Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-04-26 / 17. szám

3. oldal. MÁTÉSZALKA 1912. április 26, erdőéiben 13, a fehérgyarmatiban 9 és végül a mátésialkaiban 41 egyén. Szökés egyetlen egy esetben sem fordult elő. Az ülés végén az adóügyi és az államépité- szeti referensek terjesztették elő szakjelentéseiket. — Az egyenes ut közigazgatási be­járása f. hó 23.-án délelőtt végre megtörtént és ugyanakkor a városunkon keresztül vezető uj hadá­szati ut vonala is előzetes megállapítást nyert. A hivatalos aktuson a kereskedelemügyi miniszté­rium részéről Dicsőffy József műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal részéről Kacsóh Károly műszaki tanácsos és Holécy üyula főmérnök, a vármegye részéről pedig Péchy István vármegyei fő­jegyző vettek részt. Ezeken kívül Szálkái Sándor orsz. gyűl. képviselő, Péchy László főszolgabíró, Rohay főjegyző és nagyszámú érdekeltség gyűlt össze d. u. Ve 4 órakor a városháza nagytermé­ben részint, hogy az egyenes ut megnyitásáról szóló jegyzőkönyv felolvasásánál jelen legyenek, részint pedig, hogy a hadászati ut vonalának helyes meg­állapítását felszólalásaikkal és agitációjukkal úgy a város, mint a saját személyes érdeküknek meg­felelően biztosítsák. Eljött Máthé László v. orsz. gyűl. képviselő, takarékpénztári igazgató is, hogy a Schrei bér-féle consorcium szorult helyzetén se­gíthessen, ott volt Bállá Béla nyirmegyesi jegyző is, hogy községe jogos érdekeit lehetőleg megvéd- hesse a hadászati ut irányának megállapításánál. 4 órákkor véget ért az idegen urak tanácskozása és az erről felolvasott jegyzőkönyvben kimondatott az »Egyenes ut* hivatalos megnyitása és utasítva lett a város, hogy az ut járhatóvá tétele valamint az azon áthaladó iparvágánynak dupla, átjáró sí­nekkel való ellátása érdekében a debreceni üzlet- vezetőségnél sürgősen intézkedjék. Ezután a hadászati ut irányának megállapí­tása érdekében tett több rendedli felszólalásokat halgatta meg Dicsőffy műszaki tanácsos. Két véle­mény illetve kerelem alakult ki. Az egyik lényege­sen nagy és tekintélyes csoport a mellett volt, hogy a hadi ut a megyesi útról bejőve a Schrei- ber-féle parcellák közt, a vasúttal parallel menő utón haladva, az állomástól mintegy 40 méternyire kanyarodjék föl az »Egyenes uu-ra és a régi törvényhatósági ut átszelésével, egyenesen a »Felhágó«-ig haladjon, honnan befordulva a Forrás-utcán végig vonuljon Ópályi felé. A ha­dászati útnak ezen a város fejlődése érdekében egyedüli helyes irányát támogatta a vármegye kép­viseletében Péchy isván vármegyei főjegyző továbbá Péchy László főszolgabiró, Mátészalka község elöl­járósága és városunk polgárságának nagy része valamint nyirmegyes község elöljárósága és lako­sai nevében Bállá Béla körjegyző is. Itt jegyezzük meg azt is, hogy ezen ut megvalósítása végett a Schreiber-Konzorcium felajánlotta, hogy a vasúttal parallel haladó szükebbnek tervezett utcát a ha­előtt általában a nap belsejéből kitörekvő izzó gá- záknak tartották, de ma inrá sok fontos ok szól ezen fölfogás ellen. De ezt a jelenséget máskor is megtudják figyelni. Azonban eddig csakis teljes napfogyatkozás idején tudtak megfigyelni egy másik titokzatos jelenséget. Ez az úgynevezett korona, amelyet a nap korongjától messze kilövellő, szabály­talan és változó alakú rendkívül finom fényű hul­lámoknak imák le. Természetét még egyáltalán nem tudták megismerni és majd csak további nap- fogyatkozásoknál, vagy a fotografáló készülék