Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-06-28 / 26. szám
2 oldal. Mátrix atka, 1912. MÁTÉSZALKA jeniue tuS M. 26. (169 ) %ihm. felvétel között azonosan legfeljebb egy évi megszakítás lehet, mely esetben hitelesen igazolni kell, hogy ezen egy év alatt az illető hol tartózkodott és mivel foglalkozott. Ezen feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyitvánnyal feddhetetlen magavisclelü- ket, közhatósági orvosi bizonyitvánnyal pedig ép és egészséges, a posta-távirda és távbeszélő szolgálatra testileg alkalmas voltukat is igazolni tartoznak. A fölvételért sajátkexllleg irt ivenként egy koronás pénzügyi bélyeggel ellátott és a fent elősorolt feltételeket igazoló okmányokkal felszerelt kérvénnyel 1912. éviJulius hó 15.-ig lehet folyamodni. A kérvény az illető posta és távirda igazgatósághoz címezve, azon posta és távirda hivatalnál nyújtandó be, hova folyamodó növendékké felvételét óhajtja. A folyamodványokra a szülőknek, illetve árváknál a gyámnak beleegyező nyilatkozata is reávezetendő. Mely kincstári és mely nem kincstári posta -és távirda hivatalok vannak növendékek felvételére felhatalmazva, arra nézve bármelyik posta és távírda igazgatóság, illetve hivatal tájékozást nyújt. Budapesti posta és távirda hivataloknál kiképzésre csak oly növendékek vehetők lel, kik helyiben szülőiknél vagy rokonaiknál laknak. A fölvett növendékek kötelesek a szolgálatot Mt értesítés kézhez vétele után legkésőbb 1912, évi szeptember hó 1.-én megkezdeni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltéséig gyakorlat kiképzés alatt állanak; ezen kiképzés első félévében semmiféle javadulmazásban nem részesülnek; az első év második ielében azonban kincstári posta és távirda hivatalnál havi 20 korona, a második évben havi 30 korona, a harmadik évben havi 41 kor., a negyedik évben havi 60 korona napidljáltalányt kapnak. Nem kincstári posta és távirda hivataloknál a díjazás a növendék és postamester között szabad egyezkedés tárgya. Az oktatásért azonban a postamesternek nem szabad dijat szedni. A növendékek 19 éves életkoruk betöltése után a posta és távirda kezelői, illetve a szervezési szabályokban részükre rendszeresített állásokra nyernek minősültséget és kinevestetésükig részint kincstári, részint nem kincstári posta és távirda hivataloknál nyernek alkalmazást. A kincstári posta és távirda hivataloknál alkalmazottak a dijnokok részére megállapított napi- dijat élvezik. mat. De . . . Csak kissé elszorult a szivem . . . Elmúlik . . . Igazán menjetek inkább aludni. En js álmos vagyok és holnap . . akármikor . . . tovább beszélünk.« Ignácius atya felkelt, oly indulatosan, hogy a szék odacsapódott a falhoz. Megfogta neje kezét át így szólt: »Gyere 1« »Verácska . . .< »Gyere, mondom neked«, kiállított Ignácius atya, •ha a leány már Istent is elfeledte, hát velünk hogyan törődjék még?« Es könyörtelenül, majdnem erőszakkal, ve- sette ki Olga asszonyt, mig a nő haragosan morogva mondta: >eza te müved, te birtad ót erre] Tőled e makacsság is; legyél felelős mindenértI 'Oh ... én szerencsétlen . . . jaj, jaj 11« . . . Es sírt. Miután szemét gyakran lehunyta, nem 'látta a lépcsőket és rosszul lépett lábával, úgy mintha a következő lépcső egy mélység lenne, -«hova lezuhanni szeretett volna. E naplói fogva Ignácius atya már nem beszélt leányával és a leány mintha észre se vette volna. Most is leginkább szobájában feküdt, vagy ■ nyugtalanul járt fel és alá, törülgetve tenyerével szemét, mintha valami szemébe szállt volna. A papné ipedig e két hallgatag ember között egyedül s el- ■hagyatva élt, nem tudva mit tegyen és mit beszéljen, bár alaptermészete élénk és közlékeny volt . . . Vera néha sétálni is ment. Egyszer a fenti beszélgetés után egy hétre szintén elment; este mint szokása volt. Senki sem látta azóta az élők között. Aznap este a vonat alá vetette magát és a <■4* * vasút összezúzta. ('Folytatjuk.) Mens sana in corpore sano. — A polgári iskola tornavizsgéja. — Mens sana in corpore sano -- tartja a régi latin közmondás, a mely aksziómának súlyát, erejét a modern kor szelleme, felfogása minden lép- ten-nyomon megerősíti, sót jól átértett jelentőségében fokozni törekszik. S ez igen észszerű és igen helyes felfogás. Tehát szívesen ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy rövid vonásokban — a polg. isk. tornavizsgája referádája kapcsán — rámutassunk arra a különös, mondhatni ábszurd körülményre, hogy a családi nevelés a társadalom alsó, sót középső rétegeiben is nemcsak, hogy súlyt nem helyez a test fejlesztésére, edzésére, a szabadban való mozgásra, a mezőn, erdőn való friss levegő szivhatására, a szobatornára, de a legtöbbször negligálja, mert a tornászást jelentőség nélkülinek, játéknak vagy aféle »komédiázás«-nak tartja, nem ismerve fel a testi erő fejlesztésének, edzésének nagy jelentőségét. Nem célunk jelenleg szélesebb alapon a testedzésről értekezni. Csupán annak kijelentésére kívánunk szorítkozni, hogy igazi jótétemény, belát- hatlan fontosságú vívmány az, hogy a középiskolák az öszhangzutos nevelés keretében a legmelegebb ápolásban részesítik a szigorúan vett tornát és a testedző tornajátékot. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, tornajátékokat., a melyek a kedélyképzés, a jellemfejlesztés célzatában mégis eltérnek, vagyha úgy tetszik: fokozzák egymás ható erejét. Magyarán szólva: a tornajátékokat, melyeket sokan olyas gyermekes bohóskodásnak tartanak s lekicsinylő mosollyal illetnek, de a mit sokan és mi is a lélek, a kedélyképzés szempontjából nagyobb fontosságúnak tartunk, mint a merev rendszerbe szorított, szigorúan vett tornázást, melylyel egyenrangú fontosságú mindenesetre. Örömmel regisztráljuk, hogy ezen felfogás összhang/.atos érvényesülése tükröződött vissza a helybeli polgári fiúiskola most szombaton, 22.-én, a tűzoltó-gyakorlótéren megtartott tornavizsgáján» a mely — sietünk kijelenteni — minden pontjában kitünően sikerült, gazdag programmjával, széles kereteivel Midőn a nívó e tulemelkedö magasságát dicsérőleg méltatjuk: nem térhetünk ki azon kellemetlen igazság leszőgezésének kötelessége elöl se, melyszerint konstatálnunk kell, hogy a közönség — melynek megjelenésére a polgári iskola joggal számit — elhelyezése körül nagyobb körültekintéssel kellett volna, hogy eljárjon. Ez bizony sok jogos kívánni valót hagyott hátra. Mert mi adja meg a művészi remeklésnek súlyát, jelentőségét? Az nemde, hogy sokan igazán méltányolják és gyönyörködnek abban ? Es itt bizony a pro- dukáltakban igazán volt elég gyönyörködni méltó — a jelzett rendezői defektust leszámítva. Mdr a kivonulás, mely Keller Aladár tornatanár vezetésével a Rákóci-zászló alatt történt meg, virágfakadásos poézisével a 8-as oszlopban menetelő fiuk katonásan fess magatartásával és ütemes dobpergésével és zengő trombitaszóval — első pillanatra megragadta a látványosságra kisereglett tömeget. A tulajdonképpeni programúi Medxih- radsxky tanár vezetése alatt elénekeltetett Hym• nasszal kezdődik, melyet a közönség intelligensebb része kblaplevéve hallgat meg. A kebleket valami szent áhitat ragadja meg a nemzet ez imaénekének elhangzásánál, melyet sokan az ifjakkal énekelnek. Utána gyönyörű csoportozat- ban botgyakorlat következik. A festői plasztikus mozdulatok színesre festik a nézők arcát. Majd a tornadresszes csapat elvonulása következett dob, kürt és énekszóval. Nyomában taps kél. Ezt a III. és IV. évesek rendgyakorlatai követik hajszálnyi precizitással. Most egy meglepő produkció következik a tornagula. Ez valósággal az ártirtaság művészetéig emelkedik. Nem győzzük csodálni a fiuk erejét, ügyességét, kitartását és a kis Komorócy Zoltán II. o. tan. bátorságát, ki feikusz- va a gúla tetejére, kiterjesztett karokkal pár percig ott áll. Azt hisszük, ez a rész volt a legsikerültebb, melyet a kitörő tapsorkán élénken bisonyul. Most hét külön csoportban srertornászás kö- vetkesik. A szem nem tudja, merre nézzen ? 