Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-02-02 / 5. szám

6. oldal. MÁTÉSZALKA Bank megalapításának — amely legvégső fokon a Bank jelenlegi igazgató-pénztárosának: Feldman Dezsőnek eszméje volt — a személyes és politikai mozgató erőin kívül reális bázisa is volt: financi­ális szükségessége. Már maga ez a tény kellően megérteti azt ás wedménydus múltat, helyesebben azt a szinte amerikai irányú fejlődést, amelyet ez a pénzintézet elért s amely arányaiban rég felülmúlta a jóval régibb pézintézet sikereit. De e siker és rohamos előrejutás nem lehet tisztán a mondottak szüle- ' raényo, hanem elsősorban is a Bank szakszerű, eleven, mozgékony és modern vezetésében gyöke­rezik. Ez a pénzintézetünk az egyetlen, amely némi vállalkozási hajlandóságról tett tanúságot. Igaz, hogy csak »hajlandóságról« van nála is szó, de ez is valami, mikor másnál még ez is hiány­zik és amikor ez a hajlandóság is évi, közel 10,000 kor. tiszta hasznot hozott. De bizonyítja ez a »hajlandóság« azt is, hogy a Bank intéző körei tisztába vannak azzal a hivatással, mely egy szo- • iid pénzintézetre, járásunk mezőgazdasága, ipara és kereskedelme tekintetében, vár. Annál érthetetlenebb jelenség az a hamis kon­klúzió, amelyet e premisszákból a betét-tőke igen helytelen okoskodással levon, holott mindenütt csi­nos dimenziókban jelentkezik az emelkedés. Nagyon hasznos volna, ha élénk és mozgé­kony üzletvitelét a Bank ipari téren hasznosítaná.1 Nem is álmodott eredményeket lehet ezzel elérni Csak a Kisvárdai Kereskedelmi Bank példájára Utalunk hamarjában. Ne üljünk folyton a pénzün­kön, legyen merészünk és szivünk befektetni, hogy busásan megtöbbszöröződve térüljön vissza. Nem hallgathatjuk el, hogy sehogyse talál­juk arányban a Bank jövedelmének növekedésével és 639000 koronás alaptőkéjével azt a szerény 300 koronácskát, amelyet a Bank a lefolyt üzleti évbeli nyereségéből jótékonycélra fordítani tervezett. Ez csak kevéssel több mint a fele annak az ösz- szegnek, amelyet minimálisan kellene a jótékony­ság céljára forditaoia. Reméljük: a folyó évben ez pótolva lesz. Ez növelni fogja a Bank erkölcsi sikereit és népszerűségét is. Ezek pedig az üzleti világban is pénzértéküek. x Járásnak állategészsége. L é p f e n e: Nyír­császári, Nyiriklőd, öpályi. Veszettség: Máté­szalka, Vitka. Sertésorbánc: Qebe 2. u., Nyir- megyes t. Sertés vész: Gebe, Hodász 3 u., Kántorjánosi, Nyirderzs, Nyirvasvári 3 u., Szamos- kér 3 a., Tunyog. X Többet hoz a dohányjövedék. Mikor fölemel­ték a1 dohányárakat s a szivarozás, cigarettázás és pipázás szenvedélye is megérezte az általános drágaságót, mindenfelé feszegették, a kérdést vajon megérzi-e a magyar királyi dohányjövedék a pénz- ügyminiszterileg kierőszakolt áremelést. Eleinte a trafikosok panaszkodtak is, hogy kevesebb a vevő, de csakhamar fölfedeztetett az a vigasz : mindez .azért van, mert az okos ember előre bevásárolt a régi jó árakon. Á vigasz igazsága most be bizo­nyodon. Statisztika, amely most jelent meg, bizo­nyítja, hogy 1911. júliustól december 31.-ig a do­hányjövedék összes bevételei (1910. mákodik felé­hez képest) 15 százalékkal emelkedtek. S bár a drágulás előtt minden pénzes ember előre vásáVrlt, a legutóbbi három hónapban már szinte teljes mér- ! lékben valósultak meg ama remények, melyeket a kincstár az áremeléshez fűzött. Más szóval : a ; dohánygyártmányok áremelése máris igazolta azon számitásokot, melyek az áremelés alapját képezték. Még másább szóval: sikerült az államnak újra egy kis fogyasztási adótöbbletet kipréselni és pedig első sorban szegényebb néposztályokból, mert az eeek által fogyasztott jövedéki cikkek 50, sőt 100 os emelkedést is mutatnak, mig a vágyó- j nosabbak által fogyasztott jövedéki cikkek 10—25 V.o-kal .emelkedtek. A tündéikirályiTÓ haiva eze&ci a. Szenvedé­ly