjanak, lépéseket tennének, ha valamire szükségünk van. így minden kétszeres időbe és kétszeres pénzünkbe kerül. Ha fel-fel MÁTÉSZALKA szalmalángol is egy-más dolog körül egyik-másik, kitől a megoldás . szolgalmazását méltán várhat- nók, félmétert halad s aztán megáll és a »führe fekszik* — mint néhai Ilosvay Endre mondta. Ilyen mától holnapig lelkesedő emberünk van elég. Az van. Sőt sok is. Egész sereg. De egy, egyetlenegy igazi lüzönvizenát-emberünk aki »hat, alkot és gyarapil* — ilyen emberünk, fájdalom, nincsen. Mélységes, nagy, ma is uralgó igazság a néhai Weisz Bernáth rezignált sóhaja: »Já, já... Lajte zind fii, áber mentsn vénigl*... Ennél találóbban még senki se jellemezte Mátészalkát. (—) Zenészlakodalom. Hej a Gyula, a Gyula, a mi Gyulánk! A mi — isten kegyelméből való szálkái primus Banda Marcink, Kocénk, Rác Lacink — egy személyben I! A ki annyiszor húzta nekünk a keserves, bus melódiákat — most neki húzták el a nótáját! Láncra került 1 Hymen rózsaiáncáraf . . . Nobel, parádés lakodalmat ült a Bogdán Gyula 26.-án, oltárhez vive szive választottját, Nagy Dezső nevelt leányát, a szép szőke Juliskát. Csengőbongó felkeszkendőzött, lovas fogatok vágtattak ide-oda szállítva a lakodalmi sereget, kik között a társadalom számos intelligens tagja is olt vol* a rei. templomban, hol Kincses lelkész adta őket össze egyházilag. Estére kelve nagy vigasság ütött tanyát az örömszülők házában. Itt is többen jelenlek meg a társadalom előkelőségeiből. Szebbnél- szebb dikció hangzóit el a fiatal pár és a nevelő szülők tiszteletére, jóvoltára. Legyen e pár sor Í3 a mi üdvözlésünk az ifjú és az öreg pár tiszteletére ! Hiszen ők a zeneművészet, a magyar dal helybeli istápolói! . . . — Vizsgák. A helybeli állami polgári fiúiskolában e hó 17—20-án folytak le a rendes tanulók vizsgái Kalhona igazgató eiiiöklése alatt. A vizsga számszerinti eredménye a következő: Sikerrel vizsgázott az 1. qsztálybr.ál ?. Javítóvizsgára uta- sitattotl L A második . ószu'ilyban ló, javít 5. A harmadik osztályban 'Síf javit 8. A negyedik osztályban 14, javít 5. 23.-án d. u. 4. órás kezdettel folyt la az évzáró ünnepély az egyideüieg több helyen tartott vizsgák miatt a szokottnál kissebb számú közönség jelenlétében, kik közt ottláüuk dr. Fúrnék Lászlót, Baldssy Miklós jbjrót, Kiéin Móricot; Az ifjúsági én Akar Ima című éneke vezeti be az ünnepélyt. Fárnek László 1!. o. t. Czjuke István »ima* cimü versét szavalta el korát maghaladó értelmességgel. Ezt magyar dalok énekszáma követte. Ezután Hunyadi János IV. o. t., Várnái Antal, »Tanú* cimü versek elszavalása gyönyörködtette a közönséget, amit a Románc énekszám. Majd Gál Endre szép sikerrel előadóit, »Az irgalom* cimü szavalata következett. A most következett kuruc dalok nagy tetszést váltottak ki. Frenetikus hatást keltett az igazgató által irt »Búcsú a tanuló társaktól* cimü Ardeleán Emil IV o. L által gyönyörűen előadott vers, mely Kalhonát mint mély érzéső poétát uj oldalról mutatta be. Lelkes laps honorálta a szép alkalmi költeményt. A jutalmak kiosztása, a mi most következeit, lázas izgatottságba hozta a tanuió sereget, meg — a szorongd szülőket. Ennek eredménve következő volt: I. oszt. Rosenberg Elemér, Bányay Endre és Pausz Béla könyvet kaptak. II. Enliidi Herman 1 drb. 10 koronás aranyat. Fárnek László, Kerekes Béla, Rosenberg Tibor, Földes Pál és Döri Sándor könyvet kaplak. III, oszt. Laskay Miklós és Komoróczy Zoltán 10—10 koronás aranyat kaptak. Kandel Mór és ifj. Varga Ferenc könyvet kaptak. ÍV. oszt. Grünbaum Izor és Jóbi Mihály 10 — 10 koronás aranyat kapták. Eizenberger József, Flaszter Ignác, Schreiber Jenő, és Weisz Miklós könyvet kaptak. A szemekben felcsillámlolt öröm, de sokaknál a fájdalmak visszalükrözése mutatja a jutalmak kiosztásának hatását. A 10. pont Kathona igazgató szónoki hévvel előadott, szívből jött és szívhez talált nagy hatású záróbeszéde volt, melynek folyamán jelezte, hogy kik járultak jutalmakkal a vizsgához, kiemelve a város, a Takarék-pénztár, Klein Máric (mint aiapitványozó) és a helybeli ifjúság áldozatkészségét. A Szózat zárta be a mély nyomokat hagyott s minden pontjában szépen si* került ünnepélyt. 