1 Szinte nyüzsög a tüzoltőtér, korláton, bakkon, lovon, zsámolyon stb. folyik a sok csinos produkció 1 Egyegy meglepő produkció tapsot vált H a hálás pub- eikam köréből. Az elötornászok a következők: korlátnál: Qhevre Gyula; lónál: Ardeleán Emil; bak: Lakatos Gyula; szőnyegen: Komorócy Zoltán zsámolyon: Veres Lajos ; magasugrás : Lisxkovict Gyula ; távolugrás : Jászai Antal. Mindmegannyi remekül viszi az előtornász nehéz szerepét. Egy- egy kedvesebb jelenet, egy felbukfencezés, vagy más baleset általános derültséget fakaszt, melyen maguk az illetők is jóízűen nevetnek. Most következik a legizgatóbban várt pont: a versenyek, a következő sorrenben: 1. 60 m.-es síkfutás. I.—II. o. tanulóknak 2. Magasugrás, III.—IV. o. tanulóknak. 3. Zsákfutás, I,—II. o. tanulóknak. 4. Távolugrás, III.—IV. o. tanulóknak. Az ilyenkor szokott versenyláz tör ki az ifja- kon, de még az érdekelt szülőkön is, kik aggodalmas pillantással lesik az esélyek változásait, mig végre kialakul a végleges eredmény. A dr. Fárriek László elnöksége alatt Kathona Géza igazgató és Deme Kálmán gondnoksági tagokból álló zsűri komoly, ünnepies méltósággal veszi tudomásul és jegyzi fel a nyertesek nevét, melynek megállapításában Balrissy bíró és Kása Vince tanár fáradoznak teljes odaadással. A verseny eredménye a következő: /. Magasugrás. 1. Arany érmet nyort: Qhevre Gyula IV. oszt. 140 cm.-es ugrásával. 2. Ezüst érmet nyert: Schreiber Jenő IV. osztály 135 cm -es ugrásával. Bronz érmet nyert: Ardeleán Emil IV. oszt. 130 cm.-es ugrásával. 4. Bronz érmet nyert: Liszkovics Gyula IV. oszt. 130 cm.-es ugrásával. II. Távolugrás. I. Arany érmet nyert. Jászay Antal III. oszt. 475 cm.-es ugrásával. 2. Ezüst érmet nyert: Qhevre Gyula IV. oszt. 458 cm.-es ugrásával. 3, Bronz érmet nyert: Ardeleán Emil IV. oszt. 457 ctn.-es ugrásával. 4. Dicséretet nyert: Liszkovics Gyula IV. osztályos 445 cm.-es ugrásával. Ili, 60 m.-es síkfutás döntőjében : I. dij: ezüst érem: Kun Gyula II. oszt. II. dij: bronz érem: Kovács Ferenc I. oszt. III. dij: bronz érem : W-mx Sándor II. osztáyo«. IV. Tréfás verseny: zsákfutás, dicséretet nyert: 1. Ghevre Teofil. 2. Balázsi Gusztáv. 3. Molitorisz Miklós. A verssrseny befejeztével az elnök maga elé szólítja a nyerteseket, rövid hatásos szavakban fejtegeti a testedzés ideális célját, nemzetfejlesztő nagy horderejét. Az ifjak néma meghajlással veszik át a jutalmakat s a büszke öntudat dagadó érzésévé térnek vissza társaikhoz. Aztán az ifjúság újra 8-as oszlopba sorakozik, Medzihradszky vezényletével a Szózatot elénekli és dob, kürt és énekszóval bevonul, színessé, hangulatossá és szokatlanul élénké téve pár negyedórára az elvonulás útvonalát. Szándékosan hagytuk utoljára a gyönyörű produkciók mesterét Keller Aladár tanárt a méltatásban, mert a verseny is az-zal végződött, hogy az elnök, a ssülők, a gondnokság a nagyközönség nevében tolmácsolta a köszönetét, melyhez mi is e helyen őszinte szívvel hozzájárulunk, mert mindaz amit a tornavizsgán produkáltak, ha valakinek, úgy első sorban a Keller nagy és fáradtságos munkájának szép eredménye. —n. R E K. MÁTÉSZALKAI BUBORÉKOK Rovatvezető: ANONYMUS. — Megint kórház-bál. Amikor mi is létezünk. — Mit mondott Welsz BernAth? — M EGINT kórház-bál lesz és megiatcsak as ifjúság rendezi. Minthacsak a klasszikus Horatius életböleselete hatná át ifjalnkat: összeköti a hasznost a kellemessel. »Utile dúld«, hogy a római hires poétát idézzük. Persze így a kecske is jóllakik és ugyancsak megmarad, de sőt jól is lakik a káposzta is. Ezt úgy méltóztassanak érteni, hogy mulat, táncol, szórakosik ez ifjúság is és jut egy nehány koronka a valamikor felállítandó kórház céljára is.