s wsAat, hosszasan bámult maga elé, sokáig goado'-kodo'.t, srir-t aki nagy dolgokon töri a fejét. A ui; tg csak leste az ajkát, vájjon hogyan fog iteikezni. Boldoggá teszi-e Vagy letaszítja a nyomorúságba ? Csak úgy remegett az egész kis teste a várakozástól. A királynő végre megtörte a csendet. — Hát nem bánom ; Ha sehogysem akarsz az okos szóra hallgatni, ha se a jóságom, se a fenyegetésem meg nem indít, egy harmadik módot is nyujhatok. Még ilyen eset sohase fordult ugyan elő a tündérország krónikájában, de azért meg­próbálom. Jól figyelj minden szavamra 1 Meglesz az akaratod. Én neked adom azt az embert . . . A kis tündér erre a szóra odaborult a ki­rálynő kezére és csókolta a két jóságos kezét. — Ne hálálkodj előre, még nem tudod mi következik. Az akaratod teljesülni fog, de van egy kis kikötésem, amibe könnyen belemehetsz. Azt tudod, hogy tündér létedre nem lehetsz azé az emberé. Én neked is emberi alakot adok és ak­kor a vágyad teljesülhet. Sőt többet teszek, meg­hagyom neked a tündérek kiváltságát, az örök if­júságot, a halhatatlanságot is. De még nem min­den. Ajándékot is kapsz tőlem. Mindenkivel jót fogsz tenni, minden ember kívánsága, me­lyet előtted nyilvánít teljesodni fog. Angyalnak, égi angyalnak fognak tartani az emberek. Imádni fog­nak. De — és ez az amit feltétlenül kikötök ma­gamnak, amit jól meg kell jegyezned, minden éved­nek egy napja az enyém. Minden évben május el­sején, a születésnapomon újra erdei tündérkévé változol, akkor eljössz ide kózzénk és velünk töl­tőd a napot. Másnap visszamehetsz az emberek közé. És ha egyszer, egyetlenegyszer elmulaszta­nád, vagy ha csak egy percei is elkésel, akkor jaj neked! Még aznap este meghalsz, mert elveszem tőled a halhatatlanságot és még csak az a viga­szod sem marad meg, hogy a menyországba jutsz, mint a jó ember. Nem. A pokol legmélyebb fene­kén fogsz megbünhödni a te nagy bűnödért. És átkozni fog tündér és ember egyaránt, mert min­den jócselekedeted kárhozattá változik, minden ál­dás, mely feléd szállt, átokká. Na most válassz 1 itt akarsz nálam maradni, vagy azé az emberé akarsz lenni? — Az övé leszek, csak az Övé 1 — És megígéred, hogy teljesíted a feltétele* met ? Hogy eljössz minden év május elsején ? Gon­dold meg jól, mit teszel I — Ígérem. A királynő becsengette az egyik szolgálót és egy arankelyhet hozatott, abba egy fekete üvegből folyadékot öntött, miközben egy varázsmondatot mormolt. A folyadék lassanként világítani kezdett, olyan erősen, hogy a kis tündérke lesütötte a szemét. — Idd ki ezt a nedvet és ne felejsd el amit ígértél I Isten veled ! A kis tündérke kiitta a folyadékot. Érezte, • Hdgy' .-eiveszti észhiéfetét.. Elájult. Mikor- a kis tün- ! dér a nehéz ájulásból felébredt, egy erdei utón ta­lálta, n;:.gát. A pókháltíruhája eiiünt, helyette taka- j ros, c .. 'a--úha volt rajta, ami jó is volt, mert zu!, fó -és a vékony pókhálóöllözet­ben nagyon mogazoít volna. Kicsit szédült a feje és olyan furcsán érezte magát uj, emberi alakjá­ban. Nem tudta mihez kezdjen, hol keresse Jan­csit, akiért feláldozta tündérvoltát, a nélkül, hogy elbúcsúzott volna testvérkéitől és játszópajtásaitól, j anélkül, hogy még egyszer, utoljára megcsókolta volna szüleit és ukiért most is úgy fájt a kicsi szive, j de úgy fájt, hogy odaszoritotta a kezét a melléhez, j 5. (148). szám. . u* J ■ T talán akkor nem fog úgy sajogni, annyira dobogni. Leült egy óriási fa alá a fűbe. Egy kis helyen szá­raz volt a pázsit, mert a lombok nem eresztették át az esőt. Ült és várta a bekövetkezendőket. Emberi szemének uj volt as.egész világ; Kíváncsian nézegette ezt a most szokatlan tájékot. A faleve­lek frissebbeknek, zöldebbeknek látszottak és olyan különösen susogtak, amint a szitáló eső verte őket. Mintha értette volna beszédjüket. »Ne félj, kicsi kis tündérből