Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-03-01 / 9. szám
2 oldal. MÁTÉSZALKA 9 (152). szám. hogy a Kraszna nem képes kellő viz meny- nyiséget szolgáltatni? Nos, ha tényleg igy vélekednek, akkor tévednek, hiszen Doma- hidán az ottani bolgár-kertészetnek is a Kraszna szolgáltatja a vizet, pedig Dcma- hida a Kraszna mentén felyebb fekszik mint Mátészalka, ahol tehát a Kúsznának vizbövebbnek kell lennie. Közelről se lehet meghatározni azt a vesztességet, amelyet Mátészalka és a.mátészalkai járás közönsége évenként szenved azáltal, hogy alkalmas hely birtokában is behozatalból kénytelen konyhakerti szükségletét kielégíteni. Azt elképzelni se lehet mennyi haszon származnék abból, ha a Kraszna mentén lévő földek kerti művelés alá vétetnének és a helyiszükségletek feleslegét a szatmári és nagy károlyi piacokon értékesítenék. Minden gazdasszony tisztában van azzal, hogy egy anyányi csirkével jobban el tudja látni a családját, mintha egy kiló húst venne. Tapasztalhatni, hogy minden hetivásáron a szárnyasokért valóságos élethalálharcot vívnak a piacon, ami véleményünk szerint fenti állításunkat alaposan igazolja, de viszont azt is tapasztalhatjuk, hogy bár soha elég mennyiség felhozva nem lesz és bár a szárnyasok veszedelmesen drága árban cserélnek gazdát, a tenyésztésükkel foglalkozók fáradságukért mi jövedelemre se tesznek szert. Ez a tapasztalat az okok kutatására ösztönzi az embert. Véleményünk szerint ennek a sajnos jelenségnek is, miként a többi gazdasági bajunknak, azonos a kutforrása. Tehát ennek is a vaskalaposság a maradiság, t. i. az az oka, hogy a tenyésztés módja ugyanaz, ami volt évszázadokkal ezelőtt. Asszonyaink néhány kotlót megültetnek, a kikelt csirkéket aztán a kotlók gondjára bízva elégnek tartják napjában meg- étetni s este megolvasni, hogy hány pusztult el közzülök a nap folyamán. De, hogy Ez éjjel szerzői sikerekről álmodozván, aludni nem bírtam. Az elsők közölt láttam magam tündökölni. Másnap ugyanaz a lárma rázott fel merengésemből. Oly szívesen hallgattam, oly édesen csengett fülemnek. M ajd berepültem, hogy darabom próbáit végig élvezzem. Éppen akkor törülte képen házigazdám a feleségét. — Áhán ! — gondoltam magamban, — messze tartanak már, a negyedik felvonás harmadik jeleneténél vannak s elég jól, csattanósan adják elő. A próbák tovább folytak minden este s meny- nyei gyönyöröket éreztem; hisz egyik legsikerültebb darabomról volt szó, mellyel vagy tízszer pályáztam ugyan és mindannyiszor visszautasítottak, de ez nem a dráma rosszaságának, hanem az Akadémiánál és a színházaknál uralkodó klikk-rendszernek tulajdonítható. így pergett le hosszú és buzgó próbák után félesztendő, darabom színre kerülése, nélkül. Faggatásaimra az volt a válasz, hogy a többi szereplők nem tudják még kifogástalanul szerepeiket s addig nem léphetnek a nyilvánosság elé, mig tökéleteset nem alkotnak. Belenyugodtam. Egy év után még mindig lelkiismeretesen tanulták, próbálták a szerepeket. Megsokaltam. Rájöttem, hogy rutul becsaptak. Megtudták darabom címét s ezt felhasználták. Sohasem volt szándékuk a darabot előadni. Koholt dolog volt az egész s azzal az ürüggyel, hogy darabomat fogják szinrehozni, leplezték, palástolták a náluk divó rendes zsörtölődéseket. Erősen eltökéltem ezek után, hogy a jövőben megírandó drámáimban minden hatásos házi perpatvart a legóvatosabban mellőzni fogok. Négiusz. a tenyésztést fokozni lehetne, annyira, hogy az ember a kikelt szárnyasok egész napi gondozásával munkát szerezzen magának s az igy elért jövedelemből családjával együtt megélhessen s, hogy a haladó kor e téren is újabb, gazdaságosabb rendszereket teremtett már meg: azzal senki se számolt mi felénk eddig. Teljesen abban a hitben él ugyanis ma mindenik szárnyast tenyésztő, hogy azok elsőbben is csak a házi használat, illetve szükséglet kielégítésére vannak hivatva s jó, ha néha egy-két darab árából' egy fej kendőt, vagy kötőnek valót vehetnek. Az ily gondolkodást eléggé nem lehet