se­gítségével jutnak ennek a talánynak a megfejtéséhez. Még egy másik kérdés is foglalkoztatja a tu­dósokat napfogyatkozások alkalmával. Az ugyanis, hogy nem kereng-e a nap körül valamely eddig Ismeretlen csillag vagy csillagtömeg, amely közelebb lenne a naphoz, mint Merkur, amelyet eddig a legközelebbi csillagnak ismertünk. Ezt az ismeret­len csillagot amelynek a Vulkán nevet szánták, a hatvanas évek óta szorgalmasan kutatták teljes nap- fogyatkozások alkalmával. De mindeddig hiába ke­resték és arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Merkur pályájának szabálytalanságait más okozza és nem valamely csillagnak a befolyása. A napfogyatkozások megfigyelése igy tehát sokat veszített jelentőségéből. Mégis marad azért több fontos kérdés, amelyeket a napfogyatkozások pontos megfigyelése révén kell megoldani. B. B. dászatl ut követelményeinek megfelelő szélességben hajlandó dijmetesen kibővíteni és Szálkái Sándor is beleegyezését adta, hogy az »Egyenes ut* men­tén fekvő, most bekerített telke egész hosszában szintén díjmentesen átenged egy 4 méter széles­ségű sávot (avagy ha kell esetleg többet is), ha az uj hadászati ut az »Egyenes ut«-on vonul végig. A másik kisebb csoport nagyrészt nagyvégesi gazdák élükön Almer Bélával és Budaházy ügy­véddel a mellett kardoskodtak,'hogy a hadászati ut Megyésről bejöve a Gyár-utcán és Kossuth utcán át a Nagyvég-utcán haladjon végig Ópályi felé. Szó sincs róla mindkét terv mellett lehet ér­veket fölhozni, de az első, az »Egyenes ut*-on át­haladó irányt támogató csoport érvei sokkal sú­lyosabbak és nagyobb fontossággal bírnak a vá­rosra nézve, mint a másik kisebb csoport érvelései. Igaz, hogy a főutcán lakó kereskedők valamint a Gyár-utcán és Nagyvégen lakóknak fontos érdeke a hadászati útnak ily irányú kiépítése. Ez által a Kossuth-utca könnyebben volna megközelíthető a a megyesi ut felöl és a két említett utcának kikö­vezése és rendbehozatala igen kellemes volna az ott lakókra nézve is. A forgalom egy része okvet­len a Gyár-utcán bonyolódnék le, mi a kettős piac által sújtott Kossutli utcai kereskedelmet előnyö­sen befolyásolná. Ezzel szemben azonban aj »Egyenes ut«-on végig haladó másik uttervezet Mátészalka város összességének eminens érdeke, mert eltekintve at­tól, hogy ezen terv elfogadása által az »Egyenes ut* csaknem egesz terjedelmében állami költségen fog kiépülni és igy a városi nagy tehertől szabadul meg, de a város természetes fejlődése is a vasútállomás felé gravitál. Fejlődésünk, forgal­munk legfontosabb útja ez az ut, mely közvetlen kapcsolatba hozza a várost a vasútállomással, min­den személyes érdeknek háttérbe kell tehát szo­rulnia, az összes széthúzó érdekeknek össze kell tehát fognia, hogy ezen ut mielőbb oly álapolba jusson, hogy rajta a személy- és kocsi- forgalom kényelmesen lebonyolítható legyen. Hermes. — Hazajött meghalni. Több heti nem re­mélt szabadságra jött haza a napokban Nyitrai László idevaló katona. Hadnagy gazdája, kinek tiszti szolgája volt, szabadságra ment, ennek folytán kapta az iíiu Nyitrai is a nem kért szabadságot. Haza­jött — meghalni. A Forrás-utca egyik italmérő helyiségében iszogatott Nyitrai László vasárnap. A mint mondják, főleg délután jócskán folyt az ita­lozás, melyben többen részt vettek. Többek közt Molnár György, a helybeli polgárcsaládok egyik tehetősebbje is. Ott volt Rác József, Cine Feri, Nyitrai László egy öcscse Feri stb. Diskurálgatással, csendes italozással folyt az