lett leányka, ne félj egy cseppet se, teljesedni fog a vágyad, mindjárt, ezen nyomban itt lesz a várva várt párod, erősen átfog két dol­gos karjával, csőkot nyom a szomjas ajakadra és elvisz magával haza, kis kunyhójába szerelmes mát­kának, feleségnek. Ne félj, ne félj egy cseppet se, Ssssssl« Így susogtak levelek. A kis lány egészen megnyugodott. Hiszen igaznak kell lenni minden­nek, amit a falevelek mondanak. És egyszerre még jobban feldobbant a pici, zakatoló szive, mert jött, egyenesen feléje jött, aki miatt majd kisírta a két szemét. Meglátta öt ülni a fűben és csodálkozva megállt. — Hát le ki fia, lánya volnál, szép kis csöpp­ségem — mondta. Aztán nem sokat teketóriázott, hanem Ieheveredett melléje a földre. És amint látta, hogyan reszket az a kis ágrólszakadt, gyengéden megfogta a kezét. Ettől aztán egyszerre bátrabb lett a kis lány. . — Nincs nekem nevem. Tündérke voltam ed­dig és azoknak nincsen nevük. Csak,a királynőnknek van, azt Titániának hívják. Nevezz úgy,;. ahogy akarsz; úgyis miattad változtam át emberré, mert megláttalak tegnap itt az erdőben ék megszerette­lek. Nevezz tigy, ahogy te szeretnéd, hogy hívjanak. — Máriának foglak szólítani. Jó lesz ? És miattam hagytad ott a Tündérorszdgot f Engem szeretsz? Igazán engem és nem a király fiát? El is jönnél hozzám feleségül kis Máriám ? — Eli Mária szégyenlősen hajtotta a fejecskéjét a Jancsi ölébe, az meg megfogta a két erős karjával és megcsókolta az ajkát. Úgy, ahogy az előbb a susogó levelek megjósolták. Egyszerre elfelejtet erre a csókra mindent, el a százesztendős törpét és a játszópajtásait. De még a tündérpalotát és Titániát is el felejtette. Csak boldognak, nagyon boldognak érezte magát és igy szeretett volna maradni Ítélet­napjáig a kedvese karjaiban, a füvön heverészve. És a legény megfogta és vitte haza, kicsi, kuny­hójába a kis Máriát. ... M ' ** IV. Alegesküdtek és úgy éltek együtt, mint két gerlice. Nem vették észre a percek szállását, a napok forgását. Ritkán találkoztak emberekkel, de akik csak látták őket, mind megszerették a jósá­gukért. Lassan-lassan hire ment a Mária tulajdon­ságának és úgy ájdották a nevét, mintha szent lett volna, mert a tündérkirálynő betartatta az ígéretét. Mindenki aki Mária jejenlétében valamit kívánt, még ha még oly elérhetetlennek látszott is. tfeije- sedett a kívánsága. Az egyik parasztasszony azt kívánta, hogy a katona fia jöjjön haza a táborból és memen ..vége szakadt a háborúnak, megkötötték a békét. Egy beteg kis lány pedig rögtön' roeg- gyógyult súlyos bajából, mert az apja panaszko­dott .Máriának, hogy a lánya milyen beteg és só­hajtozol!, bárcsak gyógyulna fel.• Az emberei: nem !. k tűire, vélni ezt a csodálatos tulajdonságot, de nem sokat gondolkoztak, hanem örültek, hogy egy ilyen angyal száit közéjük és áldották még n nevét is. És Mária boldog volt. Ha a férje haza­tért nehéz munkájából, lesimitotta a ráncokat ve- rejtékes homlokáról, úgy hogy az elfelejtett min­den gondot, minden bajt, mely napközben érte és nem cserélt volna a királlyal se. Egyszer egy ilyen estén azt kívánta, hogy bárcsak gyermekük lenne, akiért érdemes volna küzködni, fáradni és szüle­tett egy kis fiuk, akit az apja után Jancsinak ke­reszteltek. Most már aztán semmi, sem hiányzott a boldogsághoz. Volt, aki vidám kacagással fel­FÉRFI-, NŐI- és GYERMEK ÚJDONSÁGOK H A következő áruk leszállított árakon kerülnek eladásra. U. m. játék- és bőr- áruk, kézimunkák, férfi- női kalapok és sapkák, szőrme boák, mindenféle téli áruk és divatcikkek. fitíST A vábárlö közönségnek saját érdeke ezen kedvező alkalmat el nem Szigeti Ármin divatáruháza Mátészalka. V. ' ‘i-V?j. . u Vi * ih'4 ju / y • t*« ; ' • . ' u I a s z t a n i ! Csarnok. ____ Me se a szerelmes kis tündérről. Irta ; Radvány Ernő. (3.) III.

Next

/
Oldalképek
Tartalom