helyteleníteni. Ez a gondolkodás a Pató Pál gondolkodásának módja, a »ráérünk« dicstelen elvére emlékeztet s nap nap után fokozottan és- biztosan viszi a népet a szegényedés felé. Ha akadna egy-két vállalkozó, aki a szárnyas tenyésztéssel rendszeresen kezdene foglalkozni, a jó példában biztosan követőkre találhatnának s Mátészalka közönsége elérné azt, hogy húst nem csak ünnepnapon, hanem gyakrabban is ehetne, tojás-szükségletét olcsón tudná fedezni s a felesleg kivitele révén évröl-évre több-ezer korona vándorolna falai közé, ami pedig az általános jólét fokozását vonná maga után. Az Alföld nagyobb városaiban, ahol évtizedekkel ezelőtt is jó iskolákban az életnek neveltek embereket, az ily fontos közgazdasági kérdések teljesen áthatották a közönséget s az eredmény bámulatos. Nagykörös, Cegléd, Kecskemét konyhakerti veteményekből évenként sok milliót szerez s ami nemzeti szempontból megbecsülhetetlen: a főváros szükségletén kívül sok millió értékben a külföldet látja el hagymával, ugorkával, szárnyasokkal és gyümölcscsel. Mindezek elérhetők lennének Mátészalkán és a mátészalkai járásban is, csak egy kis életrevalóság, egy kis akarat kellene. Puskás Lajos. A kínai forradalom. A győzelmes kínai forradalom vezetői lázas kitartással dolgoznak azon, hogy a rengeteg birodalomban a köztársasági formát biztosítsák. Az árnyékcsászár és a császári hercegek már szöknek és nem is lehet reményük arra, hogy az elvesztett hatalmat visszaszerezzék. A kínai forradalom meglepte az egész világot. A rengeteg kínai birodalomról mindenki csak gúnyolódva beszélt és a közhit még az utolsó években is az volt, hogy néhány ezred európai katona játszi könnyűséggel törheti le a négyszáz millió lakost számláló országot. Csak nagyon kevesen tudták, hogy a lenézett Kínában az utolsó két évtizedben nagy forradalmi erők dolgoztak. A kínai népre, amely rendkívül fogékony a kultúrára, nem maradtak hatás nélkül az utolsó évtizedek nagy eseményei. A perzsa, török és orosz forradalom, a japánok győzelme az orosz óriás fölött, az európai kapitálista államok íékezhetetlen terjeszkedési vágya, Afrika fölosztása: mindez egy-egy rugója volt annak a forradalomnak, amely az emberiség történetének egyik uj fejezetét nyitja meg. Az európai kapitalisták már régen szemet vetettek Kínára. Ez a rengeteg terület a tőkés kizsákmányolás Eldorádój-ínak látszott. A kinVi birodalom Európánál nagyobb területe végtelenül gazdag természeti kincsekben. Arany, ezüst, elsőrendű vas és kiváló minőségű szén óriási mennyiségben majdnem kiaknázatlanul hever a föld mélyében. Szénterületéi majdnem 500.000 négyzetkilométerre becsülik és csupán a Schausi környékén lévő szénterület mennyisége mintegy 630.000 millió tonna. A kapitalizmus mindent megtalál tehát, ami fejlődéséhez szükséges. Szenet, vasat és ami a legcsábitóbb, az igénytelen, szorgalmas és munkabíró munkások tízmillióit. Az európai hatalmak és Japán nem is késtek, hanem egyre nagyobb befolyást biztosítottak maguknak az országban. Néhány európai nagyhatalom polgárainak 1843 óta a mai napig kötött 43 szerződés biztosítja, hogy a birodalom bizonyos részein letelepedjenek és ipari valamint kereskedelmi vállalkozásokat létesítsenek. Ezenkívül vannak területi koncessziók, tudniillik olyan területek, amelyeken az egész adminisztratív hatalom az európaiak kezében van. Ilyen területek Shanghai, Hankau, Tientsin, Kanton stb. Az ilyen koncesszió-területeken tanulták meg a kínaiak, hogy mit jelent a birodalom gyöngesége és milyen hatása lesz annak, ha Kina a »fehér ördögök« kezébe kerül. Hankauban a kínaiaknak megtiltották, hogy abba a fasorba belépjenek, amelyben az európaiak hölgyei sétálnak. Shanghaiban a kínaiaknak tilos a városi parkba lépniök. Lép- ten-nyomon találkoznak a koncesszió-területeken azzal a fölirással »kutyáknak és kínaiaknak tilos a bemenet.«*) Természetes, hogy ezek a dolgok, amelyeket a kínai sajtó ügyesen kihasznál, a kínaiak nagy tömegét végtelenül fölizgatják. A nyugtalanságot és állandó izgatottságot fokozta a kínai kormány vasúti politikája is. A kínaiak 1876-ban még arra kényszeritették a kormányt, hogy egy 18 kilométer hosszú vasúti vonalat teljesen elpusztítson. Ekkor még ilyen nagy volt a babona okozta ellenszenv a vasutak iránt. A fejlődő ipar és kereskedelem azután megtanította a kínaiakat is arra, hogy a vasutak hasznosságát helyesen értékeljék. A vasutak építése újabban tehát nem ütközött akadályokba. Azonban az oroszoknak adott vasúti koncesszió Mandsuriában, amelyet az oroszok az egész terület megszerzésére használtak föl, egy nagy nemzeti mozgalomnak megindítója volt. Ä kínai polgárság és a tanulók kiadták a jelszót, hogy a birodalomban létező összes vasutakat meg kell váltani az idegenektől. Ez a mélyreható mozgalom kényszeritette a kormányt, hogy egy 1271 kilométer hosszú vasúti vonalat a belga és francia kapitálistáktói megvegyen és ez okozta, hogy a Peking—Kalgan között létesített 200 kilométeres vonalat kizárólag kínai tőkével és kínai munkásokkal létesítették. A kormány 1907-ben, a kínaiak tiltakozása ellenére, egy angol társaságnak jogot adott vasútépítésre. Az érintett tartományok népe lázas izgalomban tiltakozott az engedmény ellen. Leírhatatlan jelenetek játszódtak le. Rövid idő alatt 100 millió frankot gyűjtenek akvasut céljaira. Egy kínai mérnök tiltakozása jeléül éhen hal és a »nemzeti vasút« öt részvényese a pekingi angol nagykövetségre akar menni, hogy a tiltakozás jeléül öngyilkosságot kövessen el. A »nemzeti vasút« szolgált alkalmul arra a felkelésre is, amely közvetlenül a forradalom kitörése előtt játszódott le. A kormány emberei elsikkasztották az összegyűjtött mintegy 33 millió koronát. Az érintett lakosság ezért föllázadt és rendes ütközetet vívott a kormány csapataival. A harcban a fölkelők 10.000, a kormánycsapatok 2000 embert vesztettek el. Kina már több mint tizenöt esztendeje, az 1894/95. évi kinai-japán háború óta folytonos forrongások színhelye. A japán-orosz háború a kínai szabadságharcot óriási lépéssel előbbrevitte. Az a tény, hogy a kis Japán a legfélelmesebbnek és legnagyobbnak tartott európai hatalmat szétzúzta, egyúttal megszüntette azt a babonás félelmet, amely- lyel az ázsiai népek az európai hatalmakat nézték. A japánok minden győzelme mély csodálatot keltett a kínaiaknál. A kis japánok letiporják a legerősebb európai katonai hatalmat! Hol van ennek a hihetetlen ténynek megfelelő magyarázata ? A kínaiak gyorsan megértik, hogy a japán győzelem titka az, hogy a japánok az európaiaktól tanultak, hozzájuk jártak iskolába és átvették intézményeiket. A kínai alkotmány eszméje a mandsuriai csatamezőkön született és az orosz forradalom hatása alatt erősödött a jelenlegi diadalmas forradalomig. A kínai forradalom erejét növelte a kínai népnek a Mandsu-dinasztina és az idegenek iránt érzett végtelen gyűlölet. A kitűzött föladat, hogy az országot megszabadítsák az idegen hatalmak és a mögöttük álló tőkéscsoportok karmaiból, nemcsak a tehetős polgárságot és az úgynevezett intelligenciát szerezte meg a forradalom részére, hanem a nép nagy tömegeit is. Nagyon szerencsésen párosult az idegenek ellen érzett gyűlölettel a Mandsu- császárok ellen mélyen gyökeredző gyűlölet. A kínaiak a császári családban látták a birodalom megrontóit. A mandsuk adták el részletekben az országot, ők akadályozták meg a leghitványabb eszközökkel, vérengzéssel és kínzásokkal az uj alkotmányos birodalom újjászületését. Nagyjelentőségű az is, hogy a mandsu hódítókat a kínai föld- mivelöket nagy tömegei már azért is gyűlölték, mert a legnagyobb, legtermékenyebb földterületek a mandsuk birtokában voltak. A városokban nem volt nagyjelentőségű a mandsuk elleni izgatás. Azonban a vidéken nagy lelkesedéssel fogadták a mandsuk elleni küzdelnmre való felszólítást, mert a nincstelennek azt remélték, hogy az elűzött mand*) A közölt adatokat Pawlowitsch a „Neue Zeit“-ban közölt „A nagy kínai forradalom“ című cikkéből valók.