idő úgy este nyolc óra tájig. Az az: k zbe-közbe támadt köztük egy-egy kis nézeteltérés is, a mely némi hetvenkedő han­gulatba hozta az italtól már feltüzesedett iszoga- tókat. Az összeszólatkozás hevében Molnár elkapta Nyitraitól szuronyát, úgy, hogy a szíj is utána sza­kadt. Nyitrai dulakodni kezdett Molnárral e miatt, földhöz is vágták egymást. A katona öcscse elkapta a szuronyt és elszaladt vele. Később ő is vissza­jött a kompániához, odaadta a szuronyt bátyának. Ekkor Molnár Gyuri szolgája kapta el a szuronyt, ki gazdája parancsára a földbe szúrta azt le. A katona szuronya után nyúlt, mire Molnár kijelen­tette, hogy a ki a szuronyhoz nyúl, azt lelövi. A katona ekkor Molnárhoz fordult, vállára tette a ke­zét s igy szólt: Molnár ur, mit akar? A szuronyt felvette s Cine Ferenc felé sújtott, a kit nem ta­nált. Később Molnár felé sújtott - állítólag — kit szinte nem tanált. Nyitrai ekkor kérlelni kezdte Molnárt: Molnár ur, ki bántja magát? Erre egy lövés voit a felelet, mely a katonát szivén találta s rögtöni halált okozott. Egy hang, egy jajkiállás nélkül rogyott le a Nyitrai fiú. Ekkor már kilenc óra felé járt az idő. A lövés zajára az összeszája- zó utcákból előszaladt a lakosság, kínos megdöb­benéssel értesülve a szerencsétlen esetről. Molnár az italozástól elkábulva alig tudta felfogni mit csi­nált ?! Hazament, lefeküdt. Az éjjeli órákban men­tek oda a csendőrök kihallgatni őt s hogy meg­láncolva felkisérjék a járásbiró-ág fogházába. Más­nap nagyvásár lévén mindenki a szomorú esetről beszélt. A csendőrség sürgönyi jelentésére a szat­mári hadkiegészítő parancsnokságtól egy katonai bizottság szállt ki a vizsgálat megejtése végett. A katona temetése kedden, 23.-án történt meg óriási részvét mellett, mely nemcsak a szegény katonának* de az öreg szülőknek is szólott. Kincses megható szavakban parentálta e! az oly korán sir'batért if­jút, Molnár Gyurit pedig vasra verve Szatmárra ki­sérték a börtönbe. Szegény Nyitrai Laci, ha tudta yolna, hogy meghalni jön haza! k — A villany világítási mizériák még min­dig nem szűntek meg és igen gyakran fordulnak elő rövid zárlatok és oly esetek, mikor csak pislákol a villany vagy egyáltalán nem ég. F. hó 24-ikén este több üzletben ismét nem akartak a lángok felgyűlni és a vevőket jócskán meg ktllett vára­koztatni, míg a jó, öreg petróleum lámpát a lom­tárból elökeritették a villanyvilágítás csalhatatlan- ságában túlságosan hivő polgártársaink. Igen jól esik tehát ily körülmények között hallani, hogy a »hibákért felelős* Kecskeméti főszerelö — ki ugy- látszik a »költészet-i-nek nagyobb barátja, mint a szerelésnek — kilép a villanytelep szolgálatából és helyette idősebb, szakértő embert kapunk. Min­denesetre igen tanácsos volna, a város lakosságának jogos érdekében, az illetékes köröknek már most odahatni, hogy egy feszültségmérő idebent, a vá­rosházán is haladéktalanul felállitassék. Reméljük, hogy Rohay főjegyző, ki szívvel lélekkel küzd kis városunk érdekeiért, ez irányban is megnyugtató intézkedést fog tenni. — Riportkapkodás. Szatmármegyét az ár­víz megyéjének lehetne nevezni. De nem csak fi­zikai énelemben pászol rá e kifejezés, hanem te­kintve marói holnapra keletkező hírlapjait, szelle­mi értelemben is. Különösen Szatmár varosa excel- lal e téren három napilapjával, melyek valóságos szellemi éhdiivel hajhasszák és uton-utféíen fogják fel és hozzátehetjük fújják fel a kiáltó hirhajszárá alkalmas híreket, hogy egymást túllicitálhassák. Természetesen igy Mátészalka is bele kerül a tü­lekedő hirhajszolás forgatagába — csúnyául ... . Mert nem a dolog lehetőleg való feltüntetése, ha­nem az elképedést előidéző nagyit isra fektetik gyak­ran a fősnlyt, s az ily híreket aztán a fő­városi sajtónak is leadják jó díjért. Így egyik szat­mári lap rémes tudósítást közöl Mátészalkáról. »Egy elzüllött jogászfiu bűneiről* cim alatt. Alcím­nek hozzáteszi: »Együtt züliik apa és fia.