23-dn volt a r. hath, iskolában is a vizsga Koller Béla és Almer Béla elnöklete alatt. Itt is oly nagy közönség gyűlt egybe, hogy egy része kiszorult. Az eredmény teljesen kielégítette úgy a szülőket, mint az iskolaszék tagjait, melynek Koller egyházi elnök szép szavakban adott kifejezést. A ref. iskolában is volt vasárnap vizsga, de megelőzőleg is folytak már egzámenek. Hétfőn, 14.-én volt az utolsó vizsga a Szoboszlay Pálé- Borbát Andor helyett kit betegség miatt kórházba vittek, az I. fiit osztály vizsgáját Becske Bertalan leánytanitó adta le. Kincses István szokott odaadásával vezette a vizsgákat és általában megelégedésének adott kifejezést. Az izr. iskolában 23-án d. e. és d. u. folytak a vizsgálatok részben Grünbaum rabbifelnök, részben Klein Andor alelnök és Herman igazgató vezetése alatt. A gyermekek közt szorgalomjegy, jutalomkönyv és emléklapok lettek kiosztva. Az általános hangulat a mellett tanúskodott, hogy a vizsga most is sikerült. Sokan siettek gratulálni az igazgatónak és a másik két tanítónak és Herman igazgató rövid záróbeszédében dicsérettel emlékezett meg Weisz Miklós hilk. II. elnökről, ki 12 koronás vizsgái jutalom diját osztotta ki, melyet Slern Sarolta III. o. t. (10 korona) és Fried József Ili. o. t. (2 korona) nyertek meg, a ki egyébként is néhány szegény gyermeknek évenkénti felruházásával szerzett érdemet az elismerézre. A gyermekek szavalata- és több hazafias énekkel fejeződött be a vizsga, melyen szokatlan nagy számban vettek részt s/.ülőx és taniigy iránt érdeklődők. — Cáfolat. Múlt heti számunk Péchy főispán lesz? — cimen megírta, hogy Péchy László járási főszolgabiránkat Beregmegye főispánjává fogják kinevezni. Már ezen hírünkben kifejezésre juttattuk, hogy csak mint érdekes szálló-hirt s nem mint pozitiv valóságot közöljük a mondottakat,, amint a cimbeli kérdőjel, továbbá a »kölportálják* és »mint szállongó-hirt* stb. szavak bizonyítják és illusztrálják ezt. Mindazonáltal tartozunk az igazságnak azon kijelentéssel, hogy utána jártunk a dolognak és a lehelő legilletékesebb helyről nyert információnk értelmében módunkban van konsta- lálni, hogy hivatott hírünknek jelenben pozitív alapja nincs. — Eljegyzések. Filrszt Károly fehérgyarmati fakereskedő eljegyezte Weisz Jolánkát Szatmár- ökörilóról. — Kende József batizi körjegyző eljegyezte Vadász Vilma urleányt, Vadász Sándor bankigazgató leányát, Nyírbátorból. — Schvartz Ferenc a mátészalkai gyártelep alkalmazóija eljegyezte Rölh Valériát Alsósószo- porról.-- Leharaípa az errát. Ez év február havában Harcsa János és Varga Gábor fábiánhá- zai lakos valami miatt összeperlekedtek. A szóváltásnak verekedés lett a vége, a fiuk ökölre mentek és a dulakodás kévében Harcsa János a szó szoros értelmében leharapta ellenfelének az orrát. Ezért a kir. törvényszék három havi fogházra Ítélte. A kir. ügyész — arra való tekintettel, hogy sértetti arca feltűnően eltorzittatott — büntetés súlyosbításáért felebbezett. — Elítéli tolvajok. Ez év elején történt, hogy a mátészalkai határban lévő Jármy tanyán megjelent Rákóci János, Törő Péter, Szabó Lajos és Szűcs Sára és a dohány csomózó padlásról 8—9 métermázsa terményt elloptak. Csütörtökín Ítélkezett ez ügyben a szamári kir. törvényszék és a férfiakat fejenként 1 — 1 havi börtönre, Szabó Sárát 3 napi fogházra, a lopás ideje alatt őrt álló Szűcs Fekete Józsefet pedig dorgálásra itelle. — Harcias Bém&er. Ez év március 9-én a vitkai határban evő Báró Perényi tanyán lakó Szádok Jánosné épen abban az időtájbnn akart kenyeret sütni, amikor a vela egy konyhán lakd Sáfrán Józsefné. Ebből a két asszony közt szóváltás keletkezett, aminek SzádóRné oly formán vetett véget, hogy Sáfránynét úgy elagyabugyálta egy vasvillával, hogy az hat hétig nyomta utánna az ágyat. F. hó 21.-én Ítélkezett ez ügyben a szatmári törvényszék és a harcias asszonyt három heti fogházbüntetéssel sújtotta.