« Vonat­kozik ez Léhner Manóra és atyjára Léhner Már­tonra. Közismert dolog, hogy a szegény meglévelye- dett Léhner fiú valami nyomda spekulációba ment bele, a mi kellő anyagi erő híján balul ütött ki. Az is tény, hogy szerette a 32 leveles bibliát. Az sem tagadható, hogy gazdája Dr. Fuchs Jenő ká­rára ellépett nehány száz koronával és 10 drb. Takarék-Pénztári részvénynyel. De, hogy jo­gász lett volna, (szegény 4 elemit végzett) hogy fényűző életet élt, hogy letartóztatták, (ez elől szé­pen elillant) s hogy atyja »Léhner Jakab* száz­koronásokat mutogat a vendégeknek, biz ez össze­kapkodott, az igazságot nem egészen fedő híradás. Az öreg, Léhner sietett is sajtópert indítani az ille­tő lapok ellen, (egy fővárosi lap ellen is,) főleg azon kitételt nehézményezvén, hogy a csendőrség őt fogva tartja, pedig ez, amint itt látjuk és tudjuk, nem igaz. — Tánc-iskola. Zelinger Adolf előnyösen ismert szatmári táncmester működését városunk­ban e hó 28.-án fogja megkezdeni. Zelinger múlt évi oly nagy sikert ért vizsgaelőadásának az a vá­ratlan eredménye lett, hogy Katona igazgató áten­gedte a tánctanitás céljaira a polgári iskola im­pozáns tornatermét, hol tiszta helyen és egészsé­ges levegőben fogják a gyermekek a legújabb lánco­kat elsajátíthatni. A helyesen tanított tánc az annyira fontos testgyakorláson kivid, a gyermekek észté*lkai érzékét is növeli, finomítja, fölhívjuk te­hát reá a közfigyelmet. — Furán végződött esküvő. Vitkán e hó 13.-án Tóth István kántorjánosi-i legény esküdött örök hűséget Kapros Irma vitkai Perényi-tanyai leánynak. Amint a holtomiglan-holtodiglan elrebe- gése után a tanya-felé tartott a násznép, a meny­asszony és annak bátyja között valami nézetelté­rés támadt, amely oda fejlődött, hogy a menyasszony bátyja szájon törülte a menyasszonyt. Az újdon­sült férj nem vette casus bellinek a rögtönzést, da nem úgy az egyik vőfély Bodorócki János, a ki habözas nélkül a menyasszony pártjára állt. Egy szempillantás alatt. Bodoróckinakjis, a menyasszony bátyjának is pártja támadt, püfögött a lőcs, puf- fogott a revolver s a násznép a legjobb hangulat­ban érkezett haza a tanyára, hol jó részük rögtön hidegvíz kúrának vetette alá magát. Csak szép dolog a testvéri szeretet! — A József Kir. Herceg Sanatorium Egyesület évi közgyűlése. Az Auguszta kir. hercegnő és József kir herceg védnöksége alatt álló József Kir. Herceg Sanatorium Egyesület folyó évi közgyűlését junius 9.-én tartja Budapesten. A közgyűlésre az egyesület tagjai és azok, akik má­jus 17.-ig tagokul belépnek, a Budapestre való utazásra és visszautazásra féláru vasúti jegyked­vezményben részesülnek. Felkérem, a helyi fiók t. tagjait, szíveskedjenek velem május 17.-:g tudatni, hogy közgyűlésünkön résztvesznek-e, hogy Buda­pesten az egyesület központi irodájában a vasúit jegy váltására szolgáld igazolványról idejében gondoskodhassanak. Fúrnék László né a József Kir. Herceg Sanatorium Egyesület mátészalkai fiókjá­